Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Balto

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2017.03.27. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Péter Szabó Szilvia - IGAZ ÉN Láss! Ne csak nézz... 2017.03.27 16:59:05
Ülök a gép előtt...Kavarognak a gondolataim... Csendes a ház. A kislányom alszik, én pedig ülök a gép előtt és kavarognak a gondolataim. Tegnap, pakolászós, takarítgatós, rendrakós napot tartottam, hogy ma maximálisan tudjak koncentrálni a dolgaimra és legfőképpen rátok, Kedves Olvasók. Mégis, most…..
Balto 2017.03.30 12:57:20
Én is szoktam örülni az élet apró örömeinek, bár ezt a rész az egyik másik bejegyzésedhez is kapcsolódik, mert még egyben kitértél arra, hogy az apróságoknak is érdemes örülni, úgyhogy az eleje kicsit 2 az 1 egyben. :) Szóval szoktam örülni pl. annak, amikor ingáztam Pestre és meghallottam a madarak énekét, miután leszálltam itthon a buszról, mert Pesten nem ilyet nem lehet hallani. Meg annak is, ha virágzik a konyhában lévő kaktusz, mert nagyon szép virága van, vagy ha megint belebotlok egy ízeltlábúba, mondjuk egy tücsökbe, vagy éppen puhatestűbe a járdán, megfogom és a fűbe teszem, nehogy eltaposódjon és ilyenkor örülök, hogy így már remélhetőleg nem lesz baja. A Budafokin az erőműnél volt, hogy előjöttek a(z éti) csigák a járdára, nem is egy, én meg visszarakosgattam őket a fűbe, mert hát minden élet számít. :) Kivéve mondjuk a kullancsokat... Most is, megint találkoztam azzal a kóbor kutyával, de most volt nálam csipesz és kiszedtem belőle kb. 6-ot, de még így is volt egy csomó, csak ennyi után már odakapott és úgy gondoltam/tuk, hogy inkább hagyjuk. Aztán meg később azt, hogy bekötjük a száját és úgy, de én nem akartam, mert ez neki kínzás lenne és nem akarom kockára tenni a már belém/belénk vetett bizalmát. Viszont mostmár van rajta spot-on és megint kapott egy egész napi adag kaját is, ami rá is fér, mert egy kissé sovány. Gondoltunk már rá egyébként, hogy haza hozzuk, de sajnos nem lehet. Pedig nagyon jó lenne... Meg annak is nagyon szoktam örülni, amikor az utcán nem félnek a kutyámtól, hanem odajönnek hozzá és megsimogatják és azt mondják, hogy aranyos. A kutyámról jut eszembe, amikor a múltkor kiírtad a fb-ra, hogy elkezdtél blogolni és írtad, hogy osszuk meg a szeretteinkkel, arra gondoltam, megosztanám vele, de ő nem tud olvasni. :)

Ismerős érzés, nekem is olyasmi volt, amikor egyszer régen kimentem Finnországba apához és felszállt velem a gép, mint neked annál a Budapest-Amszterdam útnál. 9 éves voltam akkor még csak és egyedül repültem és nagyon sírtam. Tudtam, hogy miután leszáll a gép Helsinkiben, már ott lesz apa, de mégis félelmetes volt egyedül, olyan messzire menni az otthonomtól, azért is, mert először mentem el az országból. De aztán jó volt, pl. etettünk mókust és nagyon cukik voltak, amikor az orruk elé tartottam a mogyorót és két lábra álltak, láttam nagy tengerjáró hajókat is, mint a Titanic (Tudtad, hogy könnyen lehet, hogy nem is a Titanic ütközött jéghegynek, hanem az egyik testvérhajója, az Olympic?), meg voltunk egy szigeten is, ahol volt egy sziklatemplom.

A kutyáknak van egy olyan nagyszerű tulajdonsága, hogy a jelenben élnek (és nincsenek emberi érzéseik, ami nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne lennének, hanem azt, hogy pl. nem fog haragudni, ha rosszat tettél vele és nem fog rágódni rajta, hogy mi történt) és eszembe jutottál - mert úgy gondoltam, szemrevételezhetnéd -, amikor ezeket olvastam Cesar Millan új könyvében:
"5. KUTYALECKE
Hogyan engedjük magunkhoz a megbocsátást?
• Próbáld a múlt fájdalmát úgy nézni, mint egy kutya: olyasvalamiként, ami elhalványul a jelen pillanat örömei mellett.
• Emlékezz rá, hogy a harag dédelgetése olyan, mint mérget inni és várni, hogy a másik meghaljon. A harag csak a haragvót bántja. A megbocsátás egy döntés, amit meghozhatsz.
• Próbálj empátiát érezni azokkal az emberekkel, akik rosszul bántak veled. Ha az ő szemükön keresztül nézed a világot, jobban érted majd a tetteiket."
Főként a múltheti instagramos dolog miatt jutottál eszembe erről, habár nem tudom, hogy tényleg haragszol-e rám. Az viszont biztos, hogy semmi rosszat nem akartam neked. De nem akarok magyarázkodni, mert már megtettem az intsán és még el is túloztam némileg, amit nem kellett volna, mert... nem akarlak megbántani most sem, de nem én voltam durva veled, hanem te láttál bele valamit az írásomba, ami nem is volt benne és ebből kifolyólag te reagáltál nagyon furán. Én szeretlek téged, tévesen hiszed az ellenkezőjét. Ugye emlékszel arra, amikor a karácsonyi koncert után kint voltunk a New Orleans előtt és adtam neked egy képet, amin angyalt photoshoppoltam belőled? És, hogy aztán te megöleltél örömödben? Még egy kérdés; miért szeretnélek megölelni szerinted, amikor találkoztunk? :)
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása