Adatok
Rozsah
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Ez a poszt kevésbé fog szólni a Mindenki című, új Oscar-díjas rövidfilmről, és sokkal inkább azokról az emlékekről és felismerésekről, amelyeket bennem indukált. És ezzel azt hiszem a film kritikájának javát le is tudtam. Hiszen mi lehet nagyobb elismerése egy műalkotásnak, mint az, ha a valóságra…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Érdekes a helyzet. Szó esik napjainkról, 20-30 évvel ezelőttiekről. És persze szó eshet 40-60 évvel ezelőttiekről. És így tovább. Az egyéni sorsok, események a maguk nyers praktikumukban legfeljebb izgatóak, de semmiképpen nem általánosíthatóak. A Mindenki sem közvetlen praktikum, már a film készülte előtt komoly párlat készülhetett, amelynek a film a modellje lett. Tán haszontalan dolog az empirikus részleteken rugózni, inkább egészében érdemes áttekinteni, még inkább megpillantani és onnan visszatekinteni, vajon mennyire gazdag, mennyire világunkra utaló a modell. Ekkor jelentőségük lesz a részleteknek, de nem megtörténtük, vagy nem-megtörténük okán, sokkal inkább az ábrázolt világ konturjainak kirajzolása lesz a kérdés. A film jó. nem konkrét, ahol a részletek hemzsegnek, az általánosság körvonalazódik általuk. Konturok keletkeznek, és hangsúlyok..És nem elvonatkoztatott, hiszen nem filozófiai értekezés, nem etikai alapvetés. A bornírt empiria és a filozófia közti térben, a holisztikus modellek - középfölde - világában helyezkedik el. Innen le lehet látni egyes sorsok fontos elemeire, és tovább lehet tekinteni kulrturális állapotainkra. A film jó, mert máris elég sokan vették szemügyre saját sorsukat. Némelyek kellő mértéktartással, mások be nem gyógyult sebeik sajgását hozták elő. Kopik, vékonyodik kulturánk, satnyul a civilizációnk - néhány száz éve. Csillógó művek, alkotások, személyiségek ha nem is lassítják, de legalább láthatóvá teszik felvillanásaikkal.