tortiecat 2017.03.10 10:44:26

Szia! Tanácsot szeretnék kérni. 11 éves, 2 éve nálunk lévő lánycicám mellé másfél hónapja ideiglenes befogadóként magunkhoz vettünk egy kb. 2-3 éves, szintén nőstény cicát.

Az előzmény:
A saját cicánk 11 éves, 2 éve van nálunk, kisbaba született barátok ismerőseinél, és ahogy a kisgyerek járni kezdett, a cica folyamatos stresszben volt. Ez a helyzet nem javult, a cica nem volt boldog, próbált kiszökni a lakásból. Miután hozzánk került, 2-3 hónap kellett hozzá, hogy igazán feloldódjon. Korához képest fiatalos, jó erőben lévő, kiegyensúlyozott cica, szereti a simogatást, játékot. Tavaly őszig itthonról dolgoztam, azóta bejárok a munkahelyemre - a cicánkon látszott, hogy a napközbeni egyedüllét miatt sokkal több ingert szeretne. (persze ez feltételezés, de sokkal ragaszkodóbbá vált, hajnalonként viszont nem tudtunk aludni, ugrálás, nyávogás, többszöri reggeli-követelés miatt.) Ezért gondoltam arra, hogy ha napközben nem lenne egyedül, ez segítene a helyzeten. Az ideiglenes befogadáson gondolkodtunk, és ha működik a dolog, akkor örökbe fogadjuk az új cicát.

Egy facebook-csoportban egy macskamentő keresett ideiglenes befogadókat, jelentkeztünk. Az új cicáról elég gyorsan kiderült, hogy nincs szocializálva emberekhez. Megérinteni nem engedi magát, játszani viszont most már szeret velünk. Hosszú távon nem tűnik reménytelennek a dolog.

A baj azzal van, hogy az új cica nagyon szeretne barátkozni a régi cicával, dörgölőzne hozzá, szubmisszívan viselkedik - de az nem érti az egészet, menekül előle, fúj rá, időnként felpofozza (mindig egyedül volt, utoljára kiscicakorában látott másik macskát, és 11 éves). A kicsi folyamatosan követi a nagyot, aki ettől egyre idegesebb. Kb. 3 hete használjuk a Feliway párologtatót, de nincs változás.

Különösen a korábbi kisgyerekes stressz miatt nem szeretném elhúzódó stressznek kitenni a nagycicát... ugyanakkor a kiscica iránt is felelősnek érzem magam. Logikus kérdés, hogy miért nem a macskamentőnek teszem fel ezeket a kérdéseket, ahonnan a kiscicát kaptuk. Vele is beszéltem, de azon kívül, hogy türelem, más segítséget nem kaptam. A kiscicával egy időben 6 másik cicát helyeztek el, ebből kettőt a befogadó visszaadott, mivel nem volt tisztázva, hogy ezek a cicák nem szocializálódtak emberhez. A mi kiscicánknak az egyik cica jó barátja volt, így együtt is hirdeti őket a macskamentő örökbefogadásra - én ennek nagyon örülnék, mert a kiscicának is láthatóan hiányzik a macskakontaktus. Viszont van egy rossz érzésem, hogy az adott macskamentő nem igazán körültekintően helyezi el a cicákat, nemcsak az információ elhallgatásával, de olyan helyekre kiadva az állatokat, ami eleve problémás. Azaz a kiscica jó elhelyezését illetően vannak kétségeim.
Ugyanakkor a régi cicánkat nem szeretném folyamatos stressznek kitenni.

Mit tudunk még tenni a Feliway-en kívül? Játszunk, foglalkozunk mindkét cicával, mostanában többször vagyok itthon.

Előre is köszönöm a válaszodat!

tortiecat 2017.03.13 16:15:12

@Macska_fogó: Köszönöm a választ!
Az új cica most kb. 6-7 hete van nálunk, és nagy vonalakban a javaslataidnak megfelelően folyt az összeszoktatás: érkezés után pár napig külön szobában volt, étellel, itallal, alomtálcával. Bementünk hozzá, töltöttünk ott időt, egy éjszaka bent aludtam, de akkor még inkább elbújt. (A bentalvós éjszakán és utána még néhányszor az ágyra kakált, pedig az alomtálcát ismeri és használja - én arra következtettem, hogy nagyon nagy stressz volt neki. Volt már menhelyről befogadott cicám, aki 6 hónapig hányódott-vetődött, idősebb is volt, de ő is 1-2 héten belül sokkal oldottabb lett. Szóval az új cicánknál szerintem más a helyzet, ő eleve nem volt még emberhez közel.)

Pár nap után kiengedtük, felügyelet mellett fedezze fel a lakást, a régi cicánkkal is találkozzon. A kiscica azonnal közeledett volna a nagyhoz, aki nem volt lelkes, de fújáson kívül más baj nem volt. Szaglászták egymást viszonylag gyorsan. Lehet, hogy itt gyorsítottunk be túlzottan, végülis egy hét után összeengedtük őket.

A kiscica mostanra belakta a lakást, ha alszunk, felugrik és a lábunknál alszik. Megfogni nem hagyja magát, és a nagycicával szeretne barátkozni, aki viszont őt nem engedi testközelbe. (A próbálkozások felénél fúj, nagyon ritkán odakap, morogni mondjuk nem morog.) De a nagycica testtartásán, viselkedésén látszik, hogy feszélyezve érzi magát, kicsit visszahúzódó lett. Szóval nincs nyílt háború, csak épp a kicsinek hiányzik a macskakontaktus (a miénknek egyelőre nincs igénye rá), a nagynak pedig sok a kicsi lelkesedése. Arra nincsen ötletem, hogy hogyan könnyítsem meg bármelyikük dolgát. (Esznek egymás mellett, alszanak is egymástól kb. 1 méterre - vagy egyelőre ez nagyon is jó eredmény?)

A másik kérdésedre privátban írok. Köszönöm a segítségedet.