vadszeder99 2017.03.08 10:50:07

@józanakaroklenni: A férjem szerint nem iszom többet, mint mások, de azt nem tagadhatom, hogy szeretek iszogatni, és olykor el is szalad velem a ló, ez aggaszt talán az egyik legjobban. Nehezen tudom felmérni, hogy hol van a határ, mert nálam eléggé változó, mennyi árt meg, valamikor már egy sört is megérzek, valamikor meg 6-ot sem. Viszont látom magam körül, hogy ez szinte mindenkivel elő szokott fordulni, olykor mindenki bekarmol. Engem viszont már-már egészségtelenül zavar, és rengeteget szorongok miatta.

Egy nehéz nap után baromira jól tud esni az az esti fröccs, vagy hideg korsó sör. Egyedül ritkán iszom és akkor is csak 1-2 pohár bort a munka után, de akkor is aggaszt, hogy vonzóbb számomra egy förccs, mint egy csésze tea és húzós munkanap végeztével. Nem jó út...
Egyedül egyébként nem jellemző, hogy iszom.
Engem ugyanis leginkább a társaság és a szociális tevékenység az, ami hajt. Ha égető vágyat érzek, hogy elmenjek sörözni, akkor leginkább az hiányzik, hogy barátokkal, ismerősökkel együtt, gátlásainkat kicsit levezkőzve beszélgessünk, de sohasem maga a pia hiánya hajt. Inkább a közös piálás, mint kapocs hiánya, és ez szerintem még a kamasz éveimből ered. A legtöbbször bárokban találkozunk, és mindenki fogyaszt alkoholt. Nagyon nehéz elképzelnem ezeket az összejöveteleket pia nélkül, és szerintem ez aggasztó. Még ha előre el is határozom, hogy nem fogok inni, akkor is valahogy úgy alakul, hogy mégiscsak iszom, nehéz nemet mondani, ha mindenki iszik. Ha gyógyszert szedek, és nem iszom, akkor józanul nem érzem olyan szupernek az esti lazulást a sarki pubban, néha már untat. Ez is aggaszt. És persze az ilyen összejövetelekből alakulnak olykor ki azok a bizonyos görbe esték. Míg van olyan, aki tényleg érzi, hogy köszönöm, áttérek a vízre, én tényleg nem érzem, csak mikor már késő. Talán ez az egyik legnagyobb oka annak, hogy próbálok inkább nem is inni, mert nem tudom jól belőni a mennyiségeket.

Hétköznapokon a legtöbb esetben eszembe se jut alkoholt inni, hiába sorakoznak a bárszekrényben, vagy a hűtőben a behűtött sörök, borok, hetekig fel sem tűnik. Persze van olyan hét, amikor viszont minden nap elfogy 1-2 dl bor, vagy 1 vagy 2 doboz sör, főleg nyáron.

Kamaszként(17 éves koromtól) és az egyetemen nagyon sokat ittam (22 éves koromig), és nagyon sokszor berúgtam, túltoltam eléggé. Talán ez okozza a gondot, egyszerűen összekapcsolódott a barátság és a piálás, meg a bulizás és a pia, pedig 16 évesen még emlékszem, nagyon jól éreztem magam, mikor csak őszilevet ittam a kocsmákban, és remekül éreztem magam. Én ezt akarom elérni újra.

Szóval, nem tudom, hol vagyok azon a bizonyos csúszdán, nehéz megállapítani, talán inkább veszélyeztetett szociális ivó vagyok én? A legbosszantóbb az, hogy mindig elképzelem magam, ahogyan azt mondom, köszönöm, én csak vizet kérek, stb, aztán mégsem úgy cselekszem.

vadszeder99 2017.03.08 11:41:46

@józanakaroklenni: "Szerintem felesleges erre neveket aggatni, meg túlzottan analizálni. "

Szerintem viszont sokat segít, mert ez a fajta önanalizálás az önismereti út egyik alappillére.

A kérdés viszont továbbra is itt lebeg a fejemben: Van-e az alkohollal problémája annak, aki gond nélkül megállja akár hónapokig is, hogy igyon, meg tud állni egy pohár sörnél, vagy egy pohár bornál probléma nélkül a legtöbb esetben, azonban mindig van 1-2 olyan alkalom, amikor kicsúszik a kezéből a gyeplő, és jobban belelendül a buliba, mint kellene? Ez pusztán olyan emberi viselkedés, ami szinte mindenkit érint a felnőtt társadalmunkban, vagy ez már jel? Ezt nem tudom én eldönteni. A másik az, hogy összekapcsolódott a bulizás és az alkoholfogyasztás, mint sokak esetében, és nem igazán tudom elképzelni, hogy ne igyak baráti bulikban, vagy koncerteken (céges rendezvényeken, családi bulikban nem igazán iszom, vagy csak egy pohár bort).

Ráadásul pl. az én családom az a fajta, aki azt mondja: "évente többször is előfordul, hogy láthatóan ittas vagy, ez már az alkoholizmus előszobája." Még akkor is, ha ez évente 3x fordul elő. Édeasanyám soha nem iszik.

vadszeder99 2017.03.08 09:33:30

Kedves Blogger!
Szerintem nagyon jó, hogy elkezdted írni ezt a blogot. A fiatal korosztály számára valóban nincs megfelelő segítség, hiszen ők még a csúszda tetején járnak valahol, noha már elindultak a lejtőn. Ebben a korosztályban szerintem leginkább a drogfüggőkkel foglalkoznak, hiszen mire az alkoholbetegség mindenki számára egyértelműen láthatóvá válik, addigra már jókora utat bejárt az alkoholista.

Jómagam abban a fázisban vagyok, hogy sokat gondolkodom azon, vajon van-e problémám, vagy csak a jó magyar szokások rabja vagyok? Vagy elindultam már egy úton, ami még nem világos számomra sem?

Néha azt érzem, biztos lábakkal annak a bizonyos csúszdának a tetején állok, máskor azt érzem, már rajta vagyok a pályán, de még kapaszkodom a korlátba, és bármikor vissza tudom magam húzni, mégha olykor azt is érzem, több erőfeszítést igényel a visszakapaszkodás. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy évek óta érzem ezt, vagyis mintha évek óta táncolnék pengeélen....

Nehéz a legelső lépcsőfokokat felismerni. Nektek mi volt az első intő jel, ami miatt arra gyanakodtatok, hogy nem egészen olyan viszonyotok van az alkohollal, mint pl. a barátoknak?