Adatok
Rátkai János
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Egy paradoxon megoldása: az Alkotmányozó NemzetgyűlésNagyon sokan érzik úgy, hogy Magyarország rossz úton jár, ezért a következő választások után új erőknek kellene vezetni az országot. Ám a kormányváltás kevés: az ország új alkotmánya, továbbá több kétharmados…..
Rátkai János
2017.03.05 22:49:30
@kbdanirl: Vírusos a gép. A javaslat: csökkentett módban bootolás egy nemvírusos lemezről, vírusirtás, vírusvédelem telepítése, ezután normál boot.
Rátkai János
2017.03.05 23:30:35
Felvetek egy érdekes közmédia, kisebbségvédelem, elhallgattatásvédelem megközelítést:
kapjon újságoldalakat, perceket a közmédiában aki kapott szavazatokat
Nem működik a pártatlan állami média; gyakorlatilag ki van szorítva az ellenzék nemcsak az állami, hanem egyáltalán a médiából.
A mindenkori parlamenti pártok híradóstábjai kapjanak havonta x-y-z percet, költségvetést (a listás országgyűlési választási eredményeik arányát kicsit a kiegyenlítés felé eltoló arányban). Maguk döntik el, h miről milyen hosszan számolnak be, kivel interjúznak. Így nem lehet elhallgatni eseményeket, mert akinek érdeke, az a maga x percével azt tesz amit akar, hírt adhat bármiről, a másik oldal ebbe nem tud beleszólni, csak a maga perceivel tud gazdálkodni. Mint egy debating. Mint úszók külön sávokban, nem tudják a másikat korlátozni, visszahúzni.
Hasonlóan mint ahogy a kampányidőszakban fontos garancia, hogy megjelenési lehetőséget kell biztosítani a jelölteknek - ezt kellene csak kiterjeszteni mindenkorra.
Ha az lenne az ellenzék követelése, ajánlott rendszere, hogy kapjon újságoldalakat, perceket a közmédiában aki kapott szavazatokat, az talán jobban elérhető lenne mint a pártatlan média utópiája.
Amikor egy rendezvényről adnak hírt, akkor a rendezvény szervezőjének van joga 1-2-x perces önbemutató anyagokat készíteni (mint egy sajtóközlemény), és azt kell a közszolgálati médiának leadnia (+ ha valamelyik párt kommentálni akarja, akkor utána azt). Vagyis nem a közmédiának lenne 1 stábja, hanem csak automatikusan közzétenné amit a pártos stábok és a rendezvényszervezők gyártanak.
gondolatweb.blogspot.com/2016/10/amely-orszagban-nem-mukodik-partatlan.html
kapjon újságoldalakat, perceket a közmédiában aki kapott szavazatokat
Nem működik a pártatlan állami média; gyakorlatilag ki van szorítva az ellenzék nemcsak az állami, hanem egyáltalán a médiából.
A mindenkori parlamenti pártok híradóstábjai kapjanak havonta x-y-z percet, költségvetést (a listás országgyűlési választási eredményeik arányát kicsit a kiegyenlítés felé eltoló arányban). Maguk döntik el, h miről milyen hosszan számolnak be, kivel interjúznak. Így nem lehet elhallgatni eseményeket, mert akinek érdeke, az a maga x percével azt tesz amit akar, hírt adhat bármiről, a másik oldal ebbe nem tud beleszólni, csak a maga perceivel tud gazdálkodni. Mint egy debating. Mint úszók külön sávokban, nem tudják a másikat korlátozni, visszahúzni.
Hasonlóan mint ahogy a kampányidőszakban fontos garancia, hogy megjelenési lehetőséget kell biztosítani a jelölteknek - ezt kellene csak kiterjeszteni mindenkorra.
Ha az lenne az ellenzék követelése, ajánlott rendszere, hogy kapjon újságoldalakat, perceket a közmédiában aki kapott szavazatokat, az talán jobban elérhető lenne mint a pártatlan média utópiája.
Amikor egy rendezvényről adnak hírt, akkor a rendezvény szervezőjének van joga 1-2-x perces önbemutató anyagokat készíteni (mint egy sajtóközlemény), és azt kell a közszolgálati médiának leadnia (+ ha valamelyik párt kommentálni akarja, akkor utána azt). Vagyis nem a közmédiának lenne 1 stábja, hanem csak automatikusan közzétenné amit a pártos stábok és a rendezvényszervezők gyártanak.
gondolatweb.blogspot.com/2016/10/amely-orszagban-nem-mukodik-partatlan.html
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Tegyük fel, hogy nem olyan emelkedettek, értelmesek, belátóak, másokban megbízók, altruisták a pártpolitikusok, hogy veszélyeztessék, hogy esetleg négy évig nem kerülnek be a parlamentbe, bizottságokba, ha nem lesz kétharmados többség és nem oszlatja fel magát a parlament. Ez olyan egzisztenciális kockázat, amit nem úgy tűnik, hogy vállalnának. Ha ez nem reális, akkor is megmenthető a javaslat lényege. Alább tekintsük át, milyen fokozatok vannak. Ha egy minimálisabb fokozat valósul meg, már annak is van értelme. A pártok nyilatkozhatnak, hogy reálisan melyik fokozatot akarják és mely törvényeket akarják bevenni.
1. a törvénytervezetek elveinek kidolgozása (ehhez egy kisebb műhely is elég)
2. a törvénytervezetek elveinek aláírása jelentős ellenzéki pártok által (jelöltállítási szövetség nélkül)
3. a törvénytervezetek szövegszerű, minél részletesebb kidolgozása (ehhez egy szakértő műhely sok munkaórája kell), egyeztetése, módosítgatása (nagyon sok szervezést igényel), végső fokon olyan szövegtervezetekre is el lehetne jutni, amelyek betű szerinti benyújtására és megszavazására szerződhetnek a pártok
4. viszonylag részletes vagy parlamentben benyújthatóra megszövegezett törvénytervezetek aláírása jelentős ellenzéki pártok által (jelöltállítási szövetség nélkül)
5. viszonylag részletes vagy parlamentben benyújthatóra megszövegezett törvénytervezetek aláírása jelentős ellenzéki pártok által (jelöltállítási szövetséggel)
Megvalósíthatóbbnak tűnik, hogy ír egy választási törvénytervezetet és néhány más kétharmados törvény tervezetét egy műhely anélkül is, hogy pártokra várnának. Majd e konkrét, szövegszerű tervezeteket lehet addig módosítani, hogy jelentős pártok, szervezetek elfogadják. Ha néhány elv érvényesül: arányosabb, a diktatórikus berendezkedés bebetonozását meggátló, az ellenzéknek választási esélyegyenlőséget biztosító, a közmédiában megjelenést biztosító választási rendszert biztosít, akkor már minden demokratikus ellenzéki szervezetnek sokkal inkább érdeke aláírni szinte bármilyen tervezet változatot, ezáltal reális tervezettel bírónak, kormányképes alternatívának látszani, olyannak, aki kezdeményez, van terve, bizonyítottan tud kompromisszumot kötni, mint nem aláírni valami apróság miatt és újra szétforgácsolódni.
Ha nem valósítják meg az ellenzéki pártok, akkor újabb ciklusban is időszerű marad a javaslatod, talán mindaddig, amíg egyszer végre megvalósítják.
Közvéleménykutatással, komolyabb interjúkkal lehet megalapozott választ kapni arra a kérdésre, hogy az AN pártfüggetlen egyéni jelöltjének, vagy az AN-ben részt vevő pártok által egyeztetett, közösen állított pártjelöltnek lenne nagyobb esélye egyéni képviselői helyet szerezni?
A párt-szkeptikus szavazónak szimpatikus az AN pártfüggetlen egyéni jelöltje, viszont igazából ez illúzió, hiszen nem négy évig tisztességesen dolgozó képviselőt kap, aki jó törvényeket vitat és szavaz meg, jó irányba kormányzást ér el, hanem csak egy sokkal kisebb elvárást teljesít, megszavaz néhány sarkalatos törvényt és a parlament gyors önfeloszlatását. Ha megszavazza az alkotmányozó jelöltet és a terv megvalósul, akkor pár hónap múlva már pártjelöltekre kell majd szavaznia újra, vagyis csak egy illúzió volt, hogy lehet civil, tisztességes képviselője. Ezt nem olyan egyszerű átlátni, de azért ha nagyon magas a mércénk, akkor ezt az illúziót nem kéne táplálni, hanem csak azzal kéne érvelni, hogy ezek a jelöltek a legmegbízhatóbbak, hogy tartják a szavukat és szinte automataként csak azt teszik, amire szerződtek.
Mit válaszoltak/mondanak a pártok, milyen feltételek esetén vennének részt a javaslatod megvalósításában? Melyik fokozat elérhető?