Anila:) 2013.12.20 10:11:38

Na az a kemény :)

Anila:) 2010.07.27 19:17:46

@Erika83:

Hűűű...bocsi a hozzászólásért,csak annyira megható volt!És milyen kár,hogy most nem ez a srác írja ezeket a sorokat,amit én!:)
Amit írtál,sok mindent elmond,elég volt pár mondat ,hogy rájöjjek,te is olyan kis lelkis és nagyon ritkán megszeretős leányzó vagy,de viszont,ha találtál olyat,aki meg dobogtattja a szíved,akkor nincs kegyelem, Ő kell!:)
Borzasztó érzés lehetett neked ez a 1,5 év,hisz még annyi esélyt sem kaptál,hogy legalább beszélgethess vele,hogy kiderüljön tetszel-e neki!Azt hittem, vagyok csak ilyen rossz helyzetben,mármint nekem egy kicsit több adatott,mint látni és álmodozni róla.De ez sem könnyebb,amiben én vagyok..nagyon vágytam arra,hogy legalább egyszer érezhessem őt, és mégis mást kaptam,amire számítottam.Egy se veled,se nélküled kapcsolat lett belőle,igaz én ennél többet szeretnék,és épp a minap készülök ezt neki bejelenteni hisz,gyakorlatilag én lassan 2éve várok arra,hogy most már komolyan vegyen.
Ha adhatok tanácsot,akkor szeretnék adni is:)
Úgy gondolom sz élet túl rövid ahhoz,hogy elhalasszunk pár dolgot,amit az élet elénk állít.Szerintem állj elé,és mondd meg mit érzel iránta,tedd meg..és akkor könnyebb lesz a szíved. Azután pedig már csak rajtaáll,hogy ő mit reagál erről. Tudom milyen nehéz,de ha nem lépsz,sosem tudod meg mi vár rád..
A művészet nem abban van, hogy beéred kicsivel, kevéssel is, hanem abban, hogy mersz nagyot álmodni, s megteszel mindent azért, hogy valóra is váltsd e merész álmot. S ha nem sikerül, te mégis nyugodtan teszel le erről az álomról, mert tudod, te minden telhetőt megtettél, a legjobb tudásod, s a szíved súgása alapján – mindvégig.
Szép napot!:)

Anila:) 2009.03.05 07:43:45

Szia!

Igen,tényleg ez lesz a legjobb,ha most hagyok neki időt,míg feldolgozza,hogy vajon most komolyan gondolnám vele,vagy csak megint játszok vele?!Megértem,hogy most neki is nehéz,de az az igazság,hogy nekem annál inkább!Ez a tétlenség egyszerűen megőrjít!:(
Sajnálom,nem szeretnék türelmetlen lenni,de néha olyan nehéz ezeket palástolni!Nehéz,az hogy nem gondolni rá,mikor minden percben,csak ő jár a fejemben,meg az,hogy én magamnak köszönhetem ezt a helyzetet,ami most van!Talán a sors furcsa fintora ez,hogy most én vagyok ebben a szituációban,most felcserélődtek a szerepek,eddig ő volt az,aki kedves volt,megértő,gondolt rám mindennap,most meg velem történik úgyanez!És bevallom igaza lett,mert egyszer azt mondta,annyira nem fogom észre venni,de végül én leszek az,aki fut utána,én csak erre azt válaszoltam:"úgyan"!Akkor nem tudtam,hogy ez a rövid válaszom,most ennyire befolyásolja a mindennapjaimat!Rendben,várni fogok!
Köszönöm,hogy meghallgattál és azt is köszönöm,hogy segítesz!:)

Anila:) 2010.07.27 18:57:50

Szia!

Nem tudom emléxel-e rám!Én voltam az a leányzó,aki vissza akarta hódítani azt a srácot,akit egykoron úgy elengedett!Anila:)2009.03.05-én írtam neked!
Nos a helyzet azóta gyökerestül megváltozott,miután elmondtam az érzéseim,rá egy 1 évre ismét egymásba gabalyodtunk,talán akkor volt a legnagyobb szükségem rá,mikor ez meg is történt velünk!Ez egy decemberi napon történt,sosem fogom elfelejteni.Az elején megbeszéltük,hogy semmi komolyat nem szeretnénk ,jó lesz ez így most ez a helyzet,ahogy van.Ez ment kb 3-4hónapig nálam,hogy csak 1héten 1x,vagy 2hetenként láthattam,de aztán már úgy éreztem mintha együtt lennénk és én mégtöbbet akartam látni.Ez néhányszor abban nyilvánult meg,hogy én többször kértem,hogy találkozzunk.Nos most tartunk a 8-dik hónapnál,és azt érzem ezalatt az idő alatt sem változott meg a véleménye arról,hogy talán ebből lehetne komolyabb is.Azt hiszem én minden tőlem telhetőt megtettem eddig,küzdöttem,kedveskedtem,türelmes voltam,elnéztem dolgokat neki,de most már nem megy,nem bírom tovább,úgy érzem belefáradtam,de még sem szeretném elhagyni,mert szeretem!:(A minap közöltem vele telefonon,hogy találkozzunk,mert személyesen is meg kéne beszélünk,ami köztünk történik,mert egy cseppet sem érzem magam nő mellett,úgy érzem nem úgy néz fel rám.Ő magától alig keres,és feleannyi dolgot sem tesz meg értem,mint én ő érte.Nem akarok panaszkodni,mert szívből teszem érte,amit teszek,csak azt érzem,elfogytak már ezek a szívből jövő kedvességet,és én is Nőnek szeretném érezni magam,akivel kedveskednek,szeretgetnek,törődnek.Hogyan éreztessem ezt vele?
Előre is köszönöm!
Anila:)