Tukász Pál 2016.12.25 22:52:03

@Abdiás: .. folytatás

"Amikor Isten kihozta Izraelt Egyiptomból, egy emberen, Mózesen keresztül vezette őket, és akik nem voltak hajlandóak ezt elfogadni, akik úgy gondolták, hogy nekik uolyan joguk van a vezetésbe beleszólni, azok kegyetlen megtorlásban részesültek Istentől.

Kóré és vele 250 férfi, azt mondta Mózesnek: Kinek gondolod te magad, hiszen az egész gyülekezet szent, miért emeled fel magad az Úr gyülekezet fölé?
Mózes azt mondta: Ha ezek az emberek úgy halnak meg, mint minden más ember, akkor engem nem az Úr helyezett fölétek. De ha az Úr valami olyan dolgot cselekszik, ami nem szokványos, ha a föld megnyitja az ő száját és elnyeli őket, és mindazt, ami az övék, és elevenen alászállnak a pokolba, akkor megtudjátok, hogy nem én helyeztem magam fölétek, hanem az Úr helyezett oda."

Látom nagyon szereted a kegyetlen megtorlást, mint olyat. Szeretnéd látni, ahogy a veled vitatkozókat Isten kegyetlenül megbünteti és megkínozza, mi? Hogy mondjuk megnyílik a föld és elevenen elégnek. Hogy aztán diadalmasan nyilvánvalóvá váljon, hogy neked volt igazad. :). Sajnos eléggé átjön a soraid között, hogy milyen indíttatásból beszélsz. Meg akarsz másokat félemlíteni, mert téged is megfélemlítettek. Hála Istennek azután, hogy megismered az Újszövetség és az Ószövetség közti különbséget, többé nem kell rettegned az ilyen babonás félelemkeltésektől, amit az nagy szellemi emberek elültettek benned. Egy valóban szellemi ember amúgy sem fenyegetőzik. A fenyegetőzés ugyanis valójában a gyengeség és a félelem jele és egy védelmi mechanizmus. Nincs mögötte sem az Istentől való békesség, sem a bizonyosság, csak vallásos paranoia.

Az a nagy helyzet, hogy bizony az ószövetségi, újjá nem született próféták vagy királyok valóban egy emberként voltak felkenve, mivel még Jézus Krisztus nem jött el, nem halt meg a kereszten, nem támadt fel harmadnapon testben és még nem küldte el a Szent Szellemet, hogy kitöltessék "minden testre". Az egy teljesen más üdvtörténeti felvonás volt, így Mózes és a gyülekezeti vezetők szerepét összekeverni, összemosni olyan alapvető hiba, amiből kiderül, hogy az embernek valójában halvány fogalma sincs a gyülekezetről, mint a Krisztus testéről. Az Újszövetségben nincsenek se királyok, se egyedüliként felkent próféták. A Krisztus testében mindenki felkent, "kapcsokkal és kötelékekkel" kapcsolódnak egymáshoz és még a hierarchia is épp fordított, mint egy királyságban, ugyanis:

"Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a POGÁNYOK FEJEDELMEI uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok. De NE ÍGY LEGYEN KÖZÖTTETEK; hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti SZOLGÁTOK; És aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő SZOLGÁLJON, és adja az ő életét váltságul sokakért." (Máté 20:25-28)

"A történet folytatása igazolja, hogy Mózes nem egy önjelölt vezető volt, hanem Isten által kiválasztott, szellemi tekintéllyel felruházott embe. Akik fellázadtak ellene, azok ezzel nem voltak tisztában...nem tudták, hogy Isten felkentje ellen szót emelni halálos bűn, egyenesen Istengyalázás, amelyet az Úr nem hagy büntetlenül. nem engedi meg embernek, hogy az Ő választását bármilyen formában is kritizálja.

" Ezek pedig azokat szidalmazzák, amiket nem tudnak; amiket pedig természet szerint tudnak, mint az oktalan állatok, azok által megromolnak.
Jaj nekik! .........a Kóré ellenkezésével vesztek el."
Jakab 1:10-11."

Senki nem állította, hogy Mózes önjelölt lett volna, mint ahogy azt sem, hogy Mózes ne követett volna el súlyos hibákat. Ettől függetlenül Mózesnek igen speciális, megismételhetetlen szerepe volt, amit egyáltalán nem lehet nagy általánosságban ráhúzni bárkire, aki egy újszövetségi gyülekezetben szolgál. A Jakab leveléből való idézeted meglehetősen találomra húztad elő. Javaslom olvasd el a szövegkörnyezetet is, hogy ott Jakab kikről beszél. Nem azokról, akik kritizálni merészeltek egy egyszemélyes pásztort olyan dolgokért, amik nyilvánvalóan igeellenes cselekedetek. Nagyon nem.

Tukász Pál 2016.12.25 22:53:08

@Abdiás: ..folytatás..

"Az Isten által felállított tekintélyrenddel szembeszállni büntetés nélkül nem lehet!
És azért nem, mert az egyházban ékes rendnek kell lennie...mindenkinek azt a helyet és pozíciót kell elfoglalnia, amelyet Istentől kapott. A rendről nem az emberek, hanem Isten gondoskodik. Az elhívást nem emberek, hanem Isten adja."

Az egyházban nincsenek "pozíciók". Azok bizony a világban vannak. Ebből meg kell térni. Az egyházban az ékes rendet sem bizonyos pozíciókból ex cathedra utasítgató emberek alakítják ki, hanem bizony Isten Szelleme. Ez pedig csak szeretet által működik, minden más a sátántól való. Az "ékes rend" kifejezést amúgy sem pozíciók kapcsán említi a Biblia, hanem például a gyülekezetben történő prófétálás és nyelveken szólás kapcsán, mégpedig - többek között - azért, hogy ne botránkoztassák meg a frissen érkezőket. De ez most mellékes.

"Az egyház ma pontosan azért nem működik még tökéletesen, mert ezt a tekintélyelvűséget a mai kor emberének az egója nem szívesen fogadja el. Én sem az első pillanattól kezdve tudtam ezt elfogadni.....de a Szent Szellem megtanított rá, hogy ha Jézust akarom követni, ha az igaz egyház tagja akarok lenni, akkor nincs más választásom, alá kell rendelnem magam Isten akaratának és döntéseinek, és kételkedés nélkül elfogadnom azt."

Hát erre nem a Szent Szellem tanított meg, hanem a Szent Szellemre hivatkozva emberek kényszerítették ezt rád, mert ezzel megfélemlítettek. Az egyház ma pontosan azért "nem működik még tökéletesen", mert sokan képtelenek kiszabadulni a tekintélyelvűségből és teljes mértékben más emberek akarata alá vetik a sajátjukat, amit Isten nem kér senkitől. Nem Istenre és az Ő Igéjére hallgatnak, hanem másokra. Más mondja meg, hogy mit hogyan kell érteni, mit hogy kell hinni, kivel szabad találkozni, kivel nem, mikor mit kell dönteni. Rövidtávon persze így könnyebb élni, mert ez olyan, mintha nem nekem kéne vállalnom a felelősséget a hitemért és a hit általi döntéseimért, de hosszú távon végzetes. Engedelmesen bólogatni másoknak és fizetni a komédiáért, hogy "áldott legyél anyagilag" bizonyos szinten megnyugtató lehet, de valójában sohasem tudja megszüntetni a súlyos lelkiismereti válságot, szorongást, félelmet, ami eközben belül az embert mardossa. Mert az ember ilyenkor bizony nem szabad, hanem mások akarati igájának rabságában van. Márpedig Jézus neve azt jelenti, hogy "szabadító".

"Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket." (János 8:31-32)

"Na persze most mondhatod azt, hogy de mi van akkor, ha a vezető esetleg rossz útra téved? Mi a teendő ebben az esetben? - Németh Sándor esetében erről szó sincs, csak a teljesség kedvéért hozok erre példát."

De vajon ha mégiscsak szó lenne erről Németh Sándor esetében, lenne merszed ezt nyilvánosan is vállalni?

"Hogy mai nyelvre lefordítsuk: lehet-e igaza Bodó Róbertnek?

Isten felkente Sault Izrael első királyának, ám Saul letért arról az útról, amelyet Isten mutatott neki. Elvette tőle a királyságot és Dávidnak adta. De nem ez a lényeg, hanem hogy ez a váltás a gyakorltaban hogy valósult meg!

Saul üldözte Dávidot, és minden áron meg akarta ölni, mert féltékeny lett Dávidra. Dávid tudta, hogy ő kapta meg a királyságot - bár ebből akkor még semmi nem látszott -, de mégsem rontott ajtóstól a házba.

Sőt, amikor egy alkalommal éjjel Saulék táborába ment, ott állt az alvó Saul mellett, Abisai azt mondta neki: hadd szegezzem őt a földhöz a dárdával egy ütéssel!
Dávid azt mondta: Nem!

" Mert vajon ki emelhetné fel kezét az Úrnak felkentje ellen büntetlenül?!"
1 Sámuel 26:9.

Dávid annak ellenére mondta ezt, hogy tisztában volt vele, hogy Saul már elveszítette az Úr vezetését, de azt is tudta, hogy Saul valamikor Isten által lett királlyá kenve, ezért nincs joga arra, hogy szembe menjen ezzel, még akkor sem, ha Saul már nem Isten embere. Tudta, hogy így is komoly büntetést kapna.
Isten emberei ellen sem okkal sem ok nélkül nem lázadhat az ember."

Volt arra példa, hogy Bodó Róbert megölhette volna Németh Sándort? Élt ezzel a lehetőséggel? Ha mindkettőre nem a válasz, akkor milyen "kézfelemelésről" beszélünk? A "felemelte a kezét ellene" konkrétan azt jelenti, hogy meg akarta ölni. Összekevered a szezont a fazonnal. Amúgy jó, hogy épp Sault említed, aki "felkent" volt, de a végére már elhagyta a "kenet" és bizony démonok gyötörték. Ezért kellett hogy Dávid játsszon neki a hangszerén, mert akkor kicsit megkönnyebbült. Szóval az a bizonyos "kenet" nem köteles ám az Istennek engedetlen emberen akármeddig időzni. Legalábbis a Biblia tanúsága szerint.

Tukász Pál 2016.12.25 22:53:40

@Abdiás: ..folytatás (vége)..

"A hűség ezért nem Németh Sándor személyének szól, hanem annak a személynek a döntési felsőbbrendűségének, aki Őt pásztorrá kente a gyülekezetünk fölé."

Ha a hűség Istennek szól, akkor az meglátszik a cselekedetekben is. Aki elvtelenül, a gyümölcsöket tudomásul nem véve csak és kizárólag a mundérbecsület védése miatt asszisztál egy rendszerhez, az egyáltalán nem biztos, hogy épp Istennek hűséges. Egyébként pedig mivel akkora kedvenced ez a "tekintély" téma, ajánlom figyelmedbe Derek Prince utolsó könyvét, az Isten Gyülekezetének Újrafelfedezése címmel. Annak a Derek Princenek a könyvét, aki valaha, elvileg a szellemi tekintély volt Németh Sándor fölött (már persze amíg ezt Sándor hagyta), és aki például fel is kente őt a szolgálatra. Szóval olvasd el ezt a könyvet, ez nagyon szépen tisztába teszi az egész szolgálati ajándék, gyülekezet, tekintély témakört egészséges, igei tanítás mentén.