Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Judit Nyergek Mestere

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
„Bízzál, s virágzóbb századokat remélj, / Elődeidnek szép kora visszatér...” (Berzsenyi Dániel: A tizennyolcadik század) Van-e jobb környék Berzsenyi Dániel sorainak, szellemének felidézésére, mint a Balaton nyugati hátországa? Van-e környék Magyarországon, ami jobban…..
Judit Nyergek Mestere 2016.12.22 17:02:38
Sajnálom!!!
Ezzel kezdem..az épületet sajnálom, persze kicsit a tulajdonosát is (ha valóban nincs rá keret), leírta, hogy miért pusztul ,továbbá , miért nem tud vele mit kezdeni. Anno egy kedves ismerősöm ugyan ebben a helyzetben volt. Kisemmizett nemesi családból származott, majdan kárpótlás címmel visszaszerezte amit anno elvettek. Persze addigra ő is csak egy alapbérből élő szürke egérke lett, nem tudta fenntartani, újítani, na meg jöttek a naaaagy hozzáértő műemlékesek, akik mint tudjuk abba is belekötnek amibe nem kellene. ("mit hogyan, miért, mennyiért és csak úgy csináld") különben meg kit érdekel , dőljön le...ha már tető nincs akkor le is lehet bontatni ,mert "életveszélyes" így lehet a legkönnyebben letisztázni a dolgokat---:( és mosni kezeinek)..nehéz dolog, tény és való. Ilyenkor azért mindig van egy kérdésem az ingatlanok tulajdonosához, vagy válaszol vagy nem, de általában szoktak. Nem áll szándékomban más pénztárcájában turkálni, biztos tudja a tulajdonos h mennyit ér (ami ugye mint tudjuk nem egyezik a valós eladási árral), biztosan sokat ér...DE...
Ilyen és hasonló esetekben szoktak mérlegelni, vagy csupán a NAGY vagyon megszerzése céljából adná el? Ha tényleg nincs ré pénzem, esetleg nem is itthon élek, lehet ,h idős is vagyok, lehet beteg is,na meg lehet örökösöm sincs olyan, aki felvirágoztatná kis birtokom , akkor minek is nekem? Várok az összegre, amit sosem kapok meg, és soha nem lesz belőle pénzem. Ledőlt, összeomlott a kis műemlékem. Mert ok, még most elmondhatom, h az enyém , ez meg ez történt itt, Déd, meg Ük és Szép is rakott bele. Nem kéne valamilyen módon átruháznom egy olyanra aki kedvet kapott hozzá továbbá "tehetsége " is van? Én, még 1 x írom..ÉN.. BIZTOSAN ODA ADNÁM JÓVAL OLCSÓBBAN, azzal a tudattal, hogy én így tudtam megmenteni és továbbadni az utókornak. Hogy az "én vérem" is maradjon, természetesen bizonyos kikötésekkel.
...mert fordítsuk meg a dolgokat: Itt sajnálkozik mindenki, semmit sem tudunk tenni. Így mi lesz, mi a jövője a présháznak? Még itt írogatunk élvekig, majdan jön egy fotó ahol porrá lett. Van értelme? Nincs !!! Elgondolkodtató nem? Hasonló cipőben én is jártam, jobban mondva családom. Kastélyról volt szó, nem részletezném, de adtuk (hangsúlyoznám, h nem ingyen és tulajdonjog is maradt bizonyos százalékban) és azóta is jó kezekben van, én meg szürke egérkeként büszkén nézegetem a fotóit, mert újra élet van benne. Mást úgysem tehettem, mert nem oda tartozom ahol ezeket egy szóval és vigyorral el lehet intézni.
Ennyit akartam.
Kedves tulajdonos, ha lehetséges és tehetem, biztosan meglátogatom a présházát, fotókat is szokásom gyűjtögetni, amit itthon elraktározok magamnak. Vonz minden ami régi, fene se tudja, talán valamelyik ős szelleme piszkál engem és örömmel telt el, ha azt látom, h ez is megmenekült. Hurrá!!!