Kutyafülű Aladárr 2016.12.16 12:08:41

@FOUREY: nagyon kulturált ez a társalgás, szuper helyre érkeztem had csatlakozzak a filmet méltatók közé, kissé másképpen. Remélem visszaírtok majd. Először is el kell távolodni a beidegződéseinktől ahhoz hogy a film a helyére kerüljön a fejekben. A film lényege sosem a története, egy könyvnek sem a cselekménye a tartalma. Ez a film olyan mélyre nyúl hogy egyrészt nincs is rá szükség hogy a Louise on kívül a többiek is komplex személyiségek legyenek. Más részt az eszmeisége rajtam akkorát üt, hogy szinte mindent megbocsájtok a filmnek.
Részemről röviden: Elfogultság ON : )))
Az emberiség a legmagasabb kozmikus szintű tudattal és bölcsességgel van megáldva már alapban. A civilizációk fejlődésével ezt a bölcsességet és tudást az emberiség aprópénzre váltja, az ősbizalom és az ősbölcsesség helyett létrehozzuk a közöny és a cinizmus és az öncélú technológia világát. Fejlettségi szintünk egy illúzió, lelkesedésünk az együttműködésben és a hitünk a "tudás"ban csupán álca. Valójában önmagunk gyarló tükörképeit keressük. Ez az alapállás már ismerős a Solarisból nemde? Na most a narratíva a gyermek halálával kapcsolatban meg a konkrét történetvezetés az itt nem is fontos. Az egyszerűen egy nagyon erős érzelmi alap, egy optika amin keresztül elmagyarázza nekünk a film a legteljesebb kozmikus tudat lényegét. Ha tetszik a buddhizmus legmagasabb szintjén járunk. Kérdések amiket megválaszol de ugyanakkor a nézőnek szabad prédaként szabadon és örökre továbbgondolásra átadja egészen elképesztően felemelőek. Számomra a film első harmadától már párhuzamosan egy másik film pergett bennem ezer irányba...annyira sok szálon indított el...... Vajon ha a civilizációs ártalmunk egyik legkomolyabb nyomorúsága, miszerint az egyén állandóan a jövőjén töpreng és fél és ezáltal sosincs a jelenben sosem önfeledten fogadja be a tapasztalásait, ezt a lelki válságot le tudja e győzni az emberiség és az ember mint egyén ? Az élet megtapasztalása jobb e könnyebb e ha állandóan a jövőn töprengünk? Ha tudjuk vagy nem tudjuk a jövőnket az megváltoztatja e a jelen megismételhetetlen pillanatát, a megtapasztalást, ami mindennél többet ér? Ha én mindent tudok a jövőmről vagy esetleg egyáltalán semmit sem tudok róla az nem ugyanaz a kozmikus bölcsesség e, abban az esetben ha én azt a pillanatot amiben én vagyok azt valóban megélem és nem végig vegetálom? Főhősünk tulajdonképpen az időtlenség bölcsességét éli át, azt az időtlenséget ami az összes idősíkban levés, azaz a tökéletes jelen. A tiszta legmagasabb tudatállapot. Most az hogy az "időutazás" az csak analógia vagy metafóra az itt már egyáltalán nem fontos... A történet szerkezete az utolsó negyed órában nekem már semmit nem számított. Az idegenek visszaadták a főhősünknek az emberiség elvesztett legmagasabb tudatállapotát. A személyes jövője és a gyermekének a jövőjét nem rendeli alá a pillanatnak és a megtapasztalásnak. Az elfogadást , a belső békéjét, koncentrációt, harmóniát, tapasztalást kapja vissza az embernek levést kapja vissza az ember. Elképesztően egyenes és nyers de ugyanakkor brutálisan árnyalt is a magyarázat. Civilizációnk összes nyomorúsága és összes esendősége mellett ott van az újboli felvilágosodás reménye. Én bőgtem bakker. Ez van. : )))) Elfogultság OFF.... Ha tetszik akkor nem is scifiről beszélünk. Itt van elásva a kutya szerintem. Műfaji besorolása nagyjából értelmetlen is és szükségtelen is, hiszen a besorolások elvárásokat jelentenek, így végül az elvárások nem formálnak hanem pusztán kiszolgálnak minket..
.üdv.

Kutyafülű Aladárr 2017.02.04 18:14:08

@FOUREY: Valójában amit írtál, hogy a véleményem a filmről az valójában rólam szól....hát tulajdonképpen ez a helyes nem? Mindenki azt lát bele egy alkotásba amit a szíve alatt hordoz amúgy is. Az érzékszerveinkkel felfogott világ együttese, a minket életünk során ért dolgok és az adottságaink együttesen kialakítják a személyiségünket és az igazodási pontjainkat. A katharziszt a saját értékrendünk alapján éljük meg katharzisznak. Minden műtárgy vagy irodalom, vagy film is azt a húrt pengeti meg bennünk amire rezonálunk. A film "hibáit" ezerszeresen megbocsájtom és nem érdekelnek az élményoptimalizált tömegkultúra "tökéletes" filmjei. Amikor elkezdünk mutogatni a logikai hibákra meg bizonyos következetlenségekre akkor azt mondjuk ezzel hogy kérem szépen van itt egy harmadik szereplő is. Az nem más mint az a narratíva miszerint konkrét válaszra konkrét általunk és a mi logikánk alapján "érthető , helyes, logikus" választ kapunk. Van a film van a befogadó és van ez a modern, tudatos, irányított szentség. Az az "intézmény" amely mindenből a tudatos materialista választ akarja kisajtolni. Sokszor hiába történik meg valakivel az hogy tetszik neki egy elvonatkoztatott alkotás vagy irodalom vagy csak egy impulzus, mivel nem találja meg benne ezt az előbb említett modern ember szentségét ezért inkább a tányér szélére tolja és elfojtással oldja meg a helyzetet. Ez egybe esik azzal a tudattal akinek a tulajdonosa nem meri elengedni a beidegződéseit, így szinte mindenben ugyanazokat a jellemző hibákat látja egész életében, amik igazak csak éppen ehhez az ő optikája kell. Szóval nyilvánvalóan objektív értékelés lehetetlen és szükségtelen is. Amennyi impulzus annyi féle befogadás és annyi féle értékelés létezik. A jó szkifi - rossz szkifi értékfelosztás pedig beidegződött elvárásokból áll mindössze.