Adatok
lisaaccrochage
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A december talán a legnehezebb hónap a szeretők számára... Az esetek nagy többségében a kedves ilyenkor a családjával ünnepel, a szeretőnek pedig ez általában nagyon kellemetlen.
Külön ünnepelni...
A szeretői viszonyban vannak nehéz helyzetek, szerintem ilyenek az ünnepek is,…..
lisaaccrochage
2017.01.02 14:39:06
Szerető vagyok. A válásom idején kezdődött, ő lett a támaszom. A két kisfiammal élek 100 méterre tőle, közös jövőt terveztem vele. Elvileg ő is. A két gyerek nem gond neki, legalábbis ezt mondta. Sőt, szeretne közös gyereket. Nem házas, "csak" van egy közel 7 éves kapcsolata egy olyan nővel, akivel nem egyszerű. Nem élnek együtt (próbálták, de nem működött), a nő nem tud elszakadni tőle, elég neki ha csak néha pár órára találkoznak. Komoly pszichés problémái vannak, labilis. A pasi vívódik több mint fél éve, hogy lépjen-e. Azt mondja végig kell járnia az útját...legyek türelmes. Aztán jött a Karácsony és a Szilveszter... kiborultam. 24-én vele volt. Másnap jött, így eloszlatta a rossz érzéseket. 30-a estét velem töltötte. Úgy éreztem közelebb van hozzám mint eddig bármikor a 8 hónap alatt. Éreztem minden érintésben hogy szeret. A szemei sem tudnak hazudni. Szilveszter reggelén boldogan ébredtem. Egész délelőtt kitartott az euforikus állapot. Pedig tudtam, hogy este a barátnőjénél lesz. Vagyis Megpróbálja eltölteni vele az estét, ahogy ő fogalmazott. Aztán lesz valami. Ha úgy fog viselkedni, hogy nem tudja elviselni, akkor jön. Nem ígért semmit, de biztos voltam benne, hogy nem marad ott reggelig. Vártam, hogy megjelenik. Tévedtem. Próbáltam elterelni a figyelmemet, a gyerekeimre koncentrálni. Másnap sem jött. Délután elszakadt a cérna és kitört belőlem minden. Hisztis üzenetekkel kezdtem bombázni. Annyira fájt, hogy azt mondtam én ezt nem csinálom tovább. Ha kell neki az a másik nő, akkor én kiszállok ebből. Nem értette, mi a bajom. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy nekem akkor szükségem lett volna rá. Hogy alig vártam, hogy véget érjen a szilveszter éjjel. És azt hittem majd idejön, megölel, és azt mondja minden rendben. De nem tette. Nehéz az ilyen napokon átlendülni úgy, hogy nem nyújt igazán érzelmi támaszt. Persze amíg nem dönt, hogy új életet kezd-e velem, kicsit azt is megértem, hogy néha próbál távolságot tartani. De ezt így megélni hónapokon át, ülni és várni, hogy képes-e lezárni a múltját, felemészti az embert. És igazán most szembesültem vele, hogy mennyire... Erre is jók az ünnepek. Belenéztem a tükörbe és nem találtam magam. Egy csontsovány, összetört nőt láttam. Rájöttem, hogy ha naponta egyszer-kétszer tudok enni, az már jó. És ha így folytatom, kórház lesz a vége. Szakítottam vele. Majdnem belepusztultam, de meg kellett tennem. Bujkáltam a gyerekeim elől, hogy ne lássák, hogy zokogok. Amikor elaludtak, befeküdtem a fürdőkádba és másfél óráig ki sem szálltam. Már vacogtam, de az se érdekelt. Azon agyaltam, hogy hogyan tudtam elhinni neki mindent. Hogy vajon igaz volt-e bármi. Mennyivel könnyebb lenne, ha becsapott volna, szidhatnám. De tudom, hogy minden igaz... Hogy lehet így elengedni? Hogy lehet így lezárni? Ha folytatni se lehet, mert abba is beleroppanok... Hát, ez kissé depisre sikeredett...
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz