Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Henri Kellogg

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2016.12.04. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Budapest Anno Zsidó házaspár a budapesti gettóban 1944 áprilisában 2011.04.16 09:00:00
"Mindenekelőtt világos, hogy ami ezen a vonalon (a zsidókérdésben) német intézkedés, vagy ami német kívánságra tett kormányintézkedés volt, azt nem állhatott módomban megakadályozni, így e tekintetben passzivitásra voltam kényszerítve. Bár ilyképp a tett…..
Henri Kellogg 2016.12.04 12:31:08
A fényképet Jevgenyij Khaldej (1917-1997), ma már világszerte ismert ukrajnai születésű, a II. világháború idején a Vörös Hadsereghez delegált, ill. annak kötelékébe tartozó fotóriporter készítette. Így a kép nyilvánvalóan nem 1944. áprilisában készült (függetlenül annak Gettón belüli vagy kívüli helyszínétől), hanem a fényképész saját kommentárja szerint a Pest ill. a Gettó felszabadulását követő órákban, vagy annak másnapján. Ennél később már nemigen bukkant volna a megkülönböztető bélyeg célját szolgáló, a zsidónak tekintett magyar állampolgárok számára 1944. április 5. óta kormányrendelettel kötelezővé tett, 10x10 cm méretű sárga csillag viselőjére. (Azonban innen eredhet a fénykép készítési dátumát 1944. áprilisára becslő tévedés.) Ugyancsak Khaldei emlékezései között szerepel a fényképen látható mindkét személy szinte egyformán megdöbbent arckifejezését kommentáló megjegyzés, hogy ő volt az, aki a házaspár tudomására hozta, hogy a sárga csillag viselése immár nem kötelező, majd - bizonyos mértékű hitetlenkedésüket felismerve - maga is segített nekik azokat a kabátjukról lefejteni. Khaldei egyébként számos más szenzációs riportfotó alkotója, többek között a Reichstag oromzatára 1945. májusának első napjaiban vörös zászlót kitűző szovjet katonák fényképé, amely megjelenését követően az egész világot beutazta, és megszámlálhatatlan utánnyomásban mindmáig megmaradt a náci Németország feletti teljes győzelem talán legismertebb szimbólumaként.
Budapest Anno A Hősök tere a 30-as években 2011.04.27 09:00:00
Az Andrássy út végén 1894-ben még egy Ybl Miklós által tervezett ivókút (Gloriette) állt. A magyar honfoglalás ezeréves jubileumára szánt Millenniumi emlékművet 1896-ban kezdték el építeni, ám a szoboregyüttes végül csak 1906-ban készült el. A szoborcsoport…..
Henri Kellogg 2016.12.04 11:08:08
Csaknem megfogadtam, hogy kizárólag a politizálást messziről elkerülve teszek itt-ott hozzászólást - a végtelenre nyújtható meddő vitákat elkerülendő - és mégsem tudom megállni, hogy ne idézzem a közismert angol közmondást, miszerint "kár a kiömlött tejbe belesírni." Ha azonban (példának okáért, megannyi mártíromság közül, a Habsburgok által csupán Aradon) kiöntött vérről lenne szó, merem hinni, hogy még a hidegvérűként sztereotipizált angoloknak is elszorulna a szívük. Csak - ha a történelem valamiféle ismeretét is lehet róluk feltételezni - éppen ellenkező irányban nyilvánulna ki részvétük, mint a tisztelt Habsburg-párti (első) hozzászólóé. Hogy valakit pont Ferenc-Jóska szobrának Hősök téri detronizálása tegyen álmatlanná, megvallom, attól még megrökönyödhetetlennek hitt szerénységem is megrökönyödött. De nem magamról szándékoztam beszélni. Hozzászólásom tárgyát nem halottakat ábrázoló, élettelen bronzból formált bálványok, hanem bizonyos élő fák hiánya képezi a fényképen látható Hősök teréről. Ebből a helyzetképből arra bátorkodom következtetni, hogy a felvétel egy 1938-ban kialakult (ill. annál későbbi) állapotot örökít meg. Akkor történt ugyanis, hogy a két ívelő, királyok szobrait tartalmazó építmény és a központban álló Hét Vezér szoborcsoportja közti területről a mindaddig ottlévő - a tér eredeti tervének részét képező - fákat kivágták, hogy helyet adjanak az 1938-ban Budapesten rendezésre kerülő Eucharisztikus Világkongresszus főoltárának. (Ahol pedig tízezrek előtt az egy évvel később XII. Pius pápává választott - mindmáig ellentmondásosan megítélt - akkor még Eugenio Pacelli bíboros államtitkár celebrált misét.) Minthogy a fákat az impozáns, de kizárólag a kongresszus tartamára felállított oltár lebontása után sosem ültették újra, ez a változtatás egyik kulcselemévé vált az eredetileg az Aréna útnál (a mai Dózsa György út) kezdődő Városliget - korábban a Szépművészeti Múzeum, majd a Műcsarnok számára, évtizedekkel később pedig a Sztálin-szobor illetve az azt körülvevő ún. Felvonulási Tér kialakítása céljára feláldozott parkterületekkel együtt egy összefüggő, széles sávot kitevő - "visszaszorításának." Mint az a Városliget "fejlesztési" terveiből közismert (és a köz által erőteljesen ellenzett), a Liget folyamatos csonkítása nemhogy napjainkig tart, de szorgalmazói minden valószínűséggel a jövőben sem fognak kisebb kártékonysággal garázdálkodni. Pedig az egymást követő népszerűtlennél népszerűtlenebb kormányok és kormányzási rendszerek, ha fittyet hánynak is a közérdekre, önnön ellehetetlenülésük késleltetését szem előtt tartva tekinthetnének a főváros, ill. a városok belterületén még meglévő fásított területekre és parkokra, amelyek a közegészség és az attól elválaszthatatlan közhangulat tudományosan bizonyított javítói, méghozzá mondhatni ingyenesen. Emellett szépek, némelyik gyümölcsével, vagy méheket táplálva kimutathatóan hasznos is, sok közülük elél évszázadokig, túlélve háborút, pestist és más emberpusztító kataklizmát, nem kívánva többet, mint olykor egy jó záport vagy esőt, nagyritkán egy belevaló zivatart. De mondom, azt is csak nagyritkán, mert bizonyára a fák évszázados tapasztalatukkal tudatában vannak, hogy a minden águkat és messze ágazó gyökeiket egyaránt maradéktalanul tápláló égszakadás gyakori társutasa a villámcsapás, ami pedig a legszilárdabban álló fának is végzete lehet. Így, bölcsek lévén, legtöbbjük beéri egy-egy olykori esővel. Meglehet, hogy éppen a hosszú életre rendeltetésük és az azáltal összegyűjtött tapasztalatok tartozéka az a magatartásuk is, hogy a fák megingathatatlanul pártatlanok, és földhöz gyökerezettségük dacára is függetlenek. Talán éppen innen ered, hogy rühelli, és amikor csak alkalma nyílik, vágatja ki őket százával a mindenkori hatalom. Mert nem állhatja a hajthatatlanságuk, a függetlenségük merő látványát. A fákat nem lehet talpnyalásra bírni.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása