Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Ctrl+C Ctrl+V

0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
70 éve (1939) tört ki a szovjet-finn háború.Finnország sorsa már az 1939 augusztusi Ribbentrop-Molotov paktum megkötéskor eldőlt, mikor Németország biztosította érdektelenségét Észtországgal, Lettországgal és Finnországgal szemben. Moszkva nem is teketóriázott sokáig: 1939…..
De miért Mikulás? Honnan ered ez a név éppen ilyen változatban? Ahogy próbáltam utánakeresni rengeteg névváltozatot találtam. Nem biztos, hogy minden helyes, de én ezeket találtam.  A mi Mikulásunk eredetileg Νικόλαος (Nikolasz) néven…..
Napi betevő: Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg. (ismeretlen) ..
Napi betevő: Az opera az, amikor egy fickót hátba szúrnak, és az nem vérzik, hanem énekel. (Ed Gardner) ..
Ctrl+C Ctrl+V 2008.06.25 18:36:12
Sziasztok!:)

A posztomban szakítós mondatokról fogok írni, de a megszokottakkal ellentétben nem velem szakítottak e mondatokkal, hanem én szakítottam miattuk.

Elemérrel nem sokkal karácsony előtt ismerkedtünk meg, egy barátnőm éppen a céges bulijukról hívott fel, amikor elég rossz passzban voltam (novemberben majdnem összejöttem az exemmel, de aztán mégsem, és ez eléggé kiborított), hogy menjek oda, van még egy csomó kaja, pia, a főnökök már elmentek, csupa korunkbeli maradt, jó pasik is, és már senki nem nézi a portán, ki jön, ki megy. Hát én mentem. A pezsgőspoharaknál a barátnőm azonnal bemutatott Elemérnek, akivel végigdumáltuk az estét (csak néhány --- közös! -- tánc kedvéért tartottunk szünetet). Természetesen megadtam a számom.

Az ünnepek alatt nem találkoztunk, szilveszterre is megvolt már mindkettőnk külön programja, de januártól találkozgatni kezdtünk. Megvallom, már a második randi után úgy éreztem, hogy nincs mire várni. Elemér igazi gentemannak tűnt, gyengéd volt és figyelmes.

Aztán eljött a február. Megmondom őszintén, nem szeretem a Bálint-napot, egyszerűen ostobaságnak tartom. Nem is készültem rá, bár gondoltam, Elemér talán meglep valamivel. Azt tudtam, hogy gyertyafényes vacsorára nem kell számítanom, mert másnap hajnalban vidékre utazott, így nem is terveztük együtt tölteni az estét. Ahhoz azonban ragaszkodott, hogy mielőtt elmegy, fussunk össze a Blahánál. Találkoztunk is, puszi-puszi, bár látszik rajta, hogy egyébként sietne, annál jobban örülök, hogy mégis látni akart. Vigyorog:

-- Happy Valentine! Itt egy ötös, vegyél magadnak valamit! -- és a kezembe nyom egy ötezrest! Vettem egy nagy levegőt és a pénzével együtt elzavartam. Na nem ajándékért, hanem örökre.


Olivért szintén a barátnőmön keresztül ismertem meg, valamikor csoporttársa volt, és egy koncerten futottunk össze valamikor nyár elején. Nekem rögtön megtetszett, úgy tűnt, én is bejövök neki. A barátnőm ismét segített, amikor a barátjával lementek a nyaralójába (mármint a pasiéba), Olivért és engem is meghívtak. Nyilván kitalálhatta, hogy miért így alakult, és nem is volt ellenére. Amikor este elmentünk egy helyi szórakozóhelyre, végig nyomult rám, csókolóztunk, volt simi, jól haladtak a dolgok. Viszont már hajnalodott, mire hazakeveredtünk, nagyon fáradtak voltunk, egyikünk sem gondolt a folytatásra.

Lehetett vagy délután kettő, mire felébredtem, ő már fent volt, valami történelmi könyvet olvasott. Én hangosan bejelentettem, hogy megyek zuhanyozni, a barátnőm pedig gyorsan nyafogni kezdett a pasijának, hogy menjenek bevásárolni, hát el is mentek. Mire kijöttem, már csak ketten voltunk a nyaralóban. Én frissen zuhanyozva kelletem magam egy szál törölközőben, mire a következőt bírta mondani:

-- Öltözz fel, mert megfázol! -- és ezt olyan kedvesen aranyosan aggódóan mondta... Viszont nekem ennyi elég is volt, szakítottam vele, még mielőtt igazán járni kezdtünk volna.