Adatok
Cesete
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Józan Akarok Lenni
Van-e hatékony válasz az alkoholizmusra Magyarországon? (spoiler: nincs)
2016.10.02 12:58:37
Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. Nem annyira az emberek "szórakoztatása"/okítása, de inkább a magam, és a sorstársaim segítése miatt kezdem el írni ezt a blogot. Sok korombeli fiatal küzd ezzel a problémával, akár úgy, hogy bevallja magának, akár úgy, hogy nem. Szeretnék nem inni.…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Én 15 éve masszív alkoholista vagyok, az a bizonyos gépszíjas, ill. már korábban is az lehettem, csak nem tudatosodott bennem. Nem mentség, de apám is ebbe halt bele, egy unokaöcsém is, anyám zugivó és gyógyszerfüggő.
Kb. 14 évesen kezdtem el inni úgy rendesen (vbk, kevert, bonbonmegy, Ági vermut :)), sok iskolatársammal együtt. Ha engem óvott volna egy felnőtt, leszartam volna. Hát attól és a cigitől voltam felnőtt... Viszont ha valaki szólt volna nekem, hogy ugyan gondolkozzak már el, miért leszek mindig sakálrészeg a bulikon, míg nem mindenki, talán elgondolkodtam volna (plusz apu alkoholizmusa azért nem zavart, mert ő piásan is a világ legbékésebb embere maradt - sokkal jobban zavart anyu veszekedése a pia miatt).
Én iszonyatosan szorongós, önbizalomhiányos vagyok, és ennek oldására ittam/iszom, ill. most már máskor is, de erről később. Plusz mániás-deőressziós is, de anyám miatt viszolygok a gyógyszerektől Viszont valóban azt gondolom, hogy lehet bennem egy hibás gén, mert nálam is az első pohár itta meg a többit (AA) És utálom az alkohol ízét, sokszor befogom az orromat, régebben még hangoztattam is, hogy nem az íze, hanem a hatása miatt.
Orvosi kezelés, haha. Én sztem Bp összes addiktológiáján, pszichiátriáján voltam már, a legrosszabbakon kapsz gyógyszert, ennyi és remek a társaság (János kh., Merényi most). A Lipóton kezdtem hatalmas elkeseredettséggel, ott 1 hétig nem lehetett kimenni és 1 hétig nem telefonálhattál. Az kibírható volt. Sajnos, 2 kicsi gyerek várt ott, így 4 után mennem kellett. Egyébként a dokim bevallotta, hogy az addiktológiákon 80-90% a visszaesés. 3 pszichiátert végeztem ki (gyógyszerek), és 2 pszichológust, akik közül az egyiknek fogalma sem volt, mi ez az egész, a másikba, sajnos, belezúgtam, de kapcsolatban élt.
A Merényiben is voltam több mint 3 hónapot, az nem volt rossz, csak ott a beteganyag volt szar, már bocs, volt, aki kijárt a kisboltba piálni, volt, aki csak beültetésre várt, azzal 9 hónapig nem ihatsz, mert nagyon-nagyon rosszul leszel. Zacher G. is ezt javasolja, egyébként. Én ezt sokáig elleneztem, mert ne már egy külső akadály miatt ne akarjak inni, aztán mégis megcsináltattam végső kétségbeesésemben, de egy maszek dokinál horror áron, vlszleg hamasítványt varrt belém (megkaptam a dobozát, ukrán volt), mert egyik depressziós mélyrepülésemben azt gondoltam 3 hónap után, hogy akkor nosza, hadd dögöljek meg, és semmi...)
Voltam jógatanfolyamin, pránanadin, de semmi nem hatott. Jelenleg az NLP-ben bízok (kaptam egy tutinak mondott nevet:) és a pszichodrámának, csak eddig nem volt rá pénzem, most lesz. De én is vallom, hogy az okok föltárása és kezelése a legfontosabb és a szigorú szeszmentesség.
Én az AA-t jónak találtam, igaz sok csoportban jártam, amíg megtaláltam a nekem valókat. Nekem is jól esett a szeretet, a törődés, csak elszúrtam, mert nem fogtam föl, hogy a legnagyobb segítség a csoportban az az, hogy őszintén beszélhetsz a jelenlegi problémáidról is, bármi is az. Csak bennem túl nagy volt a megfelelni vágyás, hogy jó kislány legyek, és aztán azt hittem, meggyógyultam, már nem kell járnom. Vissza kéne mennem, de mint mondják, bármikor visszajöhetsz, csak egyre szűkebb az ajtó. Meg azon is berágtam, hogy megkerestem ott egy addiktológus társunkat, segítsen. Ő beszélgetett velem 15 percig, majd ajánlott egy bentlakásos terápiát (Félúton), majd elkért 10 rugót. Én nagyon berágtam, de nem mertem kiosztani, viszont annyira rágott, hogy ez is visszatartott. De sztem megyek még, mert ki lehet belőle a hasznosat szedni, és most lesz időm.