Szilveszter Dósa 2017.08.16 11:20:50

TGM, te vagy az? o.O

Szilveszter Dósa 2017.08.16 11:23:49

@maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző: ebből a 8 pontból 8 nem teljesül még a populista vezetésű országokban sem.
Főleg a populista vezetésű országokban.

Szilveszter Dósa 2017.08.16 11:28:21

@neoteny: ...hogy utána a jenkik megmutassák nekik: miért veszélyes 1 jól jövedelmező nyersanyagra építeni egy komplett állami berendezkedést. Most ott tartunk, hogy a legrosszabb kapitalizmus is jobb volna Venezuelának, mint ami most van.

Szilveszter Dósa 2017.06.15 17:08:28

@legeslegujabbkor: azt nem lehet kitalálni. Ha felbukkan egy ilyen ember, azt tudni, érezni fogja mindenki. De előbb a Jóisten se találja meg.

Szilveszter Dósa 2017.06.15 17:14:17

"Szél Bernadett viszi a teljes balos ellenzéket"? "Vona jó, dolgozik a stichjén"? Elismerem, elég gáz a helyzet, de ennyire azért ne essünk már kétségbe, hogy ilyen képtelenségeket írjon le az egyszeri ellenzéki magyar ember...

Szilveszter Dósa 2017.05.15 15:46:49

Ez az iromány egy alapvető tévedésből indul ki: hogy a "progresszivizmus" egy ideológia, amely politikai oldalakhoz kötött. Tévedés: ez egy attitűd, amelyet való igaz, elsősorban baloldali és neoliberális eszmék kapcsán szokás emlegetni, de önmagában nem kötődik egyetlen ideológiához sem.

Hogy tévedésed mekkora, arra jó példa maga Orbán Viktor, akivel te össze akarnál fogni a "progresszivizmus" ellen - ami "csak" annyiban hibádzik, hogy ő maga is progresszív! Csak épp ő az általad felsoroltakkal ellentétben egy sajátos, jobboldali radikális progresszív úton jár.
Ez az út Orbán politikai fejlődése során egyre tisztábban látszott: a kezdetekben az antikommunizmus szülte liberális irányvonal mögött meghúzódva, szinte "mellékesen" volt ez jelen politikájában, később már fajsúlyosan, de még mindig a konzervativizmus "elfoglalásán", a polgári Magyarország eszményén belül jelent meg, míg ma már teljesen nyilvánvaló és központi elem mind jobboldalisága (a konzervativizmust egyre hátrébb szorítva, mind radikalizmusa, mind progresszív felfogása. Ezt akarta ő az "illiberális" jelzővel definiálni, ami definíció szerint helytelen; ez egy progresszív irány. Csak hát az nyilvánvaló, hogy ma Magyarországon egy antikommunista nem nevezheti magát progresszívnek, hisz ez a "mocskoskomcsik" szövege, ilyet ő nem mondhat...

Az a fajta "progresszivizmus", ami ellen te harcolnál, ma Magyarországon nem erős: a baloldal (és az azt képviselő MSZP) épp azért került válságba, mert a rendszerváltáskor úgy megörült a demokráciának, hogy elfelejtett progresszív maradni (ami gunyorosan hangzik, de voltaképpen ez történt); a neoliberalizmus ma már itthon nem tényező, Orbán pedig teljesen más úton jár.

Szilveszter Dósa 2017.05.15 15:55:52

@biohouse: ez közkeletű félreértés: Orbán egész életében jobboldali volt - amelynek a "félreértés" része onnan fakad, hogy a jobboldal és a konzervativizmus a köznyelvben egy és ugyanaz. A valóságban ez nem igaz, és erre épp Orbán a tökéletes példa: ő volt jobboldali liberális, konzervatív jobboldali, most pedig radikális jobboldali. A jobboldal mindig ott volt több-kevesebb mértékben - a konzervativizmus nem.

Szilveszter Dósa 2017.05.03 11:02:57

@eloi: klasszikus liberális érvelés: a lehetőség mindenkinek adott; egy szegény azért szegény, mert nyilván kevesebbet; a gazdag meg nyilván azért gazdag, mert többet tett érte.

Én meg azt mondom: vagy így van, vagy nem. Például:
- polgármester vs. tanító. Előbbi több, jobb, értékesebb munkát végez? Nem feltétlenül. Többet kell tenni azért, hogy eljusson odáig? Nem feltétlenül. Többet keres? Igen, minden esetben.
- labdarúgó vs. ápolónő. Előbbi több, jobb, értékesebb munkát végez? Nem feltétlenül. Többet kell tenni azért, hogy eljusson odáig? Nem feltétlenül. Többet keres? Igen, minden esetben.
- bankár vs. szobafestő. Előbbi több, jobb, értékesebb munkát végez? Nem feltétlenül. Többet kell tenni azért, hogy eljusson odáig? Hogy eljusson odáig, azért igen, de utána egy szobafestőnek újra meg újra találnia kell munkát, szemben a bankár fix állásával, szóval 1-1. Többet keres? Igen, minden esetben.

Az efféle összevetésekre (a "hülye vagy, milyen összehasonlítások már ezek"-szintű megnyilvánulásokat leszámítva) kétféle reakció szokott jönni:
1. Akinek nem tetszik a fizetése, az menjen máshová dolgozni. Erre mondja a baloldal: nagyon "okos" gondolat; de ha mindenki elmegy máshová dolgozni, akinek nem tetszik a bére, akkor honnan lesznek tanítók és ápolónők?
2. Emelni kell a fizetésüket. Erre mondja a baloldal: erről beszélünk mi is, gyerekek! Nem a gazdagokat akarjuk "szívatni", ahogy a liberálisok elképzelik a baloldaliakat, hanem a szegényeket felemelni - csak épp a liberálisokkal ellentétben a baloldal tényként kezeli, hogy nem mindenki (sőt, az emberek jó része) nem a saját hibájából szegény! Mert van úgy, hogy a piac igazságosan oszt, és egy átlag portugál srác a tehetsége, szorgalma, kitartása (stb...) révén Cristiano Ronaldo tud lenni - de nem mindig ez a helyzet. Sőt: többnyire nem ez a helyzet.

Szilveszter Dósa 2017.05.03 11:25:32

@midnightcoder2: egyről beszélünk. Általánosságban véve még akár meg is fontolhatnánk az egykulcsos adó melletti érveket, de a mai Magyarország esetén egész egyszerűen nincs értelme.
Továbbmegyek. Ha Medgyessy kormányzása szóba kerül, akkor a jobb-kon tábor (ha épp nem a D209-ügy vagy a december elsejei poharazgatás jön fel) azt szokta mondani, hogy eladósította az országot az osztogató politikájával. Már ez sem igaz, ugyanis ő (utódjával, Gyurcsánnyal ellentétben, aki tényleg eladósította az országot) közgazdászként pontosan tudta, hogy meddig mehet el a magyar állam a költekezésben - és addig el is ment. Amit viszont el szokás felejteni: hogy ez az "osztogatás" nem véletlenül volt. Medgyessy célja a 100 napos programokkal éppen az volt, amiről most beszélünk: hogy elkerülje az "agyelszívást", hogy az EU-ba belépő Magyarországról ne kezdjenek elvándorolni az emberek a jobb fizetésért. És, teszem hozzá, sikerrel: 2010-ig, a pénzügyi válság utóhatásainak jelentkezéséig nem volt számottevő a kivándorlás mértéke Magyarországról.

(Megj.: az egykulcsos-többkulcsos vitában értelmezhetetlen a "ballib" jelző, ugyanis e konkrét ügyben éppen hogy a jobboldal vette át a liberális érveket. A baloldal a többkulcsos, a liberalizmus és a jobboldal az egykulcsos adó oldalán áll.)

Szilveszter Dósa 2017.05.03 11:31:48

@Szilveszter Dósa: *nem mindenki a saját hibájából szegény.

Szilveszter Dósa 2017.04.04 10:53:37

A múltkorinál csak jót nevettem a dolgon, de mivel látom, hogy ezt te halál komolyan gondolod, így azért kitérek rá. Pontról pontra:

1. A magam részéről soha nem vártam el, hogy a PKP beálljon az "iszapbirkózásba" a neoliberális (baloldali csak mutatóban van köztük) pártok közé, de azért a folyamatos és erőteljes kritizálás, ill. a szövetségkötés között azért vannak árnyalatok... ha a Fidesszel akartok szövetkezni, lelketek rajta, de azért kicsit lassítsatok, mert ez egy olyan fordulat, ami semmilyen szinten nem volt felépítve. A 40 leiratkozó (bár azért nem éppen reprezentatív módon, de) jól mutatja ezt.
2. A PKP jobboldali-konzervatív párt, ezt nehéz lenne tagadni. De egy ilyen párt miért ne lehetne nyitott a baloldali és a liberális szavazók felé is - különösen egy olyan környezetben, amelyben ezek a szavazók is nyitottak egy tisztes, és főleg MEGNYERŐ jobb-kon párt felé? A fél országot kizárjátok egy olyan érvre alapozva, ami önmagában nem kizáró érv.
3. Függetlenül attól, hogy mit gondolok a pártok közötti koalíció-kötésekről (nem vagyok híve), ahogy korábban is mondottam volt, minden pártnak szíve joga eldönteni, kivel akar koalíciót kötni és kivel nem. Sőt: azt mondom, még az indok is alátámasztható - csak épp az alapja nem helyénvaló. Ennek az alapja ugyanis az, hogy a PKP jottányit sem hajlandó változni, csak közben felismerte azt a tényt (ami korábban is egyértelmű volt), hogy a remélt szavazótábora egybeesik a Fideszével.
Hogy miért nem helyénvaló? Azért, mert a PKP már jó néhány éve létezik - eleddig eredménytelenül. Tehát vagy a választók nem hajlandók felismerni a párt csudálatos mivoltát, vagy - ami inkább közelebb áll a valósághoz - a párt nem végzi jól a dolgát. Amíg egy párt nem versenyképes, nem tett le semmit az asztalra, addig CSAK ÉS KIZÁRÓLAG magával szabad foglalkoznia. Messze idejekorán van kinyilatkoztatni a lehetséges szövetségesek és ellenfelek listáját. Még az is idejekorán van, hogy egyáltalán foglalkozzatok velük.
4. Az utolsó bekezdés meg csak betetőzése ennek. Az olvasóitok csak abban tudnak csalódni, amit ti közvetítetek magatokról - ha Bokros/MoMa 2.0-t láttak belétek, akkor azért, mert ti azt közvetítettétek magatokról, ha nem is feltétlenül szándékosan. Nem lehet úgy politizálni, hogy éveken keresztül az Orbán-kritika volt a legdominánsabb meghatározó eleme az oldaladnak, majd egyszer csak bejelented, hogy koalíció kéne vele.

Szilveszter Dósa 2017.03.31 20:25:55

Tömören szólva kiegyeztek velük döntetlenben :D
www.youtube.com/watch?v=JN5mQ7WQzN0

Szilveszter Dósa 2016.11.25 14:55:17

Első olvasatra azt mondtam, hogy ez a cikk teljes tévedés. Másodikra ezt már nem mondom, de teljesen rossz alapból indul ki - kicsit túlzottan látszik rajta, hogy Péter nemcsak nem szereti, de nem is igazán érti a baloldalt. Ehhez adok egy kis háttérmagyarázatot, amelyet Péter is 100%-ig ismer, csak ő nem így rakta össze a fejében.

A progresszivizmus (legalábbis Magyarországon) nem egy baloldali, hanem egy kommunista irányzat. Nálunk a II. világháború után jött létre; eredetileg azt a cél szolgálta, hogy a nem kommunistákat ("reakciósokat") megbélyegezzék. Csak aztán a vakoknak is egyértelművé vált, hogy a szovjet típusú kommunizmus egy élhetetlen vacak, így a benne élők kevésbé elvakult része elkezdett valóban progresszívan hozzáállni ahhoz a történelmi helyzethez: először a reformkommunisták (Nagy Imre, Kádár János stb.), majd a reformerek reformerei, a rendszerváltás után "baloldalinak" mondott liberális kommunisták kezdték el újraértelmezni a "létező szocializmust".

A progresszivizmus problémája ott kezdődött, hogy 1989-ben Magyarországon megszűnt a kommunista rendszer. Kicserélődött a jogrend, kicserélődtek a szavak, kicserélődött majdnem minden - csak a benne élő embereket nem lehetett kicserélni. A "progresszivisták" esetében a progresszió akkor került idézőjelbe, amikor megszűnt az, aminek a fejlődéséért dolgoztak: a kommunizmus.
Ez az, amit azóta sem tudott feldolgozni ez a tábor: a "progresszivista" tábor a mai napig nem tudja elfogadni, hogy nem progresszív; hogy progressziójának alanya megszűnt létezni. Ahelyett, hogy újraértelmezték volna a magyar baloldaliságot (ez a folyamat csak az elmúlt években indult meg, és még most sem akadálymentesen), úgy viselkedtek, mint a rossz tanuló: elkezdtek puskázni. Fogták magukat, és lemásolták a '90-es évek nyugati liberális baloldaliságát, hogy újra a haladás pártjára álljanak - de ez a "haladás" csak látszólagos volt, és - legkésőbb 2008-09-re - ez a látszat is összedőlt.

Summa summarum: a hazai progresszivizmus nem egyenlő a baloldallal, sőt: épp az a baja, hogy a kommunizmus megszűnése után "elfelejtett" továbbfejlődni egy haladó baloldali gondolatvilággá; ehelyett minden kérdésben a nyugati példát akarta követni - abban is, amiben nem lett volna szabad. Ez a probléma a rendszerváltó generációt szinte teljesen megfertőzte, de részben az utána következő generációra (nevezzük őket "poszt-progresszivistáknak) is igaz. Ezáltal egyre inkább szembekerült a társadalmi igényekkel, amelynek a rendszerváltás után 27 évvel már nem kommunizmus-kritikára és annak modernizált alfajaira, hanem modern baloldali válaszokra van igénye. (Mert igénye volna rá. Ha nem lenne, akkor a hazai baloldali és magukat baloldalinak mondó pártok már valahol az SZDSZ környékén lennének.)

Ilyen modern baloldali válaszokat viszont a társadalom nem kap. Ezért szenved a baloldal. (Illetve azok, akik elvileg képviselik.)

Szilveszter Dósa 2016.06.23 10:30:36

@HaFr: ennél egy fokkal bonyolultabb a kérdés. Dárdai Pál és Bernd Storck munkáját nem lehet sem a NER sikereként, sem a NER elleni lázadásként értékelni. Nem a NER sikere, mert Dárdai Pál és Bernd Storck semmilyen értelemben nem a NER "terméke" (hogy ilyen csúnyán mondjam) - de nem is lehet a NER elleni lázadásként értékelni, mert Dárdai és Storck is a NER részeként, azzal folyamatosan együttműködve tevékenykedett és tevékenykedik.

Végtelenül pontosan írod le ezt, amikor azt mondod, hogy "amit most ünneplünk, az nem a köznapi magyar készségek, hanem azok meghaladása" - azonban, és ez talán példátlan az elmúlt hat évünkben, ez nem a NER ellenében történik. Az történt kicsiben, amit nagyban is elvárnánk: a rendszer elfogadta, hogy fejletlen, romlott, elmaradott, majd nemes egyszerűséggel fogta magát és fejlődött.

Szilveszter Dósa 2016.06.23 10:34:36

@HaFr: senki nem választott, ellenben a Hertha döntött :) mindazonáltal ez a leglényegtelenebb kérdés, mert Bernd Storck is Dárdai Pál koncepcióját követi. (És teszi ezt minden várakozást felülmúlva.)

Szilveszter Dósa 2016.06.23 11:07:45

@HaFr: ehhez mondjuk nem árt ismerni a háttértörténetet. Dárdai Pált, mint szövetségi kapitányt anno Csányi Sándor MLSZ-elnök "találta ki" - és valószínűleg rajta kívül embernek nem jutott volna eszébe, mert addig Dárdai egy darab felnőttmeccset sem dirigált... konkrétan volt olyan "szakíró", aki a magyar edzői kar szembeköpéséről beszélt. Csányi viszont éppen azért akarta Dárdait, mert hatalmas tekintélye volt itthon, de nem az itthoni közegben szocializálódott.

Nagyon bejött neki: a személyisége és a tekintélye révén egyesíteni tudta a futballközösséget a válogatott mögött, a tudásával fejleszteni tudta a csapatot, ráadásul (ellentétben Hosszú Katinkával, aki a maga területén valóban egy kisebb lázadást követett el a NER ellen) egyetlen embernek nem ment neki soha. Beszélt a fejlődés fontosságáról, javaslatokat tett, igen - de soha nem úgy, hogy az bárkinek sértő legyen. Dárdai különösen nagy figyelmet fordított arra, hogy a közösség egysége soha nem bomoljon meg. Éppen ezért nem lázadóként, hanem a csendes fejlődés híveként lépett fel.

Hogy miért volt ez különösen fontos, az nem is annyira Dárdai, hanem Bernd Storck munkásságát figyelve derül ki, mert Storck első néhány mérkőzése azért nem volt egy diadalmenet - különösen a görögök elleni vereség után morgolódtak sokan, és ha akkor nincs az az egység a futballközösségben, ha jönnek a károgók (ahogy azt itthon nagyon sokszor látni), hogy Dárdai nélkül az elképzelése is bukott, akkor talán Bernd Storck nem éri meg a pótselejtezőt. Annak idején egy Matthäust vagy egy Koemant simán kirúgtak volna egy ilyen kezdésért. Bernd Storck viszont egy olyan egységes futballközösséget örökölt, amely lehetővé tette neki a folytatást, és így megérte azt is, hogy immár nem Dárdai embereként, hanem a saját jogán tisztelik az emberek Bernd Storckot.

Ezt hasonlítsd össze Hosszú Katinka "lázadásával": nemhogy egység nem volt, de totálisan két táborra szakadt az ország, a szövetség meg kábé minden másnap másképp állt hozzá, csak hogy megszelídítse. Dárdainál ez nem történt meg, mert ő nem lázadt. Csak változtatott.