Adatok
Szilveszter Dósa
0 bejegyzést írt és 23 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A házelnök szerint még négy év kormányzással a Fidesz visszavonhatatlanná teheti a művét. Ez egy régebbi nyilatkozat, de minden nappal sürgetőbben vetődik fel a kérdés, hogy vajon mi is lesz visszavonhatatlan. Megy a kultúrharc Magyarországon, de a harc semmiféle új kulturális értéket nem látszik…..
Szilveszter Dósa
2017.08.16 11:20:50
TGM, te vagy az? o.O
Szilveszter Dósa
2017.08.16 11:23:49
@maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző: ebből a 8 pontból 8 nem teljesül még a populista vezetésű országokban sem.
Főleg a populista vezetésű országokban.
Főleg a populista vezetésű országokban.
Szilveszter Dósa
2017.08.16 11:28:21
@neoteny: ...hogy utána a jenkik megmutassák nekik: miért veszélyes 1 jól jövedelmező nyersanyagra építeni egy komplett állami berendezkedést. Most ott tartunk, hogy a legrosszabb kapitalizmus is jobb volna Venezuelának, mint ami most van.
Tegnap-tegnapelőtt több Momentumhatás ért. Volt egy fizetett hirdetés, amelyben pénzt kérnek a generációváltáshoz, volt Bojár Gábor párját ritkítóan rossz cikke a hvg.hu-n tegezve szólva a "momentumos lányokhoz és fiúkhoz", a "szűz erőhöz", világosan mutatva, hogy az üzletembernek fogalma sincs, mit…..
Szilveszter Dósa
2017.06.15 17:08:28
@legeslegujabbkor: azt nem lehet kitalálni. Ha felbukkan egy ilyen ember, azt tudni, érezni fogja mindenki. De előbb a Jóisten se találja meg.
Az egyetlen legfontosabb ügy a konzervatív jobboldalon a II. világháború vége óta a progresszív modernizáció feltartóztatása.
A progresszivizmusra (haladástanra) úgy tekintünk a jobboldalon -- a vallással, a nemzettel, az állammal és az erőszakkal kapcsolatos nézeteinkben lévő eltérésektől…..
Szilveszter Dósa
2017.05.15 15:55:52
@biohouse: ez közkeletű félreértés: Orbán egész életében jobboldali volt - amelynek a "félreértés" része onnan fakad, hogy a jobboldal és a konzervativizmus a köznyelvben egy és ugyanaz. A valóságban ez nem igaz, és erre épp Orbán a tökéletes példa: ő volt jobboldali liberális, konzervatív jobboldali, most pedig radikális jobboldali. A jobboldal mindig ott volt több-kevesebb mértékben - a konzervativizmus nem.
Előrebocsátom, nem tudjuk, világnézet-e ez valóban, vagy csak hatalmi megfontolás, hiszen Orbán, mióta ismerjük, volt már radikális liberális, nemzeti liberális, polgári, keresztény-nemzeti, populista is a mai autokratikus nacionalista énje előtt. A kérdés tehát politikai: azaz a választókra és…..
Szilveszter Dósa
2017.05.03 11:02:57
@eloi: klasszikus liberális érvelés: a lehetőség mindenkinek adott; egy szegény azért szegény, mert nyilván kevesebbet; a gazdag meg nyilván azért gazdag, mert többet tett érte.
Én meg azt mondom: vagy így van, vagy nem. Például:
- polgármester vs. tanító. Előbbi több, jobb, értékesebb munkát végez? Nem feltétlenül. Többet kell tenni azért, hogy eljusson odáig? Nem feltétlenül. Többet keres? Igen, minden esetben.
- labdarúgó vs. ápolónő. Előbbi több, jobb, értékesebb munkát végez? Nem feltétlenül. Többet kell tenni azért, hogy eljusson odáig? Nem feltétlenül. Többet keres? Igen, minden esetben.
- bankár vs. szobafestő. Előbbi több, jobb, értékesebb munkát végez? Nem feltétlenül. Többet kell tenni azért, hogy eljusson odáig? Hogy eljusson odáig, azért igen, de utána egy szobafestőnek újra meg újra találnia kell munkát, szemben a bankár fix állásával, szóval 1-1. Többet keres? Igen, minden esetben.
Az efféle összevetésekre (a "hülye vagy, milyen összehasonlítások már ezek"-szintű megnyilvánulásokat leszámítva) kétféle reakció szokott jönni:
1. Akinek nem tetszik a fizetése, az menjen máshová dolgozni. Erre mondja a baloldal: nagyon "okos" gondolat; de ha mindenki elmegy máshová dolgozni, akinek nem tetszik a bére, akkor honnan lesznek tanítók és ápolónők?
2. Emelni kell a fizetésüket. Erre mondja a baloldal: erről beszélünk mi is, gyerekek! Nem a gazdagokat akarjuk "szívatni", ahogy a liberálisok elképzelik a baloldaliakat, hanem a szegényeket felemelni - csak épp a liberálisokkal ellentétben a baloldal tényként kezeli, hogy nem mindenki (sőt, az emberek jó része) nem a saját hibájából szegény! Mert van úgy, hogy a piac igazságosan oszt, és egy átlag portugál srác a tehetsége, szorgalma, kitartása (stb...) révén Cristiano Ronaldo tud lenni - de nem mindig ez a helyzet. Sőt: többnyire nem ez a helyzet.
Én meg azt mondom: vagy így van, vagy nem. Például:
- polgármester vs. tanító. Előbbi több, jobb, értékesebb munkát végez? Nem feltétlenül. Többet kell tenni azért, hogy eljusson odáig? Nem feltétlenül. Többet keres? Igen, minden esetben.
- labdarúgó vs. ápolónő. Előbbi több, jobb, értékesebb munkát végez? Nem feltétlenül. Többet kell tenni azért, hogy eljusson odáig? Nem feltétlenül. Többet keres? Igen, minden esetben.
- bankár vs. szobafestő. Előbbi több, jobb, értékesebb munkát végez? Nem feltétlenül. Többet kell tenni azért, hogy eljusson odáig? Hogy eljusson odáig, azért igen, de utána egy szobafestőnek újra meg újra találnia kell munkát, szemben a bankár fix állásával, szóval 1-1. Többet keres? Igen, minden esetben.
Az efféle összevetésekre (a "hülye vagy, milyen összehasonlítások már ezek"-szintű megnyilvánulásokat leszámítva) kétféle reakció szokott jönni:
1. Akinek nem tetszik a fizetése, az menjen máshová dolgozni. Erre mondja a baloldal: nagyon "okos" gondolat; de ha mindenki elmegy máshová dolgozni, akinek nem tetszik a bére, akkor honnan lesznek tanítók és ápolónők?
2. Emelni kell a fizetésüket. Erre mondja a baloldal: erről beszélünk mi is, gyerekek! Nem a gazdagokat akarjuk "szívatni", ahogy a liberálisok elképzelik a baloldaliakat, hanem a szegényeket felemelni - csak épp a liberálisokkal ellentétben a baloldal tényként kezeli, hogy nem mindenki (sőt, az emberek jó része) nem a saját hibájából szegény! Mert van úgy, hogy a piac igazságosan oszt, és egy átlag portugál srác a tehetsége, szorgalma, kitartása (stb...) révén Cristiano Ronaldo tud lenni - de nem mindig ez a helyzet. Sőt: többnyire nem ez a helyzet.
Szilveszter Dósa
2017.05.03 11:25:32
@midnightcoder2: egyről beszélünk. Általánosságban véve még akár meg is fontolhatnánk az egykulcsos adó melletti érveket, de a mai Magyarország esetén egész egyszerűen nincs értelme.
Továbbmegyek. Ha Medgyessy kormányzása szóba kerül, akkor a jobb-kon tábor (ha épp nem a D209-ügy vagy a december elsejei poharazgatás jön fel) azt szokta mondani, hogy eladósította az országot az osztogató politikájával. Már ez sem igaz, ugyanis ő (utódjával, Gyurcsánnyal ellentétben, aki tényleg eladósította az országot) közgazdászként pontosan tudta, hogy meddig mehet el a magyar állam a költekezésben - és addig el is ment. Amit viszont el szokás felejteni: hogy ez az "osztogatás" nem véletlenül volt. Medgyessy célja a 100 napos programokkal éppen az volt, amiről most beszélünk: hogy elkerülje az "agyelszívást", hogy az EU-ba belépő Magyarországról ne kezdjenek elvándorolni az emberek a jobb fizetésért. És, teszem hozzá, sikerrel: 2010-ig, a pénzügyi válság utóhatásainak jelentkezéséig nem volt számottevő a kivándorlás mértéke Magyarországról.
(Megj.: az egykulcsos-többkulcsos vitában értelmezhetetlen a "ballib" jelző, ugyanis e konkrét ügyben éppen hogy a jobboldal vette át a liberális érveket. A baloldal a többkulcsos, a liberalizmus és a jobboldal az egykulcsos adó oldalán áll.)
Továbbmegyek. Ha Medgyessy kormányzása szóba kerül, akkor a jobb-kon tábor (ha épp nem a D209-ügy vagy a december elsejei poharazgatás jön fel) azt szokta mondani, hogy eladósította az országot az osztogató politikájával. Már ez sem igaz, ugyanis ő (utódjával, Gyurcsánnyal ellentétben, aki tényleg eladósította az országot) közgazdászként pontosan tudta, hogy meddig mehet el a magyar állam a költekezésben - és addig el is ment. Amit viszont el szokás felejteni: hogy ez az "osztogatás" nem véletlenül volt. Medgyessy célja a 100 napos programokkal éppen az volt, amiről most beszélünk: hogy elkerülje az "agyelszívást", hogy az EU-ba belépő Magyarországról ne kezdjenek elvándorolni az emberek a jobb fizetésért. És, teszem hozzá, sikerrel: 2010-ig, a pénzügyi válság utóhatásainak jelentkezéséig nem volt számottevő a kivándorlás mértéke Magyarországról.
(Megj.: az egykulcsos-többkulcsos vitában értelmezhetetlen a "ballib" jelző, ugyanis e konkrét ügyben éppen hogy a jobboldal vette át a liberális érveket. A baloldal a többkulcsos, a liberalizmus és a jobboldal az egykulcsos adó oldalán áll.)
Szilveszter Dósa
2017.05.03 11:31:48
@Szilveszter Dósa: *nem mindenki a saját hibájából szegény.
Néhány napja közzétettem egy bejegyzést, amelynek hatására, ha jól számolom, negyvenen leiratkoztak a párt honlapjáról és több tucatnyi -- elsősorban baloldali és liberális -- ismerősöm csalódását fejezte ki. Értem a csalódásukat meg nem is.
Kicsit cinikusan szólva, szerintem mindenki örülhetne…..
Magyarország 1989-ben kezdődött polgári átalakulása mára megakadt. A folyamat csúcspontja az első Orbán-kormány idejére esett, amely a leghatékonyabban képviselte a középosztályosodás, a nemzeti tőke, a polgári átalakulás és a magyar kultúra érdekeit, az utána következő kormányok azonban nemhogy nem…..
Szilveszter Dósa
2017.03.31 20:25:55
1000 leütés
Miért nem látja a baloldal az önkritika lehetőségét Trump, Orbán stb. győzelmeiben?
2016.11.25 11:24:31
Azért, mert a baloldal (= progresszivizmus) egy vágyott állapotból indul ki (kb. szabadság, egyenlőség, testvériség), és ebből bírálja és formálja a valóságot -- ekként pedig nem lehet önkritikus, mert az önmaga feladását jelentené. A progresszivizmus materiális (kommunista) és szimbolikus…..
Nem vagyok focirajongó, nagyjából harminc éve az első meccsek, amelyeket végignézek (nem véletlenül), a válogatott mostani összecsapásai, fogalmam sincs, Storckot hol mennyiért jegyzik edzőként, elképzelésem sincs arról, mi fán terem a passzsáv, de néhány dolgot tudok cserébe.
Egy háromszériás…..
Szilveszter Dósa
2016.06.23 10:30:36
@HaFr: ennél egy fokkal bonyolultabb a kérdés. Dárdai Pál és Bernd Storck munkáját nem lehet sem a NER sikereként, sem a NER elleni lázadásként értékelni. Nem a NER sikere, mert Dárdai Pál és Bernd Storck semmilyen értelemben nem a NER "terméke" (hogy ilyen csúnyán mondjam) - de nem is lehet a NER elleni lázadásként értékelni, mert Dárdai és Storck is a NER részeként, azzal folyamatosan együttműködve tevékenykedett és tevékenykedik.
Végtelenül pontosan írod le ezt, amikor azt mondod, hogy "amit most ünneplünk, az nem a köznapi magyar készségek, hanem azok meghaladása" - azonban, és ez talán példátlan az elmúlt hat évünkben, ez nem a NER ellenében történik. Az történt kicsiben, amit nagyban is elvárnánk: a rendszer elfogadta, hogy fejletlen, romlott, elmaradott, majd nemes egyszerűséggel fogta magát és fejlődött.
Végtelenül pontosan írod le ezt, amikor azt mondod, hogy "amit most ünneplünk, az nem a köznapi magyar készségek, hanem azok meghaladása" - azonban, és ez talán példátlan az elmúlt hat évünkben, ez nem a NER ellenében történik. Az történt kicsiben, amit nagyban is elvárnánk: a rendszer elfogadta, hogy fejletlen, romlott, elmaradott, majd nemes egyszerűséggel fogta magát és fejlődött.
Szilveszter Dósa
2016.06.23 10:34:36
@HaFr: senki nem választott, ellenben a Hertha döntött :) mindazonáltal ez a leglényegtelenebb kérdés, mert Bernd Storck is Dárdai Pál koncepcióját követi. (És teszi ezt minden várakozást felülmúlva.)
Szilveszter Dósa
2016.06.23 11:07:45
@HaFr: ehhez mondjuk nem árt ismerni a háttértörténetet. Dárdai Pált, mint szövetségi kapitányt anno Csányi Sándor MLSZ-elnök "találta ki" - és valószínűleg rajta kívül embernek nem jutott volna eszébe, mert addig Dárdai egy darab felnőttmeccset sem dirigált... konkrétan volt olyan "szakíró", aki a magyar edzői kar szembeköpéséről beszélt. Csányi viszont éppen azért akarta Dárdait, mert hatalmas tekintélye volt itthon, de nem az itthoni közegben szocializálódott.
Nagyon bejött neki: a személyisége és a tekintélye révén egyesíteni tudta a futballközösséget a válogatott mögött, a tudásával fejleszteni tudta a csapatot, ráadásul (ellentétben Hosszú Katinkával, aki a maga területén valóban egy kisebb lázadást követett el a NER ellen) egyetlen embernek nem ment neki soha. Beszélt a fejlődés fontosságáról, javaslatokat tett, igen - de soha nem úgy, hogy az bárkinek sértő legyen. Dárdai különösen nagy figyelmet fordított arra, hogy a közösség egysége soha nem bomoljon meg. Éppen ezért nem lázadóként, hanem a csendes fejlődés híveként lépett fel.
Hogy miért volt ez különösen fontos, az nem is annyira Dárdai, hanem Bernd Storck munkásságát figyelve derül ki, mert Storck első néhány mérkőzése azért nem volt egy diadalmenet - különösen a görögök elleni vereség után morgolódtak sokan, és ha akkor nincs az az egység a futballközösségben, ha jönnek a károgók (ahogy azt itthon nagyon sokszor látni), hogy Dárdai nélkül az elképzelése is bukott, akkor talán Bernd Storck nem éri meg a pótselejtezőt. Annak idején egy Matthäust vagy egy Koemant simán kirúgtak volna egy ilyen kezdésért. Bernd Storck viszont egy olyan egységes futballközösséget örökölt, amely lehetővé tette neki a folytatást, és így megérte azt is, hogy immár nem Dárdai embereként, hanem a saját jogán tisztelik az emberek Bernd Storckot.
Ezt hasonlítsd össze Hosszú Katinka "lázadásával": nemhogy egység nem volt, de totálisan két táborra szakadt az ország, a szövetség meg kábé minden másnap másképp állt hozzá, csak hogy megszelídítse. Dárdainál ez nem történt meg, mert ő nem lázadt. Csak változtatott.
Nagyon bejött neki: a személyisége és a tekintélye révén egyesíteni tudta a futballközösséget a válogatott mögött, a tudásával fejleszteni tudta a csapatot, ráadásul (ellentétben Hosszú Katinkával, aki a maga területén valóban egy kisebb lázadást követett el a NER ellen) egyetlen embernek nem ment neki soha. Beszélt a fejlődés fontosságáról, javaslatokat tett, igen - de soha nem úgy, hogy az bárkinek sértő legyen. Dárdai különösen nagy figyelmet fordított arra, hogy a közösség egysége soha nem bomoljon meg. Éppen ezért nem lázadóként, hanem a csendes fejlődés híveként lépett fel.
Hogy miért volt ez különösen fontos, az nem is annyira Dárdai, hanem Bernd Storck munkásságát figyelve derül ki, mert Storck első néhány mérkőzése azért nem volt egy diadalmenet - különösen a görögök elleni vereség után morgolódtak sokan, és ha akkor nincs az az egység a futballközösségben, ha jönnek a károgók (ahogy azt itthon nagyon sokszor látni), hogy Dárdai nélkül az elképzelése is bukott, akkor talán Bernd Storck nem éri meg a pótselejtezőt. Annak idején egy Matthäust vagy egy Koemant simán kirúgtak volna egy ilyen kezdésért. Bernd Storck viszont egy olyan egységes futballközösséget örökölt, amely lehetővé tette neki a folytatást, és így megérte azt is, hogy immár nem Dárdai embereként, hanem a saját jogán tisztelik az emberek Bernd Storckot.
Ezt hasonlítsd össze Hosszú Katinka "lázadásával": nemhogy egység nem volt, de totálisan két táborra szakadt az ország, a szövetség meg kábé minden másnap másképp állt hozzá, csak hogy megszelídítse. Dárdainál ez nem történt meg, mert ő nem lázadt. Csak változtatott.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz