Jessica CD 2016.08.05 07:11:15

Nekem is ez az egyik kedvencem, kettő szobalány jelmezem is van. El sem tudok jobb öltözetet képzelni otthoni takarításhoz.

Jessica CD 2016.07.11 22:37:23

@Terézágyú:
Nem, ott még nem tartunk, hogy kitagadjon, elzavarni meg annyira nem akar, hogy hiába van már saját lakásom, inkább itthon akar tartani.
Igen, azzal lehet, hogy elhallgattatnám, de az lenne az igazi, ha tényleg utána nézne ennek a témának, megértene, és így fogadna el.

Jessica CD 2016.06.29 12:40:15

Sziasztok.
Tanácsot szeretnék kérni tőletek. Gyerekkorom óta szeretem a női ruhákat. Édesanyám fehérneműivel kezdődött, aztán amióta saját keresetem van, a különböző ruhákat és kiegészítőket (topok, szoknyák, magassarkúk, jelmezek, parókák, sminkek) is szívesen megveszem magamnak, és hordom is titokban, ami megtetszik. Mivel azonban még a szüleimmel lakom, ezért sokszor volt hogy édesanyám talált a szobámban valami oda nem illőt. Ilyenkor leszidott és megígértette velem, hogy abbahagyom. Ez tartott is egy ideig, aztán erősebben jött elő, mint előtte. Sokáig nem tudtam, hogy mi ez, hiszen a lányokat szeretem, és mégis szeretek női ruhákat hordani. Aztán az internetnek hála megtudtam, hogy ezt crossdressingnek hívják, és a hetero férfiaknál előfordul. Sajnos unszolásom ellenére édesanyám nem nézett ennek utána, és gyakran vádol azzal, hogy meleg vagyok, vagy hogy nő szeretnék lenni. Sokszor mond oda dolgokat ami rosszul esik, de hiába szólok rá, nem változik semmi.
Szeretnék tanácsot kérni tőletek, hogy tudnám kezelni vele ezt a helyzetet? Menjünk el egy pszihológushoz, hogy megnyugtassa, vagy dugjam az orra alá a különböző külföldi oldalak szakvéleményeit a crossdressing-ről?
Segítségeteket előre is köszönöm.
Jessica

Jessica CD 2016.07.11 22:33:56

@Miss Eszti:
Kedves Szilvia!
Köszönöm a tanácsot. Gyakorlatilag mostanra ez egy olyan téma lett köztünk, ami néha előjön, néha nem. Van, hogy ő jegyez meg dolgokat, van hogy én szólok hozzá olyan témákhoz, amikről nem szabadna tudnom semmit. De pl, amikor a lakásomból hazajövök (még nem lakom ott, de a női ruháim mind ott vannak, meg egy-két cuccom) mindig azzal kezdi, hogy mit csináltam, felöltöztem-e? Ilyenkor van hogy sejtelmesen mosolygok és azt mondom, nem csináltam semmi rosszat, amivel nem is hazudok. A gond az, hogy nekem sem túl jó a természetem, főleg ha vele beszélek. Mindig azt mondom ő az egyetlen, aki 5 perc alatt teljesen fel tud idegesíteni. A pszichológust azért írtam, mert régebben anyukám mondta, hogy el fog vinni, mert ez nem természetes dolog amit csinálok. Gondoltam most a szaván fogom :)
Üdvözlettel:
Jessica