Adatok
Szivárványbontás
0 bejegyzést írt és 10 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Spanyolviasz
Inverz szexizmus és deszexualizáció, avagy hová tűnnek a „nőies” nők és a „férfias” férfiak?
2017.06.27 09:09:52
Azokat a személyeket, akik kényszeresen edzenek, hogy minél „tökéletesebbé” tegyék a testüket a pszichopatológiában inverz anorexiásnak nevezik. Inverz, mert a tünetek szintjén éppen az ellenkezőjét látjuk, mint anorexia nervosa esetében: izmos, sportos test, kínosan egészséges étrend, napi…..
Ha egy társaságban szóba kerül a hit, vagy a vallás, akkor a legtöbben zavarba jövünk, függetlenül attól, hogy ateista, vagy vallásos emberekről legyen szó. Ez az egyik olyan téma, amiről „nem szokás beszélni”. Ha pedig valaki mégis így tesz, akkor máris arra gondolunk, hogy…..
A gazdaság, a társadalom, a politika és a diplomácia, illetve a technológia témáját körüljárva több utalást tettem a jövőre vonatkozóan, ebben a fejezetben azonban egy sokkal átfogóbb képet szeretnék felvázolni a most zajló változások lehetséges kifutásairól rövid, közép és hosszú távon.
Mindez…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Ez a téma viszont elevenembe vág.
Elmondom miért.
Határozott nő vagyok, és nagyon gyakorlatias, ami azt jelenti, hogy sok olyan dolgot megcsinálok, amit sok nagyvárosi férfi nem. A férfiak ezért inkább férfiként tekintenek rám, nem nőként. Ugyanakkor -mintegy védendő - nagyon alkalmazkodó és altruista is vagyok, s ha engedem ezt bárki kihasználja. (ez tapasztalat) Volt egy társam, sok évig, igazi lovagias férfi volt, vele nagyon jól passzoltunk. Lényegtelen miért, de vége lett. Próbáltam férfiakkal ismerkedni, de a határozottságom miatt nem jöttem be senkinek. Ahogy egy üzleti partnerem mondotta a férfiak nem viselik jól a határozottságomat, viszont mellettem egy kevésbé férfias férfi elveszne.
Aztán elfordultam a férfiaktól. ÉS kizárólag a nők érdekelnek. Ez a kör azonban még ennél is bonyolultabb és sokszínűbb...
Az átváltásnak vannak olyan hozadékai, hogy hetero nők még barátságból sem érdekelnek, mert nem akarom hallani, hogy a férjük így vagy úgy. Ugyanakkor szellemi partnerként férfiakkal is szívesen beszélgetek, ha nem jelenik meg az agresszió a verbalitásukban, vagy ha igen figyelmeztetés ellenére sem hagynak fel vele.
Én ember vagyok, női testben. Rengeteg férfiak által végzett dolgot csinálok, ugyanakkor anya is vagyok, tehát női szerep szerinti dolgokat is. És nem akarok lemondani egyikről sem, mert mindegyik örömet okoz, s csak azért mert a társadalmi szerepeket biológiai nemhez osztották nem fogok kevesebb lenni. Mert ha el kellene hagynom, kevesebbnek érezném magam, elveszni éreznék valamit magamból, és hiányozna.
Bántottak férfiak, testileg és lelkileg is, és bármikor azt látom, hogy férfiak bántanak náluk gyengébbeket az a harcias énem kerekedik felül, aki megvédeni akarja a gyengét. Érzem magamban ezt harcias férfiellenes erőt, de nem akarok semmilyen zászló alá beállni, mert félrevinne. Nem akarok újra áldozat lenni, s bár el tudnám képzelni az életet férfiak nélkül is, nem fogadhatom ezt el, mert az ember két nemű. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nincs olyan nagy különbség a két nem között, a társadalmi nemi szerepek nagyították fel, és betonozták be. Nincs bajom a sokszínűséggel, de ne egyedenként legyen, hanem egyeden belül. Ebbe a sokszínűségbe azonban nem férhet bele az agresszió semmilyen formája! A társadalmi nemi szerepek fél emberré teszik a férfit és a nőt. A nevelésnek épp az lenne az egyik feladata, hogy egész embereket neveljen, vagy legalábbis közelítsen ahhoz. Persze a biológiai nemi szerephez viselkedésbeli különbségek is társulnak. Azonban ez tanulható is, és nem felnagyítani, elkülöníteni kellene.
A harcias irányzatok logikája: logikailag vagy az én állításom igaz, vagy a másik, ami ellentéte az enyémnek. Egyik sem képes még arra, hogy belássa, mindkét állítás igaz, egyszerre. Ezért logikailag meghatározott a viselkedésük: az én állításom lehet csak igaz, különben én magam nem vagyok igaz, és pusztulnom kell. Egyetlen lehetősége, hogy harcosan védje saját magát, saját mémrendszerét, úgy, hogy minden megengedett eszközzel pusztítja azt, ami saját mémrendszerétől idegen, és annak létét fenyegeti. De ha általánosságban nézzük, akkor ez az előző témánkkal is összefüggésben van.
A sérült bizalom a mai válsággal terhelt időszakban új élet stratégiákat alakít ki, miért legyek kiszolgáltatva egy férfinak, ha a saját lábamon is meg tudok állni? Nem kell ahhoz egy férfi anyagi támogatása, hogy gyereket neveljek. Ha egyedül is meg tudom tenni, miért vegyek egy terhet a nyakamba? sőt, egyedül kedvezőbb az életerő felhasználásom, mintha azt egy férfival tenném közösségben. Legalábbis a társadalmi nemi szerepleosztás mai elve szerint. És egyébként van egy mondás: azért a kis kolbászért nem kell megvenni egy egész disznót.
(viszont elárulok valamit, amit sok nőtársam is megerősít: ha a nők tudnák mennyivel jobb egy nővel szeretkezni, a férfiaknak nem sok esélye maradna).
a mi kultúránkban a fiúgyereknek nagyobb értéke van, mint a lánygyereknek. Nem hangosan kimondott ez, csak elejtett szavak, amik a lánygyerek egész életét megmérgezhetik. Hogyan éljen együtt egy életen át azzal az érzéssel, hogy az istenként tekintett apa számára nem elég értékes? Sehogy. Olyan ez, mint akit gyerekként elraboltak, s felnőttként az elrabolt gyerekek kiszabadításán dolgozik. Tehát a sérüléseket nem lehet meg nem történtté tenni. Talán meg lehet élni, biztonságban valaki mellett, és utána megtalálhatja azt a módot, amelyben ennek ismétlődését megelőzheti mások esetében, s nem kiiktatni akarja az életéből azt, ami emlékeztetné a meg nem élt/feldolgozatlan sérüléseire. Paradoxon: az elme fájdalomkerülő elve csak fájdalommal írható felül elv alapján mely elme alkalmas erre? Mert ezek a fájdalmak újra és újra megjelennek, csak nem olyan elementáris erővel.