Forweg 2016.05.30 18:35:59

@Carlo Blaine: Azt írod, hogy az embernek megvan a saját útja, és bármit tesz is, annak úgy kell lennie, ahogy van, mert semmi nem véletlen (amúgy én sem hiszek a véletlenekben, abban hiszek, hogy minden okkal történik). De az "út" nem valami megfogható, és kinyilatkoztatható valami. Honnan tudjuk azt, hogy valami nem az utunk? Az élet persze hogy visz, nem befolyásolhatjuk magunk körül a világot, nincs ráhatásunk minden eseményre, de valamilyen tekintetben mégiscsak van lehetőségünk beleszólni a dolgokba (attól még lehet, hogy így is úgy is odajutunk, ahova jutnunk kell). Iskolát lehet váltani, munkahelyet lehet váltani, a nem szimpatikus embereket lehet figyelmen kívül hagyni, és ha ez nem megy, ha a helyzetet nem tudjuk megváltoztatni, a hozzáállásunkat is meg lehet változtatni úgy, hogy a javunkat szolgálja. És szerintem ez a nagyon nehéz. Én azt mondom, a pszichés betegségnek, vagy szorongásnak soha nem mások az okozói, hanem a saját elménk szórakozik velünk. Bennünk van a gáz, és evvel nem mondom, hogy mi lennénk a hibásak, mint emberek, hanem csak azt, hogy bennünk van a hiba, valami elromlott bennünk, vagy csak simán genetikai, velünk született a probléma. Attól még lehet, hogy nem így vannak ezek a dolgok, amiket leírtam, ez csak a véleményem.

Forweg 2016.06.02 20:21:07

@Carlo Blaine: Ha van szabad akarat, ha nincs, ha van sors, ha nincs, nem vesztünk vele, ha pozitívan állunk a dolgokhoz. Megértem, amiket írsz, de ha létezik is sors, és semmi sem véletlen, ami történik, akkor sem hiszem, hogy akár egy embernek is az legyen elrendelve, hogy örökké boldogtalan legyen. Szerintem az emberi lét célja, mindenféle emberi küzdelem célja végső soron a boldogság, a "nem szenvedés" állapota. Lehet, hogy sok-sok harc és szenvedés következtében tanulja meg az ember azt, hogy hogyan "tegye boldoggá magát", hogyan alakítsa úgy az életét, hogy neki az jó legyen. Mert senki sem tehetetlen, hogy a környezet lehetőségeihez képest változtasson a "jobb élet" irányába. Ez is egy "művészet", megtanulni tudatosan, és a saját boldogságunk, kedvünk szerint élni. Úgy alakítani az életünket, hogy nekünk az jó legyen. Amúgy szerintem a legnehezebb dolog az életben önmagunkat boldoggá tenni. Lehet, hogy ha rosszul érezzük magunkat, és ha semmi nem jön össze, az is csak a fejlődésünket szolgálja, mert ezen átlépve boldogabbak lehetünk. Nem probléma a szenvedés, ha úgy nézzük, hanem lehetőség. Ezek ilyen tipikus spirituális szövegek, de úgy gondolom, hogy igazak. (A megvilágosodás is szerintem pl. az agynak egy szorongásmentes állapota, tudomány, nem csak spiritualitás). Nincs rajtad rontás, és remélem, le tudod majd dönteni azokat a falakat, amibe mindig ütközöl, vagy egy nap észreveszed azt, hogy talán nincsenek is falak egyáltalán. És ki tudja, lehet, hogy a holnap eseményei neked kedveznek már, ha észreveszed a lehetőségeket magadban és a világban. Talán nem küzdöttél hiába eddig sem, csak még egyelőre nem látni az eredményét, de az erőfeszítés, a befektetett energia biztos nem ment kárba. Lehet, hogy valamiért évtizedekig küzdök hiába, de folytatom, mert lehet, hogy ha 80 éves koromra is, de egyszer átlépem a saját határaimat stb.

Forweg 2016.06.02 20:24:06

@Daniellaaa: Köszi! Igyekszem.