paleos 2016.06.15 16:01:16

Rendeltem egy ilyet, ma érkezett meg, de beüzemelve azt tapasztaltam, hogy az egyik port nem működik. Amikor lámpával kicsit jobban megnéztem láttam, hogy az egyik pöcök teljesen el van hajolva benne, viszont tényleg csak annyi történt, hogy a Blitzwolf saját, kétoldalas kábelét bedugtam, és amíg a többi teljesen jól működik, addig ez nem, szóval nem erőltettem meg állatkodtam vele. Ja, és ráadásul ha a tápra dugva közelről meghallgatja az ember, akkor egy elég halk, de folyamatos kattogó hangot lehet hallani...

Írtam most a Blitzwolfnak, szerintetek mire számíthatok? Nem vagyok túlságosan jártas a kínai webáruházas problémakezelésben, eddig minden amit rendeltem működött. Ráadásul ez azért nem is egy párszáz forintos árkategória, hogy csak úgy belenyugodnék. Esetleg egy nálam hozzáértőbb, megfelelő eszközökkel vissza tudja hajlítani a pöcköt és a probléma meg van oldva?

paleos 2016.04.27 19:19:28

@'it's cool to know nothing': Azzal amit írsz, szerintem alapvetően két probléma van, bár leszögezném, hogy nem vagyok genetikus. Egyfelől ez az egész kódolás dolog nem olyan tiszta ügy, mint ahogy annak elsőre tűnik. Sokkal kevesebb gén van, mint korábban hittük és azok nem egy az egyben kódolnak bizonyos fenotipikus (vagyis az élőlény külsején megjelenő) jellegeket, mint amilyen a szín, hanem sokkal inkább egyfajta kapcsolóként működnek, melyek között egy csomó génkölcsönhatás van. Egy gén fenotipikus hatása mondjuk más génektől is függhet, illetve több fenotipikus jellegre is hathat és hasonlók. Még ha találnánk is használható DNS-t, pusztán ebből akkor sem lehetne egykönnyen rekonstruálni a jellegeket, itt nem egy GMO-s élelmiszerről van szó, hogy egy konkrét jellegért felelős izolált gént módosítunk és ezzel véget is ér a történet.

De másfelől nagyon úgy tűnik, hogy soha nem is fogunk használható DNS-t találni, mivel egész egyszerűen a fosszilizáció olyan drasztikus folyamat, hogy erre nagyon kicsi az esély. Az oké, hogy néhány ezer vagy tízezer éves, Szibériában a jégkorszak óta fagyott tetemből lehet használható DNS-t nyerni, de itt minimum 65 millió éves csontokról beszélünk... Persze az általad vázolt lehetőséget sem lehet kizárni teljesen (lényegében az ilyen kizárások megalapozatlanágáról szólt a poszt is), mindenesetre jó indokaink vannak pesszimistának lenni a genetikai rekonstrukcióval kapcsolatban. Vagyis, mondjuk a dinók színeinek rekonstruálásakor nem a genetikai informácikból kell (lehet) kiindulni, hanem olyan nyomokból, melyek közvetetten utalnak az adott fenotipikus jellegre, pl. a színre.

paleos 2016.04.27 22:08:13

@'it's cool to know nothing': Elnézést a túl általános fogalmazásért, nem tudtam hogy mennyire alapvető szinten válaszoljak... Mindenesetre úgy gondolom, hogy nem ködösítettem amikor arra utaltam, hogy az episztázis, pleitrópia és társaik, hogy általában gének többsége átfedésben, többszörösen határoz meg fehérjéket, nem elhanyagolható problémák, amik ilyen időtávlatból szinte teljesen valószínűtlenné teszik egy ennyire törékeny molekula, mint a DNS visszanyerését. Az, hogy a DNS egy adott szakasza mikor, milyen génként aktiválódik nagymértékben függ a többi géntől, valamint mindenféle celluláris, szövet- és szervszintű struktúráktól, melyeket a DNS szekvenciák nem specifikálnak, továbbá nem hagyhatjuk figyelmen kívül az öröklődés más formáit, mint mondjuk az epigenetikus örökődés. Ezek azért igencsak jelentős akadályokat gördítenek egy ilyen projekt útjába.

Egyébként több kutatás foglalkozik a dinoszaurusz DNS csonttöredékekből történő lehetséges rekonstruálásával (Cano, R., Poinar, H., et al. 1993. Amplification and sequencing of DNA from a 120-135-million-year-old weevil. Nature. 363: 536-538.; Woodward, S., Weyand, N., Bunnell, M. 1994. DNA sequence from Cretaceous period bone fragments. Science. 266, 5188: 1229-1232.; Pääbo, S. Poinar, H., et al. 2004. Genetic analyses from ancient DNA. Annual Review of Genetics. 38, 645-679.), de nagyon úgy tűnik, hogy egyszerűen elkerülhetetlen, hogy a genom ennyi idő alatt ne darabolódjon fel. És igencsak valószínűtlen, hogy egy eddig ismeretlen, hihetetlenül hatékony prezervációs módot fedezzünk fel...

De ahogy előzőleg is írtam, az általad leírt forgatókönyv nem feltétlenül ütközik elvi korlátokba, mindenesetre ahhoz éppen elég praktikus akadályba, hogy a gyakorló paleontológusok (akik ugye kutatási pénzekért pályáznak, publikációs kényszer alatt állnak, stb) más megoldásokat keressenek, amikor ehhez hasonló kérdéseket kutatnak.