Adatok
47284
0 bejegyzést írt és 20 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Fontos iránytű lehet számunkra, keresztények számára, hogy az evangélium szabadság és öröm, nem pedig fundamentalizmus. Szeress, és tégy bármit – mondta Ágoston. Ahogy minden fundamentalizmus, úgy a keresztény fundamentalizmus is veszélyes, mert mellette elfelejtkezünk az evangéliumról. Ez a…..
A Brexit értékelése elsősorban gazdasági és megélhetési kérdésként vetődik fel egyéni és társadalmi szinten is. Éppen ezért feladata a keresztény értelmiségnek, hogy a valóban égető anyagi kérdések tárgyalása mellett felemelje a tekintetét és akár az okokat, akár a következményeket tágasabb…..
47284
2016.07.04 10:01:32
Úgy látom, hogy a cikk elején említett három "konkrétum" valójában semmilyen konkrétumot nem tartalmaz.
"Amikor még a nemzetek elsősorban kulturális – így például nyelvi vagy vallási – entitásként működtek, nem pedig nemzeti értelemben vett, államalkotó tényezők voltak a római birodalomban (vö. a zelóták nemzeti radikalitásának jézusi elutasításával), ezt az állapotot nem feltétlenül érzékelték szuverenitásuk ellehetetlenítéseként."
A Római Birodalmat szerintem konkrét, politikai értelemben nem lehet párhuzamba állítani a mai Európai Unióval. Annál is inkább, mert nem csak a mai európai országokat foglalta magában.
Itt van egy rövid összefoglaló arról, hogy sok "nemzet" akkoriban a szuverenitása ellehetetlenítéseként értelmezte a római uralmat. Persze nemzetről az ókori Európában még nem lehet beszélni, hanem csak gall illetve germán törzsekről.
"
A történelem során a legnagyobb római katonai vállalkozás részeseként a XXI. Legio és 11 más legio (VIII Augusta, XV Apollinaris, XX Valeria Victrix, XIII Gemina, XIV Gemina, XVI Gallica, I Germanica, V Alaudae, Legio XVII, Legio XVIII és Legio XIX), együtt több meg nem nevezett katonai egységgel, Tiberius vezetésével a marcoman király, Marabodus ellen vonult i.e. 6-ban. Azt remélték, hogy ez a hadjárat véget vet a barbárok ellenállásának Germaniában. Azonban ez nem így történt.
A pannóniai felkelés Tiberiust és közel valamennyi felsorakoztatott legiot a következő 3 évre elvonta Germaniaból, amely nem csak késleltette a barbárok elleni tervet, de majdnem a birodalom bukásához vezetett.
Azt hitték, hogy i.e. 9-re Germánia népeit legyőzték, de a legiok a határon mindenre készen álltak. Így amikor a barbár felkelés híre elért a kormányzóhoz, Publius Quintilius Varushoz, szövetségese és a cheruscok főnöke, Arminius bátorította őt a felkelés haladéktalan leverésére. Azonban Varus nem tudta, hogy Arminius hitszegő és a XVII., XVIII és XIX legiot a barbárok által állított lesbe vezette. Ismert a tény, hogy Varus hadserege a Saltus Teutoburgiensis-be (a Teutoburgi erdőbe) menetelt, ahol mindhárom legiot megsemmisítették.
A ”variusi” katasztrófát követően a XXI Legiot ismét bevetették Germania Inferiorban, és 16-ban részt vett a Germanicus által vezetett hadjáratban a cheruscok elleni megtorlásban. A XXI Legio kitüntette magát ebben a hadjáratban, és valószínű itt kapta nevét is (Rapax = Mindent elragadó).
Vélhetően a XXI Legio azok között az első rómaiak között volt, akik visszatértek a korábbi csata helyszínére és láthatták, hogy mi történt bajtársaikkal évekkel korábban. "
A XXI Legio röviddel a hadjárat befejezése után új táborába érkezett (Xanten), amit az V Alaudae-val osztott meg. A Legio XXI Rapax közel 30 évig tartózkodott itt, mielőtt 46-ban Vindonissa-ba tették át táborhelyét.
21-ben a XXI Rapax és a XX Valeria Victrix – az I Germanica tisztje által vezetve – a gall felkelés leverésére lett vezényelve, ami a súlyos római adók ellen tört ki Julius Sacrovir és Julius Florus nemesek által vezetve. Közel 20 évvel később a XXI Legio részt vett Caligula germán háborújában.
Claudius britániai hadjáratában, 43-ban a XXI Rapax Legiot Germania Superiorba helyezték át. Egy rövid (de nem bizonyított) tartózkodást követően Strasbourgban az egységet Vindonissaba helyezték át (Windisch a mai Svájcban), ahol a XIII Geminat váltotta fel. Itt az Alpok hágóit védte Itália lehetséges germán támadása ellen.
Windonissat a Legio és két auxiliáris cohors (III Hispanorum és a VI Raetorum) 46 és 69 között tartotta megszállva, majd később a VII Raetorum equitata és a XXVI voluntariorum civium Romanorum.
A Legio következő feladataiban a politikusok játszottak szerepet, mivel Vitelliust támogatta, aki Germania Inferior hadseregének parancsnoka volt abban a polgárháborúban, amely Nero császár öngyilkosságát követte. Vitellius támogatásaként a Legio XXI Rapax azon 40.000 római katona részét képezte, akik Vitelliushoz való hűségük miatt Rómába meneteltek és győztek.
A XXI Legio a legfontosabb szerepet játszotta Vitellius tábornoka, Caecina hadseregében. Átkelt az Alpokon a tél során, legyőzte Otho seregét Cremonanál, majd Rómába menetelt. Az év végére Vespasianus legyőzte Vitelliust. Vespasianus tanulva a germán felkelések tapasztaltaiból utasította rokonát Quintus Petillius Cerialist, hogy toborozzon hadsereget a rajnai erődök visszaszerzésére. Ennek az expedíciónak része volt a Legio XXI Rapax is.
Miután a felkelést elfojtották a Legio XXI-et Bonnaba vezényelték, Germania Inferiorba, annak az erődnek az újraépítésére, amit a dühöngő batáriaiak romboltak le. Helyi kő felhasználásával ez 9 évig tartott. A Legiot ezt követően visszaküldték Germania Superior-ba 83-ban."
www.romaikor.hu/legiok_es_legiosok/legiok_tortenete/legio_xxi_rapax/cikk/a_legio_xxi_rapax_rovid_tortenete
"Amikor még a nemzetek elsősorban kulturális – így például nyelvi vagy vallási – entitásként működtek, nem pedig nemzeti értelemben vett, államalkotó tényezők voltak a római birodalomban (vö. a zelóták nemzeti radikalitásának jézusi elutasításával), ezt az állapotot nem feltétlenül érzékelték szuverenitásuk ellehetetlenítéseként."
A Római Birodalmat szerintem konkrét, politikai értelemben nem lehet párhuzamba állítani a mai Európai Unióval. Annál is inkább, mert nem csak a mai európai országokat foglalta magában.
Itt van egy rövid összefoglaló arról, hogy sok "nemzet" akkoriban a szuverenitása ellehetetlenítéseként értelmezte a római uralmat. Persze nemzetről az ókori Európában még nem lehet beszélni, hanem csak gall illetve germán törzsekről.
"
A történelem során a legnagyobb római katonai vállalkozás részeseként a XXI. Legio és 11 más legio (VIII Augusta, XV Apollinaris, XX Valeria Victrix, XIII Gemina, XIV Gemina, XVI Gallica, I Germanica, V Alaudae, Legio XVII, Legio XVIII és Legio XIX), együtt több meg nem nevezett katonai egységgel, Tiberius vezetésével a marcoman király, Marabodus ellen vonult i.e. 6-ban. Azt remélték, hogy ez a hadjárat véget vet a barbárok ellenállásának Germaniában. Azonban ez nem így történt.
A pannóniai felkelés Tiberiust és közel valamennyi felsorakoztatott legiot a következő 3 évre elvonta Germaniaból, amely nem csak késleltette a barbárok elleni tervet, de majdnem a birodalom bukásához vezetett.
Azt hitték, hogy i.e. 9-re Germánia népeit legyőzték, de a legiok a határon mindenre készen álltak. Így amikor a barbár felkelés híre elért a kormányzóhoz, Publius Quintilius Varushoz, szövetségese és a cheruscok főnöke, Arminius bátorította őt a felkelés haladéktalan leverésére. Azonban Varus nem tudta, hogy Arminius hitszegő és a XVII., XVIII és XIX legiot a barbárok által állított lesbe vezette. Ismert a tény, hogy Varus hadserege a Saltus Teutoburgiensis-be (a Teutoburgi erdőbe) menetelt, ahol mindhárom legiot megsemmisítették.
A ”variusi” katasztrófát követően a XXI Legiot ismét bevetették Germania Inferiorban, és 16-ban részt vett a Germanicus által vezetett hadjáratban a cheruscok elleni megtorlásban. A XXI Legio kitüntette magát ebben a hadjáratban, és valószínű itt kapta nevét is (Rapax = Mindent elragadó).
Vélhetően a XXI Legio azok között az első rómaiak között volt, akik visszatértek a korábbi csata helyszínére és láthatták, hogy mi történt bajtársaikkal évekkel korábban. "
A XXI Legio röviddel a hadjárat befejezése után új táborába érkezett (Xanten), amit az V Alaudae-val osztott meg. A Legio XXI Rapax közel 30 évig tartózkodott itt, mielőtt 46-ban Vindonissa-ba tették át táborhelyét.
21-ben a XXI Rapax és a XX Valeria Victrix – az I Germanica tisztje által vezetve – a gall felkelés leverésére lett vezényelve, ami a súlyos római adók ellen tört ki Julius Sacrovir és Julius Florus nemesek által vezetve. Közel 20 évvel később a XXI Legio részt vett Caligula germán háborújában.
Claudius britániai hadjáratában, 43-ban a XXI Rapax Legiot Germania Superiorba helyezték át. Egy rövid (de nem bizonyított) tartózkodást követően Strasbourgban az egységet Vindonissaba helyezték át (Windisch a mai Svájcban), ahol a XIII Geminat váltotta fel. Itt az Alpok hágóit védte Itália lehetséges germán támadása ellen.
Windonissat a Legio és két auxiliáris cohors (III Hispanorum és a VI Raetorum) 46 és 69 között tartotta megszállva, majd később a VII Raetorum equitata és a XXVI voluntariorum civium Romanorum.
A Legio következő feladataiban a politikusok játszottak szerepet, mivel Vitelliust támogatta, aki Germania Inferior hadseregének parancsnoka volt abban a polgárháborúban, amely Nero császár öngyilkosságát követte. Vitellius támogatásaként a Legio XXI Rapax azon 40.000 római katona részét képezte, akik Vitelliushoz való hűségük miatt Rómába meneteltek és győztek.
A XXI Legio a legfontosabb szerepet játszotta Vitellius tábornoka, Caecina hadseregében. Átkelt az Alpokon a tél során, legyőzte Otho seregét Cremonanál, majd Rómába menetelt. Az év végére Vespasianus legyőzte Vitelliust. Vespasianus tanulva a germán felkelések tapasztaltaiból utasította rokonát Quintus Petillius Cerialist, hogy toborozzon hadsereget a rajnai erődök visszaszerzésére. Ennek az expedíciónak része volt a Legio XXI Rapax is.
Miután a felkelést elfojtották a Legio XXI-et Bonnaba vezényelték, Germania Inferiorba, annak az erődnek az újraépítésére, amit a dühöngő batáriaiak romboltak le. Helyi kő felhasználásával ez 9 évig tartott. A Legiot ezt követően visszaküldték Germania Superior-ba 83-ban."
www.romaikor.hu/legiok_es_legiosok/legiok_tortenete/legio_xxi_rapax/cikk/a_legio_xxi_rapax_rovid_tortenete
Elbírja a keresztelőkancsót egy nő, és közben el tudja mondani a kereszteléskor elmondandó igeszakaszokat? Tud úrvacsorát adni egy nő más embereknek két szín alatt, miután elmondta a szerzési igéket? Tud tanúskodni a Feltámadottról szóval és tettel, azaz alkalmas más emberek tanítására, attól még,…..
47284
2016.06.15 22:04:51
@Gégény István:
Tényleg már magának a cikknek a címe is félrevezető, mert teljesen más kérdésről van szó aztán végig, a katolikus álláspontok alig kerülnek szóba, kivéve a nagy tudású domonkos szerzetest, akinek sajnos a nevét nem tudjuk meg.
Nem vagyok annyira jártas a dogmatikában, így nem tudom megítélni, hogy a nők pappá szentelésének van-e ilyen akadálya.
A katolikus tanítás szerint a pap vagy a püspök "nem a saját személyében cselekszik, hanem Krisztust teszi jelenvalóvá".
Továbbá:
"Kétségkívül Krisztus az egész emberi nem elsőszülötte, a nőké éppen úgy, mint a férfiaké: az egységet, amelyet a bűn széttört, úgy állította helyre, hogy már nincs többé zsidó, vagy görög, nincs szolga, vagy szabad, nincs férfi vagy nő: mindnyájan ugyanis egyek Krisztus Jézusban [vö. Gal 3,28]. Mégis az Ige a férfinem szerint testesült meg; ez a körülmény ugyan egy tényen alapszik, amely – anélkül, hogy a férfi valamilyen felsőbbrendűségét biztosítaná a nő felett – az üdvösség tervétől nem választható el: ugyanis az, az Isten általános tervével egybecseng, ahogyan azt Isten kinyilatkoztatta: ennek a tervnek a magva a Szövetség misztériuma…"
De mindez tényleg csak mellékes megjegyzés, nem közvetlenül kapcsolódik az írás témájához.
(www.depositum.hu/noipap.html)
Tényleg már magának a cikknek a címe is félrevezető, mert teljesen más kérdésről van szó aztán végig, a katolikus álláspontok alig kerülnek szóba, kivéve a nagy tudású domonkos szerzetest, akinek sajnos a nevét nem tudjuk meg.
Nem vagyok annyira jártas a dogmatikában, így nem tudom megítélni, hogy a nők pappá szentelésének van-e ilyen akadálya.
A katolikus tanítás szerint a pap vagy a püspök "nem a saját személyében cselekszik, hanem Krisztust teszi jelenvalóvá".
Továbbá:
"Kétségkívül Krisztus az egész emberi nem elsőszülötte, a nőké éppen úgy, mint a férfiaké: az egységet, amelyet a bűn széttört, úgy állította helyre, hogy már nincs többé zsidó, vagy görög, nincs szolga, vagy szabad, nincs férfi vagy nő: mindnyájan ugyanis egyek Krisztus Jézusban [vö. Gal 3,28]. Mégis az Ige a férfinem szerint testesült meg; ez a körülmény ugyan egy tényen alapszik, amely – anélkül, hogy a férfi valamilyen felsőbbrendűségét biztosítaná a nő felett – az üdvösség tervétől nem választható el: ugyanis az, az Isten általános tervével egybecseng, ahogyan azt Isten kinyilatkoztatta: ennek a tervnek a magva a Szövetség misztériuma…"
De mindez tényleg csak mellékes megjegyzés, nem közvetlenül kapcsolódik az írás témájához.
(www.depositum.hu/noipap.html)
Egy hivatalos egyházi döntés értelmében, nem végezhetnek többé lelkészi szolgálatot a nők Lettországban. Nem régi hagyományról van szó: 1975 óta lehettek nők is lelkészek, de mostantól – mintegy húszéves egyházvezetői törekvés végeredményeképpen – nem. Hogy mi motiválhatta a döntéshozókat abban,…..
47284
2016.06.10 22:41:47
47284
2016.06.11 11:54:07
@Jarnyn:
Az alábbi cikk bemutatja, hogy bizony más vallásokban is vannak különbségek a férfi és női szerep között, nem csak a kereszténységben:
24.hu/elet-stilus/2014/07/14/no-es-ferfi-egyenlo/
Más meg arra hívja fel a figyelmet, hogy a férfiak vezető és tanító szerepe az egész Bibliát meghatározza (19.oldal)
szabadosadam.hu/divinity/wp-content/uploads/2010/09/FERFI-ES-NO-EGYENLOSEGE-ES-KULONBOZOSEGE-_vazlat_.pdf
Az alábbi cikk bemutatja, hogy bizony más vallásokban is vannak különbségek a férfi és női szerep között, nem csak a kereszténységben:
24.hu/elet-stilus/2014/07/14/no-es-ferfi-egyenlo/
Más meg arra hívja fel a figyelmet, hogy a férfiak vezető és tanító szerepe az egész Bibliát meghatározza (19.oldal)
szabadosadam.hu/divinity/wp-content/uploads/2010/09/FERFI-ES-NO-EGYENLOSEGE-ES-KULONBOZOSEGE-_vazlat_.pdf
47284
2016.06.11 22:13:36
Arra vágyom, hogy felszabadult és huszonnégy órás keresztény legyek, és az egyházi közeg ezt mozdítsa elő, ne ellene tegyen. Olyan közeg legyen, amelybe ne vágyaimat, érzelmeimet, gondjaimat, utánozhatatlan egyediségemet hátrahagyva kelljen belépnem, hanem ahol történik az élet – annak minden…..
47284
2016.06.03 19:57:58
"Ha pedig föltételezhető, hogy a Teremtő olyan módon, bár számunkra elképzelhetetlen módszerrel és eszközökkel formálta meg a káoszt, ahogyan a fény és a hang révén nyer formát az alaktalan, formálható közeg, akkor a liturgikus cselekményeknek is törvényszerű módon követniük kell Őt: „Azt kell tennünk, amit az istenek cselekedtek hajdanában.” Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint hogy az istentiszteleti cselekményekben az egyszerűség és a szépség, a ritmus és a harmónia kéz a kézben kell járjon, ha a liturgia megvalósulására és körülményeire a szakrális művészet elnevezést szeretnénk alkalmazni.
Az áldozati cselekmény ugyanis az Első Áldozatbemutató tettének utánzása, tehát a liturgikus zene nem egyszerűen az ízlésnek s a füleknek szóló „dekoráció”, „függelék”, hanem a Teremtés módszerének is követése.
Mivel a szellemi újjászületés egyben új teremtés (Krisztus feltámadása új kezdet), ugyanez az alapelv érvényes a spirituális transzformáció és a zene kapcsolatára is."
arsnaturae.hu/folyoirat_5-8/muranyi_teremtes_liturgia_hetkoznap
Az áldozati cselekmény ugyanis az Első Áldozatbemutató tettének utánzása, tehát a liturgikus zene nem egyszerűen az ízlésnek s a füleknek szóló „dekoráció”, „függelék”, hanem a Teremtés módszerének is követése.
Mivel a szellemi újjászületés egyben új teremtés (Krisztus feltámadása új kezdet), ugyanez az alapelv érvényes a spirituális transzformáció és a zene kapcsolatára is."
arsnaturae.hu/folyoirat_5-8/muranyi_teremtes_liturgia_hetkoznap
Berlin-Brandenburg régió összes protestáns templomában ingyenes wifi hotspot lesz, vagy ahogy a programban nevezik: Godspot.
Berlin-Bradenburg evangélikus egyházkerület IT-menedzsere, Fabian Kraetschmer szerint az emberek nem lettek kevésbé spirituálisak, mint régebben, de a kommunikációi…..
47284
2016.05.27 21:44:21
@alex4: Nem értem, ezzel miért kell dicsekedni, illetve mi jelentősége van a közlésnek.
Továbbá logikailag sem világos, hogy Ön miként győződött meg róla, hogy a teljes elhülyüléshez elég beülni a templomba, ha nem jár. :)
A lelki elmélyülés, a teremtett világ szemlélése, a meditáció vagy elmélkedés pont az "elhülyüléssel" ellentétes hatást érik el az ember lelkében. Az elhülyüléshez pedig az vezet, ha valaki folyton az okostelefonján nézi az internetet vagy a Facebookot, esetleg a Kötőszó-blogot olvassa.
Továbbá logikailag sem világos, hogy Ön miként győződött meg róla, hogy a teljes elhülyüléshez elég beülni a templomba, ha nem jár. :)
A lelki elmélyülés, a teremtett világ szemlélése, a meditáció vagy elmélkedés pont az "elhülyüléssel" ellentétes hatást érik el az ember lelkében. Az elhülyüléshez pedig az vezet, ha valaki folyton az okostelefonján nézi az internetet vagy a Facebookot, esetleg a Kötőszó-blogot olvassa.
Te vagy Krisztus teste. Add tovább, amit kaptál. Az egész teremtett világ, s benne minden élő Krisztus teste. Nem mindenki ismeri ezt fel, de boldogok, akik igen, mert ők meglátják a megváltást már itt, ezen a földön. Lehet, hogy ez a Szentlélek?
Szerző: Bence Áron, evangélikus lelkész
Jézus…..
47284
2016.05.18 21:49:19
Nem ismerem kellőképpen az evangélikus tanítást, de a Katolikus Egyház Katekizmusa a következőket írja:
"III. Valóságos Isten és valóságos ember
464 Az Isten Fia megtestesülésének egyetlen és teljesen egyedülálló eseménye nem azt jelenti, hogy Jézus Krisztus részben Isten, részben ember, vagy hogy az isteni és az emberi elem zavaros keveréke volna. Ő valóban emberré lett, és valóban Isten maradt. Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. Az első századok folyamán az Egyháznak e hitigazságot meg kellett védenie és tisztáznia kellett az eretnekségekkel szemben, amelyek meghamisították.
465 Az első eretnekségek nem annyira Krisztus istenségét, mint inkább igaz emberségét tagadták (a gnosztikus doketizmus). Az apostoli időktől kezdve a keresztény hit hangsúlyozta az Isten Fiának valóságos megtestesülését, aki testben jött el. [87] De a 3. századtól kezdve az Egyháznak egy antiochiai zsinaton már azt kellett megerősítenie Szamoszatai Pállal szemben, hogy Jézus Krisztus természete szerint, nem pedig örökbefogadás által Isten Fia. Az I. egyetemes Niceai Zsinat 325-ben hitvallásában megvallotta, hogy Isten Fia "született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű (amit görögül így mondanak: homoúszion)", [88] és elítélte Ariust, aki azt állította, hogy "Isten Fia a semmiből lett", [89] és "más szubsztanciából vagy lényegből" való, mint az Atya. [90]
466 A nesztoriánus eretnekség Krisztusban külön emberi személyt tételezett föl, aki Isten Fiának isteni személyéhez kapcsolódott. Ezzel szemben Alexandriai Szent Cirill és a III. egyetemes Efezusi Zsinat 431-ben megvallotta, hogy "az Ige, személye szerint (hüposztaszisz szerint) egyesítvén magával az értelmes lélektől átlelkesített testet (...), emberré lett". [91] Krisztus emberségének nincs más alanya, mint Isten Fiának isteni személye, mely fölvette azt, és magáévá tette fogantatása pillanatában. Ezért az Efezusi Zsinat 431-ben kihirdette, hogy Isten Fiának Mária méhében történt emberi fogantatása által Mária "Istenszülő (...), nem azért, mintha az Ige természete vagy istensége eredetének elvét a szent Szűztől vette volna, hanem mert azt a szent és értelmes lélektől áthatott testet vette tőle magára, mellyel az Isten Igéje is személye szerint egyesült, és ezért mondjuk, hogy test szerint született". [92]
467 A monofiziták azt állították, hogy az emberi természet mint ilyen megszűnt létezni Krisztusban, amikor Isten Fiának isteni természete fölvette. A IV. egyetemes Kalkedoni Zsinat 451-ben ezzel az eretnekséggel szemben megvallotta:
"Tehát a Szentatyákat követve valamennyien egyhangúlag tanítjuk, hogy egy és ugyanannak valljuk a Fiút és a mi Urunk Jézus Krisztust; Őt, aki tökéletes az istenségben és tökéletes az emberségben; valóban Istent és valóban embert, Őt, akinek értelmes lelke és teste van, és aki istensége szerint egylényegű az Atyával, és embersége szerint egylényegű mivelünk, ťaki hozzánk hasonló mindenben, a bűnt kivéveŤ; [93] az idők kezdete előtt az Atyától született az istenség szerint, és az utolsó napokban értünk és a mi üdvösségünkért az Istenszülő Szűz Máriatól emberség szerint."
"Egy és ugyanazt az egyszülött Fiú Úr Krisztust kell elismerni két természetben össze nem elegyítve, változhatatlanul, megosztatlanul, szétválaszthatatlanul, soha el nem tüntetve a természetek különbségét az egység miatt, hanem inkább megőrizve mindkét természet sajátosságát, melyek egy személybe és hüposztasziszba kapcsolódnak össze." [94]
468 A Kalkedoni Zsinat után egyesek Krisztus emberi természetét önálló személynek tekintették. Ezekkel szemben az V. egyetemes zsinat 553-ban Konstantinápolyban vallja: "az Ő hüposztaszisza, (vagy 'személye') egy (...), aki a mi Urunk Jézus Krisztus, a Szentháromság egyik személye". [95] Krisztus emberségében tehát mindent isteni személyének kell tulajdonítani mint sajátját, [96] nemcsak a csodákat, hanem a szenvedéseket is, [97] és magát a halált is: valljuk, hogy "a mi Urunk Jézus Krisztus, aki testben megfeszített, valóságos Isten, és a dicsőség Ura, és a Szentháromság egyik személye". [98]
469 Az Egyház tehát vallja, hogy Jézus Krisztus szétválaszthatatlanul valóságos Isten és valóságos ember. Valóban Isten Fia, aki emberré lett, a testvérünk lett, de úgy, hogy Isten és a mi Urunk marad:
"Az maradt, ami volt, s fölvette azt, ami nem volt" -- énekli a római liturgia. [99] Aranyszájú Szent János liturgiája is megvallja és énekli: "Ó, egyszülött Fiú és örök Ige, halhatatlan lévén, méltóztattál a mi üdvösségünkért megtestesülni a Szent Istenanyától és mindig Szűz Máriától, Te, aki változás nélkül emberré lettél és megfeszíttettél. Ó, Krisztus Isten, aki halálod által legyőzted a halált, ki Egy vagy a Szentháromságból és dicsőíttetsz az Atyával és a Szentlélekkel, üdvözíts minket!" [100]
www.katolikus.hu/kek/kek00422.html#N18
"III. Valóságos Isten és valóságos ember
464 Az Isten Fia megtestesülésének egyetlen és teljesen egyedülálló eseménye nem azt jelenti, hogy Jézus Krisztus részben Isten, részben ember, vagy hogy az isteni és az emberi elem zavaros keveréke volna. Ő valóban emberré lett, és valóban Isten maradt. Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. Az első századok folyamán az Egyháznak e hitigazságot meg kellett védenie és tisztáznia kellett az eretnekségekkel szemben, amelyek meghamisították.
465 Az első eretnekségek nem annyira Krisztus istenségét, mint inkább igaz emberségét tagadták (a gnosztikus doketizmus). Az apostoli időktől kezdve a keresztény hit hangsúlyozta az Isten Fiának valóságos megtestesülését, aki testben jött el. [87] De a 3. századtól kezdve az Egyháznak egy antiochiai zsinaton már azt kellett megerősítenie Szamoszatai Pállal szemben, hogy Jézus Krisztus természete szerint, nem pedig örökbefogadás által Isten Fia. Az I. egyetemes Niceai Zsinat 325-ben hitvallásában megvallotta, hogy Isten Fia "született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű (amit görögül így mondanak: homoúszion)", [88] és elítélte Ariust, aki azt állította, hogy "Isten Fia a semmiből lett", [89] és "más szubsztanciából vagy lényegből" való, mint az Atya. [90]
466 A nesztoriánus eretnekség Krisztusban külön emberi személyt tételezett föl, aki Isten Fiának isteni személyéhez kapcsolódott. Ezzel szemben Alexandriai Szent Cirill és a III. egyetemes Efezusi Zsinat 431-ben megvallotta, hogy "az Ige, személye szerint (hüposztaszisz szerint) egyesítvén magával az értelmes lélektől átlelkesített testet (...), emberré lett". [91] Krisztus emberségének nincs más alanya, mint Isten Fiának isteni személye, mely fölvette azt, és magáévá tette fogantatása pillanatában. Ezért az Efezusi Zsinat 431-ben kihirdette, hogy Isten Fiának Mária méhében történt emberi fogantatása által Mária "Istenszülő (...), nem azért, mintha az Ige természete vagy istensége eredetének elvét a szent Szűztől vette volna, hanem mert azt a szent és értelmes lélektől áthatott testet vette tőle magára, mellyel az Isten Igéje is személye szerint egyesült, és ezért mondjuk, hogy test szerint született". [92]
467 A monofiziták azt állították, hogy az emberi természet mint ilyen megszűnt létezni Krisztusban, amikor Isten Fiának isteni természete fölvette. A IV. egyetemes Kalkedoni Zsinat 451-ben ezzel az eretnekséggel szemben megvallotta:
"Tehát a Szentatyákat követve valamennyien egyhangúlag tanítjuk, hogy egy és ugyanannak valljuk a Fiút és a mi Urunk Jézus Krisztust; Őt, aki tökéletes az istenségben és tökéletes az emberségben; valóban Istent és valóban embert, Őt, akinek értelmes lelke és teste van, és aki istensége szerint egylényegű az Atyával, és embersége szerint egylényegű mivelünk, ťaki hozzánk hasonló mindenben, a bűnt kivéveŤ; [93] az idők kezdete előtt az Atyától született az istenség szerint, és az utolsó napokban értünk és a mi üdvösségünkért az Istenszülő Szűz Máriatól emberség szerint."
"Egy és ugyanazt az egyszülött Fiú Úr Krisztust kell elismerni két természetben össze nem elegyítve, változhatatlanul, megosztatlanul, szétválaszthatatlanul, soha el nem tüntetve a természetek különbségét az egység miatt, hanem inkább megőrizve mindkét természet sajátosságát, melyek egy személybe és hüposztasziszba kapcsolódnak össze." [94]
468 A Kalkedoni Zsinat után egyesek Krisztus emberi természetét önálló személynek tekintették. Ezekkel szemben az V. egyetemes zsinat 553-ban Konstantinápolyban vallja: "az Ő hüposztaszisza, (vagy 'személye') egy (...), aki a mi Urunk Jézus Krisztus, a Szentháromság egyik személye". [95] Krisztus emberségében tehát mindent isteni személyének kell tulajdonítani mint sajátját, [96] nemcsak a csodákat, hanem a szenvedéseket is, [97] és magát a halált is: valljuk, hogy "a mi Urunk Jézus Krisztus, aki testben megfeszített, valóságos Isten, és a dicsőség Ura, és a Szentháromság egyik személye". [98]
469 Az Egyház tehát vallja, hogy Jézus Krisztus szétválaszthatatlanul valóságos Isten és valóságos ember. Valóban Isten Fia, aki emberré lett, a testvérünk lett, de úgy, hogy Isten és a mi Urunk marad:
"Az maradt, ami volt, s fölvette azt, ami nem volt" -- énekli a római liturgia. [99] Aranyszájú Szent János liturgiája is megvallja és énekli: "Ó, egyszülött Fiú és örök Ige, halhatatlan lévén, méltóztattál a mi üdvösségünkért megtestesülni a Szent Istenanyától és mindig Szűz Máriától, Te, aki változás nélkül emberré lettél és megfeszíttettél. Ó, Krisztus Isten, aki halálod által legyőzted a halált, ki Egy vagy a Szentháromságból és dicsőíttetsz az Atyával és a Szentlélekkel, üdvözíts minket!" [100]
www.katolikus.hu/kek/kek00422.html#N18
A tavaszi nőünnepek sorában különösképpen bosszantó, ha csak egy pogány termékenységi szertartást tudunk felmutatni, mint a legfontosabb „keresztény” hagyományt és ünnepet.
Szerző: Laborczi Dóra
Képtelenség egész évnyi méltatlanságot (valentin-; nők-; anyák-; gyerek) napok cukormázába…..
47284
2016.03.29 14:59:03
A Wikipédia teljes "locsolkodás" szócikke megcáfolja az egész írást:
"Van rá utalás a régi szláv gyakorlatban,[1] és Csehországban már Konrád Waldhauser (1326-1369) is írt a locsolkodásról.[2] Ez a szokás ismert Szlovákiában, Csehországban, Ukrajnában és Lengyelországban is.[3]"
A szokásról Magyarországon már 17. századi írásos emlékek is fennmaradtak. 1736-ban Apor Péter a Metamorphosis Transylvaniae azaz: Erdélynek régi együgyű alázatos ideiben való gazdagságából ez mostani kevély, czifra felfordúlt állapotjában koldússágra való változása című művében ezt írta: „… úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást (!!!) az leányokat hányták az vízben …”
A locsolás az emberiséggel csaknem egyidős termékenységkultusszal van kapcsolatban, ugyanakkor a vízzel való meghintés utal a keresztség jelére és tartalmára. A szokás arra a legendára is visszavezethető, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat, illetve vízzel öntötték le a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő asszonyokat.
hu.wikipedia.org/wiki/Locsolkod%C3%A1s
Nem Vámos Miklós mondta azt hogy "Ne féljetek", hanem Jézus Krisztus.
"Van rá utalás a régi szláv gyakorlatban,[1] és Csehországban már Konrád Waldhauser (1326-1369) is írt a locsolkodásról.[2] Ez a szokás ismert Szlovákiában, Csehországban, Ukrajnában és Lengyelországban is.[3]"
A szokásról Magyarországon már 17. századi írásos emlékek is fennmaradtak. 1736-ban Apor Péter a Metamorphosis Transylvaniae azaz: Erdélynek régi együgyű alázatos ideiben való gazdagságából ez mostani kevély, czifra felfordúlt állapotjában koldússágra való változása című művében ezt írta: „… úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást (!!!) az leányokat hányták az vízben …”
A locsolás az emberiséggel csaknem egyidős termékenységkultusszal van kapcsolatban, ugyanakkor a vízzel való meghintés utal a keresztség jelére és tartalmára. A szokás arra a legendára is visszavezethető, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat, illetve vízzel öntötték le a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő asszonyokat.
hu.wikipedia.org/wiki/Locsolkod%C3%A1s
Nem Vámos Miklós mondta azt hogy "Ne féljetek", hanem Jézus Krisztus.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Ennyit az egész cikkről.