Adatok
Dunai Amina
0 bejegyzést írt és 32 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Folyamatos digitális stimuláció. Te is, én is, és mindenki más is ki van téve a mobiltelefonok állandó csipogásának, rezgésének, dalolászásának vagy búgásának – ki melyiknek. És nemegyszer előfordul, hogy egy barát előveszi a telefonját a beszélgetés közepén – persze olyankor, amikor épp te beszélsz…..
Dunai Amina
2016.11.29 13:56:06
@Koszonom Dalma: Teljesen egyetértek veled. Köszönöm a hozzászólásodat.
Dunai Amina
2016.12.03 20:19:44
@Balt: Örülök, hogy te nem vagy függő. Ismerek olyat, aki csak havonta 1-2 alkalommal fészbukozik, és olyat is, aki minden nap. Szerintem a heti 1-2 teljesen normális mennyiség..
Nem tudom, te haragtartó vagy-e. Előfordult-e már, hogy valaki megbántott, és sokáig nem tudtad magadat túltenni rajta? Persze, nyilván attól is függ, milyen súlyú dologról van szó, hát képzelj el most valami olyat, amivel tényleg nagyon megbántanak! Tegyük fel, átver valaki, akiben megbíztál,…..
Dunai Amina
2016.09.11 22:40:14
@CoolKoon: Érdekes, amit az IT cégekről írsz. Ha tényleg így van, aláírom, hogy ez nehéz helyzet.
A munkahelyi kapcsolatok persze bonyolultak, hiszen ott muszáj együttműködni, akármilyen is a közeg. Valószínűleg a főnök és a kolléga hasonló típusú ember volt, ezért zártak össze. Ilyenkor többnyire az húzza a rövidebbet, aki más, mint az adott társaság, függetlenül attól, kinek volt igaza.
Nem is a megbocsátáson van itt a hangsúly, hanem hogy elengedd azt a sok negatív érzést, amit még ma is kivált benned az eset. A megbocsátás csak egy eszköz ehhez. Elengedésnek is nevezheted, a lényeg, hogy rólad szól a dolog, nem a kollégáról vagy a főnökről. Ha sokan mondogatják (pl. a testvéred is), hogy bocsáss meg, akkor talán úgy érzik, még mindig cipeled ezt a terhet.
A munkahelyi kapcsolatok persze bonyolultak, hiszen ott muszáj együttműködni, akármilyen is a közeg. Valószínűleg a főnök és a kolléga hasonló típusú ember volt, ezért zártak össze. Ilyenkor többnyire az húzza a rövidebbet, aki más, mint az adott társaság, függetlenül attól, kinek volt igaza.
Nem is a megbocsátáson van itt a hangsúly, hanem hogy elengedd azt a sok negatív érzést, amit még ma is kivált benned az eset. A megbocsátás csak egy eszköz ehhez. Elengedésnek is nevezheted, a lényeg, hogy rólad szól a dolog, nem a kollégáról vagy a főnökről. Ha sokan mondogatják (pl. a testvéred is), hogy bocsáss meg, akkor talán úgy érzik, még mindig cipeled ezt a terhet.
Dunai Amina
2016.09.18 22:26:37
@A kulcslyuk szelleme: Hm, érdekes a felvetés. :) Szerintem addig, amíg ki nem derül, hogy te tévedtél, a te szempontodból mindenképpen jogos az érzelem. De ez csak elméleti kérdés, elvégre az érzések nem kérdezik, van-e joguk létezni, egyszerűen csak jönnek. :)
Dunai Amina
2016.09.24 20:54:58
@A kulcslyuk szelleme: Ők nem tudják kezelni az érzéseiket, épp ezért vámpírkodnak, de attól még magukhoz az érzésekhez joguk van szerintem. Ahhoz az energiához, amit másoktól szívnak el, nincs joguk viszont.
Te mennyire veszed a szívedre, ha bírálnak? Az emberek kevés dologtól bőszülnek fel úgy, mint az érzéketlen, negatív kritikától, ráadásul hatása sincs (leszámítva a sértődést és a konfliktust). Ez nem is véletlen, hiszen az ilyesfajta kritikát támadásként fogják fel, s a legjobb esetben nem…..
Dunai Amina
2016.09.17 22:20:18
@A kulcslyuk szelleme: Igen, értem a problémát. Általában az, ha határozottan, de finoman értésére adod valakinek, hogy neked rosszul esik valami, amit csinált, bűntudatot ébreszt benne. (Ha az érzéseidről beszélsz, ahogy a 3. pontban van.) Pszichésen emögött az lehet, hogy meg akarunk felelni másoknak, nem akarunk csalódást okozni. Persze, vannak olyanok is, akik nem törődnek a másik érzéseivel, de az ilyen embert lehetőség szerint kerülni kell.
Igen, vannak, akikről a szép szó tényleg lepereg, és "erősebb üzenetre" van szükségük, hogy észbe kapjanak, sajnos. De ilyenkor is sok múlhat azon, hogy adod elő a dolgot (nem agresszívan, nem kritizálva, de van-e "súlya", és non-verbálisan nem könnyíted-e el esetleg, amit mondasz).
Igen, vannak, akikről a szép szó tényleg lepereg, és "erősebb üzenetre" van szükségük, hogy észbe kapjanak, sajnos. De ilyenkor is sok múlhat azon, hogy adod elő a dolgot (nem agresszívan, nem kritizálva, de van-e "súlya", és non-verbálisan nem könnyíted-e el esetleg, amit mondasz).
Önmagad Blog
Lehet-e a kutyám a társam? Néhány megszívlelendő gondolat magányosoknak
2016.09.09 18:12:00
Nálatok laknak állatok? Jómagam bolondulásig szeretem az állatokat, de mindig állatként kezeltem őket. Sose jutott eszembe, hogy emberi igényeket tulajdonítsak nekik – szerintem a kutya, macska úgy boldog, ha állatként kezelik, és az ő fajtájára jellemző szükségleteket veszik figyelembe. Ennek…..
Dunai Amina
2016.09.11 18:58:13
@Gróf Leninkoerúthy Taszyló: A kutya, mint faj, a háziasítása óta sok mindenben alkalmazkodott az emberhez. Az ölebnek kitenyésztett fajták távolodtak talán a legmesszebb az eredeti közegüktől, de attól még ugyanúgy rászorulnak a napfényre és a friss levegőre, mint a többiek. Persze, ha születése óta lakásban tartják, akármelyik fajta hozzá tud szokni a lakáshoz. Ám attól még jobb neki a szabadban, és ezt nekünk, embereknek el kell fogadni. Még akkor is, ha jobban esik azt hinni, hogy a lakásban tartással a legjobbat nyújtjuk a kutyának. Valójában ez szükségmegoldás, ami inkább nekünk jó. A kutya szempontjából jobb, mint a sintérhez kerülni, de nem ideális. Ölebnek jobban megfelel, mint a többi fajtának, főleg hideg éghajlat alatt, de végül is ők erre lettek kitenyésztve. Ám ahol kert van, ott úgy tartják őket is, hogy egész évben kint vannak, és legfeljebb télen a nagy hidegben beengedik a házba.
Dunai Amina
2016.09.11 19:12:16
@Galaxhopen [Swe]: Persze, Woolf. Nem ezt írtam? (A Flush c. regényéről van szó különben.)
Ha a városi lét nem természetes az embernek, akkor a kutyának még kevésbé az, nem?
A soraidból úgy érzem, mintha azt gondolnád, hogy a vidéki emberek mind rosszul bánnak a kutyával. Ez így erős azért. Bizonyára vannak láncra kötött házőrzők, nekik még a lakásba zárt kutyánál is rosszabb a sorsuk. De nem minden vidéki bánik így a kutyával. És miért gondolod, hogy a kertben tartott kutyával nem játszanak vagy nem foglalkoznak?
Ha a városi lét nem természetes az embernek, akkor a kutyának még kevésbé az, nem?
A soraidból úgy érzem, mintha azt gondolnád, hogy a vidéki emberek mind rosszul bánnak a kutyával. Ez így erős azért. Bizonyára vannak láncra kötött házőrzők, nekik még a lakásba zárt kutyánál is rosszabb a sorsuk. De nem minden vidéki bánik így a kutyával. És miért gondolod, hogy a kertben tartott kutyával nem játszanak vagy nem foglalkoznak?
Dunai Amina
2016.09.12 23:20:04
@Labenido Sweet Lo: Ezek a bichonok nagyon cuki kutyák! :) És még jól is illenek a piros babakocsiba!!! Persze, ha kiállításokra jártok, az megint egy külön helyzet. Aranyos és jópofa a blogod.
Vannak, akik nem szeretnek kidobni semmit. Én sem szeretek, mert mindig azt gondolom, valamikor még szükségem lehet rá. Pedig azt mondják, azt a ruhát, amit egy évig nem veszel fel, már soha nem fogod hordani. Manapság divat megszabadulni a fölösleges holmiktól, hiszen ha kevés, de jó minőségű ruhád…..
Dunai Amina
2016.08.06 21:23:37
@A kulcslyuk szelleme: Azokra az emberekre vonatkozik, akik nem építő módon vesznek részt az életedben (energiavámpírok stb).
Dunai Amina
2016.09.11 18:03:16
@tulipan51: Természetes, hogy ragaszkodunk a régi dolgainkhoz, amik emlékek is. :) Azoktól nehéz megválni. Azok az emberek viszont, akik nincsenek ránk jó hatással, nem érdemlik meg az időnket. Jó érzékkel elrendezted a dolgot szerintem.
Mit jelent versengeni? Régen nem szerettem ezt a szót, mert az agresszív könyöklés jutott róla eszembe. Pedig a versenynek nem kell agresszívnek lennie, és azt sem jelenti, hogy csalnod és hazudnod kell a sikerért. A legjobbak igenis tiszteletben tartják az ellenfelet, legyen szó sportról vagy…..
Dunai Amina
2016.07.15 18:33:18
@Inside man: Köszönöm a szép hosszú kommentet. A másikat inkább nem teszem ki, mert arra te sem lennél büszke. :( A válaszom rá annyi: nem mindig tudok azonnal reagálni, úgyhogy érdemes másnap vagy pár nap múlva visszalátogatni.
"Nem gondolod, hogy ezzel némileg komolytalanná teszed a saját mottódat?"
Nem. A mottó arról szól, hogy mindenki tegye hozzá a magáét, mert egy fecske nem csinál nyarat. Ha mind változtatunk, akkor a világ is változik, de ez nem jelenti, hogy mindent meg lehet vagy meg kell változtatni a világban.
"Először is el kell döntened, mit szeretnél, kedvelt lenni, vagy önmagadnak, azaz eredetinek".
Mindenki, aki dolgozik, szeret pozitív visszajelzést, elismerést kapni. Természetesen én is szeretem, ha kedvelik, amit írok. Az eredetiség ettől nem csorbul, de nem is gondolom azt, hogy a kettő akkora ellentétben állna egymással. A blog célja, hogy a cikkek szembesítsék az olvasót olyan dolgokkal, amikben fejlődni tud, tippeket adva az önfejlesztéshez, és segítsenek neki elfogadni azt, amin nem tud változtatni, illetve rámutassanak, hogyan hozhatja ki abból a helyzetből is a legjobbat. Ez az elv szerintem ebben a cikkben is érvényesült.
"Egy nyertes lehet csak, a többi mind vesztes, szükségszerűen."
Ebben nem hiszek. Ha konkurenciád van és emiatt fejlődésre kényszerülsz, azzal te is nyersz (persze, legjobb az, ha magadtól is fejlődni akarsz).
"Még a dobogós helyezés is nehezen értelmezhető, ha a harc valóban pl egy nő kegyeiért, vagy a megpályázott állásért folyt."
Én úgy gondolom, a vereség és a kudarc nem abszolút. Az, hogy nem te nyered el álmaid hölgyét vagy a kiszemelt állást, hanem valaki más, nem jelenti, hogy az összes nőnél és az összes állásinterjún kudarcot fogsz vallani. A vereség elfogadása és a kudarc feldolgozása része az életnek. A verseny során szerzett tapasztalatok pedig hozzásegítenek, hogy a következő csatádat megnyerjed.
"A sportteljesítményeken és a hadiiparon kívül hány olyan eredményét tudod felmutatni az emberiségnek, ami efféle versenyből született?"
Az emberiséget az hajtja előre, hogy az egyén jobbat akar létrehozni, mint egy másik, vagy valakik előtte, bármilyen területet nézel. Az, hogy vannak a versengésnek elfajult formái, nem jelenti, hogy a versenyszellem, a kihívások keresése alapvetően rossz a világnak. A könyöklés, az agresszív törtetés, a koncért való marakodás már olyan dolgok, amik az ember gyarlóságaiból adódnak. A tisztességes versengés viszont hozzájárul a fejlődéshez.
"A társadalomból következik-e a gondolkodásmódunk, vagy arról van szó, hogy nem tudunk mást létrehozni, mint amik mi magunk vagyunk?"
Az emberiség elég sokféle társadalmi berendezkedést megalkotott, kipróbált már, miközben az alapvető emberi tulajdonságok mit sem változtak. Tarthatod a versenyt rossznak, kártékonynak, de egy verseny nélküli világ akkor sem reális elképzelés. A verseny valamilyen formában mindig jelen volt, és akármit teszel, nem tudod kiiktatni az életedből. Mindig lesznek olyan dolgok, amikben meg kell méretni magadat.
"Nem tudok semmi olyat kitalálni, amit csak én tudok elvégezni - legalábbis a szűkebb környezetemben és emiatt csinálom jól"
Épp most mondtad ki, miért elkerülhetetlen a verseny. Nincs olyan dolog, amit csak te tudsz egyedül. Mindenhez ért valaki más is, és ha már két ember csinálja ugyanazt, óhatatlanul versenytársakká válnak. Ezért nem is az a cél, hogy olyan dolgot találj, amit csak te tudsz. A cél olyan dolgot választani, amiben jó vagy, és felfejleszteni, magas színvonalon csinálni. Ugyanolyan jól, mint a másik, vagy még jobban.
"Kell nekem valaki társnak, aki néhány paraméterem alapján ítél? Miért nem megyek tovább és hiszem, hogy lesz valaki, aki teljes emberként lát? Én nem tartom elképzelhetőnek, hogy találok ilyet, vagy már rég nem tudom, hogy ki is vagyok, vagyok-e még valaki?"
Sajnálom, ha ez a helyzet. :( Érzem, hogy valamiért ez a téma keserűséget vált ki belőled. De ne csüggedj! Mindkét nemben vannak "másként gondolkodók". Lehet, hegy egy nő most valahol ugyanezt gondolja magában.
"Nem gondolod, hogy ezzel némileg komolytalanná teszed a saját mottódat?"
Nem. A mottó arról szól, hogy mindenki tegye hozzá a magáét, mert egy fecske nem csinál nyarat. Ha mind változtatunk, akkor a világ is változik, de ez nem jelenti, hogy mindent meg lehet vagy meg kell változtatni a világban.
"Először is el kell döntened, mit szeretnél, kedvelt lenni, vagy önmagadnak, azaz eredetinek".
Mindenki, aki dolgozik, szeret pozitív visszajelzést, elismerést kapni. Természetesen én is szeretem, ha kedvelik, amit írok. Az eredetiség ettől nem csorbul, de nem is gondolom azt, hogy a kettő akkora ellentétben állna egymással. A blog célja, hogy a cikkek szembesítsék az olvasót olyan dolgokkal, amikben fejlődni tud, tippeket adva az önfejlesztéshez, és segítsenek neki elfogadni azt, amin nem tud változtatni, illetve rámutassanak, hogyan hozhatja ki abból a helyzetből is a legjobbat. Ez az elv szerintem ebben a cikkben is érvényesült.
"Egy nyertes lehet csak, a többi mind vesztes, szükségszerűen."
Ebben nem hiszek. Ha konkurenciád van és emiatt fejlődésre kényszerülsz, azzal te is nyersz (persze, legjobb az, ha magadtól is fejlődni akarsz).
"Még a dobogós helyezés is nehezen értelmezhető, ha a harc valóban pl egy nő kegyeiért, vagy a megpályázott állásért folyt."
Én úgy gondolom, a vereség és a kudarc nem abszolút. Az, hogy nem te nyered el álmaid hölgyét vagy a kiszemelt állást, hanem valaki más, nem jelenti, hogy az összes nőnél és az összes állásinterjún kudarcot fogsz vallani. A vereség elfogadása és a kudarc feldolgozása része az életnek. A verseny során szerzett tapasztalatok pedig hozzásegítenek, hogy a következő csatádat megnyerjed.
"A sportteljesítményeken és a hadiiparon kívül hány olyan eredményét tudod felmutatni az emberiségnek, ami efféle versenyből született?"
Az emberiséget az hajtja előre, hogy az egyén jobbat akar létrehozni, mint egy másik, vagy valakik előtte, bármilyen területet nézel. Az, hogy vannak a versengésnek elfajult formái, nem jelenti, hogy a versenyszellem, a kihívások keresése alapvetően rossz a világnak. A könyöklés, az agresszív törtetés, a koncért való marakodás már olyan dolgok, amik az ember gyarlóságaiból adódnak. A tisztességes versengés viszont hozzájárul a fejlődéshez.
"A társadalomból következik-e a gondolkodásmódunk, vagy arról van szó, hogy nem tudunk mást létrehozni, mint amik mi magunk vagyunk?"
Az emberiség elég sokféle társadalmi berendezkedést megalkotott, kipróbált már, miközben az alapvető emberi tulajdonságok mit sem változtak. Tarthatod a versenyt rossznak, kártékonynak, de egy verseny nélküli világ akkor sem reális elképzelés. A verseny valamilyen formában mindig jelen volt, és akármit teszel, nem tudod kiiktatni az életedből. Mindig lesznek olyan dolgok, amikben meg kell méretni magadat.
"Nem tudok semmi olyat kitalálni, amit csak én tudok elvégezni - legalábbis a szűkebb környezetemben és emiatt csinálom jól"
Épp most mondtad ki, miért elkerülhetetlen a verseny. Nincs olyan dolog, amit csak te tudsz egyedül. Mindenhez ért valaki más is, és ha már két ember csinálja ugyanazt, óhatatlanul versenytársakká válnak. Ezért nem is az a cél, hogy olyan dolgot találj, amit csak te tudsz. A cél olyan dolgot választani, amiben jó vagy, és felfejleszteni, magas színvonalon csinálni. Ugyanolyan jól, mint a másik, vagy még jobban.
"Kell nekem valaki társnak, aki néhány paraméterem alapján ítél? Miért nem megyek tovább és hiszem, hogy lesz valaki, aki teljes emberként lát? Én nem tartom elképzelhetőnek, hogy találok ilyet, vagy már rég nem tudom, hogy ki is vagyok, vagyok-e még valaki?"
Sajnálom, ha ez a helyzet. :( Érzem, hogy valamiért ez a téma keserűséget vált ki belőled. De ne csüggedj! Mindkét nemben vannak "másként gondolkodók". Lehet, hegy egy nő most valahol ugyanezt gondolja magában.
Dunai Amina
2016.07.15 18:46:03
@steery: Sajnálom, hogy ilyen sötéten látod. :( Olyan dologgal nem tudsz kibékülni, amin nem változtathatunk. A versenyszellem része az emberi pszichének, már a gyerekek játékaiban is megjelenik. Az más kérdés, hogy valaki jól teljesít nagy nyomás alatt, más meg nem. Minthogy ez genetikailag meghatározott dolog, el kell fogadni, mert változtatni nem tudunk rajta. De attól, hogy az emberek egy része "nincs a versengésre optimalizálva", vagyis kevésbé bírja jól a stresszt, még nem mondhatod, hogy irtsuk ki a világból a versengést, úgy, ahogy van. És azt sem mondhatod, hogy mindenki gonosz és kegyetlen, aki jól teljesít nyomás alatt. Mint ahogy az se igaz, hogy minden versengés háborút és konfliktust jelent. Ha valaki ennyire tragikusan fogja fel, akkor még egy egyszerű társasjáték vagy kártyaparti is élethalálharcnak tűnik. És ez a felfogás az oka, hogy vannak emberek, akik nem tudnak veszíteni. Vagyis nem tudják a vereséget méltósággal elviselni.
"Melyik gonosz lehetőséget választod?"
A helyedben én mégiscsak a versengést választanám. Ugyanis amíg küzdesz, addig siker és bukás váltja egymást. Ha feladod, akkor viszont csak bukás következhet.
"Melyik gonosz lehetőséget választod?"
A helyedben én mégiscsak a versengést választanám. Ugyanis amíg küzdesz, addig siker és bukás váltja egymást. Ha feladod, akkor viszont csak bukás következhet.
Idegesség. Feszültség. Szorongás. Mind jól ismerjük ezeket az érzéseket bizonyos helyzetek előtt. Így érzel, ha például állásinterjúra vársz. Így érzel az első randi előtt. Így érzel, ha egy nagyon fontos találkozón kell részt venned. Ha introvertált vagy, akkor a leghétköznapibb társasági szituáció…..
Dunai Amina
2016.07.14 20:22:15
@büdösbanya: Nem kizárólag. :) Egyébként az állítások kutatási eredményeken alapulnak.
Talán te is úgy gondolod, természet adta tehetség kell ahhoz, hogy igazi sikert érj el. Ez nem így van. „Zseninek” lenni nem annyira a genetikáról szól, hanem inkább az önfegyelemről és az akaraterőről. Ez tudományosan bizonyított tény. Bizonyos területeken persze adottság is kell, de az semmit nem…..
Dunai Amina
2016.05.17 23:13:13
@encir: Anders Ericsson a téma kutatója, és ő nem Mozart érdemeit akarja kisebbíteni. Amúgy én nem vitatkozom vele, szerintem van az állításnak realitása. Én is költöttem versikéket a kiskutyámhoz 5 évesen, meg képregényt is rajzoltam. Amit ilyen fiatalon csinál az ember, attól mindig mindenki el van ájulva. Nem a minősége miatt, hanem mert gyerekként csináltad. De az, hogy valamire már korán van hajlandóságod, még nem tehetség. Azok csak az első zsengék. Ha kitartó gyakorlással nem fejleszted magad, nem lesz belőle semmi, bármilyen ígéretesnek is tűntél. Mozartból azért lett korán nagy zeneszerző, mert állandóan gyakoroltatták gyerekként. Nem lehetett belőle átlagos gyerek, de nem azért, mert csodatehetséggel született. A csodagyerek mítosz ártalmas dolog, mert elhiteti az emberekkel, hogy mások úgy születtek, hogy már eleve tudnak valamit. És elfedi, hogy mennyi munka van egy tehetség kibontakozása mögött.
Dunai Amina
2016.05.17 23:20:59
@nagybalfasz: Igen, egy ideig érdemes próbálgatni a dolgokat, de nem túl sokáig. Előbb-utóbb választani kell valamit, amire aztán koncentrálsz, mert ha magas szinten akarod csinálni, az teljes embert kíván. Én ismertem olyat, akit nagyon sok minden érdekelt, és azért nem vitte semmire egyik területen sem, mert mindet egyformán akarta, és végül teljesen szétaprózta magát. A mostani kor amúgy nem kedvez a polihisztoroknak.
Mindenki szeretné, hogy szeressék. Mindenki vágyik az elismerésre, a pozitív visszajelzésre, ami természetes dolog. Igen ám, de ha túl sokat foglalkozunk vele, mások hogyan látnak minket, és az égvilágon mindenki véleményére adunk, az nagyon megnehezítheti az életünket. Emlékszem, gyerekként volt…..
Dunai Amina
2016.04.11 22:10:52
@A kulcslyuk szelleme: Ez nagyon jó megfigyelés. :) Attól nem kell tartani, hogy nem fogsz visszajelzést kapni. :) Itt arról van szó, hogy a megfelelő módon kezeld. Egyébként ha nem teljesen új dolgot csinálsz, akkor nem feltétlenül szorulsz rá másokra, hogy megmondják, jó-e a munkád. Sok szakmában panaszkodnak például arról, hogy olyanok kezében van a döntés, akik nem értenek a szakmához, és ők kritizálják azoknak a munkáját, akik értenek hozzá. Az a fajta értő, építő kritika, amikor felhívják a figyelmed a hibákra, segíthet fejlődni, és teljesen rendben van. De a cikk inkább azoknak szól, akik túlságosan meg akarnak felelni, és mindenki véleményére adnak.
Dunai Amina
2016.04.18 22:56:50
@A kulcslyuk szelleme: A legjobb módszer szerintem az önszuggesztió. 3 hónapon keresztül naponta 5 percig csukott szemmel mondogasd magadnak a következő mondatot: "Teljesen hidegen hagy, mit gondolnak mások, akár jó véleményük van rólam, akár rossz." Ezzel gyakorlatilag átprogramozod az elmédet, rászoktatod magad egy másfajta gondolkodásmódra. Próbálj úgy tenni, mintha tényleg igaz volna, hogy nem érdekel, mit gondolnak rólad mások, és az agyad előbb-utóbb rá fog állni. Egyszer majd azon kapod magad, hogy már nem csak úgy teszel, hanem tényleg igaz. :)
A kudarctól mindenki fél. Azt hiszem, nem túlzás ezt így kijelenteni. De vannak olyanok, akiket ez a félelem egyenesen megbénít. Ha csak a saját múltamat veszem szemügyre, számtalan dolog volt, amibe azért nem vágtam bele, mert attól tartottam, hogy nem sikerül. Minek csináljam?…..
Dunai Amina
2016.04.08 22:50:25
@A kulcslyuk szelleme: Köszönöm. :) "annyira találó mindegyik bejegyzésed, hogy egyre inkább a saját gyengeségeimre emlékeztet." Ha ráismersz egy gyengeségre, akkor legalább tudod, mit kell erővé változtatni. :) Megérteni valamit, felismerni dolgokat önmagunkkal kapcsolatban már fél siker.
"Folyton ott lebeg és sajnos, engem ez nem motivál, hanem nyomaszt." Talán az lehet, hogy nagyon görcsösen akarod. Elég az is, ha csak tudod, miért teszed az erőfeszítéseidet.
"Folyton ott lebeg és sajnos, engem ez nem motivál, hanem nyomaszt." Talán az lehet, hogy nagyon görcsösen akarod. Elég az is, ha csak tudod, miért teszed az erőfeszítéseidet.
Dunai Amina
2016.04.11 22:16:11
@A kulcslyuk szelleme: Lehet, hogy most furcsa lesz, amit mondok, de ne olvasd a blogot, ha úgy érzed, nem tesz jót! A blog célja ugyanis nem az, hogy elkeseredj. Épp az a cél, hogy segítsen megérteni a saját lelki működésünket és változni, hogy jobb életminőségünk legyen. Tudom, te szkeptikus vagy a fejlődés értelmét illetően. De nekem úgy tűnik, emögött leginkább az van, hogy a saját magad számára nem érzed a fejlődést lehetségesnek. Talán a múltbeli kudarcok miatt, de nem hiszel benne, hogy sikerülhet.
Dunai Amina
2016.04.11 22:22:05
@A kulcslyuk szelleme: "Ahogy például jó lenne kicsit izmosabbnak lenni, de a hiába a cél, nem vállalom a 'küzdelmet'". Amikor én akartam fogyni, nagyon erősen motivált az, hogy milyen pozitív változásokat hozna az életembe, ha elérem a célom. Próbáltad már sorra venni, miben segítene, mi minden lenne jobb az életedben, ha izmosabb lennél / tudnál zenélni, stb? Mi az erőfeszítésed jutalma? A motivációd annyira lesz erős, amennyire vágysz arra az adott dologra. (A legtöbb dolgot nem öncélúan akarjuk elérni, hanem hozzásegít valami máshoz, amit nagyon akarunk.) Ha nincs különösebb célod pl. a zenéléssel (lehet ez akár érzelmi cél is, pl. hogy szórakoztasd vele a barátaidat), akkor nem lesz elég csábereje számodra ahhoz, hogy belefektesd a szükséges munkát. Talán a hobbijaink az egyedüli dolgok, amiket önmagukért csinálunk, csak azért, mert szeretjük.
Tudod, mi a legrosszabb érzés az életben? Az, mikor megállsz és azt kérdezed magadtól: minek is élek? Ez a valami, ami az életem, teljesen idegen tőlem! Hol vagyok ebben én? Ki vagyok, kivé lettem? Hát, ilyenkor az első dolgod, hogy álló helyzetből ülő helyzetbe tedd le magadat, mert most lesz egy…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz