Adatok
Disztri Bútor
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Több mint ezer olvasói visszajelzést kaptunk a Felház mozgalomról megjelent írásunkra. Köszönjük mindenkinek, hogy megosztotta gondolatait, véleményét. A reakciók Facebook-oldalunkon és az eredeti cikk alatt olvashatók. Az alábbi nyílt levelet tartalma és terjedelme miatt külön posztban közöljük, de…..
Talán tíz-tizenöt éve kezdtek el terjedni ezek a kis dobszékek, a cajonok - tavaly már szinte minden dobgyártónak volt saját modellje. Idénre a Roland viszont sokkal inkább kimaxolta a műfajt: kihozta az első szintetizátoros, elektronikus dobszéket, az EC-10-et. A cucc akusztikusan is szól, pont…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Mint az már fentebb egyértelműen kiderült: az Ádám névvel nyilatkozó fiatalember nem a Felház hivatalos szóvivője, ezért (az egyébként nem igazán biblikus) véleménye csak személyes vélemény. Ez alapján megítélni, hovatovább elítélni egy mozgalmat bölcstelen, elhamarkodott lépés.
Bevallom őszintén, eleinte én is meglehetősen cinikus távolságtartással szemléltem a dzsemborit. Volt idő, amikor az én generációmnak és az én társaságomnak volt ez a fajta lendülete és akkoriban a mindenféle "próféciák" és "szellemi tekintélyek" hirdették, hogy "na majd ti elhozzátok az ébredés tüzét Magyarországra", meg hasonló nagy szavak. Nem lett belőle semmi, sőt. Ami volt (a valóban Istentől indított kicsiny kezdet) az is szétesett, elsekélyesedett, kihűlt, mert az idő megpróbálta a szív szándékait és azok bizony könnyűnek találtattak. Széthúzások, sérelmek és romok maradtak utánunk, azok pedig, akik a leghangosabb szólamokat képviselték és a legnagyobb igyekezettel próbálták vezényelni az eseményeket, úgy tettek, mintha mi sem történt volna, mintha ők sosem hirdettek volna ki semmilyen ébredést Isten nevében. Azt hiszem, nagyon sok evangéliumi gyülekezeti hívő túl van már egy-két ilyen megtapasztaláson, így nem csoda, ha minimum hitetlenkedve fogadnak minden olyan hírt, amivel kapcsolatban erős déja vu-jük van. Ilyenkor, ha hallja a fiatalok mozgolódásának hírét, a 30-40-es korosztálynak van egy olyan érzése, mintha kimaradt volna egy olyan buliból, amire annak idején ő is hivatalos volt, csak hát közben elteltek azok az évek, sajnos eseménytelenül. Mintha róluk valahogy megfeletkeztek volna. Én is ezek közé az emberek közé tartozom. Elég sok időm ment rá arra a keserű frusztrációra, hogy "lemaradtam róla".
Közben azonban azt hiszem megértettem, hogy Istennél a dolgok egyáltalán nem így működnek. Ez az "ébredés"-nek nevezett, meglehetős misztérium övezte valami valójában egy 2000 éve tartó hosszú folyamat, és bár vannak benne intenzívebb lökéshullámok, tévedés azt gondolni, hogy egy adott időpillanatban, egy adott és kivételes helyzetben lévő generáció számára elkészített nagy bummról van szó.
Ha viszont így áll a dolog, akkor miért is engedném megmérgezni a saját szívem olyan gondolatokkal és érzésekkel, amik egyáltalán nem szolgálják Isten országát? Kinek lesz attól jobb, ha a Felházról kiderül, hogy szélhámosság? Netán titkon a bukására vágyom, hogy nekem legyen "igazam"? Nem kéne inkább teljes erőből drukkolnom nekik, hovatovább imádkoznom értük? Irígy vagyok tán más "sikereire", ami nekem "nem adatott meg"? Zavar, hogy vannak, akik még naívan képesek lelkesedni? És én miért nem vagyok már képes rá? Azt gondolom Istenről, hogy Őt félre lehet vezetni, vagy hogy Ő ne lenne képes helyes mederbe terelni a dolgokat?
Vigyázó istenfélelemről ír. De vajon az istenfélelmet ki tudja megtanítani az embernek, ha nem Isten? Persze hogy nincs Isten iránti szeretet istenfélelem nélkül, mivel az annak elemi alkotórésze. De vajon az istenfélelem egy szabály, amit betartasz, vagy egy attitűd, amire Isten a saját életed bukásain és válságain keresztül megtanított? És vajon Isten csak téged volt képes tanítani, vagy esetleg a Felházas fiatalokkal való foglalatosságra is van hatalma? És vajon vezetett e katasztrófához valaha is a történelem folyamán az, ha emberek saját, szabad akaratukból összejöttek imádkozni? Nem pont ez által a személyes kapcsolódás által kapnak e az emberek személyes tanítást Istentől?
Én tehát azt gondolom, nekünk, akik már láttunk ezt-azt, esetleg hasonlóakat éltünk át személyesen, meg kell térnünk ebből a kritikus, irígy, mindenben a hibát kereső, kárörvendő, ellendrukker magatartásból, még ha az a bölcsesség gúnyájában mutatkozik is. Mert nem csak a bölcs, bibliai igékkel alátámasztott jótanács a lényeg, hanem a mögötte lakó motiváció is.
Mert egy tökéletlen teológiájú, Istenért tenni kész embert Isten képes lesz kiigazítani az Ő igéje kapcsán, de vajon egy "tökéletes teológiájú", de amúgy az Isten országáért a kisujját sem mozdító embert mi tudna rávenni arra, hogy tegyen is valamit Érte? Túl sok a szakértő és túl kevés a munkás, aki fogja a lapátot meg a talicskát és ez nem jól van így.
Én tehát a gamáliéli józanság útmutatását követném a Felházzal kapcsolatban (is):
"És monda azoknak: Izráel férfiai, vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben, mit akartok cselekedni!
Mert ez időnek előtte felkelt Theudás, azt mondván, hogy ő valaki, kihez mintegy négyszáz embernyi tömeg csatlakozott; ő megöletett, és mindnyájan, akik csak követték őt, eloszlottak és semmivé lettek.
Ezután felkelt ama Galileus Júdás az összeírás idején, és sok népet maga után csábított: ez is elveszett; és mindazok, akik őt követték, szétszórattak.
Mostanra nézve is mondom néktek, álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz;
Ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harcolóknak is találtassatok." (ApCsel 5:35-39)