Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Varga Diána

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Csapatmunka, kreativitás, önállóság, megbecsültség és hivatástudat – mi kell egy mai lelkésznek?  Szerző: Seben Glória,  iskolalelkész-pszichológus A harmincas években nagyapám a Békés megyei Csorvásról felkerekedett, hogy az országnak szó szerint a másik végébe, Sopronba menjen az Evangélikus…..
Varga Diána 2016.02.18 19:06:51
Örülök, hogy megjelent ez a cikk és méginkább örülök, hogy reflexió is érkezett hozzá. Ugyan nem tudok azonosulni a generációk betűs jelzéseivel, mert beskatulyázásnak érzem a generációkat és a különbségeket is. A mi generációnkban is vannak olyanok, akik parókuslelkészként képzelik el életüket és vagyunk mi, akik mobilisan és nem feltétlen parókuslelkészként. És azt gondolom: jól is van ez így. Ma már mindegyikre szükség van, azt gondolom. Én is egyre inkább azt tapasztalom, hogy minél több mindenhez ért egy lelkész, minél több szakmája van, minél több mindenben tud dolgozni, netalán tán elhelyezkedni: annál jobb. Győri önkéntességem alatt jöttem rá arra, hogy mennyire fontos, hogy több mindenhez értsek, hogy adott esetben lelkészi hivatásomat önkéntes szolgálatként és nem megélhetésként tudjam végezni. Változtatni fontos és hasznos dolog. De vajon mi fiatalok, akik ójítani szeretnénk tudjuk-e ezt alázattal tenni? Ez is nagy kérdés. A gyülekezetek és azok, akik közt szolgálunk akkor tartanak hitelesnek minket, ha érzik rajtunk, hogy alázatosak vagyunk és hogy értük vagyunk. A 12 ponttal egyetértek, de még annyit tenék hozzá, hogy fontos az előttünk levők tapasztalata, bölcsessége. De fontos az újítás is. És fontos, hogy bölcs lelkészekké váljunk mi is mai generációs lelkészek. Én csak annyit tudok, hogy egy lelkész hitelessége nem az elkövetett hibák számától és elbukásaitól függ, hanem attól, hogy mer-e ember lenni, meri-e beismerni, hogy ő is ember és mer-e szembenézni az elkövetett hibáival és meri-e ezeket elengedni és emelt fővel továbbmenni. És ha igen, akkor ettől biztos, hogy hiteles lesz. És én csak annyit tudok, hogy ha a mostani gyülekezetem szemébe és az Istent kereső barátaim szemébe ne adj Isten már nem lennék hiteles, akkor kezdenék elgondolkodni azon, hogy vajon érdemes-e ezen a pályán dolgoznom. Amíg ők hitelesnek látnak az elesettségem, a hibáim ellenére akkor tudom, hogy az Isten szerinti utamat járom.