MMI Kommunikációs gyakorlatblog.hu user profil

Adatok

MMI Kommunikációs gyakorlat

34 bejegyzést írt és 297 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2016.02.18. óta tag.

Admin Szerkesztő Tag Vendég

Kommunikációs gyakorlat 3 Globális tömegkommunikáció 2016.03.19 17:50:50

A globalizáció fogalmát sok helyen hallani manapság, annak előnyeit és hátrányait is. Ebben a bejegyzésben a globalizáció tömegkommunikációra gyakorolt hatását szeretnénk bemutatni. Bevezetésnek egy videót ajánlunk a figyelmetekbe, amely jól összefoglalja a fogalom lényegét: A nemzetköziesedés…..

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.23 13:49:18

Írta: Nguyen Kim Giap, Pap Boldizsár, Szászi Áron
A bejegyzés elején lévő videó egyszerűen és röviden összefoglalja, a globalizáció kérdését, említi mind az előnyöket és hátrányokat is melyeknek ugyan hosszútávon vannak lényeges és látványos következményei, ám már mi is észrevehetjük ezek jeleit, ha csak egy kicsit jobban odafigyelünk a környezetünkre.
A globalizáció manapság mint ahogy a bejegyzés is említi, már mindenhol jelen van az életünkben így kommunikációnkban és a tömegmédiában is. Az emberek nagy része főként az urbanizált, városiasodott területeken élők nap, mint nap tájékozódhatnak a világban történt eseményekről, történésekről mivel erre a technológia lehetőséget ad, amit az egyes médiumok teljes mértékben ki is használnak. Kijelenthetjük, hogy a globalizáció egyik hozománya a távolság mint fogalom jelentéktelenedése, az információk és hírek áramlása a másodperc töredéke alatt jutnak el akár a világ másik felére is.
Most aktuális és jelentős példa erre a pár órával ezelőtt történt brüsszeli katasztrófa melyről az információk, időben egyszerre, a teljesség igényével terjedtek el itt Magyarországon vagy akár Amerikában is. Érdekes megfigyelni a közösségi média reakcióját is az eseményekre, gondolunk itt a tömegek egy személyben való együttérzésének a kifejezésére #prayforbrussels. Megfigyelhető, hogy az egyes médiaszolgáltatók mind, mind a saját nyelvezetükön és stílusukban hozták le a híreket, leginkább a megújult köztévé vettük ezt észre, ami a katasztrófát inkább a miniszterelnöki reakció és a másodfokú terrorkészültség szemszögéből közelítette a katasztrófát.
Ugyanakkor ki kell emelnünk a média kapuőri szerepét is mely jócskán jelen van napjainkban mint ahogy a bejegyzés írói is említik. Megemlítenénk itt például az orosz utasszállító repülőgép katasztrófáját mely közel sem kapott annyi figyelmet, mint amikor német a német utasszállítóval történt hasonló eset. Beszélhetnénk még a Közel-Keleten vagy Afrikában lévő háborúkról, melyekről alig hallunk valamit, pedig az előbbi jelenleg aktuális is.
Beszélhetünk még egyes trendekről is melyek terjedésében nagy szerepet játszik a tömegmédia, ezek általában valamilyen rövid ideig népszerű események akár meghökkentő események ilyen például a szemgolyó nyalás Japánban.
Ki kell emelnünk még az említett médiaimperializmus jelenségét is mely során egy nagyobb mediabirodalom lehetősége van befolyásolni és megszűrni, hogy milyen jellegű hírek és milyen stílusban jutnak el az emberekhez, gondolunk például az arab országok egyik meghatározó médiumára az Al Jazeera-ra.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.13 21:02:03

Írta: Marton Roland, Sipos Bernadett és Borsos Bence

Első kommentünkben többet foglalkoztunk a tömegkommunikáció hatalomra gyakorolt hatásaival, illetve rövidebben megemlítettük a tartalmak, azon belül is elsősorban a sorozatok terjedésével kapcsolatos tényezőket. Amiről azonban nem sok szót ejtettünk, viszont kiemelten fontos a globális tömegkommunikációt tekintve is, az a szex. Na jó, nem konkrétan a szex, ez csupán egy eszköz a tartalomelőállítók szerszámosládájának egyik gyakran kinyitott rekeszében, hanem pusztán a tény, hogy az emberekre mennyi bulvár témájú híradást zúdítanak manapság. Sztárhírek minden mennyiségben, teljesen mindegy, hogy mitől sztár az adott személy, lehet, hogy egy világhírű művész, aki kiérdemelten került a reflektrofénybe, de az is lehet, hogy pusztán azért írnak valakiről, mert egy valóságshowban meztelenül besétált a kamera elé. Igazából az embereknek mindegy is, számukra egy a lényeg, hogy legyen min csámcsogni, legyen mit kibeszélni a fodrásznál, a barátnőikkel, barátaikkal.
Bár hazánk is kellően sok tudvacsinált celebritást elő tud húzni a fiókból, de a globalizációval és ezzel a globális tartalmak terjedésével még a külföldön híressé váltak híre is ránk ömlik.
Ki tudta pár évvel ezelőtt, hogy ki az a Kim Kardashian? Magyarországon nem sokan. Komoly teljesítményt hajtott végre azért, hogy a címlapokra kerüljön? Vitatható.
Ugyanakkor szüksége van az embereknek ezekre a tartalmakra. Ezek általában könnyen előállíthatóak és könnyen el is adhatóak. Befogadásuk, értelmezésük nem igényel nagyfokú kognitív erőfeszítést, és széles rétegek képesek ezáltal a feldolgozására.
Ahogyan a rómaiak mondták, “Panem et circenses”, kenyeret és cirkuszt a népnek! De ha kenyér nincs is, jó lesz a cirkusz is. Érdekes, hogy jelenleg az amerikai elnökválasztások talán legnagyobb esélyese egy olyan ember, aki azzal nyert magának hírnevet, hogy egyik őrültsége nagyobb mint a másik. És ez kell az embereknek? Úgy tűnik igen. Donald Trump kampánycsapata megtalálta a Szent Grált. És ami a legszebb az egészben, hogy mi, magyarok, a földgolyó másik oldalán is pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy mi vár a világra, ha a bolygónk legnagyobb hatalmú orságának élére ez az ember kerül. Legalábbis sejteni sejthetjük.
És bár eddig elsősorban negatív felhangja lehetett a bulvár hírek megosztásának a tömegkommunikációban, valamint, hogy az amerikai, hirtelen híressé vált médiaszereplőkről szóló híreknek minket is terhelnie kell, de most látszódik, hogy azért pozitív hatása is van. Természetesen az elnökválasztás mindig nagy figyelemre tart számot, de a jelenlegi körülmények között valószínűleg még több emberhez eljut a vitáknak a híre, hiszen Trump kijelentései még azok figyelmét is felkeltik, akik egyébként el sem hinnék magukról, hogy egy politikus beszéde iránt édeklődést mutathatnának.
Egy szó mint száz, az információ globálisan áramlik a világban, hála az internetnek és a fejlett infokommunikációs technikának, ami a világ egyik felén megtörténik és hírértékű, arról szempillantások alatt tudni fognak a világ másik felén. Nade, az egy dolog, hogy technikailag megoldott az információk gyors átadása, de miért érdekli az embereket például itthon Magyarországon, hogy - a bulvár témánál maradva - Justin Bieber éppen kivel jött össze. Hiszen ha nem lenne iránta érdeklődés, akkor aligha lehetne hír beőle itthon. Ugyanígy feltehetjük a kérdést, hogy miért van az, hogy a Magyarországon a legnagyobb nézettséggel rendelkező, általános szórakoztató csatorna szinte egy az egyben el tudja adni ugyanazt a tartalmat a nézőknek itthon, mint amit Németországban műsorra tűz.(Gondolok itt például az Éjjel-Nappal Budapestre, mely szín tiszta koppintása a Berlinben sikeresen futó Berlin Tag und Nacht-nak.) Ennek oka, hogy az elmúlt időszakban a tartalom és a közönség tapasztalata bizonyos mértékig globalizálódott, egyfajta transznacinalizálódás ment végbe. A hasonló kulturájú, multú, nyelvű, vagy egy régióban elhelyezkedő nemzetek igényei sok közös vonást mutatnak, a határok szinte elmosódni látszanak.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.15 15:48:36

Írta: Eperjesi Enikő, Kopasz Daniella és Somos Anna

Az előző bejegyzésünkben említettük, hogy leginkább a médiatartalmak transznacionalizálódása, azon belül is a nemzetközi műsoráramlás típusainak bemutatása ragadta meg a figyelmünket, a jelenséget több példán keresztül be is mutattuk részletesen. Ám úgy éreztük, nem volt elég széleskörű és változatos a jellemzés, ezért a jelenlegi bejegyzésben szeretnénk kibővíteni a gyakorlati példák skáláját.

Az első típus tehát a már említett nemzeti áramlás, melynek lényege a külföldi tartalmak terjesztése. Erre véleményünk szerint jó példák lehetnek azok a blogok, amelyek egy adott témával, márkával kapcsolatos külföldi cikkeket, híreket veszik át egy- az egyben, és közvetítik azokat a hazai olvasóknak. Ilyen blog szól például a világ két legnagyobb technológiával foglalkozó vállalatáról, a Google-ről és a Microsoftról. Az ezeket szerkesztő bloggerek folyamatosan követik a vállalatokkal kapcsolatos eseményeket, érdekességeket és híreket a külföldi médiában, illetve a vállalatok saját oldalain, majd ezeket változatlanul, csak a saját nyelvükre lefordítva teszik közzé a téma iránt érdeklődő olvasók számára.

A nemzetközi műsoráramlás második típusa a kétoldalú áramlás. E típusnak a lényege, hogy egy ország teljes egészében átvesz egy olyan tartalmat, amelyet egy másik országban gyártottak és a gyártó ország célközönségének szántak. Ez olyan esetekben lehet egyszerű megoldás, amikor a két érintett ország kulturája hasonló, nincs köztük nagy eltérés, ezért a sugárzott üzeneteket ugyanúgy képesek interpretálni mindkét nemzet fogyasztói. Szemléletes példa lehet az olyan sorozatok terjedése, amelyeket például szinkronizálás nélkül lehet terjeszteni egy másik országban is, mert a két ország nyelve azonos. Ilyen például Anglia és az Amerikai Egyesült Államok, illetve Kanada, amely országok esetében rendszeresen megjelenik a kétoldalú áramlás. Jó példa lehet erre a Sherlock című sorozat, amelyet Angliában gyártanak, alapvetően az angol kulturkörben mozgó fogyasztók számára, Amerika egy az egyben átvette a sorozatot, amely hatalmas népszerűségnek örvend mindkét országban, sőt egyre inkább kezd elterjedni Európában is az online videómegosztó oldalaknak köszönhetően. Ez a sorozat jól szemlélteti, hogy ennél a típusnál a nyelv és a kulturális hasonlóság mennyire fontos, hiszen a sorozat csak akkor értelmezhető, ha valaki tisztában van Sherlock Holmes “mítoszával”, történeteivel és azonosulni tud az angol kultúrával, viselkedésmódokkal.

A harmadik típus a többoldalú áramlás. Ennek lényege, hogy a terjesztett tartalom nem egy konkrét ország közönségének szól, hanem globálisan terjeszthető. Az ilyen médiatartalmak legtöbbször olyan kontentet szolgáltatnak, amelyek jelentősége nem korlátozható le egy ország nézői számára, hanem mindenkinek érdekes tartalom lehet. Általában van egy “anyaország”, ahonnan a tartalom elterjed. Az ilyen államok legtöbb esetben nagy (politikai) hatalommal és befolyással rendelkező országok, amelyekre jellemző lehet a médiaimperalizmus is. Ez azt jelenti, hogy saját meggyőződéseikkel átitatott műsorokat szolgáltatnak a célországok felé, amelynek célja, hogy “gyarmatosítsák” ezeket az országokat, rájuk erőltessék a saját szemléletüket, így kialakítsanak egy gazdaságossági szempontból ideális, globális piacot. Szinte kézenfekvő példa lehet erre ugyancsak az Amerikai Egyesült Államok médiatartalmainak exportja, hiszen szinte az összes olyan film és sorozat, amelyet a világ országainak hazai televízióiban vagy mozijaiban látnak az emberek, onnan származik. Itt fontos megemlíteni Hollywood szerepét, ahonnan a nemzetközivé váló filmek jelentős része származik.

Reméljük, hogy eheti bejegyzésünkkel elértük célunkat, és sikerült sokszínűvé tenni a nemzetközi műsoráramlás különböző típusainak jellemzését, mindezt az ehhez kapcsolodó példák segítségével.

Kommunikációs gyakorlat A férfiak és nők közti kommunikációs különbségek eredete 2016.04.30 21:44:26

Napjainkban elterjedt az a vélemény, hogy a férfiak és nők egyenlő adottságokkal és képességekkel rendelkeznek. Tudósok, antropológusok és szociobiológusok kutatásaikkal megcáfolják ezt az állítást. A tudomány kezdi bebizonyítani, hogy egymás ellentéte a férfi és női gondolkodás. Kijelenthetjük,…..

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.08 20:18:24

A férfi és a női agy közötti különbség manapság egyre többször kerül előtérbe nem csak a funkciókat, hanem a képességeket tekintve is. Örök probléma, hogy a fejlett társadalmakban is a nők sokszor úgy érzik, hogy alul vannak értékelve, sőt sok esetben fizetve mikor, ugyanazt a munkát végzik, mint férfi kollégáik. Ezt eredendően a fejlődéstörténet során kialakult szerepeknek is köszönhető. Ahogy az összefoglaló is említi a női és a férfi szerepek már az őskortól különváltak. A nők inkább otthon töltöttek be meghatározó szerepet, míg a férfiak a család megélhetéséhez szükséges munkát látták el távol az otthontól. A fejlődés során, ezek a szerepek már sokkal jobban kezdtek egybe olvadni és a mai társadalomban már egyáltalán nem újdonság, ha egy nő épít karriert és ha egy férfi marad otthon a csemetére vigyázni. A képességek és ezen belül is a kommunikációs készség ma már nem csak attól függ, hogy férfi vagy nő az illető, hanem nagymértékben meghatározzák a tapasztalatok és a tanulmányok valamint az önképzés során szerzett ismeretek. Ahogy a cikkből is kiderül a tudósok egyet értenek, hogy a női és a férfi agy különböző fejlődésen ment keresztül és ezáltal a képességek is sok téren mutatnak eltérést. Éppen ezért a modern társadalomban mind a férfiak mind a nők egyaránt különböző területeken igyekeznek ezeket a képességeket kamatoztatni. A nők több térre történő fokuszálása sok területen jelent előnyt valamint számos esetben aprólékosabb pontosabb munkavégzést eredményez. A férfiak összpontosítása jól jöhet olyan területeken, amely komoly odafigyelést és szakértelmet igényel. Ma már nagyon kevés olyan terület van amire kifejezetten azt mondhatnánk, hogy ez csak női vagy csak férfi terület. A mai életben már nincs kizárva, hogy női tűzoltó vagy rakétamérnök kerül az újságok címlapjára, mint ahogy a hétköznapok során is találkozhatunk férfiakkal olyan inkább nők preferálta szakterületen, mint az ápoló vagy kozmetikus. Ma már mindkét félnek lehetősége van olyan képzésekben és oktatásban részt venni, amelyek során csak is a saját képességeitől függ az egyénnek, hogy a továbbiakban melyik szakterület állja meg a helyét. A különbséget persze nem csak a munkában érdemes megvizsgálni. A nő és férfi közötti kapcsolatban is meghatározó szerepe van az eltéréseknek, azonban a modern világ itt is kezdi megváltoztatni az eddigi jól berögződött szokásokat. Az idők folyamán a férfiak domináns szerepe érvényesült a kapcsolatkezdeményezés során. A férfi feladata volt a nő megszólítása, az ismerkedés elindítása és ez a kezdeményező szerep egészen a lánykérésig megmaradt. Ma már megfigyelhető sok esetben, hogy a nők is kezdeményezően lépnek fel. Ma már az sem ritka, amikor a nő kezdeményezi a találkozót ő dominál sokszor egy kapcsolatban és bár még mindig ritkaság számba megy, de már akad példa arra is, hogy a nő kérje meg a férfit, hogy kössék össze életüket. A modern társadalom kezdi egyre inkább összemosni a korábban jól elhatárolt és kirajzolódó szerepeket, amelyek érdekes változást hozhatnak a két nem további fejlődésének a történetében. Nagyon érdekes belegondolni, hogy vajon majd több tíz vagy száz év múlva, amikor a tudósok összehasonlítják a fejlődés hozta különbséget a korábbi generációs eredményekkel vajon lesz-e valamilyen szembetűnő változás. A 21. század rohamos fejlődése számos eltérést fog még okozni ezekben a jól megszokott berögződésekben és akár még az eddigi képességekre is jelentős hatással lehet.

Készítette: Csihar Noémi, Bojti Annaflóra, Bejczi András

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.10 15:27:45

A női és férfi agy és gondolkodásmód különbözősége számtalan területen tetten érhető a mindennapi életünkben. Végeláthatatlanul lehetne sorolni azokat a szituációkat, amelyekben nézeteltérés adódik férfi és nő között a két nem döntési folyamatai, vagy motivációi közötti eltérések miatt.

Véleményünk szerint azonban ez az elkülönítés nem feltétlenül mellőzi a sztereotípiákat, és a nyilvánvaló biológiai különbségek mellett a nevelés, és a társadalomban rögzült elvárások is nagyban közrejátszanak abban, hogy a két nem tulajdonságait ilyen élesen el tudjuk választani egymástól. Habár igaz lehet a feltevés, hogy külső tényezők ráhatása nélkül is hasonlóképp fejlődne ki a férfi és női agy, nem mehetünk el szó nélkül a tény mellett, hogy a neveltetés során tudatosan is ezeket a megkülönböztető tulajdonságokat erősítik az egyénekben.

A lányokat arra tanítják, hogy családra, házasságra törekedjenek, és ne versengjenek. A fiúk nevelése során a család és a gondoskodás legfeljebb otthon látható mintaként van jelen, de feladatukként nem tanítják azt, valamint az érzelmek elfojtása is már gyermekkorukban rögzül bennük („a fiúk nem sírnak”, „katonadolog”). Az utóbbi hónapokban nagy port kavartak közszereplők, hírességek nyilatkozatai arra vonatkozóan, hogy mi is a nők illetve férfiak „feladata”. Ezek a kijelentések bár egyértelműen lealacsonyítóak és általánosítóak, arra tökéletesen rámutatnak, milyen mélyen is gyökereznek társadalmunkban bizonyos elvárások, amiket szinte tudattalanul erősítünk az újabb és újabb generációkban. Az elmúlt idők és napjaink egyenjogúsági mozgalmai már ezt is fókuszukban tartják. A legtöbb mozgalom nem csupán a gazdasági és politikai egyenlőségre törekszik, de a társadalmi berögződésekkel is fel kívánja venni a harcot. Az egyes nemekkel szembeni egyszerűsített, általánosított elvárások ugyanolyan károsak lehetnek és ugyanúgy torzíthatják értékítéleteinket, mint bármilyen más társadalmi csoporttal szemben fennálló sztereotípiáink.

Valamelyest ehhez kapcsolódóan érdemes megfigyelni azt a jelenséget, mely során férfiak bizonyos területeken a női agy tulajdonságaival, illetve nők jobbára a férfi agy tulajdonságaival rendelkeznek (illetve egy-egy, az ellenkező nemre jellemző tulajdonság erősebb náluk). Itt természetesen nem a nemi identitásra gondolunk, hanem olyan helyzetekre, melyekben a viselkedést (és az amögött húzódó motivációkat, értékeket) elképzeléseink és ismereteink alapján alapvetően a cselekvő nemével ellentétes nemhez társítanánk.

Ez a jelenség mutatkozik meg, mikor egyes „férfiasabbnak” vélt szakmákat nők, illetve egyes „nőiesebbnek” vélt szakmákat férfiak végeznek. Képzeljünk el például egy rendőrnőt, akinek foglalkozása esetében a határozottságot, a fizikai védelmet alapesetben „férfias” tulajdonságokként rendszereznénk. Hasonlóképp a rendszerező, strukturáló gondolkodást is az elmélet szerint a „férfi agy” jellemzőiként tartjuk számon, mégsem ritka, hogy nők könyvelőként, vagy mérnökként helyezkednek el. Ehhez hasonlóan férfiakat is találhatunk „nőiesnek” vélt szakmákban, a betegápolók munkájának alapját képző motivációt, a gondoskodást alapvetően a „női agyhoz” társítják, de a pedagógusok, tanárok feladata, a nevelés is elméletben inkább a nőkre jellemző – azt pedig szinte meg sem kell említenünk, hány férfi helyezkedik el ebben a szakmában.

Példáinkkal azt a véleményünket próbáltuk alátámasztani, hogy a férfi és női „szerepköröket” és jellemzőket nem feltétlenül kell élesen elválasztani. Az elméletekben külön-külön rendszerezett „férfias” és „nőies” tulajdonságok ugyanis – mint azt az élet számos területe igazolja – nem csupán egymás mellett, de akár egy személyen belül is megférhetnek, a címkézés viszont akár ártalmas is lehet. A legcélszerűbb mindenkit egyénként kezelni, a személyiség ugyanis csak így képes igazán kiteljesedni.

Írta: Pelsőci Balázs, Roszik Tamás

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.13 23:50:14

Írta: Hidvégi Ágnes, Józsa Dorina, Orbán Zsófia

Mitől nő a nő és mitől férfi a férfi? Mennyre számít, és miben tér el a két nem? Miért olyan különböző a gondolkodásuk? Ezek a kérdések a modern kori társadalomban rengetegszer elhangzanak, illetve rengeteg szakember, pszichológus foglalkozik ezzel a kérdéskörrel.

Véleményünk szerint is rengeteg eltérés van a két nem között. Máshogy gondolkoznak és máshogy viselkednek, illetve más szerepkörökkel is rendelkeznek az életben. Mi ezeket számunkra pár érzékletes példával szeretnénk szemléltetni, mégpedig a szülői kapcsolatok illetve a férfiak illetve a nők barátkozási szokásainak bemutatásával.

Sokszor elhangzik az a mondat, hogy a férfi barátságok sokkal őszintébbek, mint a nők között lévők. Mi ezzel a kijelentéssel nem feltétlenül értünk teljesen egyet, mivel a nők között is jöhetnek létre igazi életre szóló kapcsolatok, azonban az tény, hogy teljesen más jellegűek. Az ok teljesen egyszerű: a nők sokkal érzékenyebbek, sokkal hevesebben tudnak reagálni, illetve sokkal jobban szeretnek a történések okán rágódni mint a férfiak. Így előfordulhat, hogy két barátnő között egy viszonylag kis ok miatt nagyobb vita törhet ki, rosszabb esetben pedig sokáig nem mondják el a másiknak az érzéseiket, ami aztán egy nagyobb vihar formájában tör ki. A férfiaknál ez teljesen máshogy működik. Az igazi barátok ugyanis sokkal kevésbé szofisztikáltan adják elő érzéseiket az érzéseiket, kevésbé szenzitívek a bizonyos megjegyzésekre, sokszor ugratják egymást viccből. Természetesen emiatt sokszor előfordul, hogy a férfi barátságok inkább csak "haveri" szinten maradnak, az adott kapcsolatban a másik érzései kevésbé kerülnek megtárgyalásra, de alapvetően a férfiak kapcsolataiban nem is feltétlenül a mindennapos, mély érzések megosztása a cél.

Számunkra a másik érdekes példa a szülők közötti anya-apa szerepek voltak. A családok nagy részében jellemző a felosztás: az anya főz, mos, vezeti a háztartást, míg az apa füvet nyír, megszereli az elromlott dolgokat. Gyermekkorunk óta ebben növünk fel, így felnőtt életünkben mi is ezt a példát követjük, tulajdonképpen nem is kérdőjelezzük meg, hogy ennek miért kell így lennie, csak követjük a társadalmi normákat. De mint ahogy a poszt is írja, valószínűleg ha elszigetelten, egy szigeten nőnénk fel, akkor is hasonlóan alakulnának a szerepek, hiszen genetikailag szinte már ez belénk van kódolva. Érdekes jelenség azonban, hogy manapság már az is egyre inkább elfogadottá válik, ha a férfi-nő szerepek egy családon belül megfordulnak. Egyre többször fordul elő, hogy az élethelyzet miatt az apa marad otthon a gyerekekkel, ő vezeti a háztartást, és az anya válik a pénzkeresővé. Szinte bizarr belegondolni, hogy száz évvel ezelőtt ez még majdnem elképzelhetetlen lett volna, mivel nagy valószínűséggel megszólták volna azt a férfit, aki a családon belül nem a pénzkereső, a család feje. Ez is mutatja, hogy mennyit változott a társadalom, illetve mennyivel nyitottabbak lettek az emberek, és úgy gondoljuk, hogy a rohamos fejlődéssel, és a folyamatos társadalmi formálódással ez a jövőben még változni is fog.

Kommunikációs gyakorlat A testbeszéd jelentősége 2016.04.23 23:59:13

A non-verbális kommunikációnk nagyobb jelentőséggel bír a mindennapi szituációkban, mint azt gondolnánk. Albert Mehrabian szerint a teljes emberi közlésrendszernek mintegy 55 %-a nem verbális. A legtöbb kutató nagyjából egyetért abban is, hogy a verbális közlést elsősorban információk átadására…..

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.27 09:59:04

A non-verbális kommunikáció valóban megfigyelhető az emberek mindennapos kommunikációjában. Ám véleményem szerint nem lehet minden esetben megmagyarázni, hogy mit is jelent egy-egy nem verbális kifejezés. Az emberek a mindennapok során sokszor megszokott, tanult illetve berögződött mozdulatokat alkalmaznak, nem feltétlenül van mindegyiknek külön jelentése, főleg nem olyanok, melyeket olvashattunk a bejegyzésben. Itt gondolok például arra, amikor az ember a szája elé teszi a kezét, miközben beszél valakivel. Magamból kiindulva ez sohasem azt jelenti, hogy azt gondolnám a hozzám beszélőről, hogy hazudik, vagy a mondanivalóját hazugságnak tartanám. Ez szimplán nálam egy megszokás, amit mindig csinálok a kezemmel. Sokszor órákon is úgy figyelek, hogy a szám elé teszem a kezemet, és ilyenkor jut eszembe mindig, hogy ez mit is jelent és akkor gyorsan megpróbálok mást csinálni a kezemmel, de előbb vagy utóbb újra ott kötök ki.
Ez az ellentmondás más területeken is megfigyelhető. Ilyen például az, amikor az ember a kezet fejtámaszként használja. Hivatalosan ez unalmat fejez ki, ám sokszor (nálam is) ez szimplán a fáradtság miatt van, pedig egy nagyon érdekes témáról hallgatok éppen előadást. Vagy vegyük például a szemdörzsölést: én sokszor a kontaktlencsém miatt állandóan dörzsölöm a szemem, és ez a gesztus sem utal semmilyen mögöttes jelentésre.
A zónák és távolságok betartása sem feltétlenül nemzetiségektől függ szimplán. Nekem van olyan magyar ismerősöm, aki sokszor a személyes zónából átlép az intim zónámba, pedig nem akar tőlem semmit, csak neki egyszerűen ez a természetes.
Tehát ezeket a dolgokat sokszor nem lehet beskatulyázni. Véleményem szerint a legkikezdhetőbb dolog a bejegyzésben a lakóhely szerinti megkülönböztetés, azaz, hogy másként viselkednek a vidékiek, mint a fővárosiak, vagy mondjuk az amerikaiak és a japánok. Ez az állítás talán 10-20 éve megállta volna a helyét (illetve az idősebb korosztály egy részére vonatkozóan talán még ma is), de manapság szerintem szó sincs ilyenről, hiszen az óriási technológiai és infrastrukturális fejlődésnek, a multikulturalizmus elterjedésének köszönhetően szinte teljesen eltűntek ezek a különbségek. Lehetetlen megkülönböztetni egy fővárosit és egy vidékit a non-verbális kommunikációjuk alapján, mint ahogy a keleti kultúrák formalitásának mértéke is egyre inkább csökken, „nyugatiasodik”.
Természetesen szükség van egy általánosságban elfogadott normára, amely megmutatja, hogy mi mit fejez ki, és mi az alapviselkedési norma egy-egy kultúrában. Azonban egyetlen gesztust sem lehet általánosságban értelmezni és kijelenteni, hogy mindenkire igaz. Véleményem szerint az illető személyiségének alapos ismerete szükséges ahhoz, hogy non-verbális jelzéseit megfelelőképpen értelmezni tudjuk. Az is nagyon lényeges elem, hogy az adott személy gesztusai tudatosak, vagy éppen tudattalanul zajlanak – sokan a feszült, stresszes szituációkban szándékukon kívül csinálnak bizonyos mozdulatokat, lehet ilyen például a kézzel történő gesztikuláció, egyik lábról a másikra álldogálás, stb. Megint mások pont az ilyen szituációkban gyakorolnak teljes ellenőrzést gesztusaik felett, alaposan átgondolva minden egyes mozdulatot, míg a „laza” helyzetekben önfeledten gesztikulálnak.
Saját non-verbális jelzéseink kialakulása tehát függ az adott ország kultúrájától (bár manapság egyre kevésbé), de sokkal inkább családunktól, közvetlen környezetünktől. Kialakulhatnak úgy is, hogy szándékosan „utánzunk” valakit, de úgy is, hogy ez teljesen véletlenszerűen történik. Sok berögződött mozdulatot el is hagyhatunk életünk során, mert mondjuk valaki felhívta rá a figyelmünket, hogy ez egy rossz szokás.
Összefoglalva tehát kijelenthetjük, hogy a non-verbális kommunikáció jelentősége megkérdőjelezhetetlen, megfelelő értelmezése segíthet kiigazodni akár a magánéletben, akár a munkahelyünkön; egyoldalú, elhamarkodott interpretációja azonban könnyen félreértésekhez, hibás következtetésekhez vezethet.

Készítette: Andrási Krisztina, Bakó Fanni, Brenda Csilla

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.04 00:54:22

A blogbejegyzés elméleti háttere rávilágít arra, hogy mondanivalónkat a beszéden kívül számtalan más is közvetíti, többek között a testtartásunk, a gesztusaink és a mimikánk is. Akik pedig ezek tudatában vannak, azok sokkal hatékonyabban képesek kommunikálni. Ezen jelek értése és érzékelése által tehát lényegesen többet tudhatunk meg a másik fél szándékáról, mintha csak a szavaira hagyatkoznánk.
Gyakorlati példaként pedig érdemes lehet kiemelni a testbeszéd tükrözését, ami által választ kaphatunk a kapcsolatteremtés mikéntjére. Egy idegennel első találkozásunk során általában felmérjük, hogy pozitívan, vagy negatívan közeledik-e felénk. Ekkor tudat alatt megvizsgáljuk, hogy ugyan úgy mozog és gesztikulál-e, ahogyan mi – és adott esetben lemásoljuk a testbeszédét. Ezt nevezzük tükrözésnek, ami a kapcsolatteremtés, az elfogadás és a kötődés eszköze is egyben.
Legszembetűnőbb esete a tükrözésnek nem más, mint az ásítás. Nem véletlenül ragadós, ha valaki ásít egyet, a közelében szinte mindenki ugyan úgy fog tenni. Robert Provine szerint pedig annyira ragadós az ásítás, hogy valójában ásító emberre sincs szükség hozzá, elég a nyitott száj látványa is. Ennek evolúciós haszna – miként a majmoknál is – az erőszak elkerülése. A tükrözési gesztus tehát azt üzeni a másik félnek, hogy „Ugyan olyan vagyok, mint te. Ugyanazok az érzéseim, és ugyanolyan az ízlésem is.” A rockkoncerteken például azért ugrálnak az emberek, azért tapsolnak egyszerre, és azért is csápolnak, mert a tömeg együttmozgása biztonságot ad az egyénnek. De ugyanezt a hatást váltja ki a feldühödött tömeg is: az egyén egyszerűen önkéntelenül utánozni kezdi a többiek agresszív viselkedését, így megtörténhet az is, hogy a normális esetben szelíd emberek is elvesztik a fejüket ilyen szituációkban.
A tükrözés tehát nagy valószínűséggel velünk született készség, mert ezáltal az együttműködés által több élelemhez, jobb egészséghez és gazdasági növekedéshez juthat a közösség. Nem elhanyagolható továbbá az sem, hogy a tükrözés oldja a másik fél feszültségét is. Mindezt annyira hatásosan, hogy (lassított videofelvételek tanúsága szerint) még a pislogás, az orrcimpatágulás, a szemöldökfelvonás, vagy akár a pupillatágulás üteme is összehangolódhat. Ez különösen annak tudatában figyelemreméltó, hogy ezeket a mikrogesztusokat tudatosan képtelenség utánozni.
A megfigyelések szerint amennyiben egy csoport vezetője bizonyos gesztusokat tesz, felvesz pózokat, az „alábbrendeltek” sorra utánozni fogják, méghozzá általában rangsor szerint. Általában a vezető lép be először az ajtón, s az asztal vagy a pad végén ül le, nem pedig a közepén. Ha pedig döntéshozók egy csoportja megy be egy tárgyalóterembe, általában a legrangosabb megy elöl. Amikor leülnek, akkor a főnök ül az asztalfőre, az ajtótól legtávolabb. Olyan tárgyalásokon pedig, ahol a résztvevők az egyik vagy a másik oldalra állnak, megfigyelhető, hogy annak a testbeszédét másolják, akivel egyetértenek. Éppen ezért kijelenthető, hogy a testbeszéd egyik legfontosabb eleme a tükrözés, hiszen mások ezen az úton adják tudtunkra, hogy egyetértenek, vagy, hogy szimpatizálnak velünk. S természetesen mi is így tudjuk közölni velük ugyanezt.
Összességében a testbeszéd tükrözése esetén elfogadjuk az illetőt, és kapcsolatot teremtünk vele. Ez tekinthető természetes viselkedésnek barátok és egyenrangú felek között. Megfordítva viszont elzárkózunk a tükrözéstől, ha ellenszenves emberről vagy idegenről van szó, például a liftben velünk utazókról, vagy akár a pénztári sorban előttünk vagy mögöttünk állókról.
Forrás: Barbara és Allan Pease – A testbeszéd enciklopédiája
Készítette: A. Bálint, K. Dániel, S. Balázs

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.13 23:16:54

Írta: Hidvégi Ágnes, Józsa Dorina, Orbán Zsófia

Rendkívül érdekes téma a nonverbális kommunikáció témaköre. Sok kérdést fölvet, illetve ha belegondolunk, rengeteg olyan élethelyzet van, melyben a nonverbális kommunikációt tudatosan vagy kevésbé tudatosan alkalmazzuk. Sőt, ha belegondolunk, tulajdonképpen a nap során szinte folyamatosan -akarva-akaratlanul- közlünk magunkról bizonyos információkat a nonverbális kommunikáció által. Számunkra azonban a metakommunikáció különösen jelentősnek tűnt bizonyos élethelyzetekben, ezekből szeretnénk kiemelni kettőt, mégpedig a társas kapcsolatokat és az üzleti életet/politikát.

Az üzleti életben, illetve a politikában is rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy az emberek a testbeszédükkel mit közvetítenek magukról. Gondoljunk csak bele, az üzletemberek, politikusok nagy része rengeteg időt és energiát fektet abba, hogy a testbeszéd csínját-bínját elsajátítsák, illetve hogy nyilvános helyzetekben minél tudatosabban műveljék azt. Nem véletlen, hiszen nagyon fontos, hogy egy cégvezető, vagy egy ország miniszterelnök a testtartásával, a gesztikulációjával hatalmat,erőt, bizalmat sugározzon az emberek felé, ezáltal pedig sokkal sikeresebbé, meggyőzőbbé válhatnak tárgyalások, nyilvános megjelenések során. Természetesen a tudatos metakommunikációt negatív célokra is felhasználhatják. Elképzelhető, hogy egy politikus szándékosan törekszik arra, hogy a testbeszédével az általa nyilatkozott dolgokat hitelesnek tüntesse fel, mivel olyan testhelyzetet vesz fel, olyan hangszínt alkalmaz, mely által az emberek automatikusan elhiszik a mondanivalóját még akkor is, ha nem feltétlenül tényszerű dolgokról van szó.

Az általunk választott másik téma a társas kapcsolatok. Érdekes megfigyelni, hogy már akkor is rengeteg mindent le tudunk olvasni az emberek arckifejezéséből, testtartásából, ha csak ismeretlenként találkozunk velük a metrón. Fokozottan igaz ez, ha az emberek között erősebb kapcsolati szálak vannak. A barátok, illetve a párok sokszor automatikusan le tudják olvasni egymás arckifejezéséről a hangulatukat, megérzik, hogy az adott illetőnek milyen kedve van. Nem ritka eset az sem, hogy a régi ismerősök között szavakra sincs szükség, mivel bizonyos helyzetekben egymás tekintetéből is ki tudják olvasni a másik mondanivalóját.

Fontos terület tehát a metakommunikáció, és annak vizsgálata, nem véletlen, hogy manapság szakemberek specializálódnak ezen terület felfedezésére, oktatására. Minél tudatosabban alkalmazzuk az életben a jó érdekében, annál sikeresebbek, megnyerőbbek lehetünk majd mások számára.

Kommunikációs gyakorlat 3 Médiaműfajok és szövegek 2016.03.26 20:52:15

Készítette: Borsos Bence, Marton Roland és Sipos Bernadett Stuart Hall szerint egy adott kód vagy jelentésrendszer használatától függ a műfaj, amely a jelentést illetően a kód használói (akik lehetnek kódolók vagy dekódolók) között kialakult konszenzusból meríthet egy adott kultúra keretei…..

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.30 13:23:14

Írta: Arató Csilla, Harangozó Csilla, Rákossy Márta

Mi a bejegyzés kapcsán a sorozatok műfaját azon belül is a szappanoperákat vizsgáljuk meg részletesebben. A téma nagyon aktuális, hiszen az index tegnapi cikke alapján ez a műfaj tartja pillanatnyilag életben a második legnagyobb kereskedelmi csatornát.

"Bajban van a Vajna-tévé. Ha nem lennének szappanoperáik, a közmédia is verné őket nézettségben.
Ilyen talán még soha nem volt: a 18-49-es kereskedelmi szempontból fontos korcsoportban (a reklámozók itt költik a legtöbb pénzt, ugye) a múlt héten írd és mondd, egy félórás sáv volt a 16:30 és 00:00 közötti időszakban, amit meg tudott nyerni a TV2. A teljes lakosságban is csak a délutáni szappanopera-sávban vitézkednek. A TV2 által használt 18-59-es korcsoportban úgy megzuhant a Tények nézettsége, amilyet még senki nem látott."

A szappanopera műfajáról rengeteg tanulmány született, nézzünk is egy rövid áttekintést:

Bármennyire könnyű műfaj a szappanopera, bármennyire távol áll a dokumentarista műfajoktól, alapvetően mégiscsak valóságelemeket tartalmaz. Olyan élethelyzeteteket jelenít meg, amelyek részeikben, jeleneteikben, történetfolyamukban reális elemeket hordoznak. Ezek a felnőtt mesék azokból a lehetséges élethelyzetekből, mindennapi mozzanatokból merítenek, amelyekben létezünk. Nemcsak nekünk, hanem rólunk is szólnak. Egyfajta erkölcsi tanulságot kapunk a sorozatoktól. A szappanopera szórakoztató játék egészen addig, ameddig a néző el tudja különíteni a mese virtuális valóságát a valós világtól. Ahhoz, hogy ezt folyamatosan képes legyen megtenni, ismernie kell a sorozatok nyelvét, szerkezetét, típusait, a tartalmak igazi jelentését.

A legtöbb érzelmet keltő, vitát indító, beszédtémával szolgáló, életünkre a leginkább ható televízióműsorok a sorozatok, s ezek között is a szappanoperák. Állandó jelenlétükkel és álomvilágukkal hívogatóak, csábítóak. Elsősorban persze szórakoztatnak, de ez az a műfaj, amely kilép a képernyőről és a kikapcsolás után is tovább él. Sok nézőnek egyenesen mintát jelent az életben való viselkedéséhez. És nemcsak azokra van hatással, akik állandó nézői a sorozatoknak. Sorozatsztárok szerepelnek a reklámokban, a jótékonysági felhívásokban, rendezvényeken.

Az alaptéma a személyes kapcsolatok világa: a rokonsági, szerelmi és társadalmi kapcsolatok sokasága, amelynek középpontjában a női főszereplő áll.

A korai szappanoperák többsége „természetesen” a szerelemről, s ehhez kapcsolódva a családi életről, annak számos konfliktusáról, a főhősök én- és kiútkereséséről szól. A célközönség: a háziasszony és a gyerek. A sorozatok főhősei „természetesen” a férfiak, a nőknek ezúttal is jószerével csak a konvencionális szerepek jutnak.
Igazi áttörés csak a hetvenes években következett be, amikor a nagy cégek a női nézőközönségen túl szélesebb rétegekhez is szólni akartak. A szereplőket megfiatalították, és a krimikből több feszültségkeltő elemet is beemeltek a szappanoperába. A filmeket az esti főműsoridőben vetítették. Furcsa módon a férfi szereplők lettek a meghatározók. A középosztálybeli család helyett megjelent az amerikai pénzarisztokrácia mint főszereplő (Dallas, stb.), bár a legfőbb műfaji jellemző továbbra is a nyitott folytatás, a végtelenségig tágítható történet. A fő cél azonban nem az, hogy a történet soha ne fejeződjék be.

Természetesen az alapcselekménynek megannyi variációja lehet. A legelterjedtebb változatban a nő a menyasszonya vagy már felesége valakinek, de nem annak, akitől terhes lesz. Máskor meg éppen az igazi apának van menyasszonya, illetve felesége, aki persze nem a terhes nő. A különböző szereplők hazugságai, félreértései az apaság körül szintén meglehetősen gyakoriak.

A sorozatok szereplői manapság olyan helyzetben találják magukat, amely erősen hasonlít a harmincas évek – a sztárkultusz kiépülését megelőző – filmszínészeinek helyzetére. Akkoriban ugyanis a producerek a film történetére, cselekményére építettek, nem pedig a nagynevű színészekre. A mozifilmes modellel ellentétben a nappali szappanoperának nincs igazi sztárrendszere. A rádióadók és a szponzorok – mint például a Procter & Gamble – ritkán hozakodtak elő egyes színészekkel, sokkal inkább a történetet reklámozták. A színész nevét ma is nehéz megtanulnia a nézőnek, mert a szereplőlista gyakorta csak hetente egyszer fut végig a képernyőn, nem is szólva arról, hogy a programújságokból rendre kimarad. Ha mégis megmaradna a nézőben egy-egy színész neve, az kizárólag csak a sorozatban viselt név.

Talán azért is nézzük kitartóan a sorozatokat, mert bennük az élet mindig győzedelmeskedik az öregedés és a halál felett. Ha mégis elbukik egy-egy szereplő, az biztosan meg is érdemelte, pusztulását morális halála jócskán megelőzte. A néző azt láthatja, hogy diadalmaskodott az igazság, s nem érez űrt, gyászt a távozó után.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.30 13:34:08

Csoportunk a blogban írottak alapján a hír elemzésével foglalkozik bővebben, mert ez az a kategória ami mindenkit érint. Minden ember vágyik hírekre hiszen igényünk a világban való tájékozódás, a megfelelő tudás vagy információk megszerzése által.

Időszerűség, frissesség, mulandóság: A különböző médiumok csak úgy tudják fenntartani a fogyasztók érdeklődését a hírekkel kapcsolatban, ha mindig naprakészek az információik. A fogyasztó könnyen elpártolhat, egy olyan médiumtól melynek tartalmát már máshol, esetleg sokkal korábban már megkapta bármilyen formában. Mivel mindenki szeretne elsőként tudósítani egy eseményről így nagy a verseny a piacon, ami sajnos a megfelelő információk hiányában a hírek torzításához, nem pontos átadásához vezethet. Fontos versenytényező még a hírek mulandósága, egy hír viszonylag kevés ideig képvisel értéket a fogyasztó számára, figyelemfelkeltő vagy szórakoztató faktora viszonylag hamar elévül.

Váratlanság: A hírek átütő ereje legtöbbször a váratlanságukból fakad (breaking news) , ez alapján akár rangsorolhatnánk is őket. Gondoljunk csak bele, naponta hallunk balesetekről, mindennapos történésekről melyek hírértéke számunkra csekély, azonban ha a brüsszeli támadásokat vesszük alapul, az ehhez hasonló teljesen váratlan és megrázó hírek, sokáig foglalkoztatják az embereket akik szeretnének róla minél több részletet megtudni. Ezért fontos a médiumoknak azonnal és megfelelő módon informálni a közönséget a történtekről, hogy az előző pontban említett versenyben ne maradjanak alul, emellett a híradás minősége is versenytényező lehet, bár ez erősen függ a célközönségtől is.

A típus kiszámíthatósága: Ahogy a bejegyzésben is taglalják túlsúlyban vannak az olyan hírek amikbe a nézőnek/olvasónak könnyű magát beleélnie, erősen foglalkoztatja. Az ilyen híreknél az emberben egyrészről felmerül a kíváncsiság (gondolunk itt a balesetekre, katasztrófákra), hogy mi lett a érintettekkel vagy hogy is történt meg mindez, másrészt egyfajta megnyugvást érez, hogy nem vele történtek meg az események.

Töredékes jelleg: Ez a pont a hírek sorrendjével, felosztásával foglalkozik. Ahogy említik a legfontosabb hírek általában a közlésfolyamat elején szerepelnek, azonban fontos, hogy a hírfogyasztó a teljes adást végignézze, a teljes újságot vagy portált elolvassa. Erre a leginkább alkalmas a bulvár vagy könnyedebb témájú hírek megfelelő beépítése, melyek várhatóan a fogyasztók nagy százalékát lekötik annyira, hogy a teljes terjedelmen végighaladjon. Megfigyelhetjük, hogy mind a hírportálok alján (index-velvet), mind a híradók végén (RTL híradó-fókusz) egy rövidebb bulvártartalom található. Ezeknek a feladata, hogy a hírek teljes terjedelmére megtartsák a fogyasztót, valamint h feloldják a hangulatot.

Értékek által formált: Itt megjegyeznénk, hogy a hír átadása szempontjából nagyon fontos a keretezés, azaz a hírek tálalása. Sajnos hazánkban viszonylag nehéz politikailag független médiumot találni, ezért sokszor fordul elő, hogy egy eseményről többféle megközelítésben is hallhatunk beszámolókat, a médium beállítottsága szerint. Ilyen esetekben a médiumoknak erős manipulatív hatása is lehet a fogyasztókra amennyiben nem, vagy nem megfelelő mértékig objektíven adják tovább a híreket.

Tényszerűség: A médiumoknak figyelniük kell arra, hogy a híreket bárki által érthető módon adják tovább a fogyasztóknak. Gondoljunk csak bele, hogy egy bonyolult gazdasági esemény mint például a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság pontos megértése nehézségeket okozhat az embereknek. Ezt elkerülendő a médiumok gyakran alkalmaznak különböző technikákat a megértés elősegítésére. A leggyakrabban különböző infografikákkal, ábrákkal találkozunk, de a televízióknál gyakori jelenség egy vendég szakértő meghívása a műsorba.

Összességében a médiumoknak kemény versenyt kell vívniuk egymással a fogyasztókért, hiszen ők mindig a legfrissebb és legérdekesebb hírek után szomjaznak, azonban elvárják, hogy azokat közérthetően és mindenféle torzítás nélkül kapják meg.

Írta: Gerencser Eszter, Zala Fanni, Oldal Márton Gergely

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.13 21:04:42

Írta: Borsos Bence, Marton Roland és Sipos Bernadett

A médiaszövegek értelmezésében létezik egy jelenség, melyet poliszémiának nevezünk.
Belinszki (2000) szerint, ha megvizsgáljuk, mit is jelent a szövegre, mint nyelvi jelek komplex együttesére nézve, akkor megállapíthatjuk, hogy a szöveg nem egy lezárt, törvényszerű és objektív jelentést hordoz. Legfontosabb jellemzője éppen a poliszémia, a többértelműség.
A valóságról megfogalmazott leírás az egyes jelentésekben nem objektív, hanem konstruált, és tükrözi a társadalom hatalmi viszonyait. A valóság definiálásának joga (melyet akár a legitim tudás fogalmával is körülírhatunk) érdekütközések tárgya.
Ez azt jelenti, hogy egy adott médiaszövegnek több jelentése is lehet, attól függően, hogy a befogadó éppen milyen jelentést ad neki. Sokak számára ez nem egyértelmű, hogy egy-egy ember nem feltétlenül ugyanúgy fogja értelmezni a hallott, látott, olvasott szöveget, ebből kifolyólag viták alakulhatnak ki. A résztvevők azt gondolhatják, hogy az az objektív valóság, amit ő gondol vagy érez az adott médiaszöveggel kapcsolatban, és próbálja érvényesíteni a saját igazát. Miközben a valóság egyszerűen csak annyi, hogy van egy médiaszöveg (aminek egyébként van egy preferált olvasata, vagyis ahogyan a tartalom készítője szeretné, hogy a befogadó értelmezze azt - Hall modellje alapján), amit az egyes befogadók a saját szűrőjükön (világkép, hiedelmek, érzelmi állapot) keresztül értelmeznek és adnak neki egy jelentést, és ezek a különféle értelmezések ütköznek egymással. Jó példa lehet erre például az, ha egy család leül este a TV elé, és közösen megnéznek egy hírműsort. Az egyes híreket minden fél másképp értelmezheti, ezáltal mást válthat ki belőlük. Ha nincsenek ennek tudatában, könnyen fordulhat az esti beszélgetés komoly vitába is.
Vagy hogyan lehet például az, hogy egy-egy politikai kampány az emberek egyik felében (akár egy családon belül is, az előbbi példánál maradva) erősen pozitív, másikban erősen negatív érzelmekkel társul. Elvégre ugyanazt a szöveget hallották - ami tételezzük föl, hogy személyeskedéstől, vádaskodástól, sértegetéstől mentes - és mégis az egyikőjük szerint “Ennek a férfinak kellene vezetnie az országot!” a másik szerint pedig “Menjen a *** …..”
Hogyan máshogyan lenne ez lehetséges, ha nem úgy, hogy különböző értelmet adnak a hallott szövegnek, előzetes véleméynük, ismereteik alapján.
Egy másik példa lehet (nem médiaszöveg, de a poliszémiához kapcsolódik) egy irodalmi mű, konkrétan egy vers értelmezése. Számtalan módszer és irány van arra, hogyan lehet jól elemezni egy verset, és megérteni, mire gondolt a költő. De végső soron az is csak egy vélemény, egy lehetséges jelentése a versnek, amit az elemzéssel adunk neki. Valójában honnan tudnánk, hogy valóban mit értett a költő az adott sor alatt. Nyilván ez sarkított példa, hiszen megismerve a költő életét, félelmeit, vágyait, kapcsolatait, viszonylag egyértelműen lehet következtetni bizonyos dolgokra, ugyanakkor lássuk be, hogy attól az még csak egy vélemény, és másképp is lehet értelmezni. 2015 decemberében az index.hu lehozott egy cikket a következő címmel: “Kövér László vagy nem érti József Attilát, vagy öngyilkosságra buzdít”. Talán nem a legjobb példa, de ez is arról szól, hogy ki hogyan értelmezi a dolgokat. Van-e annyi háttértudása az adott dologról, hogy egy helytálló jelentést tudjon neki adni. Az is érdekes, hogy aki ezt a cikket olvassa, az milyen jelentést ad a helyzetnek: elítéli Kövér Lászlót, vagy nem? Elhiszi, amit a cikk ír és ő is átveszi ezt a jelentést, vagy még jobban utánajár és az alapján fogalmaz meg egy értelmezést?

Kommunikációs gyakorlat 3 Kommunikáció elméleti alapok II. 2016.02.27 23:22:14

Összefoglaló a média szerepéről, a meggyőzés technikájáról és az elaboráció valószínűségi modellről Írta: Hidvégi Ágnes, Józsa Dorina, Orbán Zsófia A média mindennapjaink szerves részét alkotja, felsorolni sem tudnánk ezen bejegyzés szigorúan behatárolt terjedelmében, hogy hány forrásból árad…..

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.02 12:11:57

Írta: Bányai Dóra és Zsila Hajnalka

A média szerepéről és a meggyőzés technikájáról egy konkrét céget választottunk és ennek a marketingkommunikációját vesszük alapul elemzésünknél. A választott cég a Coca-Cola Company, amely mára a világ legismertebb márkája lett, és ékes példája a fogyasztókkal való kommunikálásnak. Tekintve, hogy széles termékportfóliójuknak köszönhetően könnyen lefedik a fogyasztók igényeit, az év 365 napján találkozhatunk kampányaikkal, promócióikkal, vagy épp új termékeikkel.
A 2015-ös év a vállalat stratégiájának erőteljes változását hozta. A fogyasztási kutatások hatására a hazai piacon évtizedeken át sikeres kiszereléseik változtak meg, mellyel a fogyasztás hangsúlyát már nem a termékre, hanem a fogyasztási alkalomra helyezték át. A korábban elérhető 1 L, 1,5 L és 2,5 L-es kiszerelésű termékeiket 1,25 L, 1,75 L és 2,25 L-es kiszerelésű palackokra cserélték, ez a változás viszont szembeötlő volt a piac és a fogyasztók számára is. A márkaismertség adott volt, a piacvezető szerep törtetlen, de az eladási számok, illetve az értékesített volumen nem fejlődött a korábbi ütemben tovább.
A kiszerelések optimalizálására lényegében azért volt szükség, mert az új kiszereléseket a fogyasztók már nem márka és íz szerint választják, hanem aszerint, hogy milyen alkalomra veszik meg azokat. Nem mindegy, hogy útközben kívánják elfogyasztani, egy otthoni filmnézéshez, egy baráti összejövetelre vagy egy nagy családi vacsorához vásárolják meg a termékeket. A kihívást a vállalat számára ebben az esetben az jelentette, hogy a kutatások eredményeit és az új vásárlói döntéshozatalt a fogyasztók is magukénak érezzék, megértsék és alkalmazzák azokat. Ennek érdekében a 2015-ös évben a Coca-Cola szokásos reklámjai mellett (ilyen például a gyermekkorunkból oly jól ismert „Holidays are coming” című dal az elmaradhatatlan karácsonyi karavánokkal) megjelentek az új kiszereléseket népszerűsítő, főként oktató típusú reklámok, ami a főutas kommunikáció tökéletes példája. Ezekben a reklámokban – szemben a vállalat által túlnyomórészt használt mellékutas kommunikációjú reklámokkal – a fogyasztók számára észérvekkel mondták el, hogy egyik-másik kiszerelés miért praktikus, vagy, hogy milyen alkalomhoz ajánlott annak fogyasztása.
Fontos kiemelni, hogy a Coca-Cola esetében a kommunikáció az ATL (above the line – TV spot, reklám, social media, stb) eszközöknél nem állt meg, hisz a későbbiekben a piacot ellepték az új kiszerelésekhez fejlesztett eszközök és POP anyagok. Az ilyen POP anyagok kiváló felületet biztosítanak arra, hogy a vásárlót a boltban győzzük meg és „vezessük oda” a termékhez. A kiterjedt kommunikáció meghozta az eredményt, az új kiszerelések bevezetése sikerrel történt meg a piacon, az új szemlélet pedig beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
Időben továbbhaladva idén már ismét a Coca-Cola „életérzéssel” találkozhatunk, hisz a vállalat „Taste the feeling” című kampánya újra a márka értékeihez, történelméhez és az ehhez kapcsolódó élményekhez nyúl vissza. Ezzel a mellékutas kommunikációval a vállalat ismét a fogyasztók érzelmeire próbál hatást gyakorolni és úgymond „felébreszteni” azokat az előző évben használt főutas kommunikációban pihentetett érzelmi alapú meggyőzés alól. Ennek megfelelően a 2016-os TV spotokban – természetesen gondosan ügyelve arra, hogy a Coca-Cola mindenhol jelen legyen – fő témaként visszatér a szabadság, a barátság, a szerelem, vagy épp az új élmények motívuma. A fogyasztók köre értelemszerűen nem lesz és nem is lehet az összes ember, így a motiváció mértéke is különböző lehet, de tekintve, hogy természetes, minden ember életében előforduló, pozitív történetekkel kommunikálnak, jóval több embert tudnak megszólítani, mintha egy átlagos üdítőital reklám próbálná ugyanezt elérni.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.02 13:45:58

Írta: Nguyen Kim Giap, Pap Boldizsár, Szászi Áron

A bejegyzés a meggyőzéssel kapcsolatosan kétféle kommunikációt ír le, főutas, illetve mellékutas kommunikációt. Míg az első értelmi alapú, mely során a hallott gondolatokat és észérveket átgondoljuk, majd racionális döntést hozunk, a mellékutas kommunikációs mód során, ahogy a bejegyzésben is említésre kerül a meggyőzés alapja az érzelem, a befogadót emocionális impulzusok érik. A bejegyzés ugyan nem tesz említést róla, de véleményünk szerint manapság egy harmadik meggyőzési fajta is kialakult mely során mind a főutas, mind a mellékutas kommunikáció is megjelenik ugyanabban a kontextusban.
A vállalatok által alkalmazott reklámokban egyértelműen megjelennek a fentebb említett kommunikációtípusok kezdetekben még könnyen elkülöníthető volt, hogy melyik reklám melyik csoportba tartozik, ám napjainkban a határvonal kezd egyre inkább elmosódni így egyes reklámokban mindkét típus jegyeit megfigyMelhetjük.
Főutas meggyőzést alkalmazó reklámokat leginkább a gyógyszeripar bocsátja ki, az alapfeltevés itt, hogy a célközönséggel megismertessék a terméket, jellemző a reklám során egyes problémák felsorolása majd a gyógyszer bemutatása, ismertetése mely megoldást kínál a panaszokra. A gyógyszerreklámok nagy hányada teljesen racionális alapú a kommunikáció során a fogyasztók észérvekkel győzik meg. Az alábbi reklámban is ez látható: ( www.youtube.com/watch?v=9LUu8qX54mE )
Megfigyelhető ugyanakkor az is, hogy a gyógyszergyártók egyre inkább próbálnak haladni a korral és vegyítik a szükséges racionális elemeket emocionális jellegel, erre példa a következő reklám: ( www.youtube.com/watch?v=pR4N5gk9dpE )
Mellékutas kommunikációra rengeteg példát láthatunk. A legigényesebb reklámok ezek közül a Super Bowlra, az amerikai futball liga döntőjére készül, amely a legnézetebb televizios műsor a világon. Itt általában nem is törekednek az érvekkel való meggyőzésre, kifejezetten az érzelmeket helyezik előtérbe. Jó példák erre a Budweiser reklámai, amikben gyakran meg sem jelenik maga az ital, ugyanakkor van benne: kutya, ló, kisgyerek, család, farm, és egyéb rendkívül pozitív, érzelmekre ható dolgok. Megfigyelhető az is, hogy ezek a reklámok gyakran az amerikai hazaszeretetre koncentrálnak – általában autó, és alkohol reklámoknál jellemző ez.
Érdekes a kétfajta kommunikációs típus keveredése a média sok színterén. Ebből egyet a reklámok világán kívülről szeretnénk beemelni. Ilyenek az amerikai late night showk, mint a John Oliver vagy Jimmy Fallon népszerű késő esti beszélgető műsora. A műfajnak az elterjesztésére sok törekvést tettek világszerte, de mindmáig az Egyesült Államok szolgál elsődleges mintául és nyújta a legnépszerűbb műsorokat világszinten. Ezekben a talk showkban beszélgetnek tudományról, kultúráról, társadalmi kérdésekről, politikáról. Gyakori meghívott vendégek ennek megfelelően művészek, celebek, politikusok, közszereplők. A fent említett két show jól látható politikai értékrendet tükröz (liberális – demokrata). A műsor használ számos szórakoztató elemet ugyanakkor a fő üzenetek jól követhető gondolati ívre van ráfűzve. Így keveredik a humor, zene (élő zenekar) a komoly és érvekkel alátámasztott gondolatokkal (interjúk, monológok stb.). Véleményünk szerint ez a fajta kevert kommunikáció két szempontból is hasznos lehet. Egyrészt az egyén is igényli az impulzus szerű, érzelmi meggyőzést, de legalább ennyire a termékeny, előremutató üzeneteket is. Másrészt a műsorok célcsoportjai is így kellően széleseknek is tekinthetőek, mivel mindkét kommunikációs típusra inkább fogékony embereket megszólítanak.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.13 10:10:30

Írta: Bai Renáta, Horváth Dóra, Ujhelyi Viktor

A média mindennapjaink részét képezi, egyszerűen nem tudjuk elkerülni. Mikor felkelünk, bekapcsoljuk a tv-t, hogy menjen valami a háttérben, amikor készülődünk vagy reggelizünk. Majd az emberek többsége kocsiba ül és munkába indul, ezzel egy időben automatikusan be is kapcsolja a rádiót és meghallgatja a friss híreket vagy a reggeli beszélgetős műsorokat. De ha esetleg tömegközlekedéssel vagy gyalog indulunk munkába vagy iskolába, egymást követik a kisebb nagyobb hirdetési plakátok a villamosokon, metró aluljárókban és a köztereken egyaránt. A technológiai fejlődésről és az internet csodáiról nem is beszélve. A közösségi média annyira mindennapossá vált, hogy nélküle a fiatalabb generáció már szinte el sem tudja képzelni az életet. Rögtön ébredés után máris a Facebook, amit a legtöbben elsőként átböngésznek. Azonban nem minden csatorna egyformán megbízható.
A médiának meg kell felelnie egyes kritériumoknak, hogy ténylegesen támogassa a demokratikus rendszer alapjait és valós és széleskörű információterjesztéssel tájékoztassa az állampolgárokat. Elsőként fontos megemlíteni a médiaszabadságot. Ez az alapvelv biztosítja az objektivitást és a többféle nézőpont megismerését, hiszen így különböző nézetek, eszmék kerülhetnek napvilágra. Vegyük példának a tavaly nyáron tetőző szíriai menekült helyzetet. Minden hírcsatornából csak erről lehetett hallani, azonban más és más megvilágításban. A Facebookon számos videó terjengett a menekültek ittlétét ellenző nyilatkozatokkal, amelyekben hol észérvekkel, hol erős érzelmi töltetű monológokkal érveltek a menekültek távozása mellett. Azonban sok videó a menekültek tényleges helyzetét mutatta be, megszólaltatta a szíriai nőket és gyerekeket, hogy elmondják történetüket, hogy az emberek megértsék, hogy nem önszántukból távolodtak el több ezer kilométerre az otthonuktól, csak az életüket mentették. Így a közönség választhatott, hogy a hallottak/látottak alapján „melyik oldalra áll”
A szabadság mellett nagyon fontos, hogy a média legyen sokszínű, hogy a különféle fogyasztók még különbözőbb preferenciáinak és igényeinek eleget tudjon tenni. Ezért van például számos TV csatorna, aminek sokan nem látják értelmét, mert egy 30-as éveiben járó családanya valószínűleg nem fogja nézni a Fishing and Hunting csatornát, azonban lehet, hogy pont az ő édesapjának egyik kedvenc adója. Ezért vannak tipikusan női csatornák, mint például a FEM3 vagy a Prizma vagy akár a Paramount Channel és tipikus férfi csatornák: Sport1, DigiSport, Viasat6, hogy a közönség jelentős részét el tudják érni és változatos, széles kínálatot tudjanak nyújtani, amivel ki tudják elégíteni a heterogén nézőközönség szükségleteit.
Meghatározó szerepet játszik az információk minősége is. Fontos, hogy releváns, megbízható információt nyújtson a média, hogy az állampolgárok tájékozottak legyenek. Sajnálatos, amit manapság az iszlámok Európában művelnek, és mivel közel történnek hozzánk ezek a borzalmas események, létfontosságú, hogy a magyar ember tájékozódjon ezekről és természetesen az is, hogy valós információkat kapjon.
A média mára már szinte zsúfolásig telt reklámokkal. A reklámok/hirdetések alapvetően kétféle technikával célozzák meg a közönséget. Az egyik ilyen az értelemre ható kommunikáció, amit az elaboráció valószínűségi modell alapján főutas kommunikációnak vagy meggyőzésnek nevezünk. Ebben az esetben a befogadó motivált és képes feldolgozni a kapott információkat. A hallott gondolatokat értelmezi, rendszerezi, figyelembe veszi az érvek logikai sorrendjének érvényességét. Tipikusan ilyen hirdetések közé sorolhatóak a gyógyszerreklámok, amikor is felsorolják az összes összetevőjét a bemutatott készítménynek, elmondják, hogy melyik hatóanyag mire jó, esetleg még az ár-érték arányra is felhívják a figyelmet, vagy a versenytársak gyengeségeire, természetesen jól alátámasztott statisztikai adatokkal.
A másik fajtája a meggyőzésnek az érelemre ható kommunikáció, azaz a mellékutas meggyőzés. A reklámoknál maradva erre jó példa a sampon reklám. Természetesen mindig gyönyörű nők, gyönyörű hosszú hajjal és boldogan szerepelnek benne. Ide-oda dobálják csodásan fénylő hajukat, ezért minden nő álma, hogy az ő haja is ilyen legyen és minden férfi csak rá figyeljen.
A mellékutas kommunikációt számos dolog befolyásolhatja. Például ha nincs előzetes ismeretünk a témában, akkor könnyebben hagyjuk magunkat meggyőzni. Ilyen számomra a foci. Fogalmam sincs, hogy melyik csapat mennyire jó vagy rossz, de ha valaki lelkesen beszél az egyikről, én elhiszem neki, hogy az a csapat valóban jól teljesít. Emellett a beszélő személye és kerülőútra viheti a kommunikációt. Ha egy olyan személy mond valamit, akit jól ismerek és megbízom benne, például az egyik legjobb barátom, akkor eszembe sem jut mérlegelni az elhangzottakat egyszerűen csak elhiszem neki, hiszen adok a szavára.

Kommunikációs gyakorlat 3 Kommunikációelméleti alapok 2016.02.20 18:30:39

Kommunikációelméleti alapok I. Írta: Bai Renáta, Horváth Dóra, Ujhelyi Viktor Először is röviden összegezzük, miért is fontos a társas érintkezés: gyermekkorban az érintkezések hiányához könnyen társulhat betegség; az ingerszegény környezet (átmeneti) lelki zavarokat okoz és az idegsejtekben…..

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.02.24 11:35:48

Írta: Hidvégi Ágnes, Józsa Dorina, Orbán Zsófia
A blogbejegyzés számos keserédes pillanatot szerzett, amolyan „Egek, de igaz!”, „Te jó ég, ha egy ilyen helyzetben máshogy csináltam volna!” felkiáltásokat. Érdeses dolog életünk mindennapos csetepatéiról, megnevettető vagy épp arcunkra könnyet csaló pillanatairól ennyire fekete-fehéren, listába szedve olvasni. Eljátszottam a gondolattal, hogy mennyire máshogy alakulhatnának bizonyos szituációk, ha „gyermek én” helyett „szülő énként” viselkedtem volna. Mennyire máshogy, ám menyivel kevésbé érezném önazonosnak…
Személyes példák helyett (mellett) számos film- és könyvélmény jutott eszembe.
Rögtön az első bekezdésben a blog azt írja, hogy „soha nem adjuk fel a fizikai intimitás elérésére való törekvést, de gyakran beérjük már az elismerés legapróbb jelével is, vagyis kialakul az elismeréséhség”. Erről Gary Chapman: Az 5 szeretetnyelv: Egymásra hangolva című pszichológiát és filozófiát rendkívül olvasmányos módon elegyítő műve jutott eszembe. A szerző szerint létezik 5 olyan szeretetnyelv, melyek közül rátalálva a hozzánk leginkább passzoló(k)ra sokkal boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá válhatunk. Ha megtanulunk valaki anyanyelvén társalogni, abból születhetnek magvas beszélgetések, ám intim kapcsolat csak úgy, ha megtanuljuk az illető szeretetnyelvét is. Chapman 5 szeretetnyelvet különböztet meg: ezek az ajándékozás, a minőségi időtöltés, a dicséret, a testi érintés és a segítségnyújtás. Míg gyermekkorban mind az 5-ön meg tudjuk szólítani az embereket, felnőttkorra ez sokkal specifikusabbá válik, Chapman egy személyiségtesztet alkotott annak meghatározására, hogy melyik a hozzánk illő. Éppen ezért szerintem rendkívül fontos, hogy ne bocsátkozzunk olyan általánosításokba, mint hogy mindenki vágyik a fizikai érintésekre vagy jellemző rá az elismeréséhség; vannak akiknél az ilyenfajta társas érintkezés visszatetszést vált ki, és épp ellenkező hatást érünk el. Gondoljunk csak a túlzottan barátságos rokonra, aki a családi összejövetelen állandóan a karunkat simogatja, vállon vereget és „belemászik az auránkba”.
A különböző játszmák bemutatásánál, különösen a házassági, társasági és életjátszmáknál az jutott eszembe, hogy talán voltak korok, amikor ezek halmozottan fontosak voltak, a társasági életbe való beilleszkedés kulcsa volt, hogy ki milyen szinten őzi a játszmák mesterségét. Például Scott Fitzgerald műveinek nagy része arról szól, hogy a kívűlállóságtól a valódi bennfentességig hogyan jutnak el a szereplők különböző játszmák útján. Nemrég olvastam az írótól egy novellát (Veronika bubifrizurája), melyben a távoli rokon belecsöppen egy elit közeg társasági eseményeibe, kezdetben úgy próbál barátkozni, ahogyan bármelyikőnk tenné: érdeklődik, általános témákról cseveg, próbálja megismerni beszélgetőpartnerét. Ezzel azonban épp ellenkező hatást ér el, az emberek nem keresik a társaságát, unalmasnak titulálják, így unokatestvére felvilágosítja a társasági játszmák szabályairól. Amikor ennek hatására a blogban is bemutatott játszmákba kezd, intrikák, illúziókeltések kezdődnek, egyszerre mindenki megkedveli. Ezzel szemben a kortárs irodalom kapcsán épp ellentétes üzenetű művek jutottak eszembe: számtalan önsegítő, pszichológiai könyv hordozza a közhelyes „Légy önmagad” üzenetet, arra biztatva, hogy a játszmák csak felesleges álarcokat, konfliktusokat hoznak a társas kapcsolatokba. Csernus Imre szerint például akkor kezdődik igazán a felnőttkor, amikor felismerjük a (blogban is említett) generációk óta belénk kódolt sémákat, és képessé válunk levetkőzni ezeket. Úgy tűnik, mintha mára a játszmák megítélése épp visszájára fordult volna: kevésbé trendi és elengedhetetlen, sokkal inkább tudatosságot, fejlődést indukáló és nem kívánatos.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.02.24 13:35:30

Írta: Nguyen Kim Giap, Pap Boldizsár, Szászi Áron

A kommunikáció elméletének elemzése véleményünk szerint a diszciplína önreflexiós problémáit hordozza. Nyilván a kommunikáció keretein belül folytatjuk vizsgáltunkat, de az elemzés eszköze és tárgya megegyezik. Ez hasonló a tudományszociológia programjának problémájához, ahol a szociológiával (a tudomány egy területének eszközeivel) próbáljuk vizsgálni a tudományt magát. Ezáltal e megfogalmazott elméletek valamelyest önbeteljesítő teóriák is. Az egyének strukturálási kényszere megfogalmazott jelenség, miközben az elméletek megalkotói maguk is mesterséges kategóriákat hoznak létre. Így osztják fel a kommunikáció részegységeit, a komunikációs szituációkat, illetve magukat az egyéneket és az egyénnek a különböző szereptípusait (felnőtt, szülői, gyerek én). Ez egy interdiszciplináris megközelítés, több struktúrát kölcsönöz a pszichológiából, humán-etológiából. Ugyanakkor ez hibákat is hordoz magában. Például az a kijelentés miszerint minden társas érintkezés funkciója egymás segítése az „ébrenlét óráinak struktúrálásában” egysíkú és más perspektívából tekintve hamisnak tűnhet.
Mindazonáltal ez a fajta analitikus gondolkodásnak kifejezetten hasznos eredményei lehetnek a mindennapi életben is. A társas tevékenység különböző formáira a legjobb példákat a munka világában találtuk. Eljárás például, amikor havi riportokat, jelentéseket, beszámoló prezentációkat kell készíteni a menedzsment számára. Ezeknek adott a formája, előre lehet tudni, hogyan kell elkészíteni, és hogy arra valószínűleg mi lesz a reakció.
Munkahelyi rituálé például az ebéd, és utána a kávézás. A gyakornokokat és új munkavállalókat a felettesük viszi el először ebédelni: elmondja mikor lehet elmenni enni, meddig lehet maradni, hova szoktak menni, mit lehet és mit nem, stb. Ilyen módon hagyomány útján megszabja a felettes a rituálét, ugyanakkor szabadságot hagy a tanulónak az étele, kávéja, ízesítés, stb. meghatározásában. Az eljárás segít az idő struktúált eltöltésében.
Az időtöltés megjelenése teljesen egyértelmű. A dolgozók nem csaka munkájukról beszélnek, hanem megjelenneka hétköznapi témák is. A szociológiai osztályok jól megfigyelhetőek, a felsővezetők pl. gyakrabban beszélgetnek luxustermékekről, utazásokról, egzotikus helyekről és általában olyan dolgokról, amiket alacsonyabb jövedelműek nem engedhetnek meg maguknak. Az alacsonyabb beosztásban dolgozóknál az általánosabb témák jelennek meg. Tipikusan férfiaknál az autók, műszaki cikkek, nők, még nőknél a kozmetiaki cikkek, pletykák stb.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.13 10:07:39

Írta: Bai Renáta, Horváth Dóra, Ujhelyi Viktor
A társasági játszmákon belül fejtenénk ki további játszmákat, a korábban már ismertetett Schliemel játszmán kívül. Ismétlésül: ahogy az összejöveteleken az ismeretségek fokozatosan elmélyülnek, játszmák kezdik felütni a fejüket. A négy legjellemzőbb típus: "Hát nem borzasztó?", "Szépséghiba", "Schlemiel" és "És miért nem... Hát igen, de..."
A “hát nem borzasztó” játszmákat talán mindenki ismeri, tud a saját életéből ezekre példát hozni. Rendszerint felnőtt és felnőtt én állapotok kezdeményezik a beszélgetést, általában valamilyen közelmúltbeli meghökkentő, borzasztó, hidegrázós ügyben, nagyon gyakran a pletykálkodás iránti igény kielégítéséért. Jellemző továbbá, hogy a játszmát kezdeményező fél nagyon gyakran a partnere saját véleményére kíváncsi a témával kapcsolatban, az iránt érdeklődik, hogy a másik fél is osztja-e a többség, a közönség ( vagy a sokaladalom ) véleményét, vagy esetleg sajátos érveket, egyéni szempontokat fejlesztett-e ki, a tömegtől eltérő álláspontot képvisel-e az adott témában. Ha a másik fél felvállalja nézeteit, nem fél azokat partnere tudomására hozni, akkor is több opció képzelhető el. A kezdeményező fél megerősítheti a másik álláspontját, tovább erősítheti a másik fél érveit, kissé behízelgően, “azt mondom, amit szerintem hallani akarsz” stílusban folytatnak beszélgetést, vagy a kezdeményező a partnere provokálására sorakoztathatja fel az ellenérveket. Vitát generálhat, kezdeményezhet ellentétes álláspontjával, vagy éppen azzal, hogy főutas vagy mellékutas kommunikációt folytatva, az elaborációs valószínűségi modell alapján igyekszik meggyőzni a partnerét. Ilyenkor a kezdeményező nagyon gyakran váltogathat az én állapotok között. Ha “csak azért is meggyőzlek, hogy nekem van igazam” stílusban kommunikál, az rendszerint a gyermeki állapotára utal, de akár a szülői énje is felül kerekedhet, ha a másik fél véleménye a jóerkölcsbe, vagy a törvénytelenségbe ütköző álláspontot takar.
A másik ilyen játszma, amit most bővebben kifejtünk, az “És miért nem...Hát igen, de…” típusú játszmák, melyekben az előzőekhez hasonlóan a másik fél álláspontjára, véleményére vagyunk kíváncsiak. Ezt a játszmát talán az különbözteti meg az előzőtől, hogy bizonyos partnerek között, illetve bizonyos ( tehát nem az összes ) társas kapcsolati viszonyok esetében nem vezet eredményre egy-egy ilyen játszma, sokszor abban állapodnak meg a felek, hogy “Hát igen, de erre és erre a tényezőre ő éppen nem lehetett akkor befolyással”. Más szavakkal élve, ez a társalgás olyan, mint halottnak a csók. Puhatolózva kérdezgetünk, félve attól, hogy a másik számára helytelen, nem elfogadható választ adunk, el szeretnénk kerülni ezen játszma segítségével, hogy partnerünk megszakítsa velünk a kapcsolatot, vagy egy nagyobb társaság esetében azt kívánjuk kiküszöbölni, hogy a közösség kívülállónak tekintsen minket. Ennél a játszmánál is érvényes szerintünk, hogy a játszmát kezdeményező fél gyakran a partnere véleményére kíváncsi, az iránt érdeklődik, hogy a másik fél is osztja-e a többség véleményét, vagy esetleg sajátos érveket, egyéni szempontokat fejlesztett-e ki, a tömegtől eltérő álláspontot képvisel-e az adott témában. Itt már a kezdeményező rendszerint saját tapasztalatait figyelembe véve, tanácsot próbál adni a partnerének, vagy lehetőségeket villant fel a jövőre vonatkozóan, ezzel segítve, terelgetve társát a “jó ügy”, illetve a kezdeményező fél számára előnyös vagy kívánt, elvárt kimenetel felé. A másik fél kifogásaival él a kapott tanácsok hallatán, vázolja saját álláspontját, kifejti ellenérveit, a lehetséges következmények negatív hatásait önmagára nézve, melyre válaszul a kezdeményező egy újabb “és miért nem” tanáccsal, javaslattal szolgál.
Akármelyik fenti játszmát is tekintjük, talán itt látható a legjobban, hogy a társas kapcsolatok az érzelmi kötődés iránti igényünket, a struktúraéhségünket vagy a sztrókok iránti vágyunkat hivatottak teljesíteni, kielégíteni.

Kommunikációs gyakorlat 3 A tömegkommunikáció elmélete és legfontosabb modelljei 2016.03.05 23:44:51

Írta: Bányai Dóra, Molnár Gábor, Zsila Hajni A modern kultúra egyik legfontosabb terméke – mely főleg a XX. század hozadéka – az 1930-as évek óta használt tömegkommunikáció jelensége és fogalma. A mai modern társadalmakban a befogadó információ iránti igénye igencsak megnőtt, azonban bármely mai…..

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.09 14:01:01

A transzmissziós modell megértéséhez fontosnak találjuk a tömmegkommunikáció részletesebb megismerését.
A tömegkommunikáció olyan közlésfolyamat, amelyben a befogadó nagy létszámú, heterogén sokaság. Az információ kibocsátója térben és időben távol van a befogadótól, így általában nincs lehetőség közvetlen visszajelzésre, szerepcserére. (Csak később mérhető (esetleg), hogy a befogadók helyesen értelmezték-e az üzenetet.)
A tömegkommunikáció eszközei bármikor kikapcsolhatók, félretehetők (↔ társas érintkezés)
A tömegkommunikáció eszköz, más szóval médium. Többes száma: média
pl.: sajtó, rádió, TV, közterületi objektumok (pl.: plakátok, feliratok), internet, reklám, mozi, videó, stb.
A tömegkommunikáció célja lehet: Tájékoztatás, információ nyújtása, ismeretterjesztés (→ oktatás, műveltségfejlesztés), szórakozás, normák, értékek közvetítése, így szerepe van egyének és csoportok társadalomba való beilleszkedésében (a szocializációban), közvélemény-formálás, befolyásolás (azon társadalmi csoportok érdekeinek, céljainak megfelelően, akiknek a kezében van az adott média, illetve akik fizetik a hirdetéseket, reklámokat, stb.)
Közvetít a hatalom és a társadalom közt, segíti embercsoportok megegyezését (a konszenzusteremtést)
Ahogy, a blogbejegyzésben olvashatjuk a kommunikátor szerepe az érdekek közvetítése a media felé, ahol a kapuőrök feladata szelektálni az információkat a közönség igényei szerint.
Sajtó:
A sajtótermékek úgy közölnek információkat, hogy eleget tesznek a következő követelményeknek:
– Publicitás (nagyobb nyilvánosság)
– perioditás (szabályos időközönkénti ismétlődés)
– aktualitás
Sajtóműfajok:
– tájékoztató
– véleményt közlő, véleményformáló (itt fontos a kapuőr szerepe)

A tájékoztató sajtóműfajok
HÍR:
– közérdekű és aktuális információ tömören, röviden megfogalmazva.
– tényhír: Ki? Mi? Mit? Mikor? Hol?
Teljes, kifejtett hír: Miért? Hogyan?
– A teljes hír jellemző felépítése a fordított piramiselv és a lineáris (előrehaladás) szerkezete
Bevezető (összegző)
Magyarázó (részletező)
– A jó hír: figyelemfelkeltő, érthető, korrekten tényszerű
TUDÓSÍTÁS:
– közérdekű, aktuális eseményről adott, a helyszínen készített beszámoló (a tudósító szemtanú)
– visszafogottan személyes hangvétel, monologikus forma
RIPORT:
– érdekes eseményről (jelen – vagy múltbeli) szóló eleven, színes, személyes hangvételű, sokszor oknyomozó, tényfeltáró szándékú beszámoló.
A helyszínen készült tudósítás, amelyben a riporter bemutatja az eseményekről a helyzetet, környezetrajzot ad, és megszólaltatja a szereplőket is. → Formadöntően párbeszédes (dialógus). Általában hosszabb terjedelmű, elgondolkodtató.
– Gyakori eszköze a feszültségteremtés, a fordulat, a késleltetés, a metaforák. Viszont az információk pontosak, hitelesek, konkrétak, a riportalanyoktól csak azt idézi, ami tényleg elhangzott.
INTERJÚ:
– az újságírónak a nyilvánosság számára készített beszélgetése nevezetes, vagy érdekes emberekkel.
A kapuőr felfogható egyfajta információ manipulátorként, mivel az ő feladata tovább adni az információkat a közönség számára megfelelő módon.
A manipuláció

A befolyásolás szélsőséges, negatív esete a manipuláció, amikor a közlő a befogadót rá akarja venni valamire, de ezt nem nyílt közléssel, hanem burkoltan, a befogadót megtévesztve teszi.
A manipuláció néhány jellemző eszköze:
– a „mézesmadzag” ígérete: egy dologhoz kívánatos értékeket társítanak (szépség, fiatalság, jólét, béke, férfiasság, stb.)
–montázs: képek egymás mellé helyezése, amelyek közt a befogadó összefüggést teremt (→ valamit rokonszenvessé vagy ellenszenvessé tesznek, stb.)
ingerküszöb alatti montázs: pl.: Cola
– fenyegetés, félelem, bűntudat felébresztése: baj, kár ér, ha nem vagyunk a termék fogyasztói
– híres emberek fogadtatnak el árucikket
– társadalmi csoporthoz, réteghez való tartozásra hivatkozás
– szándékos hiánykeltés (csak ma; amíg a készlet tart)
– „ön is megnyerheti”
– elhallgatás vagy szelektív (szándékosan válogatott) hírközlés
– az információ szétdarabolása, az egyes jelenségeket, kijelentéseket összefüggéseikből kiszakítva kezelik

Gerencsér Eszter, Zala Fanni, Oldal Márton

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.09 14:56:41

Írta: Arató Csilla, Harangozó Csilla, Rákossy Márta

Véleményünk szerint a fogyasztók információigénye egyenes arányosságban nőtt a médiumok által közvetittett információ mennyiségének és a tömegkommunikáció sokféleségének növekedésével.

A leírtak szerint a tömegkommunikáció három elvének elviekben érvényesülni kellene, ám számos példát látunk egyes alapelvek megszegésére. Manapság nem ritka, hogy álhírekkel árasztják el a médiumokat. Ez főleg az interneten jellemző, ahol akárki weboldalt alapíthat, bejegyzéseket posztolhat és ezek esetenként rendkívül nagy embertömegeket is elérhetnek.

A csapatunk a négy alapmodell közül kettővel foglalkozik a továbbiakban.
A kettő közül az egyik az extenzív modell, a másik pedig a befogadási modell. Azért ezt a kettőt választottuk, mert szerintünk szorosan összekapcsolódnak.

Az extenzív modell sajátosságai közé tartozik, hogy a kultúra határozza meg a kommunikációt. Így nehézség lehet a kommunikáció esetleges globalizálása, és túlságosan a helyieknek értelmezhető. Adott kulturára, szokásokra, normákra jellemző kommunikáció ezért általában globálisan sikertelen, lokálisan viszont nagy eséllyel sikeresnek mondható. Nemzetközi marketingesek esetenként reklámok adaptálása helyett, az adott ország lakosainak igényeihez, szokásaihoz szabják azokat.

Az egyik kedvenc helyi reklámsorozatunk globálisan is nagy sikert aratott, ez a Panda nevezetű sajtott hivatott népszerűsíteni. Ez a válogatás videó több kedvencünket is tartalmazza: www.youtube.com/watch?v=XYz3sl0LEA4 .

A másik modell a befogadási modell, amely nem csak az információt kibocsátó szemszögéből vizsgálódik, hanem a befogadó szemszögéből egyaránt. Azt mondja ki, hogy egy adott információt többféleképpen lehet befogadni és értelmezni. Ez kulturánként változó lehet, mások a normák, a szokások és, hogy mi társadalmilag elfogadott. Erre egy rendkívül jó példa a Campbell’s reklámja, amelyben egy meleg pár szerepel a nevelt fiukkal. Ez a reklám sokakban felháborodást keltett.
www.youtube.com/watch?v=7rZOMY2sOnE

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.12 15:21:50

Írta: Eperjesi Enikő, Kopasz Daniella, Somos Anna

A tömegkommunikáció legfontosabb modelljeit választottuk a plusz kommentünk témájának. Egyszer már részleteztük, hogy a négy legfontosabb modell közül a publicitásmodellt érezzük magunkhoz a legközelebbinek, erre tudunk a hétköznapokból a legtöbb példát is írni. Ez alkalommal a korábbi hozzászólásunkat szeretnénk folytatni, hiszen azóta még több meghökkentő példát találhattunk a modell szemléltetésére. Ezeket a cikkeket továbbra is a "Terhes férfi madarat szült" nevezetű nyilvános Facebook-csoport gyűjteményéből válogattuk ki:

"Egy izraeli férfi távoltartási végzést kért isten ellen."
Habár a cím maga igen abszurd és figyelemfelkeltő, a cikkből kiderül hogy semmi túlzás nincs a címében: az abszurd eset így ahogy van megtörtént. Egy férfi, aki sokáig rendes életet próbált élni és rendszeresen imádkozott, ennek eredménytelensége és életének szerencsétlenül alakulása miatt bíróságra vitte az isten kontra ember ügyet. Természetesen a tárgyalást berekesztették, a jegyzőkönyvben annyi került bele hogy sem isten, sem a törvényes képviselője nem jelent meg...
(forrás: 24.hu/elet-stilus/2016/05/06/egy-izraeli-ferfi-tavoltartasi-vegzest-kert-isten-ellen/ )

"Spermadobálással és rakétakilövéssel nyit az új Csodák Palotája".
A Csodák Palotája új, interkatív élményközpontja a Playbar a Kolosy térnél nyílik meg. Az ismeretterjesztő játékok közül rengeteg ötletes ámde szinte már tabudöngető darab található, de a legviccesebb kifejezetten a spermával célbadobó játék.
(forrás: index.hu/tudomany/2016/05/11/spermadobalassal_es_raketakilovessel_nyit_az_uj_csodak_palotaja/ )

"Kim Dzsongun betiltotta a meghalást Észak-Koreában"
Az egyébként is diktatórikus országban a pártkongresszus megrendezése igen ritka esemény, így azt megelőzően fokozott szigor jellemző. Gyülekezni amúgy sem nagyon lehet, de a kongresszus előtti időszakban a házkutatások mellett a temetésekre és esküvőkre is lecsaptak. Aki ekkor hal meg, azt nem lehet rendes szertartás keretein belül eltemetni, erre utal a cím is.
(forrás: player.hu/eletmod/kim-dzsongun-betiltotta-a-meghalast-eszak-koreaban/ )

"Letartóztatták a férfit, aki nácit csinált a mopszlijából"
A cím mögötti valóság egy zavart skót férfi reakciója arra, hogy mindenki "cukinak" hívja a mopszát. Azt találta ki, hogy megpróbálja az elképzelhető legkevésbé cuki módon ábrázolni, tehát náciként. A kutyus az internetre felkerült videóban "náciskodás" közben lett ábrázolva, a férfit szerencsére letartóztatták. Egy nagyon ízléstelen és sértő videóról van szó, a férfin pedig egyértelműen látszik a drogos befolyásoltság.
(forrás: 444.hu/2016/05/09/letartoztattak-a-ferfit-aki-nacit-csinalt-a-mopszlijabol?fbfanpage444+20160509+2120)

"Gyereket szült egy 19 éves izlandi férfi"
A világon nem, de Izlandon elsőként szült gyermeket egy transznemű férfi. A kislány április végén született a családban tizedik unokaként, teljesen egészségesen. A cím persze olyan hihetetlennek tűnik elsőre, hogy nagy eséllyel rákattintunk, pedig a tartalom maga egyáltalán nem meghökkentő vagy szokatlan (na jó, nem annyira).
(forrás: 444.hu/2016/05/07/gyereket-szult-egy-19-eves-izlandi-ferfi )

"Itt tartunk: meglopták a nyíregyházi lajhárt"
A cím alapján egy szörnyű ember által elkövetett borzalmas bűncselekményre gondolnánk, holott a valóság sokkal viccesebb. A cikkben bemutatott videóból és a hozzá tartozó leírásból kiderül, hogy a lajhárt nem egy embertársunk rövidítette meg a gyümölcsdarabbal: az aljas elkövető az ugyanabban a ketrecben lakó bolíviai selyemmajom volt. Igen vicces látvány amúgy a lajhár csalódott tekintete és gyenge próbálkozása az étel visszaszerzésére.
(forrás: 444.hu/2016/05/12/itt-tartunk-megloptak-a-nyiregyhazi-lajhart?fbfanpage444+20160512+1154)

"Új szuperfegyvert vetnek be a bűnözők ellen: szolgálatba lépett az első rendőrcica"
Ez a cím is erős túlzásokba esik, ugyanis természetesen nem arról van szó, hogy a rendőrség kiscicákat is alkalmazna. Mindössze annyi történt, hogy egy rendőr talált egy édes cicát egy kukában, és a rendőrség kötelékébe vette. Az instagramon rengeteg képet találhatunk arról, ahogyan együtt védik meg az emberiséget a gonosztevőktől.
(forrás: www.szeretlekmagyarorszag.hu/uj-szuperfegyvert-vetnek-be-a-bunozok-ellen-szolgalatba-lepett-az-elso-rendorcica/)

Kommunikációs gyakorlat Közvélemény és politikai kommunikáció 2016.04.16 23:58:11

A közvélemény fogalma gyakran használt, de jelentésében nem pontos és világos kifejezés. Közvélemény alatt bármely nyilvánosság meghatározó részének kollektív nézeteit értjük. A nyilvánosság ezen része a legtöbb esetben, a közvélemény-kutatással mért számszerű többséget jelenti, de az effajta…..

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.20 10:40:53

A bejegyzés első felében megragadott közvélemény fogalma és annak különböző aspektusaiból való leírás beindította agytekervényeinket és nagyon könnyen szárnyaltak a különböző szituációs példák. A közvélemény véleményünk szerint olyan vállalt álláspont, amely egy ember vagy egy nagyobb csoport által képviselt és sugallt nézet, némi médiahatással „fűszerezve”, amely arra készteti a többi embert is, hogy magáénak érezze és sajátjaként kezelje azt a véleményt. Ezt mi sem mutatja jobban, mint a fiatalokra jellemző utánzási, „trendkövetési” magatartás. Az egy dolog, hogy egy óvodás kisiskolás gyermek még ragaszkodik az általa magasztolt példaképeinek a véleményét követni és helyeselni de mi a helyzet az idősödő tanulókkal. Valószínűleg nem csak velünk fordult elő az a tény, hogy amikor statisztika szemináriumon a szemekből kihunyt csillogás láttán az egyetemi tanár a figyelem felkeltése érdekében közvéleményre bocsát egy szakmai kérdést. „Tegye fel az a kezét, aki szerint a hipotézisvizsgálat során kapott eredményből a helyes válasz az „A”!” Erre azok, akik eddig is túlbuzgó és lelkesedő viselkedést tanúsítottak elsőre felteszik a kezüket. Természetesen ők kevesen lesznek, hiszen a társaság nagy része még a kérdést se fogta fel vagy aludt, meg persze azért is mert a helyes válasz a „B”, aminél felteszi a kezét a szeminárium eszét képviselő szemüveges srác. Ekkor, akik valami kis megvilágosodást kaptak, hogy éppen milyen órán ülnek vagy, hogy valószínűleg egy kérdés hangzott el és ezért van ennyi kéz a levegőben, rögtön csatlakoznak AZ OKOS társukhoz. Így a közvélemény tulajdonképpen egy fő által képviselt álláspont, amelyhez az előzetes tapasztalatok alapján az adott ember személye miatt csatlakozott a „köz”. Ha még erre egy külső impulzusként az első válaszlehetőség („A”) elhangzása után egy kisebb hangeffektus is társul a kérdést feltevő tanár szájából egy ijesztő tekintettel, akkor ez méginkább megerősít bennünket a helyes válaszról.
Ha az egyetemi példáknál maradunk a politikai kommunikáció három dimenzióját ott is felfedezhetjük. Vegyünk egy megint általános szituációt, amikor csoportban ki kell dolgozni egy adott kérdéskör ott a szemináriumon, majd azt prezentálni. A csoport természetesen azt a személyt választja majd fő prezentálónak, akiben megvan a szónoki véna. Akinek a kommunikációja kellően pragmatikus, jól alkalmazza azon eszközöket, amellyel a befogadókat tájékoztatja, meggyőzi majd meghódítja. Prezentációjának strukturáltnak és szimbolikusnak is kell lennie annak érdekében, hogy egyetértést generáljon és a megfelelő csatornán érje el hallgatóit. Ezek a tulajdonságok nem csak egy politikusban lehetnek meg, hanem mindannyiunkban, csak az élet nem minden területére kell ezeket felerősíteni ezért más és más a szónoki képesség az egyetemi hallgatók között is. De, csak addig amíg nem tanítják meg neki, hogyan lehet bármit eladni egy magabiztos fellépéssel vagy „hogyan beszélje le az emberekről még a bugyit is”. Ezen készségek fejleszthetőek és ameddig a társadalmunkban a „jódumások” jobban tudnak érvényesülni, addig igenis dolgozni kell előadói vénánkon. Reméljük ha szónokit most nem is de írói tehetségünket megcsillogtattuk.

Írta: Andavölgyi Bianka, Gecsényi Viktória, Jónás Anna

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.20 10:53:28

A közvélemény és politikai kommunikáció elméleti oldaláról sokat olvashattunk ebben a bejegyzésben, azonban fontosnak gondoltuk a két fogalomról gyakorlati vonatkozásban is szót ejteni.

Elsőként a közvéleményhez kapcsolódó elmélethez fűznénk pár megjegyzést. A spirál elmélet szerint egy társadalomban a többség véleménye idővel egyre hangsúlyosabbá válik, mivel a kevésbé közkedvelt véleménnyel rendelkezők sokszor elhallgatják nézeteiket a kitaszítottság elkerülése érdekében. Ezt a jelenséget azonban nem csak nagy társadalmak, hanem kisebb közösségek esetében is megfigyelhetjük. Mivel társas lények vagyunk, a mindennapi élet során mindenki csatlakozik különböző közösségekhez, és a beilleszkedés érdekében megpróbálunk hasonulni társainkhoz. Tudatosan vagy tudat alatt is történhet a folyamat, de mindenki egy bizonyos szinten be akar illeszkedni valamilyen őt körülvevő közösségbe. Azok a közösségek pedig, melyekhez csatlakozunk, referenciacsoportokká válnak a számunkra. Ezek a csoportok erős befolyással vannak ránk, akár a mindennapi döntések meghozatalánál is. Ilyenre lehet példa, mikor azért veszünk New Balance cipőt, mert a barátunknak is az van, vagy azért iszunk koktélt, mert a munkatársaink is azt isznak egy este folyamán. Ide kapcsolható az Asch-kísérlet is, melyben Solomon Asch a konformitás erejét vizsgálta, azaz azt, hogy az kísérlettagok mennyire engedelmesek a csoporttagok nyomásának. A kísérletben egy nagyon egyszerű feladatot adtak a tagoknak, és a kísérleti alanynak azután kellett megadnia a szerinte jó választ, miután előtte többen a rossz választ mondták. Az emberek nagy százaléka (kb. 30 százalék) megváltoztatta a véleményét, ami mutatja, hogy környezetünk hatással van ránk és döntéseinkre. Sokan bár teljes tudatában voltak annak, hogy saját válaszuk a helyes, mégis inkább átálltak a csoporthoz, mert nem bírták volna elviselni, hogy deviánsnak tekintsék. Ez nagyban hasonlít a spirál elmélethez, csak itt a csoport nyomása hat ránk és nem egy egész társadalomé.

A másik téma a politikai kommunikáció mely Raymond Boudon szerint a közvélemény egy megközelítésének tekinthető. A következőkben az ehhez kapcsolódó gondolatainkat fogjuk kifejteni.

Olvashattuk, hogy a politikai kommunikáció az évek során sok változáson ment keresztül, ami érthető, ha arra gondolunk, hogy a média és a bennünket körülvevő világ is mennyit formálódott. A mai felgyorsult mindennapokban az emberek információbőségben vannak, ezért minél gyorsabban minél lényegre törőbb híreket szeretnének hallani. Így ehhez a politikai kommunikációnak is alkalmazkodnia kellett. Példaként elég csak a magyar választási kampányokra vagy az aktuális amerikai választási kampányokra gondolni. Ahelyett, hogy a jelöltek egész programjukat közölnék, jelmondatokkal próbálják megfogni az embereket, például emlékezhetünk a Fidesz „Rosszabbul élünk, mint négy éve” vezérmondatára, azonban a párt akkori programtervét valószínűleg nem sokan tudnánk visszaidézni. A mostani amerikai elnökválasztás megosztó személyisége, Donald Trump szinte „tökélyre fejlesztette” az elbúlvárosodott politikai kommunikációt. „Make America Great Again” jelmondata mindenhol ott van, megosztó véleményével pedig bekerül minden újságba. Mindegy, hogy az emberek utálják vagy szeretik, tény, hogy óriási publicitást kap. A hírkeltéssel pedig óriási figyelem veszi körül, ami hatására már az is lehetséges, hogy a republikánus párt jelöltjévé válhat. Ebből látható, hogy mekkora ereje van egy nagyon aktív politikai kommunikációnak.

Írta: Nagy Zsófia, Szabó Georgina, Szaghmeiszter Fanni

Források: www.simplypsychology.org/asch-conformity.html letöltés: 2016.04.19.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.11 15:57:17

A hallgatás spiráljának elmélete igen érdekes, és szinte minden témában releváns problémát vázol fel. Ehhez kapcsolódóan napjaink egyik legaktuálisabb és legégetőbb kérdésében, a menekültkérdésben is megtalálható.
Németországban 2015 őszén menekültotthonokat gyújtottak fel, külföldieknek tűnő emberekre lőttek, szimpátiatüntetőkre támadtak, Michael Richter, a Die Linke menekültekért felszólaló politikusának autója alatt pedig bomba robbant. Az úgynevezett „menedékkritikusok”, akik néha „aggodalmaskodó polgároknak”, „iszlámkritikusoknak” vagy épp a „hallgató többségnek” nevezik magukat, rendszeresen szerveznek tüntetéseket, legfőképpen menekültszállások közelében. Az atrocitások pedig sokszor ezeket követik. Olyan, mintha visszatért volna a 90-es évek azon szakasza, amikor nap, mint nap történtek gyűlölettel kapcsolatos bűncselekmények Németországban. 2015-ben csak júniusig több mint kétszáz támadás történt, jelentős részüket a rendőrség szerint szélsőjobbosok követték el. Kontrasztként: 2013-ban egész évben mindössze 58 ilyen támadás volt.
Erről Thomas Jäger, a Kölni Egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora egy friss írásában azt fogalmazta meg, hogy nagyon nagy problémát jelenthet az úgynevezett hallgatás spirálja: ha az idegenellenes kisebbség túlságosan hangos, az azzal járhat, hogy az elfogadóbb tábor visszahúzódik, elbizonytalanodik, és a xenofób indulatok fogják uralni a közbeszédet. Ez pedig azt vonhatja magával, hogy a pártok is egyre inkább hajlani fognak a menekültellenes szólamokra. A megoldás ezért az lenne, hogy a menekültek támogatói még inkább hallassák hangjukat. De mindez nyilván nem előzmény nélküli.
Egy másik érdekes példa lehet az utánfutóhatás (bandwagon-effect) vagy „tarts a győztessel”-hatás is. Ezen elmélet szerint akkor, ha az emberek a médiából nyert képek alapján úgy érzékelik, hogy valamely politikai erő fogja nyerni a választásokat, hajlamosak az adott politikai erő híveiként feltüntetni magukat, sőt akár a szóban forgó politikai erőre adni a voksukat még akkor is, ha egyébként egy másikkal rokonszenveznek. Ezt az elméletet fejlesztette tovább a média nagy társadalmi hatását tételező elméletekhez való visszatérést jelentő hallgatási spirál (spiral of silence) elmélete. Eszerint a média azáltal gyakorol hatást az emberek véleményére és viselkedésére, hogy egyfajta véleményklímát teremt: azaz elhiteti velük, hogy a domináns közvélemény másként gondolkodik, mint ők. Tehát azok az emberek, akik úgy érzik, hogy a véleményük megértésre talál a közvéleményben, előszeretettel hangoztatják álláspontjukat, viszont azok, akik úgy érzik, hogy „különvéleményt” képviselnek, a társadalmi elszigetelődéstől tartva inkább csendben maradnak vagy megváltoztatják nyilvánosan hangoztatott véleményüket. A média tehát azáltal gyakorol hatást az emberekre, hogy azt a benyomást kelti bennük, hogy a véleményükkel kisebbségbe szorulnának. Befolyásolja az emberek valóságérzékelését, mégpedig azért, mert mindenütt jelen van, és mert a különböző médiumok hajlamosak azonos véleményeket is megfogalmazni. A média folyamatosan információkat zúdít az emberekre, és folyamatosan befolyásolja a társadalmi valóságról alkotott elképzeléseiket – azaz folytonosan normákat közvetít.
Ellenpéldaként pedig megemlíthetjük, hogy az elmélet nem foglalkozoik a társadalmi kontextussal. Ha egy adott rezsim szembemegy a közvéleménnyel, akkor előfordulhat, hogy még korábbi hívei is vállalhatatlannak érzik saját táborukat. Az egyén nem pusztán áldozata vagy passzív szemlélője a közvéleménynek, hanem választásával vagy visszahúzódásával maga is részt vesz annak alakításában. Az emberek nem bábok vagy mozgó gépek, akiket egy diktátor, esetleg egy "elszabadult" program ide-oda mozgat egy képzeletbeli sakktáblán. Mai, egyre jobban globalizálódó világunkban az emberek többnyire maguk választják ki a hálózatokat, amelyekbe be akarnak tagozódni, és maguk döntik el a betagozódás mértékét is. A (poszt)modern élet tapasztalatával mi úgy fogalmaznánk, hogy a közvélemény, miközben kétségtelenül korlátozza az egyént, valójában meg is védi őt önmagától. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy az emberiségre az igazi veszélyt éppen azok a személyiségek jelentik, akik pályafutásuk egy szakaszán elhiszik, hogy őket nem korlátozza a közvélemény.
A. B., K. D., S. B.

Kommunikációs gyakorlat2 Médiaműfajok és szövegek 2016.03.28 11:47:10

Ahhoz, hogy a bejegyzésünk címében látott témához tisztább képet kapjunk, érdemes először tisztázni, mi is pontosan a műfaj fogalma: egy tartalomkategória, melynek kollektív identitását (célok, formák, jelentések) a gyártók és a fogyasztók egyformán értékelik, és az identitás elfogadása után ismerős…..

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.29 23:02:08

Az információ gyors és szinte akadályozatlan áramlása miatt valóban van miből válogatnia a médiának, nem szorulnak rá, hogy meghökkentő híreket gyártsanak. Más kérdés, hogy ennek ellenére sikerül minden nap előrukkolni valami igazán érdekes kis szenzációval, ami valójában egy alaposan kiszínezett, kevésbé átgondolt fél mondat, ami olykor mindenféle rosszindulat és "majd én megmondom nektek a tutit" szándék nélkül csusszan ki az adott megszólaló (esetleg furfangos riporterek által cseles kérdésekkel megszólított megszólaló) száján, de a közönség képes levonni a számára szimpatikusabb tanulságot az egészből, és ezáltal napokig vagy akár hetekig biztosítva van a téma.
Visszakanyarodva a túláradó információ megszűréséhez, ismét a kapuőrök szerepe került elő, és a bejegyzésben ennek kapcsán a mai nézők megnövekedett ingerküszöbéről olvashattunk. Ez a téma már korábban is felmerült a blogban, kommentek között biztosan, de bejegyzésben is talán. A bejegyzés írói szerint az információ szabad áramlásának köszönhetően a híradók nyolcvan százaléka halálesetről szól. Ha nyolcvan százalékot ilyen magabiztosan nem is mernénk állítani, annyit persze elfogadunk, hogy a nagy része valóban megrázó dolgokról szól. (Nyilván a bejegyzés írói is erre gondoltak.) A közönség pedig ennek köszönhetően immunissá vált a korábban szenzációnak számító baltás gyilkosságokra, gyerekbántalmazásokra, gázolásokra és a hasonló szörnyűségekre. Talán megtanultuk távol tartani magunktól ezeket az eseményeket, megtanultuk "helyén kezelni" őket, ahogy azt a krimisorozatokban a sorozatgyilkosok után nyomozó FBI ügynököktől láttuk, hiszen ők sem rágódnak folyton a látottakon. (Csak, ha éppen kell az idegösszeroppanás/drogfüggőség szál valamelyik főszereplő személyes történetébe, de ez is csak arra neveli a nézőt, hogy tartson távolságot, ne vegye a világ gondjait a vállára.)
Amire a bejegyzésben kicsit megvontuk a szemöldökünk, az az volt, hogy a vallási robbantások, kínzások a korábban részletezett hírekkel szemben többet jelentenek a közönségnek, azok már "elég brutálisak" az ízlésünknek. Véleményünk szerint ez nem feltétlenül igaz minden esetben, hiszen manapság sajnos a vallási fanatizmusból fakadó bűncselekmények elég gyakoriak, de nem mindegy a helyszín. Persze, ha (Nyugat-)Európában történik, az mindenkit rettenetesen megvisel, de ha „már megint” a Közel-Keleten, vagy akár már tőlünk Keletebbre, arra sokan csak megvonják a vállukat, és azt gondolják, hogy ez arrafelé már természetes. A mi korosztályunk szinte már beleszületett ebbe, gyermekkorunktól kezdve beszámol ilyenekről a média. Arról persze hosszasan lehet értekezni, hogy milyen ember az, akit csak a közeli események ráznak meg, de a vita mindkét oldaláról olvashatunk helytálló érveket.
Visszatérve a műfajokhoz és az órán is demonstrált sajátosságaikhoz, még egy gondolatot szeretnénk megosztani. Manapság halványulnak a határok a műfajok között, szóba is került, hogy a mai online újságírás is egyre informálisabb, pár éve nem is lehetett volna komolyan venni, ami az Indexen vagy a 444.hu-n folyik. Mi érdekesnek találjuk például azt is a műfajok jellemzőivel kapcsolatban, hogy a heti házinak feladott kommentek sokkal közelebb állnak akadémikus szókincsben írt, több oldalas beadandókhoz, mint impulzívnak érzékelhető kommentekhez. Ez nyilván abból adódik, hogy egyetemi házi feladatról van szó, és megszólalás előtt jobban felkészülünk az adott témából, mint egy álneves kommentelő egy index által megosztott cikk alatt, de mi azért reméljük, hogy egy szmájli mindig belefér a végén...:)

Bodolóczki Petra, Hamvas Patrícia, Krispán Orsolya Anna

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.30 11:04:46

A bejegyzés jól összefoglalta a különböző médiaműfajokat és sajátosságaikat, az egyes típusokban előforduló kategóriákat, formákat. Az elmélethez nem sokat kívánunk hozzátenni, viszont kiemelnénk pár gyakorlati példát, összefüggést.
Fontos megemlíteni hogy a sajtóműfajoknak alapvetően két feladata van, a tájékoztatás, illetve a szabad véleménynyilvánítás. Ezek alapján különül el a sajtóműfajok tájékoztató (információs) és véleményközlő (publicisztikai)típusa. A tájékoztató típuson belüli kategóriákat nem sorolnánk fel, de ezek egyik fontos eleme a hír, a sajtó úgymond alapműfaja. Mi számít hírnek ma Magyarországon? Mire kíváncsiak az emberek? A mai információs társadalomban, ahol hihetetlen mennyiségű adathoz van hozzáférésünk az interneten keresztül, mekkora értéke lehet egy egyszerű hírnek? Walter Lippmann-t idézve: "hír az, ami előtérbe tolakszik". Ahogy a bejegyzés írói is említették, hozzá vagyunk szokva, hogy a médiából csak úgy áramlik felénk a sok tragédiáról, balesetekről, halálesetekről szóló hír. Mindennapossá vált ha a rádióban vagy a tévében terrorizmusról, robbantásokról, katasztrófákról hallunk. Egy hírt akkor jegyzünk meg manapság, ha átlép egy bizonyos ingerküszöböt, valami olyat közöl, ami még meghökkentőbb, megbotránkoztatóbb mint a korábban hallottak. Sokszor előfordult, hogy a média direkt erőszakosabban, brutálisabban próbálta a híreket leközölni. Meddig lehet ezt még fokozni? Lehetséges, hogy pár éven belül már olyan hírek lesznek általánosak, amik például 10 évvel ezelőtt elképzelhetetlenek lettek volna.
A sajtóműfajokon belül maradva áttérnénk a véleményközlő műfajokra is, amelyek egyre nagyobb teret nyernek. Annyira, hogy az internetes cikkek között keresgélve csak elvétve találunk tisztán objektív, véleménynyilvánítástól mentes irományokat. A véleményközlő műfajoknak igazából a célja az lenne, hogy az embereket gondolkodásra, egyéni véleménynyilvánításra késztessék, és nem az, hogy a látókörüket beszűkítsék és az eseményeket csak az egyik oldalról mutassák be.
Itt említenénk meg a kommentárt, ami tulajdonképpen egy határműfaj a véleményközlő és a tényközlő műfajcsalád között. A kommentárral az újságíró egy aktuális, magas hírértékkel rendelkező eseménnyel vagy témával kapcsolatban foglal állást, közvetíti a saját álláspontját, esetleg értékeli a témában megjelent eddigi véleményeket. Érvekkel és ellenérvekkel támasztja alá állításait és egy végső következtetésre jut. Ez lenne az elméleti megközelítés de a gyakorlatban többször fordul elő az, hogy a véleménynyilvánítás erősen egyoldalú, csak egy adott téma negatív feltüntetése, hibáinak elemzése jelenik meg benne.
Kiemelnénk még az internet jelentőségét is, hiszen ez a multimédia platform mindhárom klasszikus médium tartalmait képes megjeleníteni. Míg a többi médiaműfaj elsősorban az egyirányú kommunikációnak ad csak teret, az internet lehetővé teszi a kétirányú kommunikációt, interakciót. Manapság bárki feltölthet saját tartalmat, reagálhat mások megnyilvánulására. Felmerülhet bennünk a kérdés – az internet korszakában miért tud megmaradni a többi médium? A hagyományos médiumok is „haladnak a korral”, kialakítják saját internetes felületeiket, ahol interaktívabb formában közlik műsoraikat, jelenítik meg cikkeiket. A digitális sajtó egyre népszerűbb, hiszen mi sem egyszerűbb mint 2 kattintással megtalálni a számunkra érdekes, aktuális cikkeket és híreket, ahelyett, hogy az újságosnál állnánk be a sor végére. De gondoljuk a televíziózásra – bármikor visszanézhetjük a leadott műsorokat. Nem kell meghatározott időben a TV előtt ülni és várni, hogy kezdődjön a kedvenc sorozatunk, mert az olyan online szolgáltatók mint például a Netflix, lehetővé teszik hogy a tartalmakat tetszés szerinti időben nézzük meg. A rádiózással is hasonló a helyzet, visszahallgathatunk műsorokat, megtalálhatjuk a részletes programot és a lejátszott zenék listáját is. Az internet megjelenése egyszerűbbé, könnyebben elérhetővé tette a médiát, és kérdés, hogy meddig tudnak a klasszikus médiumok megmaradni mellette.
Készítették: Antal Dorina, Králik Dóra, Rédai Mariann
Forrás:
www.kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/4_1555_016_101130.pdf

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.06 17:05:21

A heti cikk nagyon informatív volt, mivel ezzel a fogalommal, hogy „médiaműfaj” már sokszor találkoztunk tanulmányaink során, viszont a cikkben több megközelítésből van a téma vizsgálva, amely új jelentéseket ad számunkra. Az egyik legérdekesebb megközelítésnek a kultúránként való eltérő értelmezést találtuk, ez mindig érdekes vizsgálódási pont, hogy a kulturálisan eltérő jellegzetességek mennyiben befolyásolják a média elemeit. Alapvetően, ahogy a cikkben is olvashatjuk, három alapkategóriát különítünk el, a sajtóműfajokat, a rádiós műfajokat és a televíziós műsorokat. Ezeket kiegészítve az elmúlt 10-15 évben az internet térnyerése elég erősen átformálta a médiahasználati szokásokat, közvetítő szerepe lévén szinte minden média felületre betört.
A sajtó magában egy viszonylag tág fogalom, ezért is érdemes kategóriákra bontani. Szerintünk a tartalom szerinti és megjelenés rendszeressége, terjesztési helye szerinti csoportosítás a műfaji definíciót lefedi, viszont az is tény, hogy még kategorizálva sem egyszerű eligazodni a sok-sok sajtóelem között. A nyomtatott sajtó szerepe általánosságban csökkenő tendenciát mutat, azonban kivételt képzenek például az egyes női magazinok, amelyek iránt az online tartalmi elemekkel szemben érdekes módon nem, vagy csak nagyon minimálisan csökkent a kereslet. A kínálati oldal telített, a választék széles palettája érhető el, viszont tapasztalatunk alapján a női magazinok alapvetően a hűségolvasókat vonzzák, akik rendszeresen vásárolják az adott márkát. Tipikusan ilyen újságok a Joy, Cosmopolitan és a Glamour. A nyomtatott sajtó kategóriájában szintén népszerűek még a bulvár, illetve gazdasági lapok, azonban ezekkel az online felületek, hírportálok már jobban felveszik a versenyt. A rádiós műfajok tekintetében szintén rengeteg kategóriát soroltak fel a cikk írói, viszont a kategorizálással ez esetben nem teljesen értünk egyet. Például a hirdetéseket és reklámokat nem igazán sorolnánk a műfajok közé, mert ezek kötelező jellegű tartalmi elemei a rádiós műsoroknak és nem vehetőek egy kalap alá például a hír-vagy zenei műsorokkal. Kiegészítő elemként funkcionálnak, átvezetést biztosítanak az egyes műsortípusok között. Manapság tipikus rádiós műsorok a reggeli show-k, amelyek általában vegyítik a műfaji kategóriákat. Ez amiatt fontos, hogy széles közönségeket el tudjanak érni és ott tudják a hallgatókat tartani az adott rádiócsatornán. Reggel rengetegen ülnek autóban, korosztálytól, érdeklődési körtől függetlenül, ezért fontos, hogy széles köröket elérő műsorpaletta kerüljön összeállításra. A televíziós műfaj a leggazdagabb ingerekben, ezért talán a legalkalmasabb médium arra, hogy hosszabb időre lekösse a figyelmünket, és odaláncoljon minket a képernyő elé. A mai világban csatornák százainak kínálata szolgálja a fogyasztók szórakozását, lefedve ezzel mindenki igényeit. Talán a televízió az a médium, amely időtlen és mindig képes olyan tartalmat szolgáltatni, amely kielégíti a fogyasztók érdeklődését. Főleg napjainkra jellemző az információk sokasága, hírek tömege ér el bennünket nap mint nap. Ezeket szelektálni, és megtalálni a számunkra érdekeset nehéz, viszont ilyenkor jönnek képbe a „kapuőrök”. A csatornák törekednek olyan kínálat előállítására, amely az ő műsorpalettájuk elé vonzza a nézőket. Ilyenkor kerül előtérbe a „kapuőr” szerep, a céljuk nyilván minél érdekesebb, kiemelkedőbb hírcsomag összeállítása. Az információsokaság következtében általánosságban megemelkedett az emberek ingerküszöbe, ezért egyre inkább nehéz olyan tartalmakat generálni, amelyek mégis felkeltik a nézők érdeklődését és kitűnnek a médiazajból. Ez a probléma egészen a társadalmi szintekig vezethető vissza, mert sajnos elmentünk egy olyan világ irányába, amelyben az erőszak, brutalitás és a különböző bűncselekmények már nem számítanak meghökkentőnek, az emberek általános stressz helyzetben élnek, mivel szinte minden nap találkozni hasonló jellegű hírekkel a médiában. Véleményünk szerint ez egy nem igazán jó irány, de sajnálatos módon a társadalom generálta, és egyének szintjén ezt befolyásolni, megváltoztatni kimondottan nehéz, szinte lehetetlen.

Készítette: Krasznai Gréta, Mosberger Evelin

Kommunikációs gyakorlat2 A médiahatások folyamatai és modelljei 2016.04.10 05:49:23

Készítette: Czoch Blanka, Baranya Gábor, Bankó Balázs Az eheti bejegyzésben a médiahatásokról és azok folyamatait fogjuk bemutatni. A média nagyon sok területen befolyásolja az életünket, ezért is érdekes terület ezen hatások vizsgálata. Mindennapjainkban a médiából átvett információk alakítják ki,…..

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.13 09:53:41

Az eheti téma legnagyobb érdekességét a média kialakulása és, mellett párhuzamosan, az emberekre gyakorolt hatásának vizsgálata adta. A média, annak fogyasztói viszonyának egyik megválaszolatlan kérdése, hogy a média milyen hatással van az emberek gondolkodására és viselkedésére. Azt tudjuk és bizonyított is, hogy valamilyen kapcsolat fennáll közöttük. Ez megmutatkozik a média fejlődési szakaszaiban, illetve a modern tömegkommunikációs eszközök megjelenésében, ami nagymértékben változtatta meg és alakította át az életünket. Annyit elmondhatunk, hogy a média vált a legfontosabb információforrásunkká.

Ennek kezdete az 1920-as és 1930-as évekre vezethető vissza, ahogy a blogbejegyzésben is kifejtették. Ezen években a média nagy és közvetlen hatást gyakorolt az emberekre. Az újdonságnak számító információforrások ekkor a nyomtatott sajtóból, filmekből, filmhíradókból, köztéri plakátokból illetve rádióból tevődtek össze. Ezekben az időkben az emberek, mint befogadók működtek, egyirányú kapcsolat és kommunikáció állt fent a média és fogyasztói között. A közönség passzív szerepben játszik, és nem volt módja a visszacsatolásra illetve a média befolyásolására.

Az 1940-es évekre, a média fokozottabb elterjedésének köszönhetően egy új hatás mutatkozott, amely szerint a média csak kismértékben képes hatni az emberek gondolkodásmódjára, csekély mértékben, közvetett módon tudja befolyásolni a közvéleményt. Úgy vélték, az emberek ezekben az időkben már kritikus résztvevői a tömegkommunikációs folyamatoknak, véleményüket nagyobb mértékben alakítja a környezetük, a család vagy a munkahelyi személyközi kommunikáció, mint a tömegkommunikáció. Az emberek megtanulták kezelni az akkor őket érő információmennyiséget, és szelektáltak a számukra releváns információkra.

AZ 1960-as és 1970-es évekre a média ismét nagy társadalmi hatással volt a közönségére, ennek magyarázata a televízió nagyobb elterjedésében és kihasználtságában kereshető. A televíziózás közvéleményre gyakorolt hatása sokkal nagyobbnak látszott, mint az addig előtérben lévő rádió és nyomtatott sajtó. A televízió vált az emberek elsődleges információforrásává, kiszorítva az addigi személyes kapcsolatokra épülő tájékozódást. Felerősödött a média szelektivitása, mivel a valóság bizonyos elemeit előnyben részesítette, bizonyos információkat háttérbe szorított.

A következő nagy változást az 1990-es és az ezredforduló hozta magával, az internet térnyerésével. Ezt az időszakot a mai napig érezhetjük, az internet vált a televíziózás mellett az egyik legnagyobb befolyással bíró médiummá. Az emberek a nagy információmennyiséget megszűrve, a nekik érdekességgel bíró hírekre szűkítik. Döntéseinkhez szükséges információk többségét a médián keresztül szerezzük be, így a korábbi hírszerző forrásaink, mint a család vagy referencia csoport, kisebb szerepet kap életünkben. Ezt szemlélteti a tanulmányaink során az a tény is, hogy információszükséglet esetén első körben az internethez fordulunk segítségért, és csak másodlagos megoldásként keresünk fel egy szakirodalmat, szakkönyvet vagy esetleg egy hozzáértő szakembert.

Az emberek többsége azokat a híreket tartja relevánsnak, amelyek a televízióban illetve a nyomtatott sajtóban kiemelt helyen szerepelnek. Számos eset mutatja, hogy a média gyakran más oldalán közvetíti az eseményeket. A szakirodalomban bemutatott példa is ezt igazolja: a parlamenti közvetítések alkalmával a parlamenti képviselők a megszokottnál nagyobb hévvel és indulattal szólalnak a fel az üléseken, a televízió kamerák felvételei miatt. Ezen alkalmakkor a képviselők nem a parlamenti gyűlésen résztvevőkhöz, hanem a televízión keresztül a potenciális választópolgárhoz szólnak. Ez a tény azonban nem vonja maga után az azonnali befolyásolhatóságot.

Zárógondolatként fontosnak tartjuk megkülönböztetni a média tájékoztatási és befolyásolási szerepét. „A tájékoztatás esetében az üzenet címzettje józan megfontolások alapján mérlegel és dönt arról, hogy megváltoztatja-e a véleményét és a magatartását, vagy sem. A befolyásolás esetében viszont az üzenet címzettjének a kommunikátor akaratának megfelelően változik a véleménye és a viselkedése.” (Bajomi-Lázár, 2006)

Készítették: Beregszászi Attila, Esztergálos Dorottya, François Vivien
Forrás: Bajomi-Lázár Péter (2006): Manipulál-e a média?, elérhető: www.mediakutato.hu/cikk/2006_02_nyar/04_manipulal-e_a_media/, letöltés ideje: 2016. április 12.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.13 10:55:38

A mai ember számára egyértelmű, hogy a média nagy befolyással van az életére és a viselkedésére. A média egyértelmű befolyásolásáról viszont csak akkor beszélhetünk, ha az információ szolgáltatójának akaratának megfelelően változik a véleményünk és annak megfelelően viselkedünk.
A médiahatásokról való gondolkodásnak négy szakasza állapítható meg:
1) Az első szakasza a médiahatások történetének a mindenható média, ami a 30as évekig tartott. Ezekben az időkben a médiumok még újnak számítottak és az emberekre ezáltal jóval nagyobb hatást gyakoroltak. Nem gondolták, hogy a médiumok manipulációk eszközei lehetnek és bíztak az általuk közölt információkban.
2) Ezután következett a nagyhatású média elméletének próbatétele, amikor már tudatosan elkezdték vizsgálni a média emberre gyakorolt hatását. Ez a szakasz a 6öas évek elejéig tartott.
3) A harmadik szakasza a médiahatások vizsgálatának a nagyhatású média újrafelfedezése. Ekkor a az emberek életének már kezdett mindennapi részévé válni a média. A televízió ekkor már befolyásolta az emberek mindenapjait hatással volt gondolkodásukra.
4) Végül a negyedik gondolkodásmód a médiahatásokról a médiahatás, mint alkufolyamat, különválasztja az emberek és a saját véleményét és a televízió ezeknek megfelelően a népszerű nézőpontokat közvetíti.
A médiának lehetnek meglehetősen pozitív és negatív hatásai is. Pozitív hatása például az, hogy az emberekhez széleskörűen eljutnak az információk. Így sokkal okosabb és tájékozottabb lehet a társadalom azon rétege, amely értékes információkat tartalmazó médiumokat vesz igénybe. Vegyük például a National Geographic vagy a Sectrum csatornákat. Azok egyértelműen pozitív hatással vannak az érdeklődő emberekre, fontos szerepet játszanak az értékes információk átadásában. Viszont nem csak értékes információkat közöl a média. Az is megtörténhet, hogy az emberek figyelme elterelődik olyan irányba, ami teljesen haszontalan és igénytelen szórakozást jelent. Ha ilyenekkel kötik le az agyukat és idejüket az negtív az életüket nézve. Például ha a délutánját az ember valóságshowkal tölti ahelyett, hogy valami aktív tevékenységet végezne. Tehát nagy szerepe van magának az embernek is abban, hogy a médiának a hatása mennyire van rá pozitív vagy negatív hatással. Az ember nagy mértékben maga válogathatja meg, hogy milyen médiumokat és milyen tartalmakat fogyaszt. Ezentúl az is változó, hogy ki mennyire hiszékeny. Mert igenis manapság a média már egy nagyon erős befolyásoló eszköz. Növelni akarják a fogyasztásunkat és a költekezéseinket, befolyásolni akarják politikai nézetünket és véleményünket. Figyelem elterelést is alkalmazhatnak a hírekben, hogy egy helyi botrányt nemzetközi katasztrófákkal ellensúlyoznak. Tehát a médiában résen kell lennie az embernek, hogy mire fordítja figyelmét és az ott hallott, látott információkat mennyire hiszi el.
Nem csak információs tekintetben vizsgálhatjuk a médiát. De az emberek viselkedésére és küllemére is hatással lehet. Például minden időkben az aktuális szépségideál meghatározásában is nagy szerepet játszott a média. A divat az abszolút egy média által befolyásolt jelenség. Az emberek akár tudatlanul de tudatosan is követni kezdték a tévében megjelent hírességek öltözködését.
A művészetek közül pedig főleg a zene az amelyet a médiumok befolyásolnak. Az ember kénytelen azt hallgatni a rádióban, amit éppen leadnak amikor azt hallgatja. Ha a rádiós zenéket ki akarja kerülni akkor egy másik médiumot kell választania ahol jobban válogathat.
Tehát a média hatással van ránk, de mi azt tudatosan kontrollálni tudjuk, ha tudatos fogyasztók vagyunk.
Bacsa Zoltán, Pepó Viktória, Bolvári Bence

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.06 08:08:17

A média hatásait vizsgálva mindenképpen szót kell ejtenünk annak befolyásoló, illetve véleményformáló hatásáról. Akarva akaratlanul is minden nap találkozunk a minket körülvevő médiumokkal, például rádió, televízió vagy nyomtatott sajtó formájában. Sokan azonban ennek ellenére is úgy gondolják, hogy a média a hatalmas „zaj” ellenére nem feltétlenül van befolyásoló hatással életünkre, gondolkodásmódunkra. A cikk szerint befolyásoló hatásról csak is akkor beszélhetünk, amikor a vélemények a befolyásoló által képviselt álláspont irányába változnak. Természetesen az idő múlásával változnak az emberek szokásai is, emellett a kulturális, társadalmi környezet, és természetesen a média is, és annak megjelenése, szerepe az emberek gondolkodásmódjában. Eszerint 4 csoportot különböztetünk meg. Az első a „mindenható média”, amely a 30-as évekre volt jellemző elsősorban, amikor még például a rádió, televízió új médiumoknak számítottak. Pont emiatt a média ekkori megjelenési formája hatalmas tömegeket volt képes megmozgatni. A világháború idején, ha például belegondolunk, hogy a nagy vezetők, mint például Adolf Hitler hogyan és milyen hatékonysággal kommunikált több ezer emberrel, rögtön látjuk az akkori médiumok „tömegmozgató” hatásait. A rádión, televízion keresztül csak a propagandabeszédeket lehetett hallgatni, az emberek pedig ha akarták, ha nem, életük szerves részét képezte. Következő csoport a „nagyhatású média elméletének próbatétele”, melyben a világháborús időszak után vagyunk már, és a médiumok közül leginkább a televízió és annak hatásai álltak a középpontban. Kutatásokkal szerették volna mérni, hogy mennyire lehetséges a televízión keresztül elérni és megszólítani az embereket, mennyire befolyásolja az életüket. Véleményünk szerint ebben az időben ez még csak kezdetleges fázisban volt, azonban a tömegeket megmozgató hatása már ekkor is érvényesült, viszont a sok változó miatt még nehezebben lehetett vizsgálódni és következtetéseket levonni. Következő lépés a „nagyhatású média újrafelfedezése”, amely az első nagyobb lépés a televíziózás terén, a 60-as évektől kezdve a televíziónézési tendencia felfelé ívelt, átszabta az emberek mindennapjait. Emlékszem, hogy mikor kisgyerek voltam és sokat néztem a TV-t anyukám rendszeresen felhozta az ő gyerekkorából a történeteket, és elmesélte, hogy mikor 7-8 éves volt, mennyire nagy dolognak, és újdonságnak számított a televízió. Ekkor még csak nagy szűk réteg rendelkezett televízióval, ezért úgymond kiváltságnak számított. A választék csatornák terén nyilván lényegesen kevesebb volt, de az emberek élvezték az új, elterjedt televíziózási trendet. Az utolsó fázis „a média, mint alkufolyamat”. A 70-es évektől beszélhetünk arról az időszakról, amikor a média asszociációi a bizalommal és elfogadással társultak, és emellett a befolyásoló szerepe is erősödött. Ez abból állapítható meg, hogy az emberek egyre többet beszéltek a média világáról, a közvetített tartalomról, és ez átalakította a társas kapcsolatokat is. Úgy gondoljuk, hogy innentől kezdve beszélhetünk igazából a médiának a befolyásoló hatásáról. A későbbiekben ezek a hatások csak egyre erősödtek. Ha csak napjainkra gondolunk, nincsen olyan beszélgetés, ahol a médiában szereplő aktuális témák vagy valamilyen formában közölt tartalmak ne jelennének meg. Itt a televízión kívül természetesen gondolok a közösségi médiára, rádióra, újságokra és lényegében minden médium ide sorolható. Ennek pozitív és negatív hozadékait egyaránt érzékelhetjük. Sajnos a megjelenő tartalmak között nem csak hiteles és megbízható információk születnek, és ezeknek a szelektálása elég nehéz. Sok ember a média alapján formál véleményt, és ez nem minden szituációban feltétlenül helytálló. A média szabályrendszere elég szigorúan felügyelt rendszer, viszont a tartalmakat lehetetlenség teljes egészében megszűrni hitelesség alapján, ezért az emberek szubjektív véleményezésére vannak bízva. Véleményünk szerint az arany középutat kell megtalálni, ami alatt azt értjük, hogy természetesen tájékozódni kell, a média által közölt tartalmakkal jó tisztában lenni, viszont nem lehet ez a fő véleményformáló elem. Saját véleményünket a médiától meg kell próbálni elkülöníteni, és nem azt közvetíteni.

Készítette: Krasznai Gréta, Mosberger Evelin

Kommunikációs gyakorlat2 Kommunikációs különbségek férfiak és nők közt 2016.04.30 23:06:01

A korábbi személyközi kommunikáció tematikájú bejegyzésben már szó volt a metakommunikáció olyan aspektusairól, mint általános testtartás, mimika, hanglejtés stb… Jelen írásunkban ezekre nem térnénk ki újra részletesen, inkább a nők és férfiak között kialakult legjellemzőbb különbségekre fektetnénk…..

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.04 11:30:45

A bejegyzésben taglalt téma fontossága és aktualitása megkérdőjelezhetetlen. Számtalan kutatást készítettek arról, hogy a férfiak és nők agya miben különbözik, a tudósokat rendkívül foglalkoztatják a nemek közti kommunikációs különbségek. Ez természetes, mivel az élet minden területén szükségünk van arra, hogy a másik nemmel valamilyen módon kommunikáljunk.
Ezt sajnos nem tudjuk megtenni félreértések nélkül, hiszen a nők és férfiak kommunikációjában megnyilvánuló különbségek, mint ahogyan azt fent is említették, már az őskorban gyökereztek. Ha nem tudjuk felismerni és megérteni ezeket az alapvető eltéréseket a gondolkodásmódban, az sokszor végzetes félreértésekhez vezethet. A férfiak például az érzelmeiket nehezebben fejezik ki, nem szavakkal hanem inkább tettek útján., többre értékelik a fizikai kontaktust a verbális helyett. Ezzel szemben a nők gondolkodásmódját gyakrabban befolyásolják az érzelmeik, sőt, sokszor nehezen palástolják érzelmeiket, és azokat első sorban verbális úton fejezik ki. A férfiak ha beszélnek akkor a lényegre törnek, tényeket közölnek és megoldás-orientáltak, míg a nők a beszéddel inkább a kapcsolataikat ápolják.
Hogyan tudjuk magunk mégis megértetni a másik nemmel? Karinthy Frigyes mondása, hogy " Férfi és nő sohasem érthetik meg egymást, mert mindegyik mást akar. A nő a férfit, a férfi a nőt." Sokszor mondják azt is, hogy a férfi és a nő két külön nyelvet beszél, vagy külön világban élnek. Azt elmondhatjuk, hogy mindkét nemnek van egy jellegzetes kommunikációs mintája, csak nem ugyanazt értik egyes mondatok alatt, mint amit a másik gondolna. Ezért merülhet fel olyan szituáció hogy a férfi "Mi a baj drágám?" kérdésére a nő egymás utána háromszor válaszol a "Semmi!"-vel, és amikor a férfi ebbe beletörődik és feladja a további kérdezősködést a nő azzal vág vissza, hogy soha nem hallgatja meg őt a férfi és nem érdekli hogy mi van vele. Sokszor panasz forrás a párkapcsolatokban a nők részéről az, hogy a partnerük nem hallgatja meg őket, és nem szentel kellő figyelmet rájuk. A férfiak nem tudnak egyszerre két dologra koncentrálni, és ha párjuk valami más tevékenység, például tévé nézés közben beszél hozzájuk, valóban nem tudnak figyelni rá. Ha pedig figyelnek is, azt nem tudják hosszasan megtenni, és rögtön valamiféle megoldással rukkolnak elő, lényegre törően közlik a véleményüket az adott témáról. Ők csak akkor osztják meg problémáikat párjaikkal, amikor valamilyen megoldást várnak vagy segítségre van szükségük, amit amúgy is ritkán ismernek el. A nők velük szemben hangosan gondolkodnak, minden megosztanak, még azt is, amire nem feltétlenül várnak reakciót vagy vélemény nyilvánítást. Azért teszik mindezt, hogy közelebb kerüljenek a másikhoz, mert mint ahogy már említettük, az érzelmeiket is gyakran verbálisan fejezik ki.
Fontos megemlíteni, hogy nem csak a párkapcsolatoknál fordulhat elő konfliktus a kommunikációs különbségekből, a munkahelyen is például rengeteg konfliktus adódhat ezekből az eltérésekből. A szakértők szerint a nőknél nagy a különbség a hivatalos és a személyes, bizalmas nyelvhasználat között, nem összetéveszthető a kettő, viszont a férfiaknál a személyes vagy bizalmas beszélgetések hangvétele és szóhasználata sokkal közelebb van a hivataloshoz.
Gondolhatunk itt a nonverbális kommunikációra is- a férfiaknál a bólogatás az egyetértést jelenti, míg a nőknél az ha bólogatnak jelentheti azt is hogy figyelnek vagy érdeklődnek a téma iránt. Ebből adódhat pár félreértés, ami a békés munkahelyi légkört olykor csatatérré változtatja.

Antal Dorina, Králik Dóra, Rédai Mariann

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.04 13:36:59

„Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a férfi nőt - a nő férfit.” A kommentet Karinthy Frigyes híres idézetével kezdeném. A férfi és nő közötti különbségek mindig is meghatározó szerepet játszottak az emberek életében. A két nem sosem fogja teljesen megérteni egymást, mindig is lesznek olyan szituációk, ahol egészen más nézőpontból szemléli a férfi és a nő a helyzetet. Talán a legmegosztóbb magatartás a hiszti, amelyre mindig azt mondják, hogy csak a nők tudnak hisztizni, a férfiak nem, pedig ez nagyon távol áll a valóságtól. Aki látott már egy férfit hisztizni, az tudni fogja, hogy mire gondolok.
Hogyan is néz ki a hiszti folyamata nőknél és férfiaknál?
A női hisztinek számos fajtáját tudjuk megkülönböztetni. Vannak a csendesebb fajták, ami a megsértődéssel kezdődik és a „– Mi a bajod? – Semmi.” dialógussal játszódik le a férfi és nő között. Amennyiben a nő így válaszol, akkor kedves férfiak, kezdjetek el aggódni, de gyorsan, mert bizony baj van, nem kicsi. A durvább és erőteljesebb fajtája a női hisztinek a hirtelen, a férfiak szerint minden ok nélkül kitörő hisztéria, amely azonban amilyen gyorsan jön, általában olyan gyorsan is megy, az már nem a nő baja, hogy a férfiak olyan türelmetlenek és nem bírják kivárni ezt az időt.
Hogyan tudnak ezek ellen védekezni a férfiak? Igazából és őszintén sehogyan. Sajnáljuk, de ezek vagyunk mi, kérlek, fogadjatok el minket így, higgyétek el, mi is azon dolgozunk, hogy a hisztiket minél inkább lecsökkentsük.
Most itt az ideje áttérni a férfi hisztériára, mert bizony ti sem vagytok mások, kedves férfiak. A legalapvetőbb szituáció, ahol a legtöbb férfi hisztizik, a betegség. Milyen a beteg férfi? Már egy kisebb betegség esetében is a férfi úgy érzi, hogy egy halálos korral áll szemben, ami a vég és nincs tovább. Ilyenkor általában elvárja, hogy a nő gondoskodjon róla, figyeljen rá, ápolgassa és törődjön vele, és kizárólag csak vele. Ez mind arra vezethető vissza, hogy a férfi nemtől azt várta/várja el a társadalom, hogy erősek legyenek, minden helyzetben, szilárdak, sebezhetetlenek („Egy férfi ne sírjon!”). Így, amikor betegek, akkor „végre” kiléphetnek kicsit ebből a szerepből és újra sebezhető, érzelmes kisgyermekekké válhatnak, akikről gondoskodik a nő.
Láthatjuk, hogy a két nem nagyon eltérő még a hisztikkel kapcsolatban is, amely társadalmi és evolúciós okokra egyaránt visszavezethető. A két nem sosem fog ugyanúgy működni semmilyen téren, a kommunikációjuk is teljesen különböző. Itt elég csak arra gondolni, hogy mennyire másként kommunikál és cselekszik a két nem, ha valami nagyon fontos dolgot meg akarnak szerezni.
Végszóként annyit tennék még hozzá, hogy legközelebb, amikor vitatkozunk valami létfontosságú dolgon a párunkkal, vagy a másik nem valamelyik tagjával és elhangzik az a kérdés, hogy „- Hát nem érted?” vagy „- Miért nem fogod már fel végre?”. Gondolkozzunk el azon kedves hölgyeim és uraim, hogy lehetséges, hogy valóban nem érti a másik fél, amit akarunk, és nem kell feltétlenül arra gondolni, hogy az illető direkt nem akarja megérteni a mondandónkat.
Végül pedig fogadjuk el ezt a jelenséget és gondoljunk arra, hogy mennyivel unalmasabb és szürkébb lenne az életünk, ha a másik nem mindig pontosan ugyanazt és ugyanúgy gondolkozna a világ dolgairól.

Készítette: Szabó Nikolett, Tóth Eszter, Zsoldos Vanda

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.05 09:15:27

Ez a téma már órán is igencsak felkeltette érdeklődésünket, és a blog bejegyzés után még egy kicsit jobban beleláthattunk, hogy miben is különbözik a női és a férfi metakommunikáció.
A nonverbális jelzéseinket érdemes önmagunknál és másoknál megfigyelni, mert mindkettőből tanulhatunk, jobban megismerhetjük magunkat és embertársainkat.
Szavakkal könnyebb hazudni, a testbeszéd azonban leleplez minket, ha nincs összhangban mondandónkkal (inkongruencia), bár idővel ezzel is félre lehet vezetni másokat
(Allan Pease, Testbeszéd).
Vannak férfias nők és nőies férfiak (Jung, anima, animus). Így sokszor érdemes mélyebbre hatolnunk ebben a vizsgálódásban és a józan paraszti eszünket használni.
Manapság sokszor hallani, hogy felcserélődtek a női-férfi szerepek, de ez nem feltétlenül igaz. Mint, ahogy azt órán megtudhattuk, az evolúció során máshogy fejlődtek a kommunikációs készségeink, és ez napjainkban sokszor a nőknek kedvez, hiszen gyakorlatilag minden munkánál elvárt, hogy jól tudjunk kommunikálni egymással.
Szerintem ezen szerepek felcserélődése nem igaz, inkább a viselkedési normáink változtak meg. Így lehet az, hogy sokan rácáfolunk a női-férfi sztereotípiákra (tájékozódás, vezetés, vásárlás, főzés), főleg, hogy ezek nagy része tanulható és fejleszthető készség.
A két nem közötti viselkedési különbségek régóta izgatják az embereket, rengeteg cikk, könyv és tanulmány született ezzel kapcsolatban. Sokan a biológiában keresik erre a választ, mint, ahogy a blogbejegyzés írói is, és rengeteg mindent megmagyaráz az agyunk és idegpályáink sűrűsége és felépítése. Ezek tudományos kísérletek eredményei, többszörösen bizonyítottak, ezekre a magyarázatokra biztonsággal támaszkodhatunk. A kevésbé hiteles információkkal, „elemzésekkel” nap, mint nap találkozhatunk akár a Facebookon is. Dunát lehetne rekeszteni a „10 jel, hogy a pasid odáig van érted”, „5 dolog, amiből tudod, hogy ő az igazi”, „ Jelek, hogy megcsal téged” típusu írásokból. Itt inkább megfigyelésekre, és ezekből levont következtetésekre bukkanhatunk, de nagyon általános az összes ilyen cikk.
Ezért is fontos, hogy tájékozódjunk a témában, és könnyen tudjuk olvasni a másik nem non-verbális üzeneteit is, esetleg kontrolláljuk sajátunkat. A bennünk élő kétely, bizonytalanság és félelem, hogy nem találjuk meg a párunkat az életben, és, hogy mindez azért van mert képtelenek vagyunk a jelekből olvasni, vagy nem kommunikálunk (illetve metakommunikálunk) jól olyan mértékű, hogy ma már egy egész iparág épül erre. Magyarra fordítva „társas dinamika szakértő”-nek nevezik magukat, röviden csak „PUA”-nak, ami az angol Pick-up Artist (vagyis felszedő mester) kifejezésből származik. Ezek az emberek specialistának érzik magukat ilyen téren és segítenek, az ilyen jelek olvasásban. Természetesen nem kell készpénznek venni tanácsaikat, de sokszor képesek segíteni, ha másban nem is, abban mindenképp, hogy könnyebben olvassunk a másik non-verbális kommunikációját. Ezen a tréningek és táborok férfiakat céloznak, ami kissé szexista, és sokszor sajnos van ilyen fennhangja az előadásoknak is. De kommentünknenk nem célja, hogy ezeket az eseményeket minősítse, csupán szerettük volna hangsúlyozni, hogy mennyire fontos is ez a téma mindennapjainkban.

Bankó Balázs, Baranya Gábor, Czoch Blanka

Kommunikációs gyakorlat2 Kommunikáció a beszéden túl 2016.04.23 20:06:48

A kommunikációt nem csak tudatos, szándékos tényezők befolyásolják. Beszédünk során többségben vannak az önkénytelen, és nem tudatos jelzések, amik kommunikációnk 70%-át alkotják. Ezeket igen nehéz is kontrollálni, megmásítani, egy hazug ember lehet, hogy mondanivalójával nem fedi fel magát és…..

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.30 16:59:33

A blog bejegyzésben olvashatunk a non-verbális kommunikációról. A csoportunk úgy gondolta, hogy ezt a témát egy a hozzánk, leendő pályakezdőkhöz közel álló témán keresztül mutatja be. Ez pedig nem más, mint az állásinterjú. Az, hogy egy remek önéletrajz után egy személyes találkozóra is invitálnak a cégek, még egyáltalán nem garantál semmit. Ráadásul, ha a jelölt nem annyira szimpatikus, akkor nagyon sokat kell „dolgoznia” az adott interjún, hogy tovább jusson a következő körbe, vagy esetleg elnyerje az aktuális nyitott pozíciót. A szimpátiát nagyban befolyásolják a metakommunikációs jelek. Ezeket alapvetően nehéz irányítani, de kellő odafigyeléssel a hasznunkra lehet fordítani.

Az állásinterjú első 15 másodperce sorsdöntő, ez alatt az interjúztató már valamilyen véleményt formál a jelentkezőről, amely nem szavakból, hanem benyomásokból áll. Ennek a benyomásnak az első része a kézfogás. Figyelni kell a szorítás erősségére, hiszen se a „döglött hal” sem pedig a „csonttörő” kézfogás nem tűnteti fel a jelöltet jó színben. Előbbi önbizalomhiányt feltételez, míg utóbbi agresszív személyiségre utal. A határozott, de nem túl erős szorítás mellé viszont érdemes szemkontaktust tartani az illetővel. Ezzel áttérünk a következő benyomás részre, a szemkontaktusra. Az interjú során kezdőként még idegeskedve, lámpalázasan természetesen rendszerint elő- előfordul a kitekintés, de tapasztaltabbaknál ez a kitekintés azonban már hazugságra vagy titkolózásra is utalhat. Tehát ahogy a bejegyzésben is megemlítik: „A tekintet irányának és tartalmának mindig jelzésértéke van”. Végül pedig a testtartást kell még megemlíteni, ami szintén nagy szerepet játszik a jelölt megítélésében. Itt is az aranyközép út a legjobb, mert a görnyedés vagy sunyi tartás a hazug vagy zavarban lévő emberekre jellemző, míg a túlzott feszesség pökhendiség érzetét keltheti.

Tovább haladva az interjú elejéről, a jelöltben a kezdeti lámpaláz és izgulás lecsendesül. De az interjú alatt is előfordulhatnak az olyan ösztönös reakciók, amelyekkel a feszültséget szoktuk levezetni. Ilyenek lehet, ha valamivel babrálunk (például: toll, papír), ami az interjúztató számára igen idegesítő lehet, de mindenképpen jelzésértékű. A babrálás mellett érdemes kerülni az ujjainkkal a kopogást az asztalon és lábon dobolást. A kezünkkel a legjobb, ha gesztikulálunk, persze nem túl hevesen. Figyelni kell arra, hogy ne tegyük a hátunk mögé a karjainkat, mert ezzel túl nagy önbizalomra és lazaságra utalunk. Valamint, hogy ha karba tett kézzel ülünk, akkor azzal egyértelműen kifejezzük a távolságtartást akár a téma akár az interjúztató személye felé.

Az interjú végén, az elköszönés is fontos, hogy a megfelelő módon történjen. Ismét határozott szemkontaktus, a korábban megírt módú kézrázás, és hangos köszönés, akármiben is állapodnak meg az interjúztatóval. Ez lesz ugyanis az utolsó kép, ami megmarad a fejében az adott jelentkezőről.
Összességében elmondható, hogy a metakommunikációs jelek igen változatosak. Érdemes külön figyelmet fordítani a bejegyzésben szereplő kommunikáció beszéden túli eszközeinek az elsajátítására, mert akár álmaink állása is múlhat rajta, annak ellenére, hogy maximálisan összeszedettek vagyunk a beszélgetés során. Azért ezt sem szabad túlzásba vinni, nem szerencsés az interjú alatt végig színészkedni. Ezzel ugyanis olyan képet alakíthatunk ki magunkról, amilyenek valójában nem is vagyunk. A sikeres interjú és felvétel után erre általában már a próbaidő alatt fény is szokott derülni, amelyik egyik fél számára sem jó. Ezért ezektől a kellemetlen helyzetektől jobb megkímélni magunkat, azzal, hogy önmagunkat adjuk őszintén, de magabiztosan.

Készítette: Ivancsó Roland, Késmárki Diána, Keszthelyi Lívia

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.01 19:33:02

A metakommunikációs bejegyzést olvasva folyamatosan azon gondolkodtunk, hogy ez a nem szavakkal kifejezett, gesztusok vezérelte kommunikáció mennyire szerves részét képezi életünknek és mennyire nem is vesszük észre néha, hogy ilyen módon kommunikálunk a környezetünk felé. Ha zavarban vagyunk, elpirulunk, ha kellemetlenül érezzük magunkat valakinek a közelében, hátrább lépünk, ha meglepődünk, elkerekítjük a szemünket, és még sorolhatnánk, hogy hányféle metakommmunikációs formát alkalmazunk mindennapjaink során. A metakommunikációs jelzések sokat elárulnak a mi személyiségünkről és természetesen akarva akaratlanul arról is, hogy hogyan viszonyulunk a környezetünkhöz, és mi a véleményünk az éppen ránk hatást gyakorló emberekről/tényezőkről. Emellett jogos felvetés, hogy az érzelmek vezérelte, szavak nélküli kommunikáció kultúránként eltérő jelentésekhez párosulhat, tehát arra, hogy milyen módon kommunikálunk más kultúrabeli emberekkel fokozottan figyelnünk kell. Jó példa erre a felfelé a „V”-t mutató ujjak, amely az amerikai kultúrában szimplán kettőt jelent, a németeknél győzelmet, viszont az angol kultúrában ez sértő jelentéssel párul. Ez a jelentésbeli disszonancia kellemetlen helyzetbe tud hozni minket a hétköznapokban is, viszont az üzleti életben egy sértődésnél komolyabb következményei is lehetnek. 7 csoportot képezve, leegyszerűsítve tudjuk kategorizálni az egyes gesztusokat. A tekintet az egyik legbeszédesebb metakommunikációs forma, a szemeink szinte mindent elárulnak. A szomorúságot, boldogságot, csalódottságot, meglepődöttséget és még sok-sok más érzelmet is könnyen ki lehet olvasni a tekintetünkből. Ugyan egy pillantás csak pár másodpercig tart, de ennyi idő éppen elegendő tud lenni ahhoz, hogy a másik fél leszűrje a következtetést a gondolatainkról. Például az iskolában, ha rosszul viselkedtünk, a tanárok jellemzően szúrós tekintettel néztek ránk, és mi egyből tudtuk, hogy valami rosszat tettünk, mert a tekintetéből egyértelműen kiderült. A testtartás szintén egy árulkodó formája a testbeszédnek, amely érzelmek széles palettáját jelentheti és árulkodó jel az adott személy személyiségéről is. Például ha valaki megfigyelhetően görnyedten, magát mindig összehúzva jár vagy általában ez a testtartás a jellemző rá, akkor ebből arra lehet következtetni, hogy ő egy introvertált, magába forduló ember. Másik példa, hogyha valaki magát kihúzva, mindig egyenesen jár, akkor az utalhat arra, hogy ő egy büszke, magabiztos személyiség. Nyilván kivételeket képeznek azok a helyzetek, amikor a szakma kívánja meg például az egyenes testtartást, de ettől függetlenül ez nem kizáró tényező, hogy az adott személy hordozza a testtartáshoz társuló karakterjegyeket. A mimika az egyik legfontosabb és legbeszédesebb elem mindegyik nonverbális forma közül, az arcunkon minden érzelem kiül, ezeket leplezni nagyon nehéz, szinte lehetetlen. A boldogságtól kezdve a meglepődöttségen át a szomorúságig minden érzelem tükröződhet. Az érintés is rengeteg jelentést hordozhat magában, és amint a bejegyzésben is említve volt, ez minden esetben érzelmi reakcióval párosul. Mivel egy kölcsönös folyamatról beszélünk, két fél vesz részt. Az érintés történhet tudatosan, és egyaránt bírhat negatív, illetve pozitív jelentéssel. Pozitív értelemben jelenhet figyelmességet, vonzalmat vagy pedig egyszerűen kedvességet. Ha a szimpátia kölcsönös, akkor az érintés sok esetben libabőrrel jár. Negatív értelemben általában erős unszimpátiával párosul, vagy pedig akár erőszakkal. Például egy lökés, ütés egyértelműen az unszimpátia jele. A térközszabályozáson lényegében az egymással folytatott kommunikáció során tartott távolságot értjük, amelyet szintén több szintre oszthatunk, ahogy azt a bejegyzésben is olvashattuk. Az emberek többségének megvan a saját intimzónája, és ha valaki oda „illetéktelenül belép”, akkor ez azzal a reakcióval jár, hogy az illető, aki úgy érzi, hogy megsértették a „felségterületét” hátrálni kezd. Kivételes eset természetesen, hogyha párokat, közeli barátokat, testvéreket vizsgálunk, mert ezekben az esetekben a határok eltolódhatnak. A paralingvisztika is számos rejtett jelentéssel párosul. Ide tartozik a hangerősség, hangsúly, hangnem, ahogy társainkkal kommunikálunk. Például ha hangosan beszélünk, azzal sugallhatjuk az, hogy figyelmet szeretnénk kivívni magunknak, vagy pedig valaki fölé akarunk kerekedni egy vitában. A hangsúllyal, hangnemmel is nyomatékosítani tudjuk mondanivalónkat, felhívni a figyelmet arra, amit szeretnénk átadni. Végül a gesztusok, amelyek lényegében a megmozdulásainkat, jelzéseinket foglalják magukba. A nem verbális kommunikáció legkidolgozottabb jelzésrendszereként szinte bármit ki tudunk fejezni gesztusaink segítségével. Ide tartoznak a vállvonás, a bólintás, fejrázás, lábdobbantás stb. Ezek a gesztusok általában kultúránként nem eltérőek, az emberek fejében ugyanaz az asszociáció él, ha ezekkel találkoznak.

Készítette: Krasznai Gréta, Mosberger Evelin

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.05.03 12:30:09

Ez a bejegyzés a matekommunikációról nagyon felkeltette csoportunk érdeklődését, hiszen, mint ahogy fent is olvashatjuk, a non-verbális kommunikáció a kommunikációnk 70%-át teszi ki. A témának utána olvasva igen érdekes információkhoz jutottunk, és úgy döntöttünk megvizsgáljuk egy-egy gesztus mit is jelent. Ezt kiegészítve elemeztük még Fábry Sádor showman viselkedését, ami szintén egy nagyon érdekes témakör.
Gesztusaink elemzését testrészekre bontva néztük meg, kezdve a fejünkkel. Az egészen egyértelmű jeleken kívül (bólintás- egyetértés, fejrázás- nem tetszés) ha félredöntjük a fejünket, azzal érdeklődést fejezünk ki, a lehajtott fej búslakodást jelent, ha rángatjuk a fejünket az pedig a szexuális felhívás és a hiúság jele. Ezeket viszonylag könnyű befolyásolni tudatosan, nagyrészt tisztában is vagyunk ezek jelentésével.
Hajunk csavargatása, rágcsálása idegességre utal, míg amikor hátravetjük azt, az szintén a szexuális felhívás jele, ugyanúgy mintha megérintenénk, igazgatnánk frizuránkat.
Szemünkkel fejezhetjük ki a legváltozatosabb érzelmeket: a szem meresztése- meglepetés vagy sokk; minimális szemkontaktus-becstelenség vagy félénkség; tekintet elfordítása-unalom, hazugság;
pislogás- idegesség; szem megérintése- kétségek, bizonytalanság, hazugság;
bámulás- dominancia, álmodozás; szempillák alóli leskelődés- szerénység, félénkség, flörtölés. Ezeket már jóval nehezebb tudatosan befolyásolni.
Szájunkkal is küldhetünk különböző jelzéseket. Mindenkinek ismerős lehet a "tátva marad a szája" szókapcsolat, ugyanis ha szánkat nyitva hagyjuk az meglepetést, sokkot fejez ki. Ha kezünket a szánk elé vesszük, azt általában a hazugság jele, míg ha ujjainkat a szánkba az inkább az idegességé. Természetesen a szánkkal is fejezhetünk ki szexuális érdeklődést, ha harapdáljuk, vagy megnyaljuk azt.
Állunk is része lehet a non-verbális kommunikációnak, de inkább ha megérintjük, simogatjuk. Ha csupán simgatjuk, az inkább csodálatot fejez ki, ha dörzsöljük, már kétségeket. Az állkapocs előretolása pedig agressziót. Ehhez képest ha behúzzuk az állunkat akkor valószínűleg önbizalomhiánnyal küszködünk.
Rengeteg minden mást kifejezhetünk karunkkal, kezünkkel és kéztartásunkkal is. Felsorolva, a teljesség igénye nélkül: karba tett kezek- védekezés, bizonytalanság; összeszorított ököl- ellenségeskedés, agresszió; hátratett kezek- lazaság, magabiztosság, hatalom; kezek a fej mögött- magabiztonság, arrogancia; összekulcsolt kezek- idegesség, bizonytalanság; csípőre tett kezek- düh, hiúság, szexuális kihívás; nyitott tenyerek- nyitottság, őszinteség.
Lábunkat is sok mindent elárul: ha keresztbetesszük ülés közben térdnél, vagy állásban, akkor védekezünk, vagy negatív gondolataink vannak. Ha dörzsölgetjük lábunkat, valószínűleg idegességünkben tesszük, a vigyázállás pedig alárendeltséget jelent. Fontos kiemelni, ha lábfejünk valaki felé mutat, akkor figyelmünk is arra a személyre irányul.

A testbeszéd sokat elárul „viselőjéről”, sokszor olyan dolgokat is, amiknek még maga az alany sincs teljesen tudatában. Nézzük meg, hogyan jelentkezik ez Fábry Sándor esetében. A showman-en látszik, hogy egész testét beleadja abba, amit csinál, mozdulatain nyoma sincs a kiszámítottságnak, előre elhatározott mesterkéltségnek, minden pillanatban észleli a közönséget és reagál annak rezzenéseire.
Ami azonban minden alkalommal jelen van, az egy alig észrevehető csípőmozdulat, ami átjárja Fábry egész testét, ettől szinte vibrál az előadás, és érezhető, hogy a showman gyakran abban a pillanatban találja ki a poént, amikor az elhangzik. A néző tekintetét ezáltal szinte magához vonzza, annak ellenére, hogy a szeme közben folyamatosan mozog, pásztáz - igaz, ez is azt a célt szolgálja, hogy a nézők reakcióira azonnal válaszolni tudjon.
Amikor azonban megérkezik a vendég, és Fábry beül az asztal mögé, szinte teljes egészében átadja a terepet a meghívott szereplőnek. Érdekes momentum: szó szerint visszafogja magát. Vagy karba teszi a kezét vagy valami más módon, de mindenképp leszorítja még kezeit is, hogy minél kevésbé kerüljön előtérbe. Ez nemcsak az önkontrollt fejezi ki, de a tudat alatti önszeretetet is.
Fábry mimikájára is figyelmet érdemel, amely a leszorított test szerepét azonnal átveszi. Ilyenkor a showmester annyira figyel, hogy időnként a száját is szólásra nyitja, csak hogy bátorítsa riportalanyát a sztorizásra, közben pedig nemcsak fejével, de szó szerint egész testével bólogat. Ezzel mindössze az az egy apró probléma van, hogy amint egy picit elemelkedik a székről, azonnal megrándul a csípője, mintha a szék ott sem lenne, és máris érzi mindenki: ismét egy poén következik.
Csoda, ha a riportalanyok mellett is övé marad a főszerep?

Bankó Balázs, Baranya Gábor, Czoch Blanka

Kommunikációs gyakorlat2 Közvélemény és politikai kommunikáció 2016.04.16 16:25:24

A hírek tartalma általában bizonyos keretrendszerek közé illeszthető értelmezési sémákon belül történik, melyek a hírgyűjtés és hírfeldolgozás módjából fakadnak. Graber szerint a séma „olyan rendszerezett tudásból álló kognitív struktúra, mely a korábbi tapasztalatokból elvonatkoztatott helyzetekre…..

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.20 07:05:10

Magyaroszágon jelenleg a politika nagyon erősen jelen van a köztudatban. Mondhatni gyakoribb beszédtéma lehet, mint a sport vagy a gazdaság, ezért nem meglepő, ha a különböző médiumok esetében szinte elengedhetetlen a politikai tartalmak használata a hírközlésben. Ugyanakkor az is igaz, ahogyan a blogbejegyzésben is olvashattuk, hogy napjainkban az emberek kezdenek egyre kevesebb időt tölteni politikai tartalmak követésével és magával a politikával is. Mivel a politika egy megosztó téma, ezért néhányan elzárkóznak tőle és igyekeznek nem belefolyni, míg mások elengedhetetlennek tartják szubjektív véleményüket megosztani. Bár utóbbi esetben a hangjukat hallató emberek meg vannak győződve róla, hogy az övék az igazság, valójában a politikai pártok és a különböző médiumok egymásrahatása és összefonódása miatt átláthatatlanná vált a politika. Személyes tapasztalataink is az mutatják, hogy nem érdemes poltikai vitákba és véleménynyilvánításba bonyolódni, mert külső szemlélőként szinte lehetetlen megmondani mi hogyan történik és mi igaz és mi nem.
A politikai kommunikációnak sok megnyilvánulása lehet, melyben a média nagyon fontos szerepet játszik, ezért nem mindegy, hogy egy párt milyen viszonyban van országa médiájával. Venezuelában Chávez megalkotott a világon egy olyan egyedülálló lehetőséget, amelyről más politikusok álmodni sem mernek, hogy arról tájékoztatja a lakosságot és akkor, amikor szeretné (akár vasárnap egész délután). Mindezt rendszeres időközönként tette, így jelentős befolyással volt a lakosságra. Chávez saját médiabirodalmat épített fel (6 tévécsatorna, 2 rádióállomás, 3 kiadó), amelynek vezetője és fő terméke is saját maga lett. 2004-ben törvényileg adtak lehetőséget arra, hogy ellenőrzése alá vonja a kormány az egész médiát. 2009-ben pedig 34 rádióállomást záratott be adminisztrációs problémák miatt, és bejelentették, hogy másik 240 állomást vizsgálnak hasonló okok miatt. A közvéleménytől nem tartott, mert azt is törvényben szabályozták, hogy a „cadena”-t azaz a néphez intézett elnöki beszédet minden rádió- és tévécsatornának közvetítenie kell. Eredetileg ezeket a cadenákat vészhelyzet esetén alkalmazták volna, de Chávez hatalomra jutását követő tizenegy évben 2000 cadenát tartott. Összidőtartamuk 54 napnyi anyagot ölel fel, és mivel minden az ellenőrzése alatt volt, így bármiről beszélhetett, amihez kedvet kapott.
Chávez médiabirodalmának a koronaékszere az Aló Presidente, azaz Halló Elnök Úr volt. Ezt vasárnap délutánonként sugározták, általában öt óráig tartott, szerkesztetlen volt – el tudjuk képzelni a minőségét – és azt csinált benne Chávez amit csak szeretett volna, mindezt egy országos lefedettségű televízióban. Néha Fidel Castroval telefonált, énekelgetett, táncolt, viccelődött, imádkozott, de nem egyszer dühöngött is. Egy közel hat órás ízelítőt itt talál a kedves érdeklődő: www.youtube.com/watch?v=7PwRClYjr2M A műsor egy gagyi talkshow és betelefonálós műsor keveréke a kelleténél jóval több politikai töltettel, de mivel tudjuk ki volt Chávez ezért nem lepődtünk meg rajta. A műsor egyik célja az volt, hogy bemutassa az elnököt kormányzás közben. Többször beszélgetett a műsor alatt minisztereivel, és ki is kérdezte őket. Volt olyan miniszter, akit el is bocsátott élő adásban! Mindezt milliók nézték, így nem kis hatással volt Chávez megítélésére, akiről így azt gondolhatta az átlagember, hogy nem felelős az ország rosszabbodó helyzete miatt. A jubileumi tízedik évfordulót egy négy napos maratoni különkiadással díjazták.
Összegzés képen azt mondhatjuk, hogy a politikai kommunikáció császára Chávez, mert ennyire erőteljesen nem sok politikus vált részévé az ország lakosságának. A folyamatos lépéseinek köszönhetően olyan befolyást gyakorolhatott a nézőkre, amely ritkán adatik meg egy politikus számára.
Készítette: Hajzer György, Molnár Zsófia, Rosta Szófia

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.20 07:38:08

A politika és a politikusok manapság egyre jobban a figyelem központjába kerülnek. Nem csak a magyarországi, hanem a külföldi politikusok kampányaival és megszólalásaival is tisztában van a tájékozott népesség, részben a közösségi médiának köszönhetően. Gondoljunk csak Donald Trumpra, az Egyesült Államokban megrendezésre kerülő elnökválasztás egyik jelöltjére, aki mindenki számára tartogat valami bántó megjegyzést, és szürreális elméleteivel, arrogáns kijelentéseivel szórakoztatja a világot. Az ő példája mellett megemlíthetnénk Angela Merkelt, aki jelenleg Németország kancellárja, és aki rengeteg internetes mém megihletője. Ahogyan azt a bejegyzésben említették, a politikai pártok és politikusok gyakran használják ki a médiában való megjelenést, sokszor ott kampányolnak és számukra előnyös híreket közvetítenek. Kiemelnénk itt a közösségi médiát, amely nem hagyományos csatornája a politikai kommunikációnak, az utóbbi években nyert nagyobb teret.
Még nem tartunk az Instagrammon megjelenő elnökválasztási kampányok korszakában, de például érdemes megfigyelni a fent említett Donald Trump Twitter tevékenységét. Több, mint 7 millióan követik ezen a közösségi média platformon, ahol ellenfeleit szidalmazza és furcsa jelzőkkel illeti, és ahol már-már híressé vált mondatait közli. (twitter.com) A kampánya nem jól felépített, szimpatikus vagy megnyerő, mégis az előválasztásokon bebizonyosodott, hogy a szavazókat meg tudja nyerni magának. Ez az érdekes politikai kommunikációjában, inkább arra törekszik hogy minél nagyobb hangja legyen tevékenységének, mint hogy az emberek szívébe lopja magát.
Magyarországi vonatkozásokat is meg szeretnénk említeni a politikai kommunikáció kapcsán. Merkovity Norbert kutatása során a politikai kommunikáció és a közösségi média viszonyát vizsgálta, arra az eredményre jutott, hogy a hagyományos médialogika továbbra is meghatározó a politikusok kommunikációjában, de egy új logika is érezteti a hatását. A kutatásban azt is megállapították, hogy felfedezhető valamilyenfajta marketing, kommunikációs, esetleg márkaépítési szempont a közösségi oldal használata mögött. (Merkovity, 2014)
A Blikk is megállapította, hogy a magyar képviselők kétharmada használja a Facebookot, ír rendszeresen hozzászólásokat. Kiderült az is, hogy az ellenzéki politikusok aktívabbak ezeken a felületeken. (blikk.hu) Amerikával ellentétben a magyar politikusok nem használják a Twittert, a Facebookot gondolják olyan csatornának ahol követőikkel tarthatják a kapcsolatot.
A közösségi média felületein való megjelenés egyfajta átláthatóságot adhat az adott képviselőről. A politikusok a népszerű tartalmak felé fordulnak, a számukra érdekes linkeket és fotókat, valamint a magánéletük eseményeit osztják meg. Az itt zajló kommunikáció még inkább egyirányú, nem tekinthető interaktívnak. Itt a politikusok maguk választják ki azokat a témákat amikről követőikkel „beszélgetnek”. (Merkovity, 2014) Látszólagosan kétirányú a kommunikáció – ám a saját érdeküket nézve alakítják a kommunikációt, könnyen törlődhetnek hozzászólások, megjegyzések amelyek nem kívánatosak. A politikusok nem is tehetnék meg hogy ne jelenjenek meg ezeken a felületeken, hiszen annyi aktív felhasználóval rendelkeznek, hogy könnyű és gyors elérést biztosítanak. A fiatalok gyakran használják az új médiumokat hírszerzésre, könnyű őket ezeken a felületeke megszólítani és esetlegesen megnyerni.
A politika egy megosztó téma ma Magyarországon, kevesen szeretnek nyíltan politikai nézeteikről beszélni. Felmerülhet ilyenkor a kérdés, hogy Facebookon mennyire érzékelhető ez a jelenség, illetve megfigyelhető-e ott az elhallgatási spirál jelensége. Az elmondható, hogy az elhallgatási spirál jobban érvényesül azokon a területeken, ahol a megnyilatkozás elkerülhetetlen. Ilyen például ha a választások előtt az utcán egy rövid interjú keretében megkérdezik tőlünk, hogy melyik pártra szavaznánk. A közösségi médiában nincs meg ez a nyilatkozási kényszer, mégis érvényesülhet a hatás. Ha valaki tisztában van azzal, hogy az ismerőseinek többsége melyik pártra szavaz, nem biztos hogy az ellenzékről fog cikkeket megosztani és álláspontját képviselni.

Antal Dorina, Králik Dóra, Rédai Mariann

Források:
• www.blikk.hu/aktualis/politika/facebookon-vitezkednek-a-magyar-politikusok/v4j6rqv
• Merkovity Norbert, 2014: Politikai kommunikáció kutatások a közösségi média korában
• twitter.com/realdonaldtrump

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.24 19:45:35

A bejegyzés írói alaposan bemutatták az elméletet, annak egyes részeit, így az értelmezési sémákat is. Ezek nélkül az információk, hírek feldolgozása és értelmezése elképzelhetetlen volna számunkra. Ezen kívül a Jensen által meghatározott négy különböző dimenzió szintén erőteljes hatással van a hírek feldolgozására. A tér dimenziója például igen jelentős tényező, hiszen elsősorban a hazai, illetve közvetlen környezetünket érintő híreket és információkat szeretnénk megszerezni. Ugyan a nagyhatalmakkal kapcsolatos hírek szintén napi jelleggel jutnak el hozzánk, ám sokszor inkább a bulvár része az az információknak, ami hozzánk elér. Nyilvánvalóan nem számíthatna nagy érdeklődésre egy hír itthon, amely például egy afrikai ország egészségügyi intézkedéseit taglalja. Az idő dimenziója szintén fontos, olyan értelemben is, hogy a híreknek aktuálisnak, frissnek kell lenniük, különben nem képesek olyan hatékonyan eljutni az emberekhez, valamint a közönség saját múltja és jövője tekintetében vizsgálja ezeket a híreket, információkat. Az identitás dimenziója pedig segít abban, hogy magunk is részese legyünk egy hírnek, ha épp szeretnénk, vagy elhatároljuk magunkat attól, ha esetleg olyan a hír tartalma.
Emellett szó esik a politika, és a média, hírközlés kapcsolatáról is. Napjainkban a politika és a média egymástól nem élesen különválaszthatóak. Manapság a politikai pártok számára a médián keresztül való kommunikáció a potenciális választóikkal elengedhetetlen. Ezen a fórumon keresztül tudják elérni a legtöbb embert, és egyben talán a leghatékonyabb módon is. Itt nem csupán a kampányidőszakokban alkalmazott reklámokra, médiamegjelenésekre gondolhatunk. A konkrét politikai hirdetések, amelyeket a pártok alkalmaznak, egyre kevésbé tűnnek hatékony megoldásnak. Túl rámenősnek, túl egyértelműnek érzik az emberek, mivel hazánkban a politikának magának általánosan is negatív megítélése van. Azonban az egyes médiumok burkoltak, vagy nyíltak lehetnek jobb-/baloldaliak, sőt, akár konkrét pártokhoz is kapcsolódhatnak, ezeken a csatornákon pedig az átadott tartalmat erőteljesen befolyásolhatják, saját ízlésük szerint alakíthatják. Ehhez kapcsolódhat a Noelle-Neumann spirál is, amely a politika esetében jól látható, hisz ha a nagy többség másként gondolkodik mint egy egyén, ő sokkal kevésbé szívesen fejezi ki véleményét, mivel a politikai véleménynyilvánítás gyakran konfliktusokat szül, ebben az esetben pedig ő az, aki a gyengébb oldalt képviseli. Így elsősorban az erősebb gondolat, az erősebb politikai nézet lesz az, amelyik tovább nő, a gyengébb pedig vagy megmarad azonos szinten, vagy még inkább elgyengül.
Valamelyest más példák útján lehetne bemutatni a keretezési hatást. Az elmélet szerint a hírek bizonyos kifejezések, képek, szavak használatával adott gondolatokat, esetleg előítéleteket válthatnak ki a közönségből, ezáltal befolyásolva őket. Egyes kifejezések segítségével, amelyek általános negatív hatást váltanak ki a közönségből, egy hírt nagymértékben el lehet torzítani. Manapság rengeteg ilyen kifejezést találhatunk a hazai közvéleményben, akár itt is megjelenhet a "politika" szó, de ilyen lehet a "migráns", esetleg más kisebbségekre használt kifejezések. Az alapvetően csupán informatív jellegű hírek ezen kifejezések használatával a többség körében negatív hatást érhetnek el, egyből az információ negatív mivoltát keresik, ezáltal az adott kifejezéshez kapcsolt személyeket, csoportokat negatív fényben tünteti fel.

Czoch Blanka, Baranya Gábor, Bankó Balázs

Kommunikációs gyakorlat 3 Közvélemény és politikai kommunikáció 2016.04.16 23:58:26

A következőkben a közvéleményről és politikai kommunikációról alkotott magyarázatokról és modellekről igyekszünk egy átfogó képet bemutatni. De hogyan függnek össze az említett fogalmak? A politikai kommunikáció célja a közvélemény alakítása adott célok elérésének érdekében, legyen ez egy…..

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.19 21:52:52

Írta: Bányai Dóra, Molnár Gábor, Zsila Hajni

Érdekes volt olvasni a „hallgatás spiráljáról”, hisz egy korábban is ismert, de meg nem nevezett jelenségről van szó, amit mi is átélhetünk a mindennapokban – akár az egyetemen is –, de eddig nem volt ilyen szépen alátámasztva, elmagyarázva. Ugyanakkor fontosnak tartjuk kiemelni, hogy milyen veszélyesnek is tűnik, hogy a konformista társadalom mennyire elutasítóan, sőt agresszívan viselkedik egy egyén saját véleményével, akár cselekedetével, ha az ellentmond a kollektív tudatban meghatározott, berögzült formáknak. Ha csak a politikai hovatartozást nézzük, szinte vérre menő csatározás bontakozhat ki már a legkisebb csoportokon belül, a legutolsó kérdésben is.
Különösen igaz, és intenzív ez a folyamat Magyarországon, ahol az utóbbi 25 évben nemhogy nem sikerült, de kifejezetten tartózkodtak a pártok attól, hogy egy új, civilizáltabb politikai kultúrát teremtsenek. Felvetődött bennünk a gondolat, hogy a gyakran túl lexikális tudás megszerzése helyett az iskolákban vitakultúrát és érvelést kellene tanítani a gyerekeknek, ezzel is felvértezve őket a majdani politikai kommunikáció befogadására, alakítására.

A politikai kommunikáció három dimenzióját olvasva egy megjegyzést szeretnénk tenni. Az első szakasz legfőbb hírcsatornájának a napilapot nevezi meg. Ezzel szemben, F. D. Roosevelt már a ’30-as években a rádiót használta legfontosabb szócsövének még a televízió megjelenése és elterjedése előtt. Az úgynevezett „kandalló melletti beszédek” voltak az első valóban az emberek mindennapjaiban megjelenő, közvetlen és személyes vezetői megnyilvánulások. A rádió eszközével és a személyes hangvétellel Roosevelt már akkor személyi kultuszt épített, mikor a világ többi részén a vezetők ettől még nagyon távol álltak, illetve megfoghatatlanok voltak az egyszerű embereknek. Valójában a leader-központú, vezetőket és nem pártokat választó modern tömegek által imádott vagy épp gyűlölt, néha hatalomra juttatott politikusok legfőbb eszközeit már megtalálhatjuk nála.

Ezután a következő legfőbb lépés a szegmentáció volt, amit Eisenhower már ismert és alkalmazott is 1952-es kampányában. Az első reklámfilmszerűségek is ekkor készültek, a nyomtatott sajtó pedig már akkoriban is inkább csak kiegészítő csatorna volt. Persze ez a demokratikus szuperhatalom az Egyesült Államok fénykorában jött létre, míg más, akár szintén győztes, nyugati hatalmak még csak tanulták és másolták az óceán túlpartján bevezetett reformokat.

A felelős, jóravaló, és a nép hangját, véleményét meghalló vezető alakja az államokban öltött először testet. Az állami média kialakítása és használata vitathatatlanul befolyásolja, sőt, néha eldönti egy-egy választás kimenetelét – természetesen ezt hosszútávon kell elképzelni. A kormány pozitív tartalmú döntéseiről vagy épp sikereiről, átgondolt és felépített stratégia és időzítés alapján adagolt információk tájékoztatnak. Ezeket az adott nemzet szokásai és a kollektív, mélyen gyökerező közös félelem, büszkeség, szégyen stb. érzelmek alaposan behatárolják. Az időzítés egyrészt idomul a négyévenkénti választások népszerűségét jelző hullámzásához, ugyanakkor egy éven belül akár a hagyományokhoz is szavatolja, hogy folyamatosan, jó esetben észrevétlenül, de mindig megkapja a szavazó a szükséges információkat.

Végül a ’90-es évektől kezdődő harmadik szakaszban már az internet is feltűnik, sőt, a fiatal generációk szavazókorba lépésével az egyre szélesebb teret kap. A generációk közötti médiafogyasztási szokások is nagyban rányomják a bélyegüket a pártok és vezetők döntéseire, hogy mely csatornán lehet elérni ezeket a szavazócsoportokat, és milyen tálalásban célravezető átadni számukra az üzenetet. Az alap elgondolás és a végső cél azonban ugyanaz: egy szerethető és megbízható vezető képét kialakítani, aki közéjük tartozik és ismeri problémáikat.
Ebben is található azért Magyarországon némi specifikusság. Itthon jelenleg – és a korfa állásából adódóan valószínűleg még egy-két évtizedig – a legmeghatározóbb szavazóbázis a nyugdíjasok csoportja, tehát a politikai hatalom megszerzéséhez ezt a csoportot kell megnyerni, ehhez pedig az általuk leggyakrabban használt média csatornákat kell használni, ami a világban jelenlevő tendenciával ellentétben nem az internet, hanem még mindig a televízió.

(Csak a komment elküldésekor láttuk, hogy rossz blogot olvastunk a héten, így e heti írásunk a kommunikaciosgyakorlat.blog.hu/ - n található bejegyzésben olvasottakra utal)

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.20 10:16:11

Írta: Eperjesi Enikő, Kopasz Daniella és Somos Anna
Az eheti bejegyzés igazán inspirált minket, hiszen a politika ingoványos mocsarába vezette el a gondolatvilágunkat. Kifejezetten érdekesnek találtuk, hogy a különböző politikai rendszerekben milyen szerepet tölt be a média. A totalitárius rendszerekben a média kiemelkedő szerephez jut, hiszen az állami propaganda része. Ezzel szemben viszont a demokratikus berendezkedésű országokban a média a média szerepe nem egyértelmű, a pluralizmus jelenléte a jellemző. Az efféle berendezkedésű demokráciákban alapvetően háromféleképpen jelenhet meg - választásokhoz köthető politikai kampányok formájában, a hírekben rejlő, politikai szereplőkre vonatkozó pozitív és negatív üzenetekben, a választásoktól független politikai reklámokban - amelyekre szeretnénk szemléletes példákat hozni.
Az első csoportba a választásokhoz köthető politikai kampányok tartoznak. A 2012-es orosz elnőkválasztási kampány jelöltjei által alkalmazott legérdekesebb technikáit fogjuk a következőkben röviden ismertetni. A televízió szerepe kiemelkedő Oroszországban, a tájékozódás és tájékoztatás legfontosabb csatornája egyben, amely az állam kezében van. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi említési statisztika: „A Gazeta.ru médiafigyelési adatai szerint január eleje óta egészen a február végi kampánycsendig a sajtóban 340 737 alkalommal volt szó Vlagyimir Putyinról. 21 676 alkalommal szerepelt Mihail Prohorov, 18 911 alkalommal a Kommunista Párt vezetője Gennagyij Zjuganov, 16 585 alkalommal a Liberális-Demokrata Párt vezére Vlagyimir Zsirinovszkij, és 13 666 alkalommal az Igazságos Oroszország párt vezetője Szergej Mironov. Mindez azt jelenti, hogy az összes média megjelenés 82,79 százalékát Vlagyimir Putyin birtokolta, míg 17,21 százalék jutott négy másik elnökjelöltnek együttvéve.” Putyin a saját arcképe nélkül kampányolt egyrészt, mivel népszerűsége drasztikusan csökkent, másrészt mivel az orosz politikai élet régóta jelenlévő és ismert szereplője. Az elnökjelölt a kampánya során leginkább az idősebb korosztályban meglévő nosztalgiára épített a régi Szovjetunióval kapcsolatban, szlogenjei a következők voltak: „Vlagyimir Putyin. Nagy országnak erős vezetőt.” és „Együtt a Nagy Oroszország felé”. (kitekinto.hu/europa/2012/03/04/legerdekesebb_kampany-technikak_az_orosz_valasztasokon/#.VxTckDB97IU)
A második csoportba a hírekben rejlő, politikai szereplőkre vonatkozó pozitív és negatív üzenetek tartoznak. Ebben az esetben újabb példát szeretnénk bemutatni, amelynek főszereplője ugyancsak Vlagyimir Putyin. Ez az eset inkább negatív fényben tünteti fel az orosz vezetőt, hiszen csak most „kért elnézést” egy 2007-ben történt incidensért Angela Merkeltől. Akkor ugyanis egy találkozóra, amelyre Putyin orosz villájában került sor, elvitte magával Koni nevű fekete labradorját. Ez pusztán azért negatív rá nézve, mivel Angela Merkelről köztudott mennyire fél a kutyáktól, mióta 1995-ben támadás érte. Az eseményen készült fotókon jól látszik a kancellár arcán a kényelmetlenség, míg az orosz elnök inkább elégedettnek tűnik. 2016 januárjában azt nyilatkozta, nem szándékozott megijeszteni senkit, csupán csak „kedveskedni” akart.
(forrás: edition.cnn.com/2016/01/12/europe/putin-merkel-scared-dog/index.html )
Választásoktól független politikai reklámokban (ezek különböző szereplők és érdekcsoportok közvéleménybefolyásoló törekvései)is rengeteg orosz példát találhatunk. Vlagyimir Putyinról szokatlanul sok olyan videó és kép kering az interneten, amelyen állatokkal szerepel. Ennek már egy külön műfaja kezd kialakulni a Tumblr nevű felületen, ahol egyre több Putyin témájú blog üti fel a fejét. Ezekben általában a vezető pozitív oldalát igyekeznek hangsúlyozni, nyilván nem kevés iróniával. Egyébként nagyon szórakoztató műfaj, példaként érdemes megnézni a vladimirputinwithanimals.tumblr.com/ neveztű oldalt, ami messze nem a legelborultabb ilyen blog az interneten. Természetesen a kommentelők itt sem mindig érzik ennek az iróniáját. Az orosz elnökről egyébként már nem csak ilyen blogok, de ruhadarabok is fellelhetők az interneten, amelyet hiába kerestünk, más politikai szereplőről nem találtunk ilyen választékban.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.20 14:10:57

Írta: Sipos Bernadett, Borsos Bence, Marton Roland

Ezen a héten a politikai kommunikációról, annak a közvéleményre gyakorolt hatásáról, valamint a média befolyásoló, szűrő szerepéről olvashattunk.
A blogbejegyzésben megismerhettük az úgynevezett “agenda setting” elméletet, mely szerint a média “kapuőri” szerepben, szubjektív módon válogatja és rangsorolja a világ történéseit, mellyel tudat alatt befolyásolja a közönséget (McQuails, 2010). Cohen szerint a média így képes megszabni azt is, hogy az emberek miről gondolkodjanak. Vegyük példaként a Metropol mai kiadványának címlapját. A vasárnapi zárvatartás eltörlése által kiváltott tüntetések, vagy a szerdára tervezett pedagógus sztrájk híre hatalmas betűkkel, képekkel már a címlapon megjelenik, irányítva ezzel az olvasó figyelmét és gondolatait, akinek eszébe sem jut a hasonlóan válságos helyzetű magyar egészségügyön gondolkozni, hiszen az most bizonyára “nem olyan fontos”, ha az lenne, biztos megjelenne a címlapon, vagy legalább egy cikket szentelnének neki valahol az újság belsejében.
További érdekesség a “priming”, vagyis a média tematizációs képessége, melynek segítségével a politikusok képesek a közönség figyelmét a számukra kedvező, vagy ellenfeleik számára kedvezőtlen témára irányítani mindezzel elterelve a figyelmet a számukra kedvezőtlen témákról. Erre szolgálhat például a kormánynak az a kampánya, melynek keretében Magyarország gazdasági-pénzügyi helyzetének javításában elért eredményeit hirdette büszkén a lakosság körében a “Magyarország jobban teljesít” szlogenű plakátokkal. Mindeközben az életszínvonal nem javult jelentősen, sőt az ország egészészégügyi és oktatási rendszere egyenesen válságos állapotba került. Utóbbi helyzetét igazolja a pár hete kirobbant és jelenleg is zajló tanársztrájk.
McQuails szerint a médiában beszélhetünk a “félelelm kommunikációja” fogalomról. A médiának feladata a veszélyekről és kockázatokról való köztájékoztatás, ugyanakkor amennyiben ezt nem objektíven és valamennyi kapcsolódó információ megjelenítésével teszi, előfordulhat, hogy félrevezethet, és a világot veszélyesebbnek mutatja be, mint amilyen valójában. Ezzel kapcsolatban szeretnénk megemlíteni az ISIS következő, terror támadással fenyegetőző üzenetét, melyet közösségi oldalán osztott meg. Ez a brüsszeli támadást követő üzenet konkrétan megemlítte Magyarország és Portugália nevét, mint lehetséges célországok a következő támadásra. Ugyanezzel a hírrel találkoztam a 444.hu és az Index oldalán is, de elsőként egy harmadik online hírportálon olvastuk a cikket, melynek nevére már sajnos nem emlékszünk. Ez a harmadik hírportál azonban nem közölte azt, hogy országunk neve korábban is szerepelt az ISIS üzenetei között, azonban most fordul elő először, hogy csak két országról beszélnek, melyből az egyik mi vagyunk. Abban, aki csak a “névtelen” hírportál cikkét olvassa, nagyobb félelmet válthat ki az üzenet, mint abban, aki tudja, hogy bizony országunk neve már korábban is szerepelt az ISIS listáján.

Kommunikációs gyakorlat 3 Közönségelmélet 2016.04.02 17:57:35

készítette: Harangozó Csilla, Rákossy Márta, Arató Csilla Amikor közönségről beszélünk, alapvetően elérni kívánt, befogadó személyre, személyekre gondolunk. Akár színházban, akár moziban, televíziót, filmet nézve, rádiót hallva, hallgatva, utcákon járva-kelve az emberek ki vannak téve annak, hogy…..

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.06 13:45:19

Írta: Nguyen Kim Giap, Pap Boldizsár, Szászi Áron
Kommentünkben szeretnénk pár szót ejteni a bejegyzés elején taglalt közönségformákról, mivel ezt olvasva többünkben is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg. Egy-egy ilyen csoport kialakulása ugyan lehet akár teljesen véletlen ad-hoc jellegű vagy célzott és előre kiszámítható. Amiben mind egyetértésre jutottunk az, hogy az egyes csoportoknál általánosságban attitűd egyezest figyelhetünk meg. Erre kiemelt figyelmet fordítva a vállalatok sokkal pontosabb és nagyobb hatásfokkal működő marketingkommunikációs stratégiát tudnak kiépíteni.
Első csoport esetén heterogén, véletlen egy adott területen lévő emberekről beszélünk a bejegyzés a sétáló utcákat hozza fel példának. Annak ellenére, hogy nincs a tömegben valamiféle kialakult kapcsolat, az emberek egy közös attitűdöt követve végeznek tevékenységet. Ilyen akár a sétáló utca is vagy kirándulóhelyek esetén is pontosan meghatározható az emberek tevékenysége így a témához kapcsolódó reklámok, hirdetések is nagy eséllyel találnak célba.
Színházakban, vagy szórakozóhelyen már sokkal koncentráltabb homogén tömeg jelenik meg, az ilyen tömegekben adott esetben egy önálló célcsoportot is meghatározhatunk. Ezt a vállalatok célzott hirdetésekkel ki is használják, megfigyelhetjük például a szórakozóhelyeken, színházakban kihelyezett prospektusokban újságokban csak hasonló témájú tartalmakat találunk például hasonló helyekről, másik előadásokról…stb.
Csődület esetén az emberi természetből adódó kíváncsiság a legfőbb tényező, amiért az emberek tevékenységüket megszakítva megállnak, bámészkodnak. A kíváncsiság mellett a segíteni akarás az embertársakon is megjelenik. Erre a csoportra az egyik legjobb modern példa A facebookos pesten hallottam csoport, itt egy több mint kétszáz ezres tömegről inkább csődületről beszélünk akik csupán azért vannak a csoportban ( a csoport neve is árulkodó), hogy az egyes történésekről, eseményekről, másokkal történt dolgokról értesüljenek, illetve, hogy saját életükben történt dolgokat megosszák.
Pánikhelyeztben kialakuló tömeg esetén, a csoport tevékenysége a kikerülés a veszélyhelyzetből, így abból kevésbé mind inkább abból tudunk következtetéseket levonni, hogy hol vannak. Erre egy súlyos példaként a West Balkán esetét tudnánk felhozni, amikor a tömegben pánik tört ki, az emberek csupán saját biztonságukra koncentrálva egymást taposták, hogy kijussanak a szórakozóhelyről, ami több ember halálát okozta.
Optikai egységek esetében láthatatlan egységekről beszélünk, amelyek tagokkal rendelkeznek ilyen például nagyobb vállalatok vagy szervezetek, irányzatok közössége. Ezek az egységekhez tartoznak az identitás közösségek is. Kiemelt fontosságú, hogy habár fizikailag nem feltétlenül egy helyhez köthető embercsoportról beszélünk, mégis összekapcsolódnak ezek az egyének egy közös valóságkép, azonos jelentéstartamok által.
Gyűlés esetén az előre megbeszélt csoportosulás (térben és időben) formális és informális keretek között is megvalósulhat. Formális tulajdonsággal rendelkezik mindenféle társadalmi-szervezeti szabályhoz köthető gyűlés: akár egy társasház lakógyűlése vagy egy szakkollégium kollégiumi gyűlése. Ezeken a részvétel lehet önkéntes vagy kötelező (ami a hiányzást valamilyen szankcióhoz köti). Ugyanakkor egyre nagyobb szerepe van az informálisabb, illetve spontán módon szerveződő gyűléseknek. Ilyen akár egy pártgyűlés vagy tüntetés. A közösségi média óriási szerveződéssegítő erejét mutatja az Arab Tavasz, melyet Facebook-forradalmakként is említenek. Ez vezet át minket az utolsó kategóriára.
A forradalmi tömeget az különbözteti meg az eddigi kategóriáktól, hogy egyrészt hirtelen és szabályokat áthágó jellegű, másrészt alulról építkezik és nagy tömegek érzelmi involváltságát igényli. A forradalmi tömeg valamilyen közös cél érdekében mozdul meg. Azonban az érdekérvényesítési szándék irányát véleményvezérek könnyen befolyásolhatják. Fontosak a forradalmi tömegek számára a szimbólumok, a szónokok, vezetők a kulcsfigurái ezeknek az eseményeknek. Erre kiváló aktuális példát nyújtanak a pedagógustüntetések, a „kockás inges forradalom”, Pukli István és a fekete ruhás nővér.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.06 14:59:25

Írta: Gerencsér Eszter, Zala Fanni, Oldal Márton Gergely

Azért tetszett nekünk az eheti téma, mert olyan hétköznapi dologról szól, amivel könnyedén tudunk azonosulni. Ezért is döntöttünk úgy, hogy a különböző közönségformákra hozunk példákat a mindennapi életből. Tulajdonképpen mindennap tagjaivá válunk valamilyen formában közönségeknek, például egy előadáson vagy szemináriumon hallgatóságként vagy akár egy társalgás során, ismerősünk beszámolóját hallgatva.

• Véletlen tömeg: Forgalmasabb tereken gyakran találkozhatunk különböző tevékenységeket végző mutatványosokkal, mint például a Deák Ferenc téri focista fiatalember, az óriásbuborék-fújók vagy az utcai zenészek. Megfigyelhető, hogy előttük mindig kisebb-nagyobb tömeg verődik össze, véletlenszerűen összegyűlik körülöttük egy közönség.

• Színházi nézőtéren/szórakozóhelyen stb. összegyűlt tömeg: A közönségtípusok egy újabb formája lehet a különböző rendezvényeken fellelhető közönség. Lehet ez egy koncert, egy színdarab vagy bármilyen előadás, ahol hasonló érdeklődésű emberek gyűlnek össze. Például a Sziget Fesztiválra ellátogatók egy közös érdeklődésű csoport, de ezen belül is meg lehet határozni kisebb csoportokat, például a különböző koncertek színpadai előtt összegyűlt tömegeket. Sőt, még egy közönségen belül is különböző viselkedésformákat figyelhetünk meg: ott vannak az első sorokban tomboló rajongók, akik szinte már saját és mások testi épségét is veszélyeztetve, szabályosan beverekszik magukat az első sorba, hogy a lehető legközelebb lehessenek kedvenc előadójukhoz. Középen nagyjából azok helyezkednek el, akiket érdekel a koncert, de azért nem viselkednek ilyen fanatikusan, hátul pedig azok foglalnak helyet, akik kevésbé érdeklődnek, de azért meghallgatják, vagy legalább belehallgatnak az adott koncertbe.

• Csődület: Ezzel a típussal kapcsolatban egy személyes tapasztalatot szeretnénk megosztani. Tavaly nyáron éppen az 5. kerületi Vapiano étteremmel szemben ültünk egy padon, amikor egy nagy, hangos csattanásra lettünk figyelmesek. A mellettünk lévő hostel első emeleti ablakából kiugrott egy részeg fiatal, aki komolyabban megsérült, legalábbis a vér mennyiségéből ítélve. Mondanunk sem kell, hogy két perc sem telt el, már legalább tízen állták körbe a sérültet, és bámészkodtak. Ez véleményünk szerint nem túl etikus magatartás.

• Pánikhelyzet: Napjainkban sajnos több terrorcselekmény is történt, ahol az emberek élete forgott veszélyben, és többszáz haláleset is köthető ezekhez az eseményekhez. Az internetre például felkerült egy, a párizsi terrortámadáskor készült videó, amelyet megdöbbenve néztünk. A felvételen érzékelhető az ott kialakult pánik.

• Optikai egység: Csoportunkban mindhárman dolgozunk egy-egy cégnél, ahol közönséget leginkább különböző tréningeken alkotunk a társainkkal.

• Gyűlés: Ide tartozik a manapság szintén elég aktuális téma, a sztrájkolás. Ilyenkor az azonos elveket követő személyek összegyűlnek, hogy egy adott szituáció ellen tüntetnek, demonstrálnak. Ilyen volt nemrégiben az oktatáspolitika ellen szóló tüntetés Magyarországon.

• Forradalmi tömeg: Szerencsére ezzel a típussal kapcsolatban nem rendelkezünk személyes tapasztalattal, de egy példát azért fel tudunk hozni. A tavaly március 15-ei ünnepségen a Nemzeti Múzeum előtt, miközben a fideszes ünneplők Orbán Viktort várták, megjelent néhány ellentüntető, majd a két, főleg idősekből álló csoport egymásnak esett. Az esetről az alábbi linken található a helyzetet bemutató felvétel: youtu.be/hP4J4Mvemuc

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.13 13:40:01

Írta: Hidvégi Ágnes, Józsa Dorina, Orbán Zsófia

Az eddigi blogtémák közül az eheti állt hozzánk legközelebb, ez volt az, amellyel a legtöbbször találkozunk, mint "laikusok", és szuper, hogy most egyfajta elméleti hátteret, struktúrát adott neki a bejegyzés. Életünk alapja, hogy folyamatosan tartozzunk valamilyen közösséghez, és így egyúttal valamilyen közönséghez is. Érdemes, és szellemes lenne azt is bemutatni, hogy milyenek azok a tipikus közönségben megbúvó emberek, akik mindenhol ott vannak, legyen szó bármilyen eseményről, és mindig ugyanazt a magatartást tanúsítják. A legjellegzetesebbek, amik eszünkbe jutottak, a mindenhol figyelmet kereső Narcissza, aki még egy csődületnél is magukra kívánják felhívni a figyelmet,; aztán a mindenhol megjelenő, mindenhol ismerkedni akaró embertipus, aztán az, aki boldog-boldogtalant személyes történeteivel "szórakoztat" folyamatosan, és még sorolhatnánk.

Mi is rendkívül sokféle közönségformával találkozunk a mindennapjaink során, és érdekes volt végiggondolni, hogy ennek vannak különböző típusai. Ez alapján igyekszünk személyes példát hozni mindegyikre, mely méginkább hozzásegíti az olvasót a jelenség megértéséhez, minket pedig rádöbbent eddig észre nem vett összefüggésekre.

Véletlen tömeg
Ezzel a kategóriával gyakran idegesítő a találkozás. A nagyobb turistalátványosságoknál (ahova akár elvonulhatni is járhatna az ember), gyakran találhatóak meg. Ezeken a helyeken a leggyakoribb, hogy különböző mutatványosokkal, aláírás gyűjtőkkel, árusokkal, vagy akár valamilyen vallási vagy politikai irányzat képviselőivel találkozunk, és gyakran állják utunkat.

Színházi nézőterem:
Véleményóünk szerint ez a legszervezettebb, legkulturáltabb tömegtípus. Míg szinte mindenhol azzal találkozhatunk, hogy csak személyes érdekeiket figyelik az emberek, itt sokkal előzékenyebbek. Ennek az lehet az oka, hogy a környezet ezt váltja ki belőlük, az a percepció él bennük, hogy ez a kifinomutság, elegancia színhely, és így ők is felveszik ezeket a viselkedésformákat.

Pánikhelyzet:
Mostanában sajnos a hírek hemzsegnek ezektől, és talán épp az előző tipus ellentétének tekinthető. Ez az a hely, ahol az ember leginkább elállatiasodik és csak a saját túlélésére, szabadulására koncentrál. Rendkívül érdekes ennek a pszichológiai háttere, hogy mi is játszódik le ilyenkor az emberi agyban, hogyan is viselkedik ilyenkor a tömeg, bár maga a jelenség kétségkívül egy szomorú, szükségtelen dolog a világban.

Kommunikációs gyakorlat 3 A médiahatások folyamatai és modelljei 2016.04.07 14:48:41

Írta: Eperjesi Enikő, Kopasz Daniella és Somos Anna Ahogy az mindenki számára egyértelmű, a média folyamatos hatással van mindennapi életünkre és cselekedetinkre. Az eheti bejegyzésünkben ezeknek a hatásoknak a folyamatait és modelljeit szeretnénk bemutatni. Elsőként fontosak tartjuk bemutatni,…..

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.13 11:57:44

Írta: Harangozó Csilla, Rákossy Márta, Arató Csilla

Mint ahogy a bejegyzésben is olvashattuk, a média befolyásoló hatása akarva, illetve akaratlanul is elérheti a befogadókat. Arról is említést tettek, hogy a technológiai fejlődés is hatással volt a befogadóképesség változására. A hatástípusok tipológiája rendkívül komplikált. Nehéz a média által közvetített információkat dimenziókba sorolni, így elemezni egyaránt, mivel a valóságban rendkívül sokszínűek és gyakran, szinte minden alkalommal keverednek is egymással, úgy kerülnek közvetítésre.

Csapatunk az időbeli felosztás első szakaszát illetve a szorosan hozzá kapcsolódó propaganda szerepét szeretné bemutatni a két világháborún keresztül. Mint az előző kommentben is láthattuk, a propaganda szándékolt illetve rövid idejű.

Mindenható média: leginkább az 1900-1930-as időszak között volt jelen, mint ahogy említették a bejegyzésben, a világháborúban részt vevő nagyhatalmak is kihasználták az emberek nagymértékben való befolyásolhatóságát.

Erre szeretnénk is egy példát hozni azáltal, hogy a propagandának milyen szerepe volt az első világháborúban illetve milyen médiumokon keresztül befolyásolták az embereket, hogyan hatott az emberek mindennapi életére. Annak idején a háborús helytállást, és háborús eszmét erősítette, illetve a háború helyességét hivatott erősíteni, az embereket lelkesíteni. Főleg újságokon, rádión keresztül érték el a nagy tömegeket.

A televízió szerepe az 1930-as évektől kezdve egyre nőtt, ám Magyarországon csak az 1950-es évektől létezett. A második világháború során is ez a fajta média volt az egyik legmeghatározóbb. A fasiszta illetve kommunista hatalmak kommunikációjánál szerepet kaptak a propaganda filmek egyaránt. A tv gyakran közvetítette a hatalom vezéreinek lelkesítő szónoklatait. A televíziós propagandafilmek alkalmazása a Szovjet hatalomnál a rendszerváltozásig fent is maradt, nem volt ritka, hogy maga Sztálin volt a főszereplőjük. Ám a szocializmus hanyatlása idején a média szerepe lecsökkent, illetve egy bizonyos réteg számára visszatetsző volt. A szabadságot hirdette, ám mégis kifejezetten szoros korlátok közé szorította a társadalmat. A még ma is fennmaradt kommunista államoknál is nagy szerepet kap a propaganda alkalmazása, a „népük” befolyásolására (pl.: Észak-Korea).

Mussolini egy szónoklata: www.youtube.com/watch?v=Hpn9iPLbNDc&nohtml5=False
Hitler egy szónoklata: www.youtube.com/watch?v=ijVm2SIOup0&nohtml5=False

Ijesztő, egyben rendkívül elgondolkodtató, hogyan követték ezt a szélsőséges eszmét, ilyen kis számú ember nyomására, akármennyire is visszataszító számunkra mégis be kell vallanunk, hogy akkoriban a karizmatikus egyéniség befolyásolta leginkább az embereket. Ez jelenség korunkban is jelen van, például megfigyelhettük az Apple felvirágozását Steve Jobs karizmatikus személyiségének köszönhetően. Természetesen ezt a két dolgot nem említhetjük egy lapon, ám mégis párhuzamba vonhatók.
Sajnos az általunk kigyűjtött plakátokat a kommentbe nem tudtuk beilleszteni .

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.13 12:27:47

Írta: Gerencser Eszter, Zala Fanni, Oldal Márton Gergely

A média legfontosabb feladata, hogy elsősorban tájékoztat. Ennek keretében a társadalom tagjai és különböző csoportjai számára a társadalom kérdéseiben való eligazodást lehetővé tevő üzenetek, információk közvetítését, azaz a felvilágosítást és a megértetést jelenti. Ennek ellenére, ahogy nap mint nap érzékeljük, a média folyamatos (negatív és pozitív) befolyással van az emberek mindennapjaira, cselekedeteire, döntéseire. A médiahatások folyamatait két dimenzió alapján ábrázolhatjuk (időtáv és szándékosság), amely rendszer a Golding (1981) által kidolgozott tipológia. Az ábrán bemutatott hatások közül szeretnénk párat elemezni és bemutatni.
Társadalmi integráció:
A média fontos szerepet játszik a társadalomban azzal is, hogy közvetíti a társadalom számára az értéket jelentő normákat és viselkedésmintákat is. Ennek keretében fontos a szerepe a társadalom tagjainak szocializálásában, azzal hogy fejleszti a társadalmi összetartó erőt és tudatosságot, valamint, hogy megpróbálja ösztönözni a társadalom tagjait arra, hogy aktívan kapcsolódjanak be a közéletbe. A szocializáción kívül fontos szerepe van a médiának az integráció folyamatában is, hiszen a média, a közleményeivel lehetőséget teremt arra, hogy a társadalom minden tagja és csoportja másokat megismerhessen, ezúton megteremti a közös kölcsönös előnyökön alapuló társadalmi együttműködés létrejöttének alapjait.
Ez a funkció szorosan összefügg a társadalom tagjainak motiválásával, a lehetséges konszenzus megteremtésével, azáltal hogy a média, a véleménynyilvánítás szabadságával – ha valamely politikai szándék ezt nem korlátozza - hozzá tud járulni a társadalom tagjai törekvéseinek ösztönzéséhez, és ily módon a közérdekű kérdésekben való megegyezésekhez, az eltérő álláspontokhoz szükséges tények megismertetéséhez.
Tudás, Hírterjedés:
Ezen folyamatok Golding szerint mind közepes időtávra szóló, tervezett hatások. A média fontos funkciója az oktatás, ismeretterjesztés, illetve a társadalom tagjai kultúrája megőrzése és fejlesztése érdekében kifejtett tevékenysége, kulturális örökség megőrzése és a műveltség fejlesztése is. A média az információk közlésével, azok megértetésével ellátja a szolgáltatási funkciót is. A szolgáltatási funkció keretében a média hirdetéseket, hirdetményeket is közöl. Ide sorolhatjuk a különböző hírműsorokat, híradókat valamint az ismeretterjesztő dokumentumfilmeket is
Propaganda:
A propaganda évszázadok, sőt, évezredek óta ugyanúgy működik. Hasonlóan az emberi test anatómiájához van egy látható része (test), és egy belső rendszere ami működőképessé teszi. A propaganda külső része a tömeg, a belső működtető ereje pedig a pszichológia, ami kihasználja, hogy viselkedésünket sokszor nem a racionalitás, hanem az érzelmeink vezetik. Három fő területe van: a politikai, az üzleti és a vallási propaganda. Ez a folyamat az ábra szerint viszonylag rövid távra szól, ellenben erősen tervezett. Egy példa:
A politikai és a kereskedelmi propaganda nagyon hasonlít egymásra. Jól mutatja ezt a Lucky Strike példája, akik felkérték Edward Bernays-t (a kereskedelmi propaganda egyik atyját), hogy növelje kétszeresére az eladásokat. A probléma az volt, hogy a cigarettát, egy nagyon ronda zöld színű csomagolásban árulták, ami miatt kevesen akarták csak megvenni, a színcsere pedig óriási költségekkel járt volna. Bernays ezért több, a divatot irányító emberrel beszélt és rávette őket, hogy hozzák divatba pontosan azt az adott zöld színt, ami a Lucky Strike dobozán látható. Ez sikerült is, a kifutón ilyen színben léptek fel a modellek, aminek köszönhetően nem sokkal később elterjedt az átlagemberek köreiben, öltözködésében is, és nőttek az eladások. A propaganda nem közvetlenül hat ránk, a meggyőzés folyamatában fontos szerepe van a forrás-üzenet-média láncolatában a véleményvezéreknek is. Így jut el a befogadóhoz, ugyanakkor ez a séma korlátozott: ha szeretjük a véleményvezért, igaza van, ha nem akkor csak gyanús propagandának tartjuk.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.13 13:36:01

Írta: Nguyen Kim Giap, Pap Boldizsár, Szászi Áron
Érdemes megemlíteni a mindenható médiához kapcsolódva annak kortárs kritikusait. Horkheimer és Adorno (1947) a tömegkultúrának a negatív társadalmi hatásait hangsúlyozzák. A kritikájuk neomarxista szemszögből írták és az egyének elidegenedése, tárgyiasodása véleményük szerint a tömegkultúra során eszkalálódik. Ez a fajta egyirányú, ipari médiagépezet tömegemberek létrehozását eredményezi. Ez a radikális, avantgarde kritika az egyének homogenizációját illetően párhuzamot von a 40-es évek Amerikájának nagyhatású médiája és a náci Németország propagandagépezete között. Ennek legkárosabb hatása az, hogy a kultúrát a méretgazdaságosággal ipari cikké alacsonyítja. Ez nem igényli az egyén intellektuális kapacitásait, sőt gyakorlatilag kitolja a gépszerű munkavégzést a kizsákmányolt fogyasztó szabadidejére is. Ez a kritizált tömegmédia megkettőzi a valóságot, de nem egy ideálképet mutat, hanem a hétköznapok közönyének egyszerű folytatását nyújtja. Tehát a mozivásznon ugyanazok az átlagos arcok, ismétlődő szereplők jelennek meg, akik az egyént a mindennapokban is körülveszik. Vagyis a hollywoodi filmek nem a valóságból való kiszakadást, hanem a monoton mindennapokba való beletörődést eredményezik. Az egyénnek nem elegendő a várt rövidtávú reakciókat teljesítenie és felnevetni a kiszámítható és olcsó vicceken, de teljesen hasonulnia kell, hogy beleilleszkedjen a rendszerbe. Ez a kummulatív médiahatásnak a fogalmába illeszkedik a legjobban.
A kommentünk második felében a a média által kiváltott hatások főbb fajtáira hozunk példákat. Szándékolt változás előidézése áll fent például reklámok esetében. Ezeknél egyértelműen az a cél, hogy a közönség attitűdjét megváltoztassák a reklámozott termék iránt. Nem szándékolt változást idézhet elő pl. egy interjú, ahol az interjúalany spontán válaszol a felmerülő kérdésekre, de nem konkrét szándka megváltoztatni a közönség attitűdjét. Mégis, ha szavai erőteljesek, az változást idézhet elő. A már létező megerősítésre nem a fentiek szintén jó példák, azzal a különséggel, hogy a befogadónak már az üzenet ávétele előtt az üzenettel hasonló véleménye, attitűdje volt.

Kommunikációs gyakorlat A médiahatások folyamatai és modelljei 2016.04.09 23:07:49

A médiahatások vizsgálatának központi kérdése, hogy a média befolyásolja-e az emberek gondolkodását és viselkedését, és ha igen hogyan teszi mindezt. Nem kell magyaráznunk, hogy napjainban a véleményünk és magatartásunk meghatározásához szükséges információkat a médiából merítjük. Azonban ez csak…..

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.12 23:43:03

A médiahatásokon és a bejegyzésben felsorolt modelleken gondolkodva elég sok minden jutott az eszünkbe. Sajnos, vagy nem sajnos mi is nap, mint nap ki vagyunk téve ezeknek a hatásoknak, s a közvetlen környezetünkben is tapasztalunk ilyen hatásokat. Míg a média célja és feladata elsősorban a tájékoztatás, valamint a hiteles és megbízható információk és tények közlése, addig ezen kívül – napjainkban főleg – nagy hangsúlyt fektetnek a szórakoztatásra, és az egyes médiacégek és reklámóriások sok mindent megtesznek, hogy a fogyasztók egyre növekvő szórakozási igényét kielégítsék. A különböző médiaelméletek mentén jó lehet jellemezni a társadalomra gyakorolt hatásait is, melyekkel nagyon tudatosan manipulálhatóak a fogyasztók. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a médiát nem csak információ átadására és az emberek szórakoztatására, de akár katonai és háborús célokra, propagandára is több évszázada használják már, burkoltan, vagy éppen leplezetlenül. A lövedék-elmélet, ami az 1920-30-as években terjedt el akkoriban inkább csak az újságok hasábjain és a rádió hullámhosszán, valamint a korai filmekben „lőtte meg” az embereket, mely így akkoriban tökéletes talajt biztosított a háborús propagandáknak. Míg ez az elmélet azt állítja, hogy a különböző médiahatások belénk fúródnak és ott fejtik ki a hatásukat a kultivációs-elmélet szerint a hatások inkább egyfajta „tükröt” tartanak a valóság elé, és bizonyos szabályok mentén át is alakítják azt, s úgy fejtik ki a hatásukat ránk, ahogy abban a bizonyos tükörben látott képet értelmezi az agyunk. Ezek szerint, ha valaki sokat néz tv-t, egy új, a televízió által bemutatott világot képzel maga köré. Ha belegondolunk, hogy milyen ingerek érnek bennünket a különféle médiumokból, talán mi is elhihetnénk azt, hogy a mi szomszédjaink is lehetnének a „Jóbarátok”, vagy akár kapahanggal is éreznénk magunkban akkora X-faktort, hogy nem éreznénk határokat, ha tehetségünkről van szó. Ha azok vagyunk, amit megeszünk, akkor azok vagyunk, amit megnézünk? Ez a kérdés eléggé elgondolkodtató… Mennyire képes az agyunk saját magunknak hazudni? Erre a kérdésre biztos, hogy sok-sok tudós kereste már a választ, de azt hiszen mindenkinek magában kell megtalálnia az igazságot. Ha már a sorozatokat említjük… A mai fiatalok egyre szélesebb körben temetkeznek különféle sorozatok szórakoztató epizódjaiba, évadjaiba. Már lassan ott tart ez a generáció, hogy az is elmond sokat egy egyénről, hogy milyen sorozatokat néz, milyen gyakran nézi őket és, hányszor látta már ugyan azokat. Személyiségünk, rejtett személyiségünk, vágyaink, életstílusunk, vagy éppen az élet nagy kérdéseiről kialakult véleményünk. Ezeket mind próbáljuk megtalálni egy-egy történetben, vagy éppen karakterben. De ez nem újdonság, hiszen nem véletlenül tudunk belefeledkezni egy jó könyvbe is, csak manapság a filmekben és a sorozatokban találjuk meg egyre többen ezeket. Azonban nem szabad hagyni magunkat átesni a ló túloldalára, hiszen ezek a hatások igen veszélyesek is tudnak lenni. Megfelelő tudatosság, önismeret és mértékletesség szükséges ahhoz, hogy a való világban éljük a valós életünket nap, mint nap.
A cikk ötlete alapján: Nagy Zsuzsanna, 2014, Ha az vagy, amit megeszel, az vagy, amit megnézel?, elérhető az Interneten:
tatkontur.elte.hu/cikk/89/ha_az_vagy_amit_megeszel_akkor_az_vagy_amit_megnezel
[letöltve: 2016.04.12.]
Írta: Andavölgyi Bianka, Gecsényi Viktória, Jónás Anna

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.13 05:42:32

A világ alapvető működési törvényeinek megfelelően mindennel szemben van valamilyen ellenhatás. Így van ez a médiával is. Mára már számtalan platformon érhető el olyan információ, mely arra hivatott felhívni a figyelmet, hogy ne higgyünk el mindent, amit látunk vagy hallunk. Ilyenek például a videó- és képmanipulálás eszközeinek egyszerűségét bemutató tartalmak vagy például a megtévesztő forrásokat bemutató források, melyeknél egyébként jogosan merül fel a kérdés, hogy milyen mértékben támaszkodjunk rájuk.
A számtalan lehetőség ellenére, melyek azt a célt hivatottak betölteni, hogy az emberek nyitott szemmel, kicsit kritikusabban értékeljék a médiát, és ne legyenek megvezethetőek, még mindig nagy hatást gyakorol ránk a média. Ez több okból is lehet, és a válaszunkban ezekre fogunk példákat hozni a bejegyzésben felsorolt elméletek segítségével.
Miért is lehet, hogy inkább a boldog tudatlanságot választjuk a kicsit keserűbb valóság helyett? A felgyorsult életmód miatt csökken az emberek aktív figyelme, védekezőképessége az üzenetekkel szemben, így a lövedékelmélet teljesen megállj a helyét. A leépült védelem miatt könnyen jut be az emberbe az üzenet, így például a hatékony reklámok gyorsan megszilárdítják a helyüket a tudatalattiban, és várnak a megfelelő pillanatig, amíg aktivizálni kell a személyt. A jó hír az, hogy mint a valós sebekből, ebből is van kiút.
A kultivációs elmélet és a hallgatásspirál megértéséhez nem kell messzire menni, elég megfigyelni bármely ország politikai médiaaktivitását. A politika a mindennapi élet része, és boldog boldogtalan foglalkozik vele függetlenül attól, hogy épp érinti-e egy adott kérdés vagy sem. A kitárult, információkban bővelkedő világban nem csak az információhoz való hozzáférés lehetősége nőtt meg, hanem a társadalmi nyomás hatása. Így például az említett két elmélet akkor is működhet, ha olyan csoport befolyásolja a személyt, melynek egyébként túl sok köze nincs is a témához. Gondoljunk csak az USA-ban zajló elnökválasztásra. Bár közvetett módon szinte minden embert érint, hiszen az ország nagyhatalom, és nem mindegy, hogy ki vezeti, elsősorban az ott élőket, azok rokonait, közvetlen szomszédjait, és azokat érinti, akik oda terveznek látogatni, vagy velük üzletelnek. Ennek ellenére itthon, egy enyhe túlzással, bárkit megkérdezhetünk az utcán a témáról, és nagy valószínűséggel kapunk egy körvonalazott véleményt, melyet még nagyobb valószínűséggel az interneten keresztül kinyilvánít, így országokon átívelő módon hatnak az elméletek az emberekre.
A framingelmélet nem is annyira elméleti, hiszen ez a valóságban így van. Az egyetlen mód a befolyás csökkentésére, ha megfelelő számú ellenpólus jelenik meg, és a választék szélességének köszönhetően csökken a különböző befolyásoló személyek lehetősége a nagy valótlanság állítására.
A közvetett-hatás modellek közül hármat, a kétlépcsős modellt, a napirendelméletet és a használat-kielégülés modellt emelnénk ki.
A kétlépcsős modell tulajdonképpen tekinthető a hallgatásspirál-elmélet sajátos formájának. Akik véleményvezéreket követnek, és egyetértenek a főbb gondolataikkal, hajlamosak a kritikus gondolkodás helyett elhallgatni, amikor a követett véleményvezér nyilatkozata nem egyezik az övékével. Szintén előkerül itt a politika, melyben a példa erre a megkérdőjelezhető döntések, kijelentések megkérdőjelezése egy olyan embernél, aki egyébként azonosul az adott politikus nézeteivel, céljaival. Az általános reakció a tagadás.
A napirendelmélet és a használat-kielégülés modell megjelenésére legnyilvánvalóbb példát a különböző sorozatok, melyekhez a napi híradó is hozzátartozik jelen kontextusban, jelentik. Az embereknek szükségük van ezekre a tartalmakra, így tulajdonképpen ők befolyásolják a keresletükkel a kínálatot, azonban a kínálatot nyújtó oldal ezt kihasználva befolyásolja az emberek napirendjét. A bejegyzésünk elején kiemelt gondolat, miszerint az emberek a számos alternatív lehetőség ellenére is maradnak a rossz megoldásnál, abban nyilvánul meg, hogy már rengeteg lehetőség van a kulturális és hírtartalmakhoz való kötetlen hozzáféréshez, az emberek mégis a kötött, egyébként valamelyest elfogult forrásokat választják.

Írta: Pelsőci Balázs, Roszik Tamás

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.13 10:36:35

A direkt hatás modellje szerint minden befogadóra nagy hatást gyakorol a média. Tehát ezt egy egyirányú folyamatnak tekinti, ahol a közönség passzív és kritikátlan, nincsen módja az aktív visszacsatolásra.

A direkthatás-elméleteken belül az első a lövedékelmélet nevet kapta, vagy ez az úgynevezett injekcióstű-elmélet. Eszerint a média nagy és közvetlen hatást gyakorol az emberekre. Itt a közönséget olyan egynemű masszának nevezi Harold Lasswell, amelynek valamennyi tagja egyformán reagál a lövedékként rá záporozó üzenetekre. Ez nagyon jól megfigyelhető napjainkban a különböző médiacsatornákon keresztül, de ezen belül is leginkább a televíziózásban. Hiszen az emberek azt hiszik el, amit látnak, illetve hallanak. Tehát ha valaki a televízión keresztül leközöl egy hamis ám annál inkább figyelemfelkeltő hírt, amit még látszólag tényekkel is alá tud támasztani, azt nagy valószínűséggel az emberek többsége el fogja hinni, mivel hitelesnek gondolja. Továbbá, ha egy csatornán keresztül például folyamatosan egy politikai párt szemszögéből (azt jó színben feltüntetve) közölnek híreket, akkor feltételezhető, hogy a csatorna nézői is ezeket az információkat alapul véve fognak gondolkozni az adott témában. Tehát nagyon is érzékelhető a média manipuláló képessége.

A következő a kultivációs elmélet. Ez is az előbb fölvázolt problémát támasztja alá, azáltal, hogy kimondja, hogy azok, akik sok időt töltenek el a képernyő előtt, elkezdik a valóságot a televízióban ábrázolt képeken keresztül látni. Tehát, ha az ember folyamatosan csak egy média csatornán keresztül tájékozódik a világról, hajlamos lesz annak a szemszögéből látni az egész világot, hiszen mindent elhisz, amit ott olvas, lát vagy hall. Ezzel a média el is érte rajta keresztül a manipuláló hatását. Ha ezt el akarjuk kerülni, érdemes nyitott szemmel járni, több helyről tájékozódni, valamint a különböző híreket összevetni, és kiértékelni mi az, ami elfogadható belőle, és mi az, ami nem.

A hallgatási-spirál elmélet az előzőektől abban különbözik, hogy nem a konkrét véleményt igyekszik gyökeresen megváltoztatni, csak az ahhoz társuló bizonyosságot próbálja erősíteni vagy épp gyengíteni. Ez gyakorlatilag egy érzelmi zsarolásként értelmezhető, ha belegondolunk. Ha úgy vesszük, olyan, mint a divat. Hiába érzem jól magam egy szerintem tagadhatatlanul jól kinéző göncben, ha a média elkezdi ontani magából az ehhez a stílusirányzathoz tartozó negatív ítéleteket, és erősíteni ennek slampos, esetlegesen ciki mivoltát, máris eléri azt, hogy a szóban forgó ruhadarabot csak otthon merjem viselni, ha pedig utcára megyek, olyan ruhát öltsek magamra, ami divatos. Így tehát a saját véleményem szinte szégyellve, megtartom magamnak, és hazudok a külvilágnak, és azt hangoztatom, ami „trendi”.

A framingelmélet értelmében a médiának nem csak, hogy befolyásoló szerepe van, és manipulációra képes, de ráadásul ezen érdekek mögé a társadalmi réteg felső hatalmait helyezi mozgatórugóként. Félelmetes, hogy mi, akik a köznép ártatlan tagjaiként információt várunk például a Híradótól, próbálunk naprakészek lenni a körülöttünk lévő eseményekkel, valójában csak egy láthatatlan szemellenzőt viselve kapálózunk a tudatlanság tengerében fuldokolva. Mindez legalábbis feltételezhetően igaz volt mindaddig, míg be nem hálózta életünket az internet és az internet adta szólásszabadság, ahol nem csak hierarchiában felül lévők, hanem a „közülünk valók” és hangot adhatnak véleményüknek és meglátásaiknak. Így mára már talán lehet mondani, hogy a framingelmélet lassan aktualitását veszti, azoknál az embereknél legalábbis biztosan, akik keresik az információt, nem csak megtalálja őket.

Írta: Andrási Krisztina, Bakó Fanni, Brenda Csilla

Kommunikációs gyakorlat 2016.04.10 05:43:49

Kommunikációs gyakorlat2 A közönség 2016.04.03 19:20:03

A közönség kifejezést rengetek esetben használjuk, ezért sok féle képen tudjuk meghatározni. A koncerteken hallgatóközönség, a moziban nézőközönség, a múzeumokban látogatóközönségről beszélünk, de a szórakoztatáson kívül is használatos ez a kifejezés. Egy szakmai konferencián az előadó feláll a…..

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.06 11:47:50

Nightingale négy csoportja a munkájának megírásakor valószínű, hogy a legújabb kutatási irány jelentette. A hálózatos társadalomtudományi módszertanok megjelenésével azonban ez a négy csoport könnyen újraformálható lenne. Nem nehéz belátni, hogy olyan, hálózati effektusok hatnak a mindennapok közönségére, melyek a személyes kapcsolataik és az internet által megkönnyített, felgyorsított kommunikáció által jönnek létre.
Vegyük például a Farmville esetét! A Farmville sikere nagyrészt a sikeres marketing-automatikának köszönhető, amely mögötte állt a kezdetek óta. Ez az automatika a következőképp működik: a fogyasztó játszik a játékkal, és a pozitív támogató mechanizmus a játékon belül akkor indul el, ha a fogyasztó a társaitól szerez be erőforrásokat, vagy valamilyen módon megosztja a játékbeli létezését a külvilággal, a Facebook csatornáján, a Farmville által meghatározott módon keresztül. Sőt, minden egyes új szintje elérésénél automatikusan szignálozza a többi társa felé,hogy játszik az alkalmazással, ezáltal tovább növelve a hír ismertségét, hogy az alkalmazás létezik. Mivel a hálózaton belüli ismertség növekedése nem írható le lineáris függvény mentén, ezért azt állíthatjuk, hogy ezzel az exponenciális marketing-automatizáció révén elért növekedéssel a Farmville többet ért el, mint „összegyűlt embereket”. Egymástól független emberek hálózatát érte el, akiket saját, előre programozott szignáljaival kötött össze egy hálózattá.
Csak egyetérteni tudok a cikk szerzőinek megállapításával, miszerint a média intézményeinek igenis érdekében áll a saját fogyasztóik tanulmányozása. Ez egyrészt a prosumption és az aktív fogyasztói közösségek megjelenésével alapvetőnek számíthatna, másrészt pedig ugyan a nézettség és a mögötte álló demográfia valóban elég a hirdetőknek – a készítőknek nem feltétlenül az. Ez az elégtelenség abból következik, hogy ugyan a sikerességük jelenlétét könnyen mérhetik a tartlaomkészítők, az okát azonban semmiképp sem. Ez pedig széttöredezett stratégiaalkotáshoz vezethet, amely pedig a csökkent, kiszámíthatatlan üzleti teljesítmény előszobája.
Napjainkban a cégek hagyományos előnyforrásai egyre inkább csökkennek. Kisebbek a járadékok a méretgazdaságosságon, a belépési korlátok fenntartásán például – ezeknek pedig legfőbb oka a globalizácó és az új termelési technológiák létrejötte. Ezeknek köszönhetően a hagyományos médiacégknek is megváltozik a célstruktúrája. Napjainkban ugyanis nem a piac szerkezetére való időszerű reagálásból következő, hagyományos előnyök (ld. Porter-féle öt erő) vezetik a cégeket a fenntartható versenyelőny felé – sokkal inkább mikro-előnyszerzések, apró sikerek sokasága lesz az, amely a végső siker záloga lehet. Ezeket dinamikus képességeknek hívjuk, melyeknek lényege az, hogy a cég a potenciálisan gyorsan változó közönség vagy környezet igényeihez jól tud alkalmazkodni.
Visszatérve a tárgyra: véleményünk szerint a közönség ismerete egyértelműen dinamikus képesség, melyre hatalmas szükség van, hiszen a közönség összetétele, véleménye és megjelenésének formája is nagyon gyorsan változhat napjaink üzleti színterén. Ennek legjobb megjelenése lehet egy internetes botrány. Egy bizonyos műsorral szemben az internetes véleményfrmáló oldalak negatív kritikát osztanak meg. A véleményformálókhoz hasonló centralitású megosztó közeg szép lassan elkezdi a negatív kritikát terjeszteni, amely az adók konkrét tudása nélkül is nagyban képes befolyásolni a nézettségi számokat.
Ennek alapján azonban nem csupán a közönség tulajdonságainak ismerete lesz az igazán fontos.
A közönség összetételének és véleményalkotóinak ismerete, sokszor személyes kapcsolattartás formájában lesz a lehető legfontosabb dolog, amelyet egy újkori médiacég elérhet. Ennek előnye egyértelmű: a cég a véleményalkotók ismeretével és kiválasztásával biztos pozíciót érhet el, mely sokszor nagyobb befolyásoló erőt is jelenthet, mint a saját műsorai a cégre vonatkozóan.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.06 11:48:18

@MMI Kommunikációs gyakorlat: A szerzők: Beregszászi Attila, Francois Vivien, Esztergálos Dorka

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.07 14:03:41

Magam is egyetértek a bejegyzés azon állításával, miszerint „ahhoz, hogy elérje egy csatorna a kívánt nézettségek vagy egy magazin számára megfelelő számban tudja értékesíteni termékét fontos, hogy olyan tartalmat közvetítsen, amire a célcsoportja kíváncsi.” azonban hivatkozás és kontextus hiányában nem merem biztosra állítani, hogy Ang említett felvetése hibás.

Összetettebbnek gondolom a fiatalok médiafogyasztási szokásainak befolyásolhatóságának kérdését is. A barátok, társadalom befolyása egy gyermek életében azonnal megjelenik, amint környezetével kommunikálni kezd, így ez a hatás kisiskolás korban már érvényesül, az idő során csak felerősödik. Fontos kiemelni a befolyásolás és a teljes kontrollálás közötti különbséget is, hiszen ez meghatározza a motiváció belső vagy külső voltát. A kisiskolásnak - bejegyzés szerint - a szülő megmondja mit mikor és mennyit nézhet, számos alkalommal el is lehetetleníti az adott médiumhoz – esetünkben TV – való hozzáférését. Ezt sokan tinédzser korú gyermekükkel is megteszik, azonban ezek a szabályok csak a legritkább esetben válnak belső motivációkká, többnyire csak addig követi őket a gyermek, amíg felügyelik őt. Sokkal fontosabbnak tartom az említett társadalmi nyomást, barátok befolyását, ami hosszabb távon és erősebben hat a médiafogyasztási szokásokra.

Nightingale négy csoportjára érdekes példa lehet egy politikus – aktuális példaként amerikai elnökjelölt – nagyközönséghez intézett beszéde. Ez esetben ugyanis a célba vett közönség többnyire a lehetséges szavazók, de fontos megerősíteni a már megszerzett hívek elkötelezettségét illetve az ellenzékhez tartozók meggyőzése sem kizárt. Úgy kell tehát kialakítani a beszéd tartalmát, felépítését, hogy a megcélzott emberek lehető legszélesebb körére fejtsenek ki pozitív hatást. Gyakran azonban az adott időben és helyen megjelent közönségre a politikusoknak nincs befolyása, így az nem fedi le az elérni kívánt embereket. Ugyan ez személyes kommunikáció, így médiumokról a beszéd elhangzásakor még nem beszélhetünk, de úgy gondolom, a legerősebb hatást épp az összegyűlt emberekre fejti ki a beszéd.

Fontos azonban figyelembe vennünk az amerikai elnökválasztást övező kiemelt sajtófigyelmet, ami miatt az adott beszéd jóval szélesebb közönséget ér el, mint az adott időben és helyen összegyűlt emberek köre. Esetenként a televízión élőben közvetítik egy-egy fontosabb kampányállomáson elhangzott beszédet, akár több csatornán is. Történésként értelmezhető a beszédet helyben meghallgatók élménye, azonban a televíziót nézőké is, hiszen a feldolgozás nagyban függ a környezettől. Egész másképp értelmezi például az adott politikus kampányán dolgozó stáb a közvetítést, mint például valaki, aki például Magyarországon különösebb érdeklődés nélkül talál rá a műsorra véletlenül. Megint különbözően fogadja be az információt, aki az esti hírekben lát egyes részleteket, így az élmény attól is függ, hogy hol, mikor és kikkel nézi a közvetítést. A rádió jelentősége ugyan folyamatosan csökken, mégis érdekes lehet például vezetés közben hallani egy politikus ígéreteit az utak, infrastruktúra javításával kapcsolatban. Másnap a beszéd egyes részletei a nyomtatott sajtóban is megjelennek, ennek specialitása, hogy sokszor nyilvános helyeken – például várótermekben, irodákban, repülőn – olvassuk el, így jelentős befolyásoló erő a feldolgozásban a környezet.

A beszédeknél még érdekesebb lehetnek a politikai viták és azok megjelenése a médiában, hiszen ekkor a közönség értelmezése kiszélesedik, az érintett médiumok is sokszínűbbek. A különböző jelöltet – adott esetben különböző pártot – támogató médiumok könnyedén manipulálhatják a közvetített műsort, például a vita egyes részleteinek kontextusból való kiragadásával. Fontos megjegyezni, hogy ezek a beszédek az amerikai választópolgárokon kívül jóformán az egész világhoz eljuthatnak, így a nemzetközi közönség reakcióival is érdemes lehet tervezni.

Almádi Gábor, Gőz Viktor, Ábrahám Lili

Kommunikációs gyakorlat Közönség 2016.04.02 23:54:49

A közönségelmélet témaköre egy rendkívül érdekes, de viszonylag sokféle jelentéssel és formával rendelkező terület. A legelső közösségek elsősorban tervezett cselekvésekkor gyűltek össze: az ókorban például különböző zenei előadásoknál, vagy épp játékoknál. Maga a közönség szó egy olyan…..

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.06 10:09:35

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.06 10:19:08

Említést tettetek Nightingale négy tipológiájáról a közönséget illetően. Miközben a bejegyzést olvastuk, éles párhuzamot véltünk felfedezni a négyféle szerep és a fogyasztók márkához való kötődése között. Feltételezéseink szerint tehát az “összegyűlt emberként” felfogott közönség nem más, mint a termék bevezetésének időpontjában maga az aktuális társadalom. Ebben az esetben még nem létezik semmiféle kötődés, de még ismertség sem feltételezhető a fogyasztó és a márka között, csupán annyi a közös pont, hogy egyszerre tartózkodnak a piacon. Abban az esetben, ha ezen a vonalunk maradunk, akkor a “célba vett embert” azonosíthatjuk a piacra lépő termék esetében a vállalat által meghatározott célcsoporttal. Ilyenkor megjelenik az egyoldalú a kötődés, hiszen a márka részéről már ugyan kialakult a tervezett kapcsolat a fogyasztók egy meghatározott csoportjával, azonban a fogyasztói oldal ebben a pillanatban még passzív. A “történésként felfogott közönség” esetében már egy tényleges vásárlói körről beszélhetünk, mely azokra az esetekre szűkíti a fogyasztói/ befogadói kört, akik valóban fogadják az üzenetet, tehát megvásárolják a terméket. Ebben az esetben tehát egy újabb szintről beszélhetünk, ahol megjelenik a kétoldalú, kölcsönös kötődés, hiszen a fogyasztó azzal a döntésével, hogy megvásárolja az adott terméket, kapcsolatba kerül a márkával. Végezetül felfedezhetjük a párhuzamot a “hallószervként” vagy “hallóképességként” felfogott közönség és a márkahű fogyasztók között is, hiszen mint ahogy kiemeltétek, ebben az esetben már egy tényleges közösségélmény alakul ki, ami a márkahűség esetén is megfigyelhető, hiszen számtalanszor megfigyelhető, hogy egy adott termékhez való kötődés embereket köt össze, csoportot kovácsol. Ilyen például az Apple közösség, mely egy nem csupán a köztudatban létezik, hanem konkrét fórumok alakultak ki a márkakedvelők számára, ahol kapcsolatba léphetnek egymással, megoszthatják véleményüket. Tehát ilyenkor megfigyelhető, hogy nem csupán kölcsönös kapcsolat van a fogyasztó és a márka között, hanem a folyamatos fogyasztói hűség ezt a kölcsönös kapcsolatot erős kötődéssé alakítja át.

A bejegyzésetekben megemlítettétek, hogy Ang úgy vélekedett, hogy a különböző médiaintézményeknek nem fűződik érdeke ahhoz, hogy megismerjék közönségüket, csak a mérési módszerek számítanak, ami ugyan meggyőzi az ügyfelet, de a közösség valódi lényét nem lesz képes megragadni. Mi arra a következtetésre jutottunk, hogy jelen vannak bizonyos tényezők, melyek miatt nem értünk egyet Ang megállapításaival. Többek között úgy véljük, hogy abban az esetben, ha a különböző médiaintézmények nem ragadják meg a hallgatóság igazi, mélyen rejlő személyiségét, úgy maga a kommunikáció nem mehet végbe tökéletesen. Hiszen mint ahogyan az a kommunikációs modellben is megjelenik (adó, vevő, üzenet, csatorna, kontextus, zaj), az adó és a vevő között akkor valósulhat meg a sikeres kommunikáció, ha mind a két fél megfelelő figyelmet tanusít az üzenet tárgya iránt. Véleményünk szerint ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a kódoló megfelelő információval rendelkezzen a dekódoló rétegről, hiszen így tudja a lehető legmegfelelőbben kiválasztani annak a módját, hogy milyen formában adja át az üzenetét. Hiszen nem mindegy, hogy az adott célcsoportot milyen csatornán érhetjük el a legsikeresebben, mennyi háttérinformációval rendelkeznek az érintett témát illetőleg, vagy akár az, hogy pozitívan vagy negatívan viszonyulnak bizonyos motívumokhoz. Ezek a tényezők mind hatással lehetnek arra, hogy az információ nem csupán teljes egészében befogadásra kerüljön a közönség átlal, hanem a szónok szándékának megfelelő hatást váltson ki.

Írták: Csihar Noémi, Bojti Annaflóra, Bejczi András

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.04.06 10:22:48

A közönségelméletek ismerete fontos az üzleti életben is. Minden márkának ismernie kell a közönségét, ahhoz, hogy minél jobban tudjon kommunikálni hozzá. Manapság már a legtöbb vállalat számára fontos stratégiai pont a közösségépítés is, mely során az egymással nem interakcióba lépő közönség tagjait az egymással való kommunikációra ösztönzik. Ha a fogyasztók közösséggé válnak, azzal növelnek a márka értékén és akár szeretetmárkává is tehetik azt. Azonban az ehhez való első lépés, hogy tudjuk mi is az a közönség.

Ahogy a bejegyzésben olvashattuk a közönség értelmezése igen szerteágazó és sokszínű. Ezt bizonyítja Nightingale közönségelmélete is, melyben négy különböző oldalról közelíti meg a közönség fogalmát. Az elsőben „összegyűlt emberekként” definiálja, melynél az időbeli kötöttségen és a tervezett cselekvésen van a hangsúly. Erre példa lehet minden olyan eseményen való részvétel, amit előre elterveztünk, tehát például egy színdarab közönsége vagy egy olyan TV műsor közönsége, amelynek elhivatott nézőközönsége van. A “célba vett emberekként” felfogott közönségnél azon van a hangsúly, hogy a közönség tagjai azok, akiket a tartalom létrehozója megcéloz. Ennek megfelelően ilyen lehet például egy rétegközönségnek szóló magazin, mint a HammerWorld magazin, ami célirányosan a metál zene szerelmeseinek szól. A “történésként felfogott közönség” jellemzője a spontaneitás, tehát itt nem előre megtervezett cselekvésről beszélünk. Példa lehet rá egy baleset körül kerekedett közönség. A “hallóképességként felfogott közönségnél” az interaktivitáson van a hangsúly. Ilyen közönség egy interkatív színházi előadáson lehet vagy esetleg youtube videót nézőknél, ahol van komment írására lehetőség.

Az is említve volt a kommentben, hogy a közönségre, mint fogalomra kétféleképpen tekinthetünk. Volt egy típus, amely úgy értelmezi a közönséget, mint már létező emberek csoportját, amelyből a média kiválasztja a célcsoportját és kielégíti a közönség tagjainak szükségletét. Magunkon is megfigyelhetjük, hogy a televízió nézése tipikusan ilyen tevékenység. Ahogy beszélgettünk a témáról, rólunk is kiderült, hogy gyakran megy a TV csak a háttérben, csak azért, hogy szóljon valami és ne legyen csend mondjuk a főzés vagy a vasalás alatt. Ez a cselekvés illetve médiafogyasztás tehát teljesen másodlagos jellegű. A mai világban ritkán van olyan, hogy a fiatalok leülnek TV-t nézni és nem nyomkodják közben a telefonjukat vagy bármilyen más okoseszközt.
Van egy másik megközelítés is, amely szerint a média hozza létre a saját közönségét. Itt nagyobb aktivitást igényel a médiafogyasztás. Míg a TV-nél gyakorlatilag mindent csúnyán mondva, belenyomnak az arcunkba, addig mondjuk egy könyv olvasása esetén ez éppen az ellenkezője. Az olvasás igényel energiabefektetést, például fognunk kell a könyvet, néznünk kell az oldalt, fel kell fognunk azt, hogy mi van oda írva de akár azt is vehetjük ilyennek, amikor az olvasottakat értelmezzük, berakjuk az eddig elképzelt történet fonalába és elhelyezzük a képzeletünkben az új információt. Ez most lehet hogy túlzásnak hangzik, de nem hiszem el azt, hogy még senkivel nem esett meg egy könyv olvassa közben az, hogy már mindenhogy helyezkedett, de vagy sötét volt, vagy szemébe sütött a nap, vagy már elzsibbadt a keze a könyv fogása közben. Az igazi olvasás bevon, csak arra tudunk koncentrálni egy adott pillanatban. Ettől egy kicsit különbözik a moziba járás, de jó példa az olyan típusú közönségre, ahol személyesebben bevonva érzik magukat. Azért megyünk moziba, hogy azzal az emberrel/emberekkel legyünk, és általában nem csak maga a film számít, amit otthon is meg tudnánk akár nézni egy hónappal később. Tehát ebben az esetben a cél tulajdonképpen a szociális élethez való csatlakozás.

Írta: Nagy Zsófia, Szabó Georgina, Szaghmeiszter Fanni

Kommunikációs gyakorlat Médiaműfajok és szövegek 2016.03.26 23:21:23

A tömegkommunikáció célja, hogy minél több információt minél szélesebb réteghez juttasson el. De ezt az információt egy szép és megfelelő csomagolásba kell beletenni, hogy a befogadó nyitott legyen rá, meghallja és a sajátjának érezze. Ebben vannak segítségünkre a médiaműfajok, hiszen ezek alkotják…..

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.29 22:59:14

A blogbejegyzés kellő áttekintést adott a különböző médiaműfajokról, melyek közül mi az oknyomozó újságírást választottuk ki részletesebb elemzésre. A tényfeltáró újságírás annyiban tér el az egyszerű újságírástól, hogy a riporter olyan információknak megy utána melyeket eltitkolnak, mert jogilag vagy etikailag elítélhető eseményekre vonatkoznak. Ebből érthető, hogy a szerepe nagyon fontos, hiszen olyan információkat hoz napvilágra, melyeket nem ilyen célra szántak. Magyarországon többször felmerült az a kétség, hogy nincs is igazi oknyomozó újságírás, 2013-ban nem is osztották ki az oknyomozó újságíróknak járó Gőbölyös Soma-díjat. A műfaj itthoni hiányosságaira mutathat rá a második példánk is.
Az oknyomozó újságírásra két aktuális példát hoztunk, melyek bemutatják hogyan tanácsos és hogyan nem tanácsos ebben a műfajban tevékenykedni.

A legjobb filmért járó Oscar díjat idén a Spotlight – Egy nyomozás részletei című film kapta. A rendező Tom McCarthy egy mindenféle parasztvakítás nélküli, tisztán az oknyomozásról szóló, mégis elképesztően izgalmas filmet forgatott. A megtörtént eseményeket feldolgozó alkotás egy 2002-ben Bostonban kirobbant botrányról szól, amiben kiderült, hogy a katolikus egyház nemhogy tudott arról, hogy a papok gyerekeket molesztálnak és erőszakolnak meg, hanem aktívan részt vett az események eltussolásában évtizedeken keresztül. Az ügy felgöngyölítése után 600 cikk jelent meg a témában, a Spotlight rovat Pulitzer-díjat és több más elismerést is kapott. A cikkek hatására az USA átalakította az egyházi személyek felelősségre vonására vonatkozó jogszabályait, a római katolikus egyház pedig nagyszabású, az egész világra kiterjedő vizsgálatot indított a papság pedofil hajlamai, erőszakos tettei és molesztálási ügyei kivizsgálására.
Már maga az alapsztori is rettentően érdekes, de a Spotlight igazán nagy érdeme az, hogy egy olyan korban mutat rá az oknyomozói újságírás fontosságára, amikor a nyomtatott sajtó gyakorlatilag mindennapos küzdelmet folytat az életben maradásért, és ez a műfaj a digitalizált, azonnali hírfeldolgozásra fókuszáló média világából kihalni látszik.
Ha most szeretnék utánajárni annak, hogy hány pap található ma például Budapesten és mennyi gyermekmolesztálási ügy volt az elmúlt 5 évben, nem kellene órákat töltenem a könyvtárban, hanem online pillanatok alatt ki tudnám deríteni és írhatnék belőle egy cikket. Azonban az oknyomozó újságírás nem ezt a vonalat képviseli. Egy olyan igényes, távlatokban gondolkodó, időigényes műfaj, amivel a mai modern újságírás már nehezen egyeztethető össze. Nem arról szól, hogy Facebookról és/vagy Twitterről levadásszuk a híreket, gyorsan kitesszük valamilyen tetszetős, sokkoló vagy manipulatív címmel, csak azért, hogy minél nagyobb oldalletöltést generáljunk. Pedig nagyon fontos az a fajta munka, amit az oknyomozó újságírók végeznek, mert ez az egyetlen módja annak, hogy a nagy hatalmú intézmények egyfajta társadalmi kontroll alatt álljanak. Ez Magyarországon különösen aktuális kérdés lenne napjainkban is. A Spotlight egyértelmű állásfoglalás amellett, hogy a sajtó egyik kiemelt feladat továbbra is az, hogy elszámoltassa azokat, akik hatalmukkal visszaélnek és törvényt szegnek, legyenek bármennyire befolyásosak is.

A második példánk a botrányt kavaró corvinusos oknyomozó tanárnő esete. A 444.hu-n csütörtökön megjelent cikk címe szinte megragadja a tekintetet. “A Corvinus nem alkalmazza többet Juhász-interjút készítő TV2-s riportert” Kunfalvi Nóra leleplező interjúnak induló videójából óriási botrány kerekedett. A TV2 riportere, egyben a Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézetének tanára mondhatni saját dugájába dőlt, amikor Juhász Pétert kérdezte a lakásáról, jövedelméről és a “kendermagtermesztésből” megmaradt pénzéről. A riporternő úgy vágta meg a felvételt, hogy a TV2-n megjelenő pár perc egyértelműen a politikus sárosságát bizonyítsa. A baj ott kezdődött, hogy Juhász ezt nem nézte tétlenül és felrakta az internetre az eredeti felvételt, ami nem a politikusról, hanem a riporterről állít ki szegénységi bizonyítványt. A Corvinus Egyetem az eset után azt nyilatkozta, hogy nem szándékozik Kunfalvi Nórát továbbra is megbízni a tárgy oktatásával. Pedig akár tankönyvi példa is lehetne arra, hogy hogyan NE csináljunk tényfeltáró újságírást.

Forrásaink:
444.hu/2016/03/24/a-corvinus-nem-alkalmazza-tobbet-juhasz-interjut-keszito-tv2-s-riportert Letöltve: 2016.03.29. 22:26
444.hu/2014/05/20/ujra-van-tenyfeltaro-ujsagiras-magyarorszagon/ Letöltve: 2016.03.29. 22:35
Írta: Nagy Zsófia, Szabó Georgina, Szaghmeiszter Fanni

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.30 02:26:25

Az e heti téma érdekessége a különböző területek és korszakok határai feletti átívelésben rejlik, és a bejegyzésben számos fontos információt kapunk róla. A műfaj, mint arról korábban szó esett, meghatároz, megkülönböztet tartalmakat és ezáltal szolgáltatókat. Éppen ezért fontos tisztában lenni a megfelelő műfajok jellemzőivel, és még fontosabb, hogy a célközönségünk fejében is hasonló kép éljen róluk, hiszen alapvetően ez segít jobban eljutni hozzájuk.
Mi elsősorban az internetes műfajokra szeretnénk reflektálni a hozzászólásunkban, hiszen a legtöbb szempontból ezek dominanciája felé halad a tartalomszolgáltatás. Ezen műfajok egyszerre fontosak az üzleti és a magánszférában, hiszen rengeteg vállalkozás építi népszerű blogokra a reklámtevékenységét, és egyre nagyobb csoportok szerveződnek például a videoblogok, avagy vlogok köré.
Ahogy azt a bejegyzésben olvashattuk, már egyre fiatalabb korban kezdődik a blogok, bár esetükben inkább a vlogok követése. A különböző műfajok állandó sajátosságai átívelnek a műfajokon. Esetünkben ez azt jelenti, hogy a a blogok felfedezését szinte épp ugyanaz jellemzi, mint a televízióét, ugyanazok a következmények. Eleinte alacsony ismertség, nehezebb elfogadás, nehezebb hozzáférés, majd a népszerűség növekedésével egyre több szolgáltató, nehezen ellenőrzött tartalom. Visszatérve a bekezdés első mondatához, a megélhetéssel kapcsolatos téves elképzelések kialakulása itt is tetten érhető. A műfaj népszerűségének emelkedésével egyre többen próbálkoznak meg egzisztenciát építeni rá, hiszen a vállalati reklámgépezetnek köszönhetően néhány embernek sikerült.
Ha csak a magyar, filmeket elemző videobloggereket vesszük alapul, a legtöbb ember a két jól ismert névnél nem tudna többet mondani, de biztos benne, hogy bőséggel akad rajtuk kívül is. Ebben az esetben kerül előtérbe a műfajt használó, közvetítő szerepe. Alapvetően itt is megfigyelhető a filmekhez hasonlóan a szereplők fontossága. Míg definíció szerint a műfajtól önmagában várhatunk valamit, addig a gyakorlatban egy sima film és egy elismert szereplőgárdával rendelkező filmtől, még ha ugyanaz is a műfaj, szinte teljesen mást várunk. Ugyanez igaz a fentebb említett vlogokra.
A weboldalak tökéletes példaként szolgálnak a műfajok keveredésére, hiszen míg a bejegyzésben a weboldalra is műfajként hivatkoznak, addig ez tekinthető inkább egy festői palettának, amelyen a különböző weboldaltípusok szerepelnek, mint műfajok.
A weblapok esetében is megfigyelhető, bár inkább a vállalati honlapok kapcsán a vlogok esetében említett jellemző, miszerint maga a műfaj nem határoz meg tökéletesen. Mást várunk egy Coca Cola honlaptól, mint a sarki fűszeres honlapjától (ha egyáltalán rendelkezik vele), annak ellenére is, hogy a műfaj önmaga tekinthető azonosnak, mint vállalati weboldal.
Végül, de nem utolsó sorban az e-mailekről néhány szót. Az internetes műfajok talán legrégebbikének számítanak, és a fogadóik már igen széles tudásanyaggal rendelkeznek a kezelésük tekintetében. Gondoljunk csak arra, hogy miként kezelünk egy e-mailt a tanárainktól, munkatársainktól vagy egy SPAM-et. Utóbbi kiszűrésére komoly arzenállal rendelkezünk, de a küzdelem szinte tekinthető öröknek. Az e-mail szolgálhat példaként arra, hogy milyen dinamikusan is változnak egyes műfajok, hiszen ez a legújabb színtérhez, az internethez kapcsolódik, és mégis kezdi elveszteni a fontosságát a rövid, gyors üzenetküldés, a chatelés mellett.
Összefoglalva tehát az internetes műfajokra lehetőségként tekintünk, azonban magukban hordozzák a sok ismeretlen terület miatti kontrollálatlanság veszélyét, amely az archiválás miatt még nehezebben kezelhető. Megfigyelhető, hogy vannak bizonyos jellemzők, amelyek a műfajok fölött állnak, és egységesen megjelennek mind a régi, mind az új területeken, mint például az üzletvitel ráépülése az egyes műfajokra. Ezen kívül láthattuk, hogy a műfaj önmagában még nem határoz meg tökéletesen, és ez az internetes részeken még jobban kiütközni látszik. És végezetül azt is megfigyeltük, hogy a műfajok dinamikája az interneten a hagyományosnál sokkal gyorsabb. Noha eltűnni a közeljövőben valószínűleg egy műfaj sem fog, a hatalmi átrendeződés folyamatos és dinamikus, amely új lehetőségeket és kockázatokat hordoz magában.

Írta: Roszik Tamás, Pelsőci Balázs

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.30 12:45:34

Az e heti blogbejegyzésből részletesen megismerhettük a különböző médiaműfajok sajátosságait, kihívásait, és azt, hogy milyen többletet képesek a fogyasztók számára átadni. Ez a többlet nyilvánvalóan minden műfajnál más és más, hiszen más közönséget céloz egy írott sajtóban megjelenő glossza vagy kritika, mint egy szórakoztatásra építő televíziós talk show. A bejegyzésből az is kiderült, hogy napjainkban elképesztő gyorsasággal változnak a médiaműfajok, médiafelületek és ezek népszerűsége. Természetesen nem napról napra, de egy-egy újonnan felbukkanó médiaműfaj akár fél év alatt is ki tudja nőni magát milliós nézettségű felületté. Ennek tipikus példái a bejegyzésben említett vlogok illetve az életvezetési, fitnesz és szépségápolási blogok, amelyek leginkább facebook-megosztások, eWOM útján pár hónap alatt óriási látogatottságot tudnak szerezni. Egyre kevésbé népszerű azonban a rádiózás és az írott sajtó műfaja, míg a közösségi oldalak felhasználóinak száma napról napra nő. Láthatjuk tehát, hogy az utóbbi tíz-húsz évben igen jelentős változásokon ment át a tömegkommunikáció szerkezete. Vajon mi okozhatja az egyes műfajok elképesztő népszerűségét, és mi okozhatja néhányuk gyors hanyatlását? Ehhez meg kell vizsgálnunk, melyek a legfőbb okok, amelyek ráveszik a fogyasztókat a tömegmédiumok használatára. Már a műfajok felosztásából is kiderül, hogy a két kulcsszó a tájékozódás és szórakozás - ezeket keresik a fogyasztók, amikor kinyitják az újságot, bekapcsolják a tévét, megnyitják a facebookot. Így tehát egy-egy műfaj népszerűsége azon áll vagy bukik, mennyire tud megfelelni ezeknek a követelményeknek.
A legnagyobb kihívást napjainkban leginkább az jelenti, hogy az ezer felé ágazó médiaműfajok között megtaláljuk a hiteles, minőségi, számunkra megfelelő tömegkommunikációs csatornát, médiumot, felületet. Megvizsgálhatjuk az egyes műfajokat tehát aszerint, milyen mértékben képesek a tájékoztatás és szórakoztatás szempontjából a fogyasztók számára megfelelőt nyújtani. Az talán mindenki számára egyértelmű, hogy az internet jelenlegi formájában nem a leghitelesebb médiumok közé tartozik - persze találhatunk ellenőrzött, hiteles forrásból származó tartalmakat, de többségében nem árt megválogatni, melyek azok a weboldalak, amelyek megbízhatóak. A blogok, vlogok ugyan általában meglehetősen szubjektív jellegűek, mégis sokszor hitelesebbnek hatnak mint egy-egy origós vagy indexes cikk - ennek talán az lehet az oka, hogy a blogoknál szinte mindig tudható, ki is pontosan az a személy, aki az egész mögött áll, illetve sok esetben nem is feltétlenül profitorientált tevékekenység. Ezáltal közelebbinek, valódibbnak is érezzük az ilyesfajta személyesebb jellegű kommunikációt.
A sajtó esetében megkülönböztetjük a tájékoztató illetve a publicisztikai műfajokat. Elvárnánk, hogy a hír, tudósítás vagy interjú hiteles és megbízható legyen, azonban már erre sem támaszkodhatunk feltétlenül - bár jellemzőjeként említik az objektivitást és pontosságot, napjainkban nem árt, ha a sajtóban megjelent híreket is egy bizonyos fokú szűréssel kezeljük. A publicisztika nyilván teljes mértékben szubjektív (persze törekedhet objektivitásra), így nem is annyira a tájékozódást, hanem inkább a művelődést (pl. kritika, szakmai írást), szórakozást (pl. glossza) szolgálja.
A televíziónál egyre többször érezzük azt, hogy célja a fogyasztók manipulálása. Két nagy csoportja a hírközlő illetve szórakoztató műsorok. A bulvár-jellegű hírműsorok, illetve az állami tulajdonban lévő hírcsatornák szubjektív információfeldolgozása alapjaiban rombolták le a hírközlő műsorok hitelességét. Sokan úgymond "kötelességből", hogy megtudják, mi folyik a világban, megnézik a híradókat, politikai talk show-kat, de egyre többen vannak közöttük, akik fenntartással kezelik mindezt, hiszen megbízhatóságuk egyre inkább megkérdőjelezhető. A másik nagy műfaj, a szórakoztató műsorok népszerűsége is kezd - főként az értelmiségi rétegek körében - egyre inkább hanyatlani, hiszen itt a minőség az, ami sok esetben nem állja meg a helyét.

Írta: Andrási Krisztina, Bakó Fanni, Brenda Csilla

Kommunikációs gyakorlat Tömegkommunikáció hatása 2016.03.21 00:10:06

A mai modern társadalomban talán az információ az egyik legértékesebb dolog. Az üzleti és politikai élet valamint a folyamatosan fejlődő high-tech iparnak köszönhetően mind az információ mennyisége, mind áramlásának sebessége folyamatosan növekszik. Az okos eszközök és az internet penetráció…..

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.22 23:27:52

Érdekes volt a bogbejegyzést olvasni, mert több érdekes elméletet is felvet. Carey James rituális modell elméletét rendkívül életszerűnek találtam. A drámai aktus kifejezés talán egy kicsit túl erős, de én is megtapasztaltam már a saját környezetemben, hogy egy érdekes hír valóságos izgalmat tud kiváltani a közönségben. Olyasmi folyamat játszódhat le ilyenkor egy emberben, mintha egy érdekes regényt olvasna vagy filmet látna és beleéli magát a cselekménybe. Ez hírolvasásnál még inkább igaz lehet, hiszen az is fokozza az izgalmat, hogy tudatában vagyunk, hogy egy valóban megtörtént esetről van szó. Minél inkább érintettek vagyunk az adott hír kapcsán, annál érdekesebbnek találjuk. Az érintettség mértékét befolyásolja a tér- és időbeli távolság (minél inkább a lakhelyünkhöz közel történt vagy minél közelebb az adott időponthoz), a szociális közelség (olyan emberrel történt, akit ismerünk vagy hallottunk már róla).
A bejegyzés tárgyalja a hagyományos tömegkommunikáció tulajdonságait is. Szerintem az internet elterjedésével ezek egyre kevésbé jellemzik a tömegkommunikációt. Ma már nem feltétlenül kell egy intézmény felől áramlania az információnak, hiszen ma már magányszemélyek is képesek rengeteg olvasót elérni. Gondoljunk csak a népszerű blogok szerkesztőire, népszerű Youtube csatornák készítőire vagy a hatalmas rajongótáborral rendelkező Instragram és Twitter felhasználókra. Néhányuk akkor elérést tud biztosítani, hogy a reklámügynökségek is felfigyeltek rájuk és különböző termékekkel vagy pénzzel szponzorálják őket. Ilyen módon a blog vagy a csatorna biztos megélhetést és jövedelmet is jelent számukra.
Szó esik még a tömegkommunikáció funkcióiról is. A tájékoztató funkciójához (pl. híradó) annyit szeretnék csak hozzáfűzni, hogy habár ennek objektívnak kéne lennie, mert csak tényközlésről van szó, de a valóságban ez sosem valósulhat meg száz százalékosan. A hírközlő mindig a saját szemszögén keresztül mutatja be a hírt, akkor is, ha csak a száraz tényeket akarja elmondani, hiszen már a szóhasználatával is befolyásolja és árnyalja a képet.
A politikai viták már egyértelműen a vélemény kifejezését támogatják és emellett segítenek véleményt is formálni a hallgatóságnak. Sajnos a magyar közmédia kevéssé támogatja ezt a formáját a véleményütköztetésnek, mivel kevés vita lelhető fel műsorkínálatukban.
A harmadik rendkívül fontos funkció pedig a szocializációs szerep. Ez a mindennapok során rengetegszer felfedezhető, hiszen remek baráti beszélgetéseket indíthatnak el az éppen aktuális hírek felvetése. Ilyenkor az emberek a közös információ birtoklása miatt egy közösség részének is érezhetik magukat. Azonban megfigyelhető, hogy ahogyan a tömegkommunikáció változik és fejlődik napjainkban, annál kevésbé lesz ez a jelenségtetten érhető. Mivel az embereknek sokkal több opció áll rendelkezésére (gondoljunk a régi időkre, amikor csak egy csatorna volt fogható a TV-ben, de hétfő az se, vele szemben pedig a ma elérhető rengeteg weboldalra), ezért ez a közös információ bázis egyre csökken. Természetesen a világban történt események, kül-és belpolitika valószínűleg mindenkinél közös, azonban a Facebook-on elért információk már teljesen személyre szabottak.
A rábeszélés eszköze funkciót valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, aki valaha is részt vett történelem órán. A 20. században a tömegmédia fejlődését rendkívül hatékonyan használták ki a különböző diktatúrák vezetői.
Ahogyan a bejegyzés is említi, a személyes érdeklődési körünk határozza meg, hogy mely tömegmédiumokra koncentrálunk. Ez azonban magában rejti azt a veszélyt, hogy egy bizonyos témáról nem tájékozódunk és informálódunk több forrásból és több szempont szerint, mivel az emberek egyébként is hajlamosak csak a saját véleményüket meghallani.
Írta: Láng Alexandra, Gyémánt Szilvia, Nagy Rita

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.23 00:42:49

Napjaink globalizálódó világában természetes, teljesen megszokott tény, hogy percek leforgása alatt szerezhetünk információkat, híreket akár a világ teljesen ellentétes pontján zajlódó eseményekről. A tömegkommunikáció és tömegmédia napjainkra annyira elterjedt és kifejlődött, hogy nem is mindig beszélhetünk nemzeti és nemzetközi médiáról, hiszen ha egy magyar kereskedelmi adó híradóját nézzük akarva-akaratlanul nemzetközi hírekkel is találkozhatunk.

Azt, hogy egy-egy hír mely országokba jut el nem teljesen véletlenszerű, bizonyos tényezők befolyásolják, hogy melyik ország lesz fogékonyabb adott információ közlésére. Befolyásoló tényező lehet egy ország mérete, kultúrája, gazdasági fejlettsége, nyelve, politikai rendszere. Vegyük például Magyarországot. Milyen hírek érnek el kishazánkba? Megtalálhatóak természetsen a belföldi hírek és a nemzetközi hírek egyaránt egy híradóban, azonban ha megfigyeljük vannak bizonyos témák, amelyek időről-időre felmerülnek. Ilyen például a szomszédos országok gazdasági helyzete, politikai történései. Mivel egy régióban helyezkedünk el valószínűbb, hogy fogékonyabbak leszünk ezekre a hírekre, hiszen egy kulturrégióról, földrajzi régióról beszélünk. Hasonló példa lehet az Európai Unioval kapcsolatos hírek megjelenése. Mivel Magyarország is EU tag, ezért a magyar emberek jóval érdekeltebbek lehetnek az EU állapotában, semmint a világ egy távoli pontján történő eseményben.

Megfigyelhető tendencia továbbá, hogy a híradások nagy része, hírportálok cikkei tele vannak katasztrófákról, terror cselekményekről, halál hírekről beszámoló hírekkel. Miért van ez? Ezek azok a hírek, melyekre az emberek felkapják a fejüket, hiszen ezek általában nem mindennapi események. Az állatkerben született pingvinnek is nagyon örülünk, de információ éhségünket nem biztos, hogy kielégítené ez a hír. Ezért figyelhető meg, hogy nemzetközi hírek közül is inkább az ilyen típusúak jutnak el a világ minden pontjára, nagyon kevés kivételről beszélhetünk, hiszen az emberek fogékonyabbak a katasztrófák iránt és valamely beteges módon ezzel jobban le lehet kötni figyelmüket.

2016. március 22., a brüsszeli terrortámadás napja. A hírrel tele van a sajtó, média. Erről hallhatunk a híradóban, internetes hírportálokon, olvashatunk róla napilapokban. Még akkor sem tudnánk elkerülni a hírt, ha akarnánk, még a közösségi médiában is ott van. A facebook üzenőfal tele van az ismerősök által megosztott cikkekkel és tartalmakkal, melyek a terrortámadás részleteiről tudósítanak. Ilyen nagy ereje van a globális tömegkommunikációnak. Egy több száz kilométerre fekvő országban történő hírről már pár órával megtörténtét követően tájékozódhatunk, csupán órák kérdése, hogy milyen újabb és újabb információt tudunk meg az ügyről. A párizsi terrortámadást követően a facebook lehetőséget biztosított felhasználóinak, hogy aki éppen Párizsban tartózkodott facebookon jelezhette ismerősei felé, hogy biztonságban van. Így a Budapesten tartózkodó édesanya is tudhatta, anélkül, hogy bármilyen érintkezésbe lépett volna gyermekével, hogy lánya biztonságban van.

Fontos jellemzője mindezeken felül a globális tömegkommunikációnak, hogy az információ általában a fejlettebb országoktól terjed a fejletlenebbek felé. Emiatt akár a magyar sajtó nagyon sok nemzetközi hírt külföldi médiumokból vesz át, ezeket fordítja át magyar nyelvre. Főleg az USA és Nyugat-Európa azok a régiók, amelyekből a magyar hírek is táplálkoznak és ha megfigyeljük nagyon sok ilyen hírrel találkozhatunk offline és online egyaránt. Ez azonban egy teljesen bevett és elfogadott gyakorlat, hiszen a teljes önellátás szinte lehetetlen. Ennyi és ilyen minőségű hír előállítása nem lenne lehetséges rövid időn belül, amely viszont veszélyeztetné, hogy mindig a legfrisebb hírek álljanak rendelkezésre. A médiának folyamatosan felkészültnek és tájékozottnak kell lennie és a mai fejlett tömegkommunikációs rendszerek között nem napokról, hanem órákról beszélünk.

Készítette: Kovács Dóra, Rigó Petra, Wippelhauser Anna

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.23 22:15:54

Felgyorsult, rohanó világunkban a modern kor társadalmát az információéhség jellemzi. Minél több információt kapunk, annál többet tudunk a világról és ezzel nem elégszünk meg. Az emberi természetből adódóan kíváncsiságunk végtelen. A kapott információk közül szelektálunk óhatatlanul is. Ez egy nagyon érdekes aszimmetria, mivel minél többet szeretnénk tudni a világról, de figyelmünk sajnos korlátozott, agyunk nem képes végtelen mennyiségű információt befogadni és feldolgozni.
A tömegmédia hatalmas kihívás előtt áll napjainkban. Felkelteni a fogyasztók figyelmét nem egyszerű ilyen médiazajban. De nem elegendő felkelteni a figyelmet, nem ez a végső cél. Az emberek tudatába oly módon be kell férkőzni, hogy a tömegmédiából nyert információkra képesek legyenek emlékezni, akár hosszabb távon is tudatukban elraktározni. A tömegkommunikációból a társadalom sokat profitál, ugyanakkor rengeteg veszélyt is rejt. De kijelenthetjük, hogy a tömegkommunikáció nélkül modern korunkban már nem vagyunk képesek létezni. Annyira beépült mindennapjainkban, szerves részét képezi életünknek, hogy a tömegkommunikáció termékeit fogyasztjuk. A tömegkommunikáció szinte már létszükségletté vált.
Azt is kijelenthetjük, hogy az információ áramlásának már nincsen semmilyen akadálya, sem földrajzi, sem nyelvi, sem kommunikációs eszköz, vagyis csatorna. Nincs olyan nemzeteket, népcsoportokat érintő információ, esemény, amely rövid időn belül ne jelenne meg valamilyen formában. Napjainkban az értéket nem az információ jelenti önmagában, hanem az, hogy milyen gyorsan jutunk hozzá. A terjedési sebesség pedig rohamosan nő. Legtöbbször akarva – akaratlanul is szembe jönnek velünk a hírek. A legtöbb információ az interneten pillanatok alatt eljut hozzánk. Még arra sincs szükség, hogy folyamatosan az Index, az Origó vagy a 444.hu oldalait bújjuk, hiszen a nagy hírértékű események azonnal a Facebook üzenőfalainkon megjelennek, valamelyik ismerősünk megosztásának köszönhetően. Bármi is történik a világban szinte azonnal már mi is videofelvételt, képeket, hanganyagot kapunk. Ennek csak az információ éhségünk, valamint az erre fordítható energiánk szab határt. Már a legtöbb híradó is úgy hangzik el, hogy bővebb információ, további interjúkat a hírek internetes oldalán találhatnak. Ez is azt mutatja, hogy túl sok a hír, az információ és már alapvetően egy híradóba se fér bele minden, továbbá ez az oldal látogatottságát is növeli.
Ennek következtében elgondolkozhatunk azon is, hogy mennyire számít egy információ hírnek, minden fogyasztó számára mást és mást jelent egy információ hírértéke. Sajnos tapasztalhatjuk, hogy manapság a fogyasztók számára a rossz hírek az igazán fontosak, ezeket a tartalmú híreket mindig fogyasztottuk és mindig is fogjuk. A terrortámadások, a gyilkosságok, a családon belüli erőszak, mind olyan témák, amiktől mi, a hírek fogyasztói valójában rettegünk. Valószínűleg ezekre a hírekre a fogyasztóknak mindig lesz igényük. De ahogy mondani szokás, minden csoda csupán három napig tart. Tehát el kell gondolkoznunk azon is, hogy egy információnak meddig van valóban hírértéke. Egy, két, esetleg három napig? Egy témával meddig érdemes foglalkozni? A menekült kérdés kapcsán mindannyiunkban felmerülhet a kérdés, hogy ezzel a témával kapcsolatban még tudunk új információt kapni? Mennyire érdekes ez még számunkra? Vagy már kissé elavult?
Mindenesetre azt a következtetést vonhatjuk le, hogy egy idő után, ha csak ugyanarról a témáról hallunk a híradásokban, a figyelmünk alábbhagy, rezisztenssé válunk a hírekre. A témával kapcsolatos mindenféle megnyilvánulást, információt kerüljük, mert mondhatni már lejárt lemez, számunkra többé már nem szolgáltat valós információt.

Készítették: Katsányi Lili, Kollár Zseraldina, Ostorházi Réka

Kommunikációs gyakorlat2 Globális tömegkommunikáció 2016.03.19 23:18:57

A globalizáció életünk minden területén jelen van, nincs ez másképp a tömegkommunikációval sem. A globalizáció különleges szerepet tölt be a tömegkommunikáció életében. Egyrészt tárgya, másrészt előidézője, eszköze a folyamatnak. A globalizáció hatására fokozódtak a gazdasági és társadalmi…..

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.22 20:40:56

Ahogyan az a cikkből is kiderül, a globalizáció nagy hatással volt a tömegkommunikációra, továbbá jelenleg is jelentős hatást gyakorol rá. Ez pedig véleményünk szerint fordítva is igaz, a kommunikációs csatornák bővülő száma és a rajtuk keresztül érkező nemzetközi tartalmak, információk, hírek egyre nagyobb hatást gyakorolnak ránk, elősegítve ezzel a globalizációt.
Érdekes lehet összehasonlítani a magyar viszonyokat, illetve fejlődésüket a bejegyzésben leírt trendekkel. Olvashatjuk az írásban, „kezdetben az egyes médiumok mind nemzeti szinten kezdték meg pályafutásukat, ennek oka elsősorban a nyelvi nehézségekbe ütközés volt”. Ez részben igaz hazánkra is, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a ’90-es évek előtt ebben nagy korlátozó hatással bírt a KGST blokk és a fejlettebb, nyugati országok között húzódó éles határvonal. 1989 előtt emiatt nem csak a nyelvi korlátok, hanem nagymértékben az információ szabad áramlásának korlátozása, továbbá technikai és egyéb állami tényezők állták útját annak, hogy továbblépjünk a nemzeti médiumok szintjéről.
Manapság nincsenek ilyen korlátok, az információ a világ szinte bármelyik részéről pillanatok alatt elérhet hozzánk akár televízión, rádión vagy az interneten keresztül, tartózkodjunk az ország, vagy akár Európa bármely pontján. A nyelvi korlátok csökkentek, az alapvető nyelvoktatásban áthelyeződött a hangsúly az oroszról főleg az angol nyelvre, így a globális szintű médiumok tartalmának befogadása is jóval egyszerűbb lett, hisz ezek általában az angol nyelvet használják. A nyitás tehát megvolt, ennek ellenére továbbra is nagy hangsúly van a település és régiói szintű kommunikációnak. Az emberek számára mindig a közvetlen közelükben lévő események, információk a legrelevánsabbak, hiszen ezek vannak a legnagyobb hatással a hétköznapi életükre. Az említett új trendek itthon is megfigyelhetőek, miszerint a médiaipart néhány nagyobb vállalat uralja. Hazánkban az RTL Klubhoz és a TV2-höz kapcsolódó vállalatcsoportok kapják a legnagyobb szerepet, az egyre bővülő állami média pedig utánuk következik.
A cikk szerint a médiaimperalizmus kedvez az egyensúlytalanságok növekedésének és aláássa a kulturális önállóságot, a kultúrának homogenizációja alakul ki. Ezzel részben egyetértünk, ugyanakkor véleményünk szerint rengeteg pozitív kulturális hatása is van a globalizálódó tömegkommunikációnak. Egyfelől léteznek nemzetközi tartalmak melyek az egész világnak szólnak. Ezek lehetnek általános, vagy nem túl specifikált tematikájúak, de szerveződhetnek egy előre meghatározott, speciális témakör köré is. A lényeg, hogy széles tömegek számára elérhetőek nemzetközi szinten. Így még több kultúrával ismerkedhetünk meg, szélesebb látókörrel rendelkezhetünk a világról – ez azonban nem csökkenti kulturális önállóságunkat kötelező jelleggel. Emellett akár mi magunk is gyárthatunk a saját kultúránkkal kapcsolatban tartalmakat, melyet legkönnyebben az internet segítségével szinte bárki számára elérhetővé teszünk, így minket is megnézhetnek mások, adaptálhatnak bizonyos tényezőket a kultúránkból. A lényeg, hogy természetesen kialakulnak nemzetközi szintű trendek, minták, ugyanakkor ezek egyáltalán nem biztos, hogy aláássák kulturális önállóságunkat, csupán hozzájárulhatnak kultúránkhoz kiegészítő jelleggel.
A globalizációval ránk szakadó információk mennyisége szinte összemérhetetlen a nemzeti jellegű hírek, történések mennyiségével, így szelektálnunk kell, ahogy arra a bejegyzés szerzői és mi is utaltunk: természetesen elsősorban a helyi és régió szintű hírek foglalkoztatnak minket a legjobban, legyen az gazdasági vagy akár bulvár jellegű. Saját tapasztalataink szerint ingerküszöbünk a hír keletkezésének helyszínének távolságával arányosan változik. Tehát minél messzebb áll tőlünk az esemény földrajzilag, melyről a hír tudósít, annál magasabb az ingerküszöbünk is, hisz nagy valószínűséggel annál kevésbé érint közvetlenül és így annál kevésbé érdekel minket a dolog. Ezzel kapcsolatban akár érdemes lehetne egy kutatást is csinálni: azonos felépítésű külföldi és belföldi tematikájú híradót levetítve egy csoportnak felmérhetnénk, ki mit tud felidézni a hazai és nemzetközi vonatkozású hírekből.
A globális kommunikáció elég tág témakört rejt magában, így egy ilyen hozzászólás keretében is nehéz kiválasztani, mely területeiről beszéljünk. Mi most elsősorban nem a téma kiterjesztésére, bővítésére törekedtünk, hanem a bejegyzés legfontosabb aspektusaihoz szerettünk volna hozzászólni, kiegészítve azokat saját véleményünkkel.

Pepó Viktória, Bolvári Bence, Bacsa Zoltán

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.22 22:27:14

A modern tömegkommunikációs eszközök, illetve ezek rendszerének kifejlődése átalakította a társadalmi nyilvánosság szerkezetét és politikai ténykedését. Megváltoztatta a politikai diskurzus jellegét. A tömegmédia döntő szerepet játszik a politikai közvélemény formálásában: a propaganda eszköze lett, ez később Észak-Korea példáján keresztül szemléltetjük.. A televízió általánossá válásával, az emberek mindennapjaiba hatolva átalakította a politika jelenségvilágát is: a politika nyilvános reprezentációja meghatározza azt is, hogy milyen kérdéseket vessenek fel és tematizáljanak a nyilvánosságban, a közéletben. Ahogy a blogbejegyzésben is olvashattuk, talán a hírszolgáltatás a legfontosabb terület, mert ez iránt érdeklődnek a legnagyobb tömegek, ez által pedig könnyű a manipuláció, az emberek irányítása.
A diktatúrákban szigorú politikai ellenőrzés alatt tartják a média központi intézményeit. A demokráciában alapvető jog a sokféle forrásból való tájékozódás szabadsága. A média és a politika viszonya összetetté vált, kapcsolatuk nem csak hazánkban, hanem a világon mindenhol meghatározó jelentőséggel bír. A média részt vesz a politikai köznyelv kialakításában. Egy jó politikusnak tehát tudnia kell kezelnie a médiát.
A politika mediatizálódásának folyamata sokszereplős, részt vesznek benne a politikusok, akik maguk mellé kívánják állítani a választópolgárokat, a marketingszakemberek, akik segítenek, kialakítják a kampányprogramokat, az újságírók, hírszerkesztők, akik végzik a munkájukat, tehát alapesetben tényszerűen közlik a történéseket és ott van természetesen a médiafogyasztó, aki nézi, hallgatja a híreket, és aki választópolgárként végül szavaz egy adott politikai formációra, vagy éppenséggel távol marad a szavazástól. Gondoljuk csak bele, az Egyesült Államokban mekkora hírverése van az elnöki kampányoknak, napjainkban már minden platformon közvetítik a tömegeknek az eseményeket, de hazánkban is lépésről lépésre értesülünk a választási eseményekről, szavazati arányokról stb.
Természetesen létezik olyan ország, amelyben a globalizáció hatása a tömegkommunikációra elenyésző, vagy szinte láthatatlan. Észak-Korea az az ország, ahol a politikai rendszer nem teszi lehetővé a globális kommunikáció kialakulását. A médiában szinte naponta hallhatunk az észak-koreai helyzetről, arról viszont keveset tudunk, hogy ott mit mutatnak a képernyőn, mit hallanak az emberek a rádióban. Azon túl, hogy elvileg sajtószabadság van, gyakorlatilag a kormány felügyel mindent, Kim Dzsong Un országában egyetlen, központi hírügynökség működik, amely általában rendkívül hatékonyan teszi is a dolgát, így a sajtó csak olyan információkhoz jut hozzá, amelyeket a kormány is ki akar szivárogtatni: a mostani vezető apjának, Kim Dzsong Ilnek a halálát például két napig titokban tudták tartani. Kevés olyan országot tudnánk említeni, amelyben a globális tömegmédia kora óta ilyen információvisszatartás lehetséges.
Az országban a rádió a fő hírforrás, mivel az internet korlátozott, a központi tévéadás pedig nem megy egész nap, hétköznaponként csak délután öttől, a hétvége kivételt képez, ekkora már reggeltől sugározzák a híreket, melyek természetesen teljesen másképp néznek ki, mint a nyugati világban. A média itt sokkal teátrálisabb, mentes mindenféle objektivitásról. A náci Németországban a Hitlerről szóló hírek minden esetben fennkölten és átszellemültén hirdettek a vezető nagyságát, Észak-Korea pedig előszeretettel követi ezt az irányvonalat. A globális hírek elenyészőek, leginkább a közügyeké a terep.
Bejegyzésünkben tehát igyekeztünk egy olyan példát fókuszba helyezni, amely esetében a politikai rendszer kiválóan alkalmazza a tömegkommunikációs eszközök nyújtotta tájékoztató lehetőséget, amellett, hogy tökéletesen folytja el a globalizálódásra tett kísérleteket.

Molnár Zsófia, Rosta Szófia, Hajzer György

www.origo.hu/teve/20130418-teveipar-a-media-helyzete-eszakkoreaban.html
mertek.hvg.hu/2013/09/20/atpolitizalt-media-mediatizalt-politika/
Bayer József: „Globális média, globális kultúra”
(Magyar Tudomány, 2002/6)

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.23 11:52:56

A digitalizált televíziós csatornák, a széles sávú internet és a telekommunikációs ipar összehangolt működtetése lehetővé teszik a perszonalizált médiafogyasztást. A technikai fejlettség és a határokon átívelő híresemények a fogyasztóknak megadják azt a szabadságot, hogy maguk alakítsák ki a számukra fontos tartalmakat. Azonban a szabadság sem határtalan, a médiafogyasztás mértéke nagyban függ a média által kínált tartalomtól, így a média szerepe a világban nem kikerülhető, befolyásoló erejében senki sem kételkedik.

A globális tömegkommunikációra gondolva az emberek döntő többségének első sorban a média, és azon belül is a globális hírforrások, mint a CNN, a BBC és az Al-Jazeera hírszolgálati csatornák jutnak az eszükbe. Globális színterük ellenére azonban ezek a médiumok se képesek objektív képet közvetíteni a világ eseményeiről. A médiavállalatokban, a sugárzó országok helyi viszonyaihoz való alkalmazkodás mellett, felfedezhetőek a közvetített kultúra jegyei is. Ez a jelenség nemcsak a tartalmak standardizálásához, hanem egy meghatározott kultúra dominanciájához is vezethet. Erre a jelenségre példa a bejegyzésben is olvasható CNN hírszolgálati csatorna. Az amerikai tulajdonú médiavállalatot számos támadás érte azt illetően, hogy műsorait mennyire globális mértékben sugározza, mivel sokan úgy érzik, a világ eseményeit az amerikaiak nézőpontjából mutatja be.

A globális tömegkommunikáció elsődleges célja, hogy csökkentse az emberek „információéhségét” és közelebb hozza egymáshoz őket, függetlenül a fennálló földrajzi távolságtól. Az általa hordozott előnyök nem elhanyagolhatóak, alkalmazásával megszűnnek a távolságok és az időbeli korlátok. Az elektronikus csatornák a világon szinte bárhol elérhetőek, a megfelelő eszköz használata mellett. A globális média áttörése azonban számos esetben hátrányosan érinti a helyi médiát, háttérbe szoríthatja azt, és gátolhatja fejlődésében, megvonva a helyi piac kínálta lehetőségektől. A média globalizálódása elsődlegesen a kereskedelmi csatornák térnyerését segíti elő, amelyek a befogadót, mint mindenekelőtti fogyasztó szólítják meg. A lakosok az országukat, településeiket érintő híreket ezeken a helyi csatornákon keresztül nyerik ki. Így a specializált, a környezetükre fókuszáló hírek segítik a helyi média fennmaradását a globális tömegmédiumokkal szemben.

A tömegmédia nagy szerepet tölt be a politikai és gazdasági életben. Az emberek nagy érdeklődéssel figyelik a világ eseményeit, mivel ezek hatással vannak az ő országuk gazdaságára és belpolitikai működésükre is. A legnagyobb éhség azonban a szenzációkra, botrányokra és pletykákra van igazán. A hírek nemzetközi színterén többségben a pénzügyi és politikai hírek vannak jelen. A globális tömegkommunikációban azonban megfigyelhető egyfajta tartalmi specifikáció. A digitális televízió csatornák műsorai bizonyos tematikák szerint rendeződnek és szólítják meg célcsoportjaikat a világ minden táján. A legelterjedtebb tematikus csatornák a hírcsatornák, mint a BBC vagy a CNN, az említett példáknál maradva. Azonban ne feledkezzünk meg a sport, mint a Eurosport, vagy a zenecsatornák, mint az MTV mellett sem.

Így összességében elmondható, hogy a globális tömegkommunikáció elengedhetetlen a világon belüli tájékozottsághoz, de ne feledkezzünk meg arról, hogy kérdéses mekkora befolyásoló erővel bír az emberek gondolkodására.

Beregszászi Attila, Esztergálos Dorottya, François Vivien

forrás: Bayer József (2002): Globális média, globális kultúra, elérhető: www.matud.iif.hu/02jun/bayer.html, letöltve: 2016. március 21.

Kommunikációs gyakorlat Az elaboráció valószínűség modellje 2016.03.21 19:53:23

Újfajta jelenség a mai modern világban, hogy az egész információs társadalom ránk helyezi a nyomást, miszerint muszáj információt szereznünk mindenről és mindenkiről, ezzel csökkentve a minket körülvevő bizonytalanságot. Ilyen az emberi ismerkedés is, amikor két idegen egymással szemben áll és…..

Kommunikációs gyakorlat 3 A média szerkezete 2016.03.14 14:33:05

Nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk a média szabadsága és a véleménynyilvánítási szabadság között. A véleménynyilvánítási szabadság egy sokkal szélesebb jogosultság, ahhoz a tartalomhoz kapcsolódik, amit kommunikálnak, amíg a sajtó a publikálást lehetővé tevő egyik eszköz. (Zeno-Zencovich ezt a…..

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.16 08:13:55

Írta: Sipos Bernadett, Marton Roland, Borsos Bence

Ezen a héten a média szerkezetével kapcsolatban olvashattunk a véleménynyilvánítási szabadságról, valamint a média szabadságáról. A média szabadságának alapelveit és feltételeit sorra véve szeretnénk néhányra egy-egy köznapi példát hozni.

A média szabadságának feltételei közé tartozik többek között, hogy az adott médium (Tv, nyomtatott sajtó, stb.) “információgyűjtői”, hírszerzői a releváns forrásoktól információkat szerezhessenek be. Ezen feltétel sérült például akkor, amikor a kormány kizárta az RTL klub riportereit a Parlamentből, és az ország legnagyobb és legnézettebb kereskedelmi csatornája nem tudósíthatott az ott zajló ülésekről.

De nem csak az egyes médiumokat lehet eltiltani a forrásoktól, hanem a forrásokat is attól, hogy a megfelelő csatornákon eljuttassák információikat a nagyközönséghez. Gondoljunk itt arra például, hogy a kommunista Kínában vagy Észak-Koreában az embereknek nincs hozzáférése például a Facebook-hoz, ezáltal nehezebb információkat kiadniuk, valamint ők is nehezebben értesülnek a világ eseményeiről. De ne higgyük, hogy ez csak a kommunista országokra jellemző, például Németországban, a Nyugat erős, demokratikus centrumában rengeteg videó le van tiltva a Youtube-on, zenei és másfajta videók is. Ez a hatalom által gyakorolt cenzúra ismét arra vezet, hogy megsérül a média szabadsága, az emberek számára nincsen garantálva a teljeskörű információellátás.
A csatorna és a kormány szembenállása még a reklámadó bevezetésével kezdődött, mely rendelkezései alapján aránytalanul nagy mértékben sújtotta az RTL klubot, mely válaszul úgy tudósított Orbán Viktor és pártja intézkedéseiről, hogy a középpontba az adott helyzettel elégedetlenkedők véleményét helyezte, mindezzel a kormány intézkedésinek negatívumait kihangsúlyozva. Egyesek szerint a csatorna ezzel megszűnt pártatlan lenni. Ezen a ponton a média szabadságának egyik másik alapfeltétele, az objektivitás sérült.

Bizonyos esetekben azonban akár kívánatos is lehet, hogy az objektivitás sérüljön. Jellemző ez a különböző, nyíltan egy-egy politikai nézetet képviselő médiumokra, ahol a célcsoport igényli azt, hogy az ő nézeteivel megegyező, elfogult látásmódot képviseljen az adott újság/rádió/TV. Ezek a médiumok csak azért tudnak fennmaradni, mert következetesen megtörik az objektivitás feltételét és híreiket egy szűrőn keresztül juttatják el az olvasókhoz/hallgatókhoz/nézőkhöz.

További alapfeltétel a szolidaritás, mely szerint a tömegmédiának el kell ismernie, hogy a társadalom több, eltérő identitással és érdekkel rendelkező kisebbségi csoportból áll, melyek alternatíváit, elképzeléseit támogatnia kell. Ebből kifolyólag például a japán katonák II. Világháborúban alkalmazott “kamikaze” akcióit - mely az ellenséges gépet összeütközéssel iktatta ki, és természetesen ez a japán katona halálával is járt - nem cenzúrázhatja a tömegmédia, csak azért, mert nálunk az öngyilkosság deviáns viselkedésnek számít. Épp ellenkezőleg, azzal hogy erről is tudósítanak, a szabadság egy másik alapelvének, a sokféleségnek is eleget tesznek.

A kuturális rend alapelvet képviselve fontos kiemelni, hogy a tömegmédiának nagy szerepe van a köznevelésben. Oktatói jellegűek például a társadalmi célú hirdetések, melyekkel főleg a Magyar Televízió csatornáin találkozhatunk.

A bejegyzés végén volt szó az elszámoltathatóságról, amely szintén egy nagyon fontos pillére a médiának. Ezt segíthetik elő az egyes önszabályozó szervezetek is, mint például az ÖRT, az Önszabályozó Reklám Testület. Ennek segítségével könnyebben azonosítható a médiában felmerülő problémák felelőse, és a szakma azt “saját berkein belül” rendezni is tudja anélkül, hogy külső szereplőket kellene bevonnia, ami lassítaná a folyamatot.

Az elszámoltathatóság témakörébe tartozhatnak, bár jelen esetben az ÖRT hatáskörén kívülre esik, az olyan műsorok, mint a ValóVilág vagy például az Éden hotel felelőssége. Nem rég történt, hogy az utóbbiban egy erőszakos jelenetet adtak le a tévében - ahol az egyik férfiszereplő erőszakoskodott egy nővel - melynek hatására a Vodafone egyből visszavonta hirdetéseit a TV2-től. Ebben az esetben a Vodafone döntéshozói úgy látták, hogy a TV2 elszámoltatható az esetért, ők tartoznak felelősséggel és nekik kell “bűnhődni”, nem pedig a sorozat gyártóinak, a szereplőknek, vagy bármely más érintettnek, akinek a közreműködésével létrejöhetett az az adott jelenet. Az már egy másik kérdés, valóban a csatorna volt-e hibás ezért, azonban láthatjuk, miért is fontos az, hogy meg lehessen határozni, hogy melyik szervezet viseli a felelősséget.

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.16 13:39:53

A média manapság egyre jobban az életünk részévé válik, egy olyan tényezővé melynek részesei leszünk akár szeretnénk, akár nem. Passziv fogyasztóként is számtalan impulzus, nevezzük inkább információ áradatnak, ér minket, melyet tudat alatt is befolyásolhatják cselekedeteinket és gondolatainkat, legyen szó akár plakátokról, hirdetésekről, rádión…stb. Mindezek közül kell kiválasztanunk a számunkra releváns információkat, vagy ami nehezebb a média üzeneteihez objektívan hozzállni. A médián keresztüli tájékozódás a legtöbb ember számára egy alapvető információs forrássá vált, ami által értesülhetnek az őket körülvevő világról. A mai világunkban így a média szerepére akár már a nélkülözhetetlen jelzőt is használhatjuk. Ezzel így nem is lenne semmi gond, amíg a média az objektivitás terén marad és egy külső szemlélő szemmel adja át az üzeneteket. Ezzel tulajdonképpen meg is fogalmaztunk a bejegyzésben említett egyik kruciális problémát. Gyakran előfordul, hogy az emberek főként az alacsonyabb iskolázottságúak a média véleményét, általános véleményként fogják fel ez pedig akár súlyos következményekhez is vezethet. A tömegtájékoztatás sokszor nem csak az objektiv hirközlő szerepét tölti be, hanem tudat alatt manipulálja az emberek gondolatait és érzelmeit. Jó példa erre például a Pesti Hirlap szerepe a 48-as forradalom során melynek éppen tegnap volt az évfordulója. A tömegtájékoztatás során az érzelmi befolyásolás még mindig jelen van főleg az egyes hirdetések illetve reklámok során, ennek oka pedig nem más, mint hogy az alkalmazott eszközök nagy hatásfokkal működnek és az átlag ember észre se veszi, hogy manipulálják a gondolatait.
Ellenpéldaként megemlíthetjük az 1922 óta működő British Broadcasting Companyt, azaz a BBC-t. A BBC közszolgálati médiaként működik, tehát állami fenntartású, mégis kvázi objektíven közli a híreket. Etikai kódexe előírja az ott dolgozók és riporterek számára, hogy hogyan közvetíthetnek híreket. Bár ez korlátozásnak tűnhet, valójában a teljes körű informáltság és az alaposság a cél. A kódexben olyan iránymutatások találhatóak, mint hogy pártpolitikától függetlenül kedves, nyítlan és őszintén kell bánni minden személlyel, aki a műsorban szerepel. A pártatlanság rendkívül fontos szempont, a nézőnek nem szabad tudnia eldönteni, hogy a műsorkészítő milyen politikai véleménnyel rendelkezik. Katasztrófákról való közvetítés esetén alaposan, ugyanakkor érzékeny módon kell eljárni, figyelve az áldozatok és a hozzátartozók érzelmeire. Tilos a reklám (még közhaszú szervezeteké is), és a riporterek nem fogadhatnak el ajándékokat.
Ugyanakkor érdemes megvizsgálnunk, hogy létezhet-e a tényleges objektivitás és ha igen milyen területekre alkalmazható. A konstruktivizmus által képviselt nézet hívei valamelyest relativista álláspontot foglalnak el, ugyanakkor nem határolódnak el a teljes objektivitás lehetőségétől. Szerintük vannak bizonyos megkérdőjelezhetetlen, kézzelfogható tények („brute facts”). Ezek elsődlegesen a fizikai valódáshoz és természettudományokhoz köthetőek: ilyen trivialitások az atomok, vegyületek, kövek, hegyek stb. Azonban szerintük a legtöbb fogalmunkat a szocializációnk során sajátítunk el és egy másik realitás, a társadalmi valóság részét képezik. Ilyen dolgok a normáink, társadalmi intézményeink és számos egyéb elemei a szociális keretrendszerünknek. Erre példák a hagyományaink, a család, státusz, viselkedési szabályok, kisközösségi és nagypolitikai fogalmaink. Mivel ezek a dolgok létrejötte a társadalom tagjaira (akár több száz generációra) visszavezethetőek, nem lehet róluk egy független, objektív elképzelést vagy definíciót alkotni. Ezeket a társadalmi fogalmakat (az objektivitás lehetőségének hiányában) Jürgen Habermas interszubjektívnek nevezi. Az új jelentéseket folyamatosan diskurzusaink során társadalmilag konstruáljuk a környezetünkkel együtt. Ez azt jelenti, hogy fogalmaink jelentése csak egy bizonyos csoporton belül egyetemes. Vagyis egy adott közösség ugyanazt érti az általuk konstruált szavak alatt, de a közösségen kívüli emberek számára mégis más értelmet nyerhetnek. A konstruktivisták szerint az egész nyelvünk társadalmilag konstruált, így a társadalmi valóság közvetítésének objektivitása csupán illúzió. Elfogadva a konstruktivista érvelést sokkal inkább a média pluralista felépítését kéne hangsúlyoznunk. Vagyis események többszempontú bemutatását, hogy az minél több interszubjektív valóságképbe illeszkedjen.
Szászi Áron, Pap Boldizsár, Tibi

MMI Kommunikációs gyakorlat 2016.03.16 16:06:46

A véleménynyilvánítás és média szabadságát egy olyan platformon akartuk megvizsgálni, ahol ez a kettő összeér és kiegészíti egymást, az olvasó mind a szerző, mind az olvasó véleményét és álláspontját megismeri; ez nem más mint az internet.
Az internet bővülésével nem csak kereséseink lettek gyorsabbak, könnyebb lett a kapcsolattartás és ingyen nézhetünk filmeket, de a hírek terjedése korábban elképzelhetetlen gyorsasággal történik. A hírportálok 0-24-es tartalom frissítései, a Facebook-on történő több milliós lájk-gyűjtések, vagy akár a Snapchat alkalmazás élő, és bárki számára elérhető stream-jeire gondolunk, rájövünk, hogy ma már nincs olyan dolog a világon, amihez némi keresgélés után ne jutnánk hozzá, történjen ez most vagy éppen 20 évvel ezelőtt.
Az internet megjelenésekor viszonylag szűk réteg volt az, aki hozzáfért a szolgáltatásokhoz, majd a közszférába betörése után először az USA-ban majd az egész világban elterjedt a 90-es évek végére. Mára beazonosíthatatlanok az emberek, a felhasználók és a közösségek, nem lehet őket társadalmi csoportokba osztani, az interneten bárki az lehet aki vagy akik lenne szeretne.
Történelmileg Amerikához köthető az internet elindulása, az itt meglévő liberális és a szabadságot mindenekelőtt hangoztató felfogás volt az, ami rányomta a bélyegét az online térre is. A kezdeti felhasználók és a jelenlegiek is, egy olyan platformmal ismerkedtek meg, ahol gyakorlatilag bármit megengedhettek maguknak, nem volt aki korlátozza őket, és bármilyen ez irányú próbálkozást a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását látják, és tűzzel, vassal harcolnak ellene.
Ennek egyik oka az anonimitás; a felhasználók azonosítása időigényes és rengeteg pénzbe kerülhet, míg egy óvatos és hozzáértő ember könnyedén elrejti magát a kutakodó emberek elől. Emellett már a közösségi oldalak is törekednek arra, hogy megbízhatóságuk érdekében, és hogy ne veszítsenek népszerűségükből, vállalják, hogy harmadik személynek nem adják ki az adatokat. (Persze, az már mindenkinek a saját döntésén múlik, mennyire hisz az összeesküvés elméleteknek és mennyire óvatos, mikor a negyedik közösségi oldalra regisztrál, emailezik, online vásárlásaihoz mind-mind adatokat, bankkártya számot ad meg, melynek későbbi sorsáról utána vajmi keveset tudunk.)
Ez az anonimitás kiváló lehetőség a felhasználó számára, hogy gyorsan, szinte ingyen és akár következmények nélkül fejtse ki véleményét, terjessze nézeteit a tömegek számára.
Az internet felépítése is segíti az előbb kifejtett szabadságot. Nem köthető sem kormányhoz, sem politikai csoporthoz vagy vallási közeghez. Nincsenek törvényes keretei, ami szabályozás mégis van, az oldalanként vagy országonként eltérő lehet, így ha valami nem engedélyezett egy másik weblapon vagy „külföldről bejelentkezve” próbálkozhat a felhasználó, ameddig le nem törlik tartalmát. Ez után természetesen újra publikálhatja, más oldalakon is átvehetik a bejegyzést. Sok médium, híreket vagy információkat nem oszt meg, ami nem állja ki a jogszerűség próbáját vagy nem 100%-ig bizonyított. Egy egyszerű felhasználónak azonban nem kell ezzel törődnie; tudatosan választhatja az információ áramlásnak ezt a közegét, ahol a publikálásnak nincsenek következményei, hisz az internet és saját maga szabadságában.
A szólásszabadság fontos és szükséges a világban, akár a személyi, akár a médiumok szabad és független információáramlását nézzük. Az internet erre egy kiváló platform, ahol a hírportálokon közvetlen visszajelzést adhatnak a felhasználók a megosztott tartalommal kapcsolatban. Ezek után már az üzemeltetők értelmi és erkölcsi intelligenciáján múlik, mennyire képesek kiszűrni a trollokat, megkülönböztetni az építő kommenteket, a viccet, az iróniát, a szélsőséges és lázító, rosszabb esetben káros kommentektől és milyen módszerekkel, hogyan szűrik ezt.

Írta: Zsila Hajnalka, Bányai Dóra

Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz

Adatlap

Aktivitás

Üzenetküldés

Kedvencek