vangso 2008.03.16 04:53:14

Érdekes vélemények, hadd tegyek hozzá én is néhány észrevételt (mi jelenleg épp egy ilyen rendszer csirizelésén dolgozunk, a kow és atleta által említett iglue-n, a www.in4.hu oldalon található róla bővebb információ).

Amit Berners Lee mond természetesen nem újdonság, és ez egy amúgy is egy régi mantrája. Ha van érdekes dolog, az sokkal inkább az, hogy a mai web-re jellemző tudásszervezés eredeti mikrofilmre(!) kitalált alapötlete sokkal több mindent tartalmazott, mint amit ma a web nyújt (lásd Vannevar Bush: As We May Think sloan.stanford.edu/mousesite/Secondary/Bush.html mgyarul: www.artpool.hu/hypermedia/nelson.html). Ha volt a sztoriban forradalmi figura, akkor V. Bush, ez az állami hivatalban dogozó csóka biztosan az volt, pedig egyszerűen csak tele volt a hócipője a követhetelneül sok információval, és kitalálta a Memexet (ja, és az egészet a 2. világháború alatt ötlötte ki, úgy hatvanegynéhány éve).
Nem sokkal később, éppen belőle inspirálódva, jött még egy valódi vízionárius figura, Ted Nelson (en.wikipedia.org/wiki/Ted_Nelson) és a soha be nem fejezett Xanadu projekt.
Bushnál és Nelsonnál már minden megvolt, amiről ma a webet ismerjük: hypermedia, transclusion, virtuality, intertwingularity, teledildonics. És ezzel még mindig csak az 1960-as években járunk!

Egyszóval a forradalom nem feltétlen abban áll, hogy ki mit talál ki, hanem, hogy ki mit és hogyan tud megvalósítani. Berners Lee grafikus webje azért lett forradalmi, mert megváltoztatta a napi rutint (lásd még az ipari nagyépek és a PC példáját).

Ugyanez igaz a markup és adatbázis nyelvekre is. Hiába találták ki őket szépnek, ha az átlag legfeljebb az orrát piszkálta velük, minek következtében a web jelenleg alapból nem jól strukturált tartalmak hálózata, sokkal inkább egy emésztő és egy szemétdomb 1:1-es keveréke. A xanadusok anno '95-ben meg is írták a web sírfeliratát: www.aus.xanadu.com/xanadu/6w-paper.html amiből számos pont ma is igaz és jött hozzá néhány újabb.

Hasonló a helyzet a szemantikus webbel: a valódi forradalom abban áll, hogy sikerül-e átalakítani a napi adatelőállítási, -keresési és -szervezési rutint. (Hiába van már pl. sok éve OWL, mégse használja a kutya sem, mert egyszerűen túl macerás ahhoz, hogy napi szinten beépüljön és elterjedjen.)

De a valódi nehézség nem is a jelölőnyelvekben, hanem a probléma természetében van: az emberi nyelven alapuló gondolkodás egyszerűen túl rugalmas és sokszínű ahhoz, hogy gépileg szimplán leképezhető legyen (többértelműség, többalakúság, a megértéshez használt kognitív struktúrák összetettsége stb.). Organikus és tanuló rendszer kell tehát, de az nem megy két pillanat alatt (ehhez képest pl. egy alap web2-es fejlesztést egy pillanat alatt össze lehet dobni). A forradalom itt inkább kicsi, de fontos lépésekről, evolúcióról szól.

A Google sem abban volt forradalmi, hogy felindexelte a web általa látható részét, ezt megtette előtte más is. A Google forradalma a relevancia-képzés módja volt, a szidott-áldott page-rank. Igen, ez adott pillantban jó ötletnek tűnt, de egyetértve itt többekkel, ez véleményem szerint is alacsony fokú megoldás. A Google keresője leginkább egy nagyon finomra csiszolt kőbaltára emlékeztet, amivel azonban egyelőre bárkit agyon tud csapni. Ezzel együtt persze a bekövetkező forradalomig magam is Guglis eszközöket használok :))

(Erről jut eszembe, kedves kutacs, tudnál dobni egy mailt a vangso@gmail.com-ra? Szeretnék kérdezni valamit!)

Bocsánat, hogy hosszú voltam!