Adatok
Effy8
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Praxis
Így köpik szembe magukat a tatabányai Szent Borbála Kórház vezetői, illetve az ott dolgozók!
2016.01.11 06:04:44
Jó lenne, ha a vezetők érzékenyebbek lennének a problémákra, és tudnának normálisan kommunikálni az emberekkel
Kedves praxis blog olvasók!
Gondoltam megosztom veletek én is a történetemet. Előre bocsátom, hogy alapjába véve türelmes ember vagyok, de ami sok az…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Műtéti kapacitás miatt, várnom kellett, de 9 órakor már toltak is le a műtőbe, betakarva hogy az esetleges átépítések miatti hideg folyosókon meg ne fagyjak. (Ezúton is köszönöm László. :))
Bár a műtétem a fül-orr-gégészeti műtőben zajlott, úgy érzem csak az ajtó felett maradt meg a kiírás, ugyanis tipp-topp volt a műtő.
A műtőben tartózkodott 4 műtősegéd, egy aneszteziológus, 2 gyakornok, illetve egy hölgy aki írásban dokumentálta a dolgokat. Az aneszteziológus hölgy, miután harmadjára sem tudta beadni az érzéstelenítőt a gerincembe (hálaisten), megkérdezte, hogy nagy gondot okozna-e ha éterrel elaltatnának, ugyanis nem szeretne tovább kínozni.
Műtét után a liftben ébredtem, szintúgy betakarva, kedvesen mosolyogtak, és a főnővér tájékoztatott, hogy tudja, hogy nagyon szomjas vagyok, de sajnos még legalább 3 órán keresztül nem ihatom, a fulladás elkerülése végett. Nem éreztem jól magam, szédültem és hányingerek volt, ezt közöltem az osztályon a nővérkével, aki egy fiatalember kíséretében hozott egy hányóstálat. A fiatalember ott maradt velem fél órán keresztül, hogy ügyeljen arra állapotom ne változzon rossz irányba. 1 órával később megjelent az orvosom tájékoztatott a műtét menetéről és az eljárásokról melyet alkalmaztak. Majd azt is közölte, hogy 6 órával később már megpróbálhatok lábra állni. 6 órával később szóltam a nővérkének, hogy ha lehet kérnék egy kis segítséget a mosdóba való eljutásban, de ekkor egyik szeretett szobatársam kölcsönadta járókeretét, melyet használhattam az eljutás reményében. ÉS most jöm az EGYETLEN dolog ami nem szimpatikus a Szent Borbála kórház traumatológiai osztályán, mégpedig a mosdók és azok elhelyezkedési pontja. A mosdók a női osztály legelején található, az említett kórterem melyből indultam a folyósó végén. Járókerettél én 56 lépésből tettem meg ezt az utat, de kedves szobatársaim, melyek közül ketten is járókerettel voltak csak képesek közlekedni 70-80 lépésből tették meg és egy-egy ilyen túra után órákig tartott míg kiheverték.
Kérdem én, ha Komáromban minden osztályon, minden kórteremben lehetőség volt kialakítani wc-t egy zuhanyzóval, akkor A Szent Borbála Kórházban miért nem?
Semmi más problémám nem volt, az orvos nem fogadta el a kenőpénzt, jól olvassák NEM FOGADTA EL. A nővérek a kávét sem nagyon akarták elfogadni, de győzött a beszélőképesség.
Még annyit szeretnék megosztani, hogy a betegfelvétel, bár én a balesetin felvételiztem, 10 percnél sosem tartott tovább, pedig párszor megfordultam ott, mire műtétre került a sor. Illetve a Szent Borbála volt a 4. márminthogy NEGYEDIK kórház ahova a problémámmal mentem. Volt ahol keresztszalag szakadással elküldtek a fenébe, hogy majd 30 év múlva menjek vissza, ha már elkoptak a porcok. Ja, többszörös porcleválásom is volt, lábra állni 1 hónapig nem tudtam, a térdem be volt dagadva, 1 hónap után is csak sántikáltam, a lábam nem hajlott mégsem volt hajlandó 4!!! orvos közül egysem beutalni MR-vizsgálatra. Úgyhogy én nagyon köszönöm a tatabányai kórháznak a precíz ellátást!!! Remélem sosem találkozunk, pedig már úgy vagyok a műtétekkel mint a tetoválásokkal, nem lehet leállni!! :) és ezt csak is a jó első műtétes tapasztalatnak köszönhetem, melyet itt szereztem!!!!
(Egy 19 éves lány tollából)