bacsnyir 2017.06.26 02:17:11

Kiváló cikk (a blog többi bejegyzéséhez hasonlóan)! Hasonló megállapításokat fogalmaz meg, csak nem Magyarországra, hanem az európai (példáiban persze elsősorban a német) polgárságra vonatkozóan Peter Wicke: A szórakoztató zene Mozarttól Madonnáig című munkájának első két fejezete, a téma iránt érdeklődőknek érdemes azt is elolvasni.
Ő bővebben, és igen érdekeseket ír Tekla Badarzewska-Baranowska művéről és sikerének feltételezett okáról is. Ezzel a giccsművel kapcsolatban egy érdekesség: a Távol-Keleten, elsősorban Japánban a mai napig rendkívül népszerű, nem véletlen, hogy a youtube-on található többtucat felvétele szinte mindegyike Japánból (Koreából, Vietnamból) származik. És lám, a like-ok száma mindnél igen magas a megnézések és a dislike-ok számához képest egyaránt... Az összefoglalókban pedig Chopinnel és a többi romantikus zongoraszerzővel "egy lapon" emlegetik. Ennek hátterében hasonló jelenség állhat, mint amiről Wicke (és sokan mások) is írnak, csak esetünkben földrajzi csoportokról van szó, és nem társadalmi "osztályokról". Konkrétan: amidőn anno a XIX. században a polgárság kívánt hasonulni az arisztokráciához, de egyúttal polgári értékrendjét, kulturális intaktságát is mutatni; most a zártabb, prűdebb, sajátos kultúrájú, ugyanakkor az európai kultúrához "felzárkózni" kívánó távol-keleti társadalmak találják meg ezekben a zenékben azt a lehetőséget, ami mindkét kívánalmuknak megfelel. (Egyébként jórészt ugyanez állhat az európai klasszikus zenészek szinte bármelyikének japán turnéinak zajos sikere, vagy a japán turisták tömegeinek Európát körbefotózó - és, gyakori operalátogatóként mondhatom, pl. a mi Operaházunk egy előadását is budapesti látogatásaikba feltétlen beiktató - "hevülete" mögött.) Elnézést a kicsit "off" megjegyzésért, szakmai ártalom (társadalomföldrajzos kutató vagyok).

bacsnyir 2016.04.02 02:20:54

Abszolút tisztességesnek és korrektnek tartom Erő Zoltán beszámolóját, és mélységesen nagyra becsülöm azt, hogy építészként egy adott feladatot a legszínvonalasabban igyekezett megoldani (építész társaival együtt). Nyilvánvaló az is, hogy egy évtizedes munka során "szívéhez nőtt" a beruházás. Továbbá jelzem, hogy én is rendszeres használója vagyok a 4-es metrónak (3-4 perces eljutási előny miatt, az Újbuda-Központ - Keleti pu. szakaszon)
De összességében mégis úgy vélem, hogy az átadás óta eltelt két év is inkább a kritikusokat igazolta.
A lényeg szempontjából megtévesztő ugyanis az az állítása, hogy " nem a kihasználtsággal van baj, hanem talán a megfogalmazott elvárások (ígéretek?) voltak túlzóak." Attól, hogy az elvárások/ígéretek túlzóak voltak, attól még baj van a kihasználtsággal is - sőt az utóbbi az előbbiből következik. A 4-es ugyanis egy olyan mélymetró lett, amelynek forgalma 2 év, és a felszíni tömegközlekedés átszervezése/megnyirbálása után is jócskán elmarad a másik két metróvonalétól: a kettesének kb. a fele, a hármasénak harmada. Nemcsak "érzésre" tévedés tehát, hanem adatszerűen is cáfolható, hogy "a vonatok épp olyan zsúfoltan járnak, mint a 2-es vonalon: hétköznap reggel tele vannak, vasárnap délután üresek". A valóságban a 2-es sokkal zsúfoltabb a csúcsórában is, és vasárnap se üres annyira, mint a 4-es. Ráadásul a 4-es alig visz több utast, mint a földalatti, vagy a korábbi 7-es buszcsalád, a 4/6 villamosétól pedig egyértelműen elmarad. Magyarul a legfőbb felszíni vonalak kapacitásával tud csak versenyezni - miközben azok kiépítésének sokszorosába került.
Igen, a másik probléma az ára. Ezért a pénzért, amibe került, a teljes villamosállományt ki lehetett volna cserélni Budapesten, és fel lehetett volna újítani az összes villamospályát (de autóbuszos példákat is hozhatnék). Ráadásul fajlagosan (km-re vetítve, összehasonlító árra átszámítva) jóval drágább volt a hozzá képest sokkal nagyobb forgalmú 3-as és 2-es metrónál. Persze, szebb/korszerűbb azoknál - de egy metró mégiscsak használati tárgy elsősorban, s mégiscsak a funkcionalitás az elsődleges. De sok, nem közlekedési (város)fejlesztési projektben is jobban hasznosulhatott volna "az a pénz".
Harmadsorban: alig hozott utazási idő-csökkenést a budapesti tömegközlekedők számára. Egyik legtehetségesebb tanítványom (azóta, jó pár éve a BKK-nál dolgozik) lemodellezte ezt, és kiderült, hogy akkora globális utazási időmegtakarítást hoz/hozott csak, mint amennyit hozzá képest tized-huszadakkora költségű felszíni tömegközlekedési beruházások hoznának (pl. néhány villamosfejlesztés, vagy a 2-es metró és a 8/9-es HÉV összekötése stb.)
Tehát, miközben minden tiszteletem a beruházást legjobb tudásuk szerint végrehajtó építészeké és közlekedésmérnököké (stb.), a tudásukat hasznosabb célokra is használhattuk volna.
Végül két megjegyzés a szükebben vett építészeti szempontokhoz. Szerintem ugyanis nem annyira eltérő, "egyénfüggő" a 10 állomás "szépségének" megítélése. Persze, sok az ízlésbeli különbség, de én még nem találkoztam olyan véleménnyel, akinek a Gellért téri állomás ne tetszett volna legalább egy kicsit - de olyannal se, aki a Köztársaság téri (bocs, nekem csak ez jön a nyelvemre) állomásért akár csak egy kicsit is lelkesedett volna. Szóval azért vannak különbségek az egyes állomások elfogadottsága között. A másik, és talán fontosabb megjegyzésem (bár e vonatkozásban nem vagyok hozzáértő): nekem van némi általános problémám az állomások ’state of the art’ megoldásával, azaz "az állomások legfontosabb karakterjegye, a nagy terű, egy fesztávval lefedett utascsarnok" megoldással. Nekem többségében feleslegesen, pazarlóan nagynak/levegősnek tűnnek az állomások, pláne a forgalmukhoz képest. Az én - hangsúlyozom, e vonatkozásban abszolút laikus - kiindulópontom a "szegény ország ne urizáljon" elv lett volna. Hozzám közelebb áll a 2-es metró Kossuth téri, vagy a 3-as Klinikák állomási szűk, családias (de a forgalomhoz képest elégséges) tere, mint a 4-es feleslegesen óriási Köztársaság téri, vagy akár Újbuda központi állomásai. Pláne, ha utóbbiak még drágább kialakításúak is (ez csak sejtés, ha tévednék, javítsanak ki a hozzáértők).

bacsnyir 2015.12.13 21:57:57

Egy tuti hiba: a Ferenciek terét nem Károlyi Mihály utcáról nevezték át Ferenciek terére, hanem Felszabadulás térről. Emellett nem látom a Nagy Lajos király útja/Fogarasi út kereszteződésében levő Pongrátz Gergely teret, amit a II. Orbán-"időszakban" neveztek el (bár azt hiszem, ez nem átnevezés volt, hanem adtak egy nevet egy addig névtelen közterületnek - ezek nem tudom, "számítottak-e" a projekt során. Végül egy megjegyzés: Ha a Fővárosi Önkormányzat Városépítési Főosztályától kértétek el a pdf-fájlt, és nem "tiltották le" a publikálását (de miért is tiltották volna?), akkor szerintem ez közérdekű adat. Tehát nyugodtan közzétehetnétek táblázatos formában is!

bacsnyir 2015.12.14 00:03:48

Még egy tipp: Felvonulási tér (bár ez nem tudom, "hivatalos" közterület-név volt-e) - 56-osok tere. És még két megjegyzés, egy elvi és egy gyakorlati. 1. A közterület-átnevezések az ún. "szimbolikus térfoglalás" tágabb kérdéskörébe tartoznak, és ennek kapcsán számos társadalomtudomány vizsgálati körében (és szakirodalmában) jelen van (pl. társadalomföldrajz, történettudomány, kisebbségkutatatás stb.) Ezen belül Budapest utcanévadásairól (és átnevezéseiről) is születtek tudományos publikációk, lásd például: www.bparchiv.hu/id-755-kozterelnevezesek.html 2. Az 1989 előtti utcael- és átnevezésekről is van szakirodalom (a legátfogóbb: Takáts Rózsa: A fővárosi utcanévadás elveinek és gyakorlatának alakulása napjainkig. In: Budapest Főváros Levéltára Közleményei 1984.) De leltárszerű számbavételről én se tudok, úgyhogy lehet érdekessége a dolognak. És viszonylag könnyen meg is csinálható: Budapest XX. századi várostérképeihez, illetve atlaszaihoz is tartoztak betűrendes utcajegyzékek. Ezért bármely két (célszerűen kiválasztott) év utcajegyzékeit összevetve, és a csak az egyikben szereplő elnevezések térképi helyét megnézve a másik térképen, 99%-os pontossággal meghatározhatók a két időpont közötti változások. Lehet, jövőre ki is hirdetem szakdolgozati témának a földrajzos hallgatóim számára... :-)