Adatok
ROI
0 bejegyzést írt és 16 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
*ROI jelentése: befektetés(arányos) megtérülés
Az előző részek folytatása. (Előzmények: első rész és második rész, harmadik rész)
Ez a befejező rész. Csak egy dolgot nem szabad elfelejteni: Soha ne add fel! Mint a fa ezen a képen... Elméletileg nincs esélye. Gyakorlatilag…..
ROI
2015.12.13 07:44:15
@HellsAngel: Értem, amit mondasz, de nem hiszem, hogy ez lenne a helyzet ezzel a cikkel is.
Szerettem volna ránézni a nagy képre és ezzel kicsit jobban megérteni. Annak ugyanis van információértéke, ha valami kb. ötvenszer történt meg, az már ugye nem véletlen, valami oka csak van. Az lenne a furcsa, ha nem próbálnám értelmezni, megtalálni az ok-okozat összefüggést. Ez nem is olyan egyszerű, és persze hogy minden magyarázat mondvacsinált.
Kérdezz meg egy orvost arról, mi az egészség. Lehet, hogy van egy definíciója erre, de meg fogja-e tudni mondani Neked, hogy Te mitől vagy egészséges?
Valószínűleg egy mondvacsinált választ fogsz hallani akkor is...
...szerintem viszont jó feltenni olyan kérdéseket, amelyekre nem létezik jó válasz. Ha másért nem, akkor azért, hogy erre rájöjj.
Szerettem volna ránézni a nagy képre és ezzel kicsit jobban megérteni. Annak ugyanis van információértéke, ha valami kb. ötvenszer történt meg, az már ugye nem véletlen, valami oka csak van. Az lenne a furcsa, ha nem próbálnám értelmezni, megtalálni az ok-okozat összefüggést. Ez nem is olyan egyszerű, és persze hogy minden magyarázat mondvacsinált.
Kérdezz meg egy orvost arról, mi az egészség. Lehet, hogy van egy definíciója erre, de meg fogja-e tudni mondani Neked, hogy Te mitől vagy egészséges?
Valószínűleg egy mondvacsinált választ fogsz hallani akkor is...
...szerintem viszont jó feltenni olyan kérdéseket, amelyekre nem létezik jó válasz. Ha másért nem, akkor azért, hogy erre rájöjj.
ROI
2015.12.13 08:12:15
@pippa2011: Köszönöm szépen a tippeket és a linkeket. Sok észrevételed nagyon jól betalált. Egy-két éve van annak is, hogy rádöbbentem, mennyire elszegényítettem a személyes kapcsolataimat és próbáltam visszaépíteni párat. Feltűnt nekem, hogy van, volt bizonyos vakság bennem arról, kik az "igazi" barátok, és ezzel néha nélkülöztem azt, hogy igaz és jó tükröt tartsanak nekem. Az is igaz, hogy valójában annyira hajhásztam az eredményt és sikert, hogy átmenetileg sikeresen kikapcsoltam magamból minden emberi érzést. Hát igen, ezzel meló van. De minthogy megalomán és maximalista vagyok, ez az információ nekem pont elég is ahhoz, hogy továbblépjek ennyivel. (Csak imádkozom csöndben, hogy meghívjak magam mellé és legyen eszem megtartani olyan hű és jó szövetségeseket mint JobAngel és Te, Pippa. Akkor lassanként mégiscsak minden helyére kerül, tudom. :-)
Nem vagyok a pszichomókusok ellen, csak amikor néha elnéztem hozzájuk, olyan szinten amortizáltam néhányukat egy óra alatt is, hogy aggódni kellett mentális egészségükért. :-)
Úgy érzem, hogy a legtöbb segítséget a barátian mondott igaz kijelentések nyújtják. Az arányérzékemet kell helyre rakni, ezt pár okos ember, aki mellém tud állni, három perc alatt végre tudja hajtani. Az igaz kijelentések - csontkovácsi munka, kicsit helyre kell rázni az alapokat. De ez már félig meg is történt, a cikkel megírásával is, és azzal is, amilyen kommentárok születtek rá. Szóval elértünk egymáshoz, ennél több nem is kell a boldoguláshoz/boldogsághoz.
Nem vagyok a pszichomókusok ellen, csak amikor néha elnéztem hozzájuk, olyan szinten amortizáltam néhányukat egy óra alatt is, hogy aggódni kellett mentális egészségükért. :-)
Úgy érzem, hogy a legtöbb segítséget a barátian mondott igaz kijelentések nyújtják. Az arányérzékemet kell helyre rakni, ezt pár okos ember, aki mellém tud állni, három perc alatt végre tudja hajtani. Az igaz kijelentések - csontkovácsi munka, kicsit helyre kell rázni az alapokat. De ez már félig meg is történt, a cikkel megírásával is, és azzal is, amilyen kommentárok születtek rá. Szóval elértünk egymáshoz, ennél több nem is kell a boldoguláshoz/boldogsághoz.
*ROI jelentése: befektetés(arányos) megtérülés
Az alábbi levél íróját személyesen is megismertem, mert jó álláspályázati anyagai ellenére valamiért nem megy neki a jó állás megtalálása. Gondoltam, majd személyesen kiszúrom, hol a hiba... De a személyes fellépése is…..
ROI
2015.12.13 06:08:07
@pippa2011: A "folyamatosan adagolom magam" receptet nagyon jónak találom. Most egy állásban dolgozom, ahol mindenkivel jól kijövök, csak azért még nem a "rendes állás", mert képességeimnek, tapasztalataimnak 10%-át sem használom itt, szóval jönnek helyzetek, amikor a kollégák megnyílnak. És sejtem én, hogy ilyenkor kellene ezt viszonozni hasonlóval, kicsinyenként előjönni farbával, olyan ártalmatlan személyes történetekkel, amelyekkel közben nem tudnak visszaütni, de hogy,hogynem mindegyik történet bizarrnak tűnik kimondva. Számomra ebben nincs kettősség. Végletesség, igen. És sejtem, valahol ezt (végletesség) nem szabad elhallgatni, mert ez (elhallgatás) benne az, ami nem helyénvaló. (Ezzel azt akarom mondani, hogy nem megjátszok valamit, ami nem vagyok, hanem nem teszek publikussá egy másik részt, ami szintén hozzám tartozik.) Hát kíváncsi vagyok, hogyan fogják fogadni vad sztorijaimat - éppen nemrég pont interjún mondtam egyet, anekdotaféleséget a szilajságomról, annak nevetés lett a vége és nagyon úgy néz ki, hogy oda fel akarnak venni. Szóval nem volt baj belőle.
ROI
2015.12.13 06:39:44
@prevent: Igen, hát ugye az a felütés, amivel kezdted a hozzászólásodat a gúny volt. Ugye nem akarod nekem azt mondani, hogy a gúny a tisztelet kifejezése vagy teljesen normális társalgási hangnem? A szarkazmus már lehetne az, a gúny semmiképpen.
Éppen erről beszélek véges-végig Prevent, hogy letettem a munkát az asztalra, volt hozzáadott érték, nagyon sok hasznot hajtottam a cégeknek, nemcsak az én megítélésem szerint, hanem mások megítélése szerint is, vagy ha a számokban mért eredményeket objektívnek tekintjük, akkor objektíve is - és nem az történt, hogy ennek alapján értékeltek, hanem klasszul kihasználtak, lenyomtak, félretoltak, megpróbáltak tovább kihasználni, amit nem hagytam. Ahogy az írásomat kezdtem, nem bűnbakokat keresek, de érdemes lenne rájönni, hogy miért történhetett ez meg zsinórban. Egy percig sem tagadtam, hogy valamilyen hibát, hibákat el kellett követnem nekem is hozzá.
Ezért nincs vita azzal kapcsolatban, hogy a folyamatos önismereti képzések, alkalmak, csoportos tanulás, pszichodráma, ezek mind jó eszközök lehetnek arra, hogy tükröt tartsanak, hogy megtudjam, a belső képem hol nem egyezik azzal, amit a külvilág lát. Önismereti kalandot jelentett ennek a cikknek a megírása is, és a kommentárok megengedése. (Köszönöm őket.)
Igen, láttam, hogy egy-két dologra nagyon érzékenyen reagáltál, de nem lehet, hogy ezek meg a Te "nyomógombjaid"? Úgy értem, amikor úgy érezted, hogy másokat hibáztatok - de miért is, ha írásomat azzal kezdem, hogy számvetés ez és nem másokat akarok hibáztatni - meg azzal, hogy "kis magyar valóság". A kis magyar valóságon azt értem, hogy nekem zsinórban volt tapasztalatom arról, hogy jó páran hogyan bánnak kiszolgáltatott emberekkel, nemcsak velem.
Amit a saját bőrömön éreztem, szinkronban van sok más sorstársaméval. Nem voltam rest kérdezni és millió hasonló történetet tudok. Szerintem ez a látkép a magyar társadalom alfeléről elég valóságos és kiterjedt. Nem tudom, Te milyen körökben mozogsz, én afféle szabad elemként mozgok, azaz hálózatelméleti szemszögből remek pozícióban vagyok ahhoz, hogy mindenhonnan begyűjtsek információkat, nem azonosulok semmiféle társadalmi meghatározottsággal, és nagyon szabadon gondolkodom effélékről, valamint hobbim a szociológiával, társadalomtudományokkal, tudományos munkákkal való foglalatoskodás, olvasás, és úgy látom, bár lehet, hogy tévedek, de onnan, ahonnan ezt én nézem, ott, ahol a nagyon perifériára sodródott emberek élnek (lassan már többségről beszélünk, nem az össznépesség 10%-ról), ott ezek a tapasztalatok teljesen általánosak.
Valójában nem lenne ostobaság valóban tükröt tartani annak, ami ma Magyarországon folyik, ahol tartunk, ennek megértése a közös jót szolgálná, nem a hibáztatást. Az első lépés a gyógyulás felé ugye a helyes diagnózis. Biztos, hogy nekem is "gyógyulnom" kell, dehogy az ezekben a történetekben szereplő vezetők bizonyos pozíciókban rendszeresen mit engednek meg maguknak, úgy gondolom, azt sem ártana orvosolni. Tehát a dolognak éppen az a tétje, hogy ez nemcsak az én valóságom, hanem nagyon sokaké.
Magamért nem aggódom, másnak sem kell, soha nem hagytam abba a munkát és annyit dolgozom a sikerért, amennyit kell. De a szakmai attitűdök nívótlanságát és becstelenségét roppant hervasztónak találtam. :-)
Éppen erről beszélek véges-végig Prevent, hogy letettem a munkát az asztalra, volt hozzáadott érték, nagyon sok hasznot hajtottam a cégeknek, nemcsak az én megítélésem szerint, hanem mások megítélése szerint is, vagy ha a számokban mért eredményeket objektívnek tekintjük, akkor objektíve is - és nem az történt, hogy ennek alapján értékeltek, hanem klasszul kihasználtak, lenyomtak, félretoltak, megpróbáltak tovább kihasználni, amit nem hagytam. Ahogy az írásomat kezdtem, nem bűnbakokat keresek, de érdemes lenne rájönni, hogy miért történhetett ez meg zsinórban. Egy percig sem tagadtam, hogy valamilyen hibát, hibákat el kellett követnem nekem is hozzá.
Ezért nincs vita azzal kapcsolatban, hogy a folyamatos önismereti képzések, alkalmak, csoportos tanulás, pszichodráma, ezek mind jó eszközök lehetnek arra, hogy tükröt tartsanak, hogy megtudjam, a belső képem hol nem egyezik azzal, amit a külvilág lát. Önismereti kalandot jelentett ennek a cikknek a megírása is, és a kommentárok megengedése. (Köszönöm őket.)
Igen, láttam, hogy egy-két dologra nagyon érzékenyen reagáltál, de nem lehet, hogy ezek meg a Te "nyomógombjaid"? Úgy értem, amikor úgy érezted, hogy másokat hibáztatok - de miért is, ha írásomat azzal kezdem, hogy számvetés ez és nem másokat akarok hibáztatni - meg azzal, hogy "kis magyar valóság". A kis magyar valóságon azt értem, hogy nekem zsinórban volt tapasztalatom arról, hogy jó páran hogyan bánnak kiszolgáltatott emberekkel, nemcsak velem.
Amit a saját bőrömön éreztem, szinkronban van sok más sorstársaméval. Nem voltam rest kérdezni és millió hasonló történetet tudok. Szerintem ez a látkép a magyar társadalom alfeléről elég valóságos és kiterjedt. Nem tudom, Te milyen körökben mozogsz, én afféle szabad elemként mozgok, azaz hálózatelméleti szemszögből remek pozícióban vagyok ahhoz, hogy mindenhonnan begyűjtsek információkat, nem azonosulok semmiféle társadalmi meghatározottsággal, és nagyon szabadon gondolkodom effélékről, valamint hobbim a szociológiával, társadalomtudományokkal, tudományos munkákkal való foglalatoskodás, olvasás, és úgy látom, bár lehet, hogy tévedek, de onnan, ahonnan ezt én nézem, ott, ahol a nagyon perifériára sodródott emberek élnek (lassan már többségről beszélünk, nem az össznépesség 10%-ról), ott ezek a tapasztalatok teljesen általánosak.
Valójában nem lenne ostobaság valóban tükröt tartani annak, ami ma Magyarországon folyik, ahol tartunk, ennek megértése a közös jót szolgálná, nem a hibáztatást. Az első lépés a gyógyulás felé ugye a helyes diagnózis. Biztos, hogy nekem is "gyógyulnom" kell, dehogy az ezekben a történetekben szereplő vezetők bizonyos pozíciókban rendszeresen mit engednek meg maguknak, úgy gondolom, azt sem ártana orvosolni. Tehát a dolognak éppen az a tétje, hogy ez nemcsak az én valóságom, hanem nagyon sokaké.
Magamért nem aggódom, másnak sem kell, soha nem hagytam abba a munkát és annyit dolgozom a sikerért, amennyit kell. De a szakmai attitűdök nívótlanságát és becstelenségét roppant hervasztónak találtam. :-)
ROI
2015.12.13 06:56:52
@pippa2011: Pippa, köszönöm. Ez nagyon édes történet, de hát van egy óriási különbség: egy már beérkezett emberről beszélünk, akinek minden kollégája, beosztottja, ellenfele tudja, hogy a professzor húszmillió dolgot letett az asztalra, mind formálisan, mind ténylegesen ez az ember a helyén van. De amíg úton vagy, hogy elérd ezt a helyet, mennyire tartanák az emberek szeretnivalónak, ha olyan szétszórt valaki, hogy a lefőzött kávét is utána kell vinni? Odáig el is kell jutni valahogyan és ami az ő helyzetében adekvát, nem biztos, hogy az lenne másnál is. Igen, a professzorodat én is nagyon kedvesnek találom, én is szeretném biztosan. :-)
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Most a legutolsó interjún nagyon pozitívan sikerült kezelni mindent, sokkal több időt, erőt szántam arra, hogy megértsem a partnert, mint a szereplésre. Kb. 70% figyelem és 30% szereplés. Ha világos, hogy a partner mit akar elérni és miben akar segítséget, akkor könnyű megmondani, mivel tudsz ehhez hozzájárulni Te.
Most azt a stratégiát követem, hogy igyekszem minden ilyen helyzetbe tiszta lappal indulni, semmit sem képzelek, semmit sem várok. Előző nap már úgyis felkészültem. Nyugodtan figyelhetek.
Leendő főnököm azonban nem készült, át sem nézte az önéletrajzomat, mert azt mondta, ilyesmire nem ad. És dacára annak, hogy az interjú jó része abból állt, hogy őt hallgattam, menet közben szabadkozni kezdett, hogy nem tud annyit mint én. De nem volt gond számára ezt elismerni, pedig SEMMIT sem tettem, amivel fényeztem volna magam.
Nem tudom, mit csináltam jól, de amennyire látom, ez jó irány.
Talán az első lépés a sikerhez, hogy a saját történettől meg kell szabadulni. Ez a tanácsom. Nekem az, hogy megírtam ezt a sok hányattatást, éppen ebben segített. Köszi mindenkinek, aki ebben segített.