Regisztráció Blogot indítok
Adatok
rozsa25

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Racionális és intuitív Az előző szövegben bemutattam a tudatosság két típusát. (E szöveg értéséhez jó, ha azt is elolvastad) A menedzsment-gondolkodásban a fokális - járulékos megkülönböztetést használva azt is mondhatjuk, hogy van olyan gondolkodási típus, amelyik főleg…..
rozsa25 2015.12.01 20:25:13
A cikkben leírt kísérlethez (diákokat piros-kék csoportra osztották) hasonlót mesélt az osztályfőnököm is. Egyetemistákat osztottak két csoportra, egyik csoport volt a "rabszolgák", másik az "uralkodó". A diákok egy idő után annyira beleélték magukat a szerepbe, hogy az "uralkodók" elkezdtek brutálisan bánni a "szolgáikkal". A kísérletet éppen ezért le kellett állítani. Egy másik tanárom is mesélt hasonló logikára épülő történetet. Egy afrikai népet osztott ketté a gyarmatosító, olyan módon, hogy külön nevet adott az egy-egy csoportnak. Már pusztán a különböző név is elég volt ahhoz, hogy ugyanazon törzs elkezdje egymást támadni. A gyarmatosító az "oszd meg és uralkodj" elven persze nevető harmadikként hatalomra került. Mindez megelőzhető lett volna, ha nem ugrik bele az afrikai törzs a nyelvi csapdába.
Ezért is tartom nagyon fontosnak az iskolákban az irodalom tanítását. A szimbolikus nyelvet a mai ember (főleg a fiatalok) nehezen, vagy nem értik. Számukra különösen fontos lenne a jelentésen túli jelentés megismerése, ill. a történelem ismerete. Mert anélkül nem sokat mond számukra az úr-szolga viszony fogalma.
Egyetértek, hogy a politikai nyelv inkább az ellenségképzésre alkalmas. Ennek egyik oka a jelentésváltozás és a szavak jelentésének egyéni értelmezése. Mondok egy példát. Ha a demokrácia szót halljuk, mindenki pozitív dologra gondol. A politikában azt jelenti: a többség dönt. Ez jó, ám nem mindig. Nem feltétlen a többségnek van igaza, mégis a kisebbség marad alul. Ebbe a kellemetlen jelentésbe már nem gondol bele az átlagember.
Másik ok, hogy a politizáló (közélettel foglalkozó egyén) nem mondja ki, hogy csak a saját véleményét mondja, általánosítva, tényként beállítva ábrázolja véleményét.
Megoldás: a szimbolikus nyelv ismerete, a másik ember megértése, és nem félreértése, a politikai fogalmak teljes tartalmának átgondolása és a másik véleményének tiszteletben tartása.