Regisztráció Blogot indítok
Adatok
The Jolly Roger

0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Bevándorlás és terror nem függ össze. Hanem ugyanaz. A kettő inkább intenzitásában különbözik, lényegében nem. Persze állításom magyarázatra szorul, s természetesen nem is maradok adós vele, ám mielőtt belemelegednénk, vegyük a kategorikus szillogizmusok egy szép…..
The Jolly Roger 2015.12.02 11:49:06
„A szikesedés problémája megoldható. A bemosódás, meg a kimerülés is csak akkor probléma, ha nincs elég erőforrásod. Ha van, akkor gyártod a termőföldet, mint Hollandiában.”
És mi is történik akkor amikor elfogy az az erőforrásod ami a termőföldet gyártja? És különben is van bárkinek fogalma arról mibe kerül mondjuk egy köbméter termőföld gyári előállítása? Feltehetően elég sok fosszilis energiába.

„Te azt akarod, hogy az emberek legyenek sziúk.” Szerintem Felícián nem akarja, hogy az emberek legyenek sziúk, erre utaló bejegyzést nem olvastam. Azt viszont látom, hogy nagyon szeretnéd ha ezt gondolná. Vagy még az is lehet hogy te csak ilyen egyszerűen felcímkézett dobozokba tudod betenni azt amit mond, de ez megint téged jellemez. Javaslom a komplexebb megközelítést és a summázó kijelentések óvatos használatát, mert különben könnyen hülyét csinál magából az ember.

Összességében az látszik, hogy a fogyasztói ember végletekig ragaszkodik a világképéhez, ahogy többnyire minden más ember is a magéhoz, hiszen az abban való tájékozódás az egyetlen ami értelmes kereteket ad a számára. A probléma, hogy ez a bigott ragaszkodás a történelem során számtalan esetben bizonyult katasztrofálisnak. Jelen korunkban van arra lehetőség, hogy korábban soha nem látott mértékben tágítsuk azokat a horizontokat, amelyek fenntartható működést tesznek lehetővé a kultúra számára. Ez a viselkedés mindenképpen erősen javasolt.
The Jolly Roger 2015.12.11 13:51:18
Véleményem szerint a bivalyos példán lovaglás egyáltalán nem életszerű senki nem akar erre MINDENT lecserélni aki fenntarthatóságban gondolkodik. A bivalyt éppen arra használták, hogy még intenzívebben tudjanak talajt művelni. Erre a permakultúrában nincs szükség, egészen más elveken működik. Nem kell a traktorokat kiváltani állati erővel, igazából az elképzelés abszurd és inproduktív és arra utal, hogy egysmás ebben a kérdésben nem kellően tájékozott. Ami önmagában nem baj persze, inkább az ha csak becsukja a szemét és azt hiszi bivalyalapú társadalmat akarunk a szénalapú helyett.

Azt hiszem senki nem vitatja, hogy a biztonság egy fontos probléma ami megoldásra vár. Viszont a jelenlegi fenntarthatatlan gazdaság rohadtul biztonságos, több okból sem. Például mert elképesztően sok fosszilis erőforrást igényel a hadiipara. Társadalmi oldalról meg ez a rendszer egyáltalán nincs tekintettel csak a saját biztonságára, a háborúinkat és a nyomort exportáljuk oda ahonnan azokat az erőforrásokat vonjuk el amire (látszólag) szükségünk van. Ha kicsatornázzuk és feléljük azt, ami onnan "kell", akkor annak következményei vannak, ez látszik is, nem szívesen laknék most Párizsban vagy Brüsszelben.

Lényegében azt látom amit szoktam, ha vita kerekedik. Valaki mond valamit, hogy változtatni kéne és a másik fél ezt rögtön valamely szélsőség mentén torzítja, és ezt alapul véve tagadja az állítást, hibásan persze. Jó példa erre, hogy mire jó mondjuk évente cserélni új modellre a mobiltelefonodat és mi lenne ha kihúznád vele mondjuk vagy 5 évig (ehhez persze érdemes volna a tervezett elavulást kivenni a rendszerből) és ekkor mi a válasz a konzumoldalról? "Akkor vissza is mehetnénk a barlangba ennyi erővel, sőt, másszunk vissza a fára, ez elviselhetetlen nyomor!". És ezt nyilván azok mondják egyébként, akik identitását kizárólag a fogyasztói társadalom bizonyos attribútumai adják. Akiknek nem sok értékük van azon túl, hogy javakkal kérkedjenek, (vagy túlfogyasztással kompenzálják lelki bizonytalanságaikat) mert hát nem sok másuk van amiket fel tudnak mutatni. Ez egyébként nem feltétlenül az ő hibájuk, mert erős fogyasztási nyomás van mindenkin. Szerintem pont az a nyomor, hogy a társadalom túlnyomó többsége elképesztően korlátolt és emiatt kiszolgáltatott. Fogalma sincs a saját kultúrájáról, történeti kontextusáról, rengeteg a funkcionális analfabéta (Mo-n kb minden 5 ik felnőtt ember!), akik olvasnak azok többnyire megállnak a sztori magazin szintjén, vagy éppen szakbarbárok és nem tájékozódnak szélesebb körben. Ha valamit nyomornak neveznék akkor azt, amikor valaki reflektálatlanul van bezárva a saját szűk kis fogyasztói világába.

Tehát nem bivalyozni kell, meg visszamászni a fára, hanem értelmes módon kutatni azokat a lehetőségeket amelyek biztonságosan megőrzik, neadjisten fejlesztik a kultúrát és közben nem számolják fel a létfeltételeket.

Először is nem kell mindenkinek permakultúrában működni éppen elég lesz annyira, hogy a globális ökolábnyom mérete 1 alá csökkenjen valamivel, vagy legalábbis azt ne haladja meg. Ez akár kinézhetne úgy is, hogy csökkentett fogyasztás mellett a megművelhető területek felét fenntartható módon művelik. Ebben az esetben talán le kell mondani a mindennapi hideg, dobozos sörről és a hamburgerről meg a napi millió tonna műanyag zacsiról. Ha valaki szerint ez nyomor, az szerintem nyomorult. E példa horizontját sokáig lehetne tágítani, elég lesz éppen addig, ameddig jeleztem a bekezdés elején.

A talajmentes hidropóniás termesztésben való kizárólagos hit, jó példája a wishful thinkingnek ettől nem mentes tehát egysmás sem. "Sosem látott és állandó hozamokkal." Mindezt egy elvilegre alapozva és megtenni menekülési útvonalnak, hogy ez aztán biztos működni fog, nem túl értelmes dolog. A tájékozottságot is engedtessék meg kritizálnom újfent, nagyon nem etimologizálnék, csak azért ez már szúrja a szemem. A hidrophónia valami "vízhang" lenne ha maradunk a görögnél. Tehát ha valamibe valaki belemegy legalább a nevét tanulja meg először és aztán kezdjen el mélyebben tájékozódni mielőtt az egész bolygót ellátja ezzel a termelési móddal.

Az egészben az itt a kurvajó csavar egyébként, hogy a hidroponikus rendszerek simán beilleszthetőek a permakultúrás termelésbe akkor, ha üzemelésük nem igényel túl sok fosszilis erőforrást tekintettel az externáliákra is természetesen. Pont, hogy kis léptékben megéri, erre számtalan példa van (köztük a Gönczi Péter kiváló projektje) ennek is utána lehet nézni.

A termőföld elfogyása sarkalatos kérdés, konkrétan az erózió értelmében fogy, valamint ha elveszti biológiai potenciálját, akkor mennyiségileg nem, viszont termelésre alkalmatlanná válik. De ennek sem tart sokáig utánanézni, komoly szakirodalom foglalkozik a talajpusztulással a jelenkor agráriumának egyik központi problémája.
The Jolly Roger 2015.12.11 14:06:13
Tehát összegezve: Nem kell kizárólag permakultúrára alapozni egy gazdaságot, a fölösleges fogyasztást kell visszafogni, a konzumidiotizmust érdemes és lehetséges értékekkel felváltani. Az emberi kultúrák egyáltalán nem úgy működnek szükségszerűen ahogy egysmás leírja, nem is látszik, hogy különösebben tájékozott volna humánetológiai kérdésekben.

Az ember a csoportja értékeit követi, ez mindennap kiderül. Ha éppen az az érték, hogy fogyassz akkor azt fogja. Pld ma elképesztően ritka csoporton belül, hogy valakit mondjuk megöljenek a javaiért még akkor is ha időnként ez előfordul. Pedig ebből lehetne profitálni, csak éppen olyan világ van ahol ez erkölcstelennek számít ha kiderül. Kellő tervezés mellett napi szinten elvághatnám valaki torkát és elvehetném a pénzét és még csak el sem kapnának ha ügyes vagyok. De olyan erősek bennem az ez ellen szóló gátak, hogy igazából még a gondolattól is undor fog el.

Ezért nem csinálja szinte senki, hiszen a csoportból nem akarja kiírni magát mert a javait ott akarja hasznosítani. Ha másokat megkárosít arról vagy nem vesz tudomást mert nem tartja bűnnek, vagy igyekszik titokban tartani, de ez nem könnyű. Potyázás, visszaélés mindig lesz, de csak addig amíg a csoport ezt tolerálja. A csoporton kívüliektől szabad rablás van lényegében, mint az volt a gyarmatosítások fénykorában, de ma már ez sem olyan egyszerű, nem lehet csak úgy odamenni valahová és gyarmattá tenni. Már demokrácia-exportnak kell ezt nevezni és kell hozzá egy hihetetlenül elvakult fogyasztói társadalom, aki erre állandó felhatalmazást és gazdasági alapot ad reflektálatlan magatartásával.