Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Pantalemon

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
kisrigók diszfázia 2016.02.13 23:42:00
- anya, elmesélhetem?- figyelek mondd!- képzeld el.... (nagy levegőt vesz, kifújja, még egyet vesz, még egyszer kifújja)- miről akarsz mesélni?- anya, képzeld el az oviban... (megint a levegők)- mi történt ma az oviban?- ... (a sóhajok)... nem tudom mondani.- miről akarsz mesélni? próbáld meg!- nem…..
Pantalemon 2016.02.15 15:02:45
Sem szakértő, sem anya nem vagyok, akár itt abba is hagyhatod az olvasást, de ha mégsem tennéd, leírom, én mit gondolok Dzseni problémájáról:

Az első és legfontosabb, hogy az agyának mint szervnek a fejlődését nagy mennyiségű omega3 zsírsav szedésével kell megtámogatni. Nem akarok ebbe belemenni és hosszasan győzködni erről, hisz a neten minden fellelhető, nézz utána.

A másik a fejlesztés, a lemaradások pótlása, új készségek elsajátítása. Ezen a téren a kimaradt csecsemőkori mozgások bepótlása az első és legfontosabb. Egészen megdöbbentő, hogy például azzal, hogy egy gyereket nem engednek kúszni-mászni - mert hideg a padló és félnek hogy megfázik -, hanem bébikompba teszik, egy olyan fontos agyi fejlődési fázis marad ki, aminek következtében a beszédfejlődésében zavar keletkezik. Ez történt a keresztfiammal. Szerencsére az óvodai logopédus egy jól képzett szakember volt, és azt mondta, hogy nem beszédfejlesztés, hanem csecsemőkori mozgás-terápia kell neki. El is vitték néhány alkalommal, labdákon kellett gyakorlatokat végeznie és egyszer csak azt vettük észre, hogy tökéletesen ejt minden betűt. Nyilván te vagy az, aki napi szinten látja Dzsenit, te jobban meg tudod ítélni a dolgot nálam, aki mindössze annyit tudok róla, amit megosztassz a blogon, de én valahogy mégsem érzem, hogy a probléma annyira de annyira súlyos lenne. Nagyrészt a kétségbeesés, a szeretet, a kétségbeesett akarás, hogy megadj nekik mindent amit eddig nem kaptak meg. Meg kell próbálnod elengedni ezt a borzasztó akarást, mert ez csak hátráltatni fog téged is, és leginkább őt. Egy gyerek játszva tanul, csak játszva tud, de szerintem még a felnőtt is csak játszva, de mindenképpen csak örömmel képes jó eredményekre.

Véleményem szerint Dzsenit egyenlőre abban kellene segíteni, hogy ha nem beszéddel, akkor valami más módon, de el tudja mondani ami benne van. Adj neki eszközöket ehhez, bábok és színes ceruza, kis otthoni színjátszókör formájában, akár úgy, hogy te magad meséled el a napját, amire ő eleinte csak bólogat, néhány szót mond, és amikor már ötven- vagy századjára hallja majd, hogy "és ebéd után lefeküdtünk aludni", akkor egyszercsak majd már ő mondja. De ugyanígy mindennel, egész nap, mindent mondj, mondd hogy most kiveszem a tejet a hűtőből, leveszek egy poharat a polcról, kitöltöm a tejet. Adj neki ezzel lehetőséget a szótanulásra. Mert amikor huszadjára veszed ki a tejet a hűtőből, akkor egyszercsak majd helyre kerül a fejében, hogy az a nagy fehér a hűtő, az a folyékony fehér a tej, amit csinálunk vele az pedig kitöltés.... És ne kérdezd vissza! Csak te mond! Kommentálj mindent amit csinálsz, de ne vizsgáztasd, tudja e már, várd meg amíg majd egyszer majd magától mondja!
Tudom, hogy a legjobbat akarod és legszívesebben az összes létező fejlesztő terápiára elhordanád, de véleményem szerint a kevesebb most is több, szerintem túl éretlen még az ő kis agya fizikailag ahhoz, hogy ezt a rengeteg információt befogadni és feldolgozni legyen képes. Szerintem úgy kellene bánnod vele, mint egy 3 évessel és annak megfelelő elvárásokat megfogalmazni. Be fogja hozni a lemaradást, de nem a következő 2 év alatt és ha nem tudod elfogadni ezt, mindannyian nagyon meg fogjátok szenvedni és nagyon boldogtalanok lesztek. Erős hasonlat és nem is biztos, hogy jó ide, de azért leírom: ha kimentessz egy elhanyagolt kiskutyát egy sötét pince szűk ketrecéből, egy olyat, aki még sem a Napot, sem embereket nem látott, sem simogatást nem kapott, csak feküdt a saját piszkában egész életében, azzal sem kutyaiskolába mégy rögtön és apportírozni kezded tanítani, hanem előbb megfürdeted, megeteted, megtanítod neki milyen a simogatás, a jó szó, a napfény; és persze közben tanítod, de megérted, hogy most EZT kell megtanulni, minden csak ezután jöhet. Akárhány éves, akámilyen nagytestű kutya esetleg, akármit gondol a szomszéd vagy bárki más. És igen, az iskolarendszerünk egy kalap sz@r, ugyanazon követelményeket támasztja mindenki felé és aki nem felel meg, elbukik. A szülő dolga és kötelessége megvédeni ettől a gyerekét, bármi áron. Talán ez a te nagy életfeladatot, hogy hiába lételemed a szó és a betű, és át akarod adni neki ezek szépségét, örömét, élvezetét, talán pont fordítva van, és neked kell majd megtanulnod egy más típusú élet megbecsülését és szeretetét. Miért ne lehetne Dzseni varrónő, vagy grafikus, hosszútávfutó atléta, vagy a csuda tudja mi? Olyan kicsike kislány még és olyan hosszú az élet. Ne őt próbáld beletörni a világ keretébe, hanem azért harcolj, hogy a világ változzon és fogadja magába a dzseniket. Te egy csodálatos nő vagy, aki ezzel a bloggal is rengeteg ember szívét megérintetted, találj az íráson keresztül embereket, akik segítik majd Dzsenit az úton. Rengeteg csodálatos ember van, akik egy nehezen élhető világban is tudják, merre vannak a napfényes foltok; találd meg őket! ! Őt pedig legelsősorban szeresd! Szeresd, mint egy 3 éves gyermeket...
Szeretettel ölellek benneteket!
tampi Karácsonyfa alatt aludni 2015.11.20 22:45:30
    Ma azt mondta nekem a kamasz Peti, hogy már csak négy hét, és karácsony. Petinek mostanában nagyon nehéz, de mindent elkövet, hogy. Még a fenti mondata előtt két héttel elárulta, hogy a legjobban a világon a karácsonyt szereti. Mert akkor, aki hazamehet, elment, és akinek…..