Regisztráció Blogot indítok
Adatok
gyógyszergyár

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
„Az örök élet nem olyasvalami, ami megmarad a tulajdonunkban, már ha helyes lóra teszünk, és Krisztus táborához kötelezzük el magunkat. Az örök élet nem lezsírozott nyeremény a játszma végén. Péter szavaival élve, a játszma végén minden elég majd. Nem érdemes hát a földi dolgok helyett átnyergelni…..
Vajon egy és ugyanaz a Tanak, a Biblia és a Korán Istene? Megérthető, ha valaki ennél elvontabb kérdést elképzelni sem tud. Hiszen a világ különböző részein hipermodern fegyverek vagy öngyilkos merényletek oltanak ki emberi életeket, vagy éhség, betegség, nyomor tizedeli őket. Mégis fel kell tenni a…..
gyógyszergyár 2015.11.27 11:24:45
Pál Athénban azt mondja, hogy ő azt az istent hirdeti, akit az athéniek ismeretlenül tisztelnek és mindjárt azzal kezdi, hogy ez az Isten, akit ő hirdet mennyi dologban különbözik az athéniek isteneitől (ApCsel 17,23kk). Lisztrában pedig , ahol áldozatot akar nekik bemutatni Zeusz papja, az élő Istent hirdeti neki és társainak, és azt hogy térjenek meg Istenhez a hiábavaló dolgokból. Isten ugyanis "az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon, bár nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt" stb. (ApCsel 14,15kk). És ezzel már Róm 1-nél vagyunk, ahol azt mondja, hogy ami megismerhető Istenből, azt megismerték, és ez a vallások világára is vonatkoztatható, de mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként stb.

Tehát még ha azt is mondjuk, hogy ugyanarról az Istenről van szó, úgy hisszük a nekünk hirdetett ige (kinyilatkoztatás) alapján, hogy amit a többi monoteista vallás mond az egy Istenről (akármilyen névvel vagy szóval), az nem azonos azzal, amit mi hiszünk Istenről, Jézus Krisztus Atyjáról. Mondhatjuk persze a többiekre, hogy akit ők imádnak és akiben ők hisznek, az nem létezik, vagy hogy azok bálványok, meg ilyesmiket. Nem hiszem, hogy akár az együttélés, akár a misszió szempontjából célravezető lenne. Sokkal inkább az, hogy egész életünkkel (gondolatainkkal, szavainkkal, cselekedeteinkkel) a Krisztus evangéliumában élünk. Semmiképpen sem gondolom, hogy akkor vagyunk igazi krisztuskövetők, ha önmagunkat teljesen (tehát keresztyénségünkkel együtt) feladjuk, mint javasolják olykor. De az írás nem az önfeladásról szólt, hanem az identitás megőrzéséről, és arról, hogy nem lehet úgy élni a világban, ahogyan eddig éltünk és ahogyan most élünk. Aki ebbe komolyan belegondol, rájöhet, hogy ez gyökeres változást követel. Mi más ez, mint amit Jézus mondott: Térjetek meg!
Az elmúlt hónapban keresztény körökben nagy felháborodást keltett a hír, hogy Stockholm leszbikus püspöke, Eva Brunne le szeretné szedetni a kereszteket a város Tengerésztemplomának belsejéből. Jelen írás gondolatkísérlet arra, hogy a kereszt éppúgy, mint a heteroszexualitás, valójában nem szerves…..
gyógyszergyár 2015.11.05 11:40:10
Egy kísérlettől, még ha csak gondolatkísérlet is, akkor várható megfontolandó eredmény, ha tiszta előfeltételekkel kezdik. Kavarás nélkül.
Ott van a Tengerésztemplom. Ha sem Stockholm városában, sem a kikötőjében nem tudnak helyet szorítani, hogy a nem keresztyén vallások odavetődő híveit megkínálják egy csendes hellyel, még az evangélikusok épületében is akadna éppen egy erre a célra felszabadítható terem. Nem kellene az istentiszteleti helyet „önfeladni”.
Természetesen elképzelhető a keresztyénség kifüggesztett kereszt nélkül is. Volt is, van ma is kereszt nélküli keresztyénség. Olyan keresztyének, akik beszélnek Krisztus keresztjéről és a kereszt botrányáról anélkül, hogy szemmel látható jelként bárhová kitűznék vagy elhelyeznék. Sőt, olyan keresztyén stratégia is él, hogy nemcsak legkonzekvensebben teljesen lecsupaszítják a falakat, de még annál is konzekvensebbek, hiszen égbe mutató szoboralakot sem helyeznek el benne, mint az íráshoz mellékelt képen.
Így nézve a dolgokat éppenséggel azt is lehetne mondani, hogy van-e kereszt vagy nincs, ez közömbös dolog. Adiaforon – ahogyan a régiek mondták. És ezért nem kell a tizenhatodik század vallási vitáihoz fordulnunk. A modern élet is tele van olyan politikai, vallási, világnézeti szimbólumokkal, vagy olyanokkal, amelyek valamilyen sajátos életfelfogást tükröznek, és amelyek másokban esetleg nemcsak ellenérzéseket keltenek, de még botránkoztást is okoznak. Akik ezekhez mégis ragaszkodnak, identitásuk feladhatatlan részének és kifejezésének tekintik azokat. Másoknak pedig el kell viselniük ezt anélkül, hogy emiatt megbántva éreznék magukat. Bármelyik oldalon álljunk is, így kell békével elfogadnunk a másik oldalon levőket.
Végül pedig megkülönböztetném az önfeladást és az önfeláldozást. Mondhatjuk, hogy Jézus feláldozta magát a kereszten, de azt mégse mondanám, hogy feladta önmagát. Hitünk szerint ő mindvégig az Atya páratlan követe, szolgája, Fia volt.