Adatok
nyrs
0 bejegyzést írt és 11 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A gyengébbet hibáztatni veszélytelen. Az erőset veszélyes. Az erősebb a gyengébbet hibáztatja. A gyengébb is a gyengébbet hibáztatja. A gyávák között így teljes az összhang.
A nyavalyás jogvédők szoktak mindenkit áldozathibáztatással vádolni. Hát dehogy hibáztatod te…..
nyrs
2016.01.12 16:29:50
Meggyőződésem, hogy ez a butuska "nekünk nincsenek egymás előtt titkaink" póz, ez bizony egy többszörös félreértés. Két ember ne tegyen úgy, mintha egy személy lennének. Nekik sem jó, de nekünk sem.
Ez a fajta téveszme frusztrált és veszélyes embereket generál, akik legjobb…..
nyrs
2015.12.30 14:08:45
Nem az a baj, ha szorít a nemi szerep, csak ha az áldozat érzi, hogy szorít?
Te magad plántálod az áldozataidba a bináris emberideált, aminek nem tudnak megfelelni, mert valahol mélyen igazi emberek, nem csak férfiak és nők. Pont ezek a tyúkszaros szerepek teszik nyomorulttá a…..
Most nem azért, de ennél csúnyábban nem tudnák kilopni a pénzt a zsebetekből, ti meg még tapsikoltok is hozzá és csak azt sajnáljátok, hogy nem jutott erre az őrületre több pénz.
A tökéletes ajándék-kudarc receptje
1) Vegyél mindenkinek,
...főleg olyanoknak, akikről…..
A magyar kormány olyan szemérmetlen lenézéssel tekint a fiatalokra, ami nemzetközileg is kirívó. Orbánt mélyen érinti, hogy le akarunk lépni, de nem miattunk, hanem a szüleink miatt. Csak nekem fordult fel a gyomrom?
Gondolkodtam, mi bajom vele. Úgy beszél, mint egy szülő.
Nem…..
nyrs
2015.12.09 13:21:24
Amit még lusta voltam megírni.....
nyrs
2015.11.08 20:38:19
Valaki átküldte ezt a videót. Amúgy jó, de nem erre fogok reflektálni, csupán a címére: Mit mondanék 18 éves énemnek? (Ez különben egy közismert trükk writers' block ellen.)
Mondjuk nem egyszerű a kérdés. (Melyik kérdés az, ha Lobster agyán szűrjük át?) Több okból sem…..
nyrs
2015.11.05 13:02:36
"Valamelyik orosz egy helyen azt írta, hogy minden boldogság egyforma, de minden boldogtalanság egyedi.
Aki depressziós, az biztos így is látja. Ha elmerülünk a saját kis önsajnálatunk részleteiben, újra és újra ismételgetjük és elemezzük a sérelmeinket, amivel az élet megvert, akkor minden bizonnyal arra a következtetésre jutunk, hogy valóban nincs még egy pont ugyanolyan, mint mi. Úgy kapaszkodunk a saját mélabúnkba, mint különlegességünk bizonyítékába.
Pedig alapjában mind ugyanazokon busongunk és szorongunk."
Ha minden rendben van, nem merül fel, hogy hogyan van rendben, de annak, hogyha valami nincs rendben n+1 oka és/vagy formája lehet. A rend az rend, de a rendetlenség/rendezetlenség "számtalan".
Azt szeretném ezzel a félig-meddig gondolatismétléssel mondani, hogy a saját önsajnálatába feledkezett ember nem csak, hogy a maga különlegességében igazolja önmagát, hanem részben valóban ebben áll az ő "eredetisége". És ez természetesen nemcsak a szorongásra és depresszióra, hanem bármely más betegségre és valamely módon rendezetlen komplexumra igaz.
Az egészség az "csak" egészség, a betegség és a betegség viszonya az egésszel sajátos.
A "pokol" - a földi pokol - személyre szabott, és ha van belülről és kívülről megélhető egyediség (bár nincs két levél, amely egyforma), akkor ebben kell keresni, a rendezetlenség (éppen-) mikéntjében.
(Vigyázat: a nagyobb rendetlenség egyeseknél, még "nagyobb" rendekhez vezethet.)
((Ha még nem lőttem volna le a poént, itt a rend azbiztosan ideális, ezért lehet "nagyobb" egyik, mint a másik. A következtetést mindenki maga vonja le és értelmezze át az előbb és az alábbiakban foglaltakra.))
Azonban ez, ti. ez a "tényleges" egyedisége önmagában nem jogosítja fel a nem-egészséges embert arra, hogy a különlegességében találjon és keressen önigazolást. Főleg, hogy a betegsége, a rendezetlensége elsősorban "ellene" dolgozik, így nem önmagát igyekszik igazolni ezzel, hanem a betegsége és önmaga "kooperációjának" "helyénvalóságát". Részben még ilyenkor is "igaza" van, hiszen - és ez egyelőre hitelesebben nyomon-követhető az elsősorban nem-szervi megbetegedésekben -, hiszen valamely belső vagy belsővé tett, de mindenképpen saját szükség(let) termelte azt ki.
Pár évvel ezelőtt úgy fogalmaztam meg magamnak a dolgot nagyon általánosan - és meg "kellett" fogalmaznom magamnak, - hogy a betegség és a rendezetlenség mértéke egyúttal az adott személy önző viselkedésének lehetséges mértékéről adhat számomra információt a továbbiakban. (Az önzősége milyenségét megjósolni, azaz azt, hogy mely területen/területeken tapasztalhatom a későbbiekben, az általam a felismerni vélt betegsége/betegségei jelöli/k ki.)
Fair közölni, hogy ez a gondolat az elfogultságnak mely talaján született épp. Megfogalmazni azért kellett magamnak, hogy miért ne érezzek bűntudatot amiatt, hogy - onnantól? - lehetőség szerint igyekszem (előre) kerülni a beteg emberek (bármilyen transzparens betegség számomra cry for help) társaságát.
Erre a bűntudatra szükségem van, ezen a racionalizálás egy (többé vagy kevésbé helyes) módja itt csak tompító, azaz tünetkezelő.
Visszatérve az önzőségre és a betegségre (mint az önigazolás eszközére), depresszióban például teljesen "normális" a szűklátókörűség, amellett, hogy a betegnek ténylegesen egyedi sérelmei és ezáltal egyedi ÁLLAPOTA is van minden esetben, még inkább tűnhet számára állapota (és ezáltal ő maga) különlegesnek (különleges létezőnek), sorsszerűnek (sorsszerű létezőnek), determináltnak, teleologikusnak, kétségbeejtően átlagosnak (aki még az átlagosságban is egyedi:) főleg, hogy mindenki más olyan-de-olyan szürkének tűnik ebben az egyedileg összekoszolt szemüvegben.
Valamilyen szinten - egy csipetnyi kíváncsisággal - bármely valamilyen módon beteg ember esetében - és itt nem a diagnosztizáltakról vagy a jelenlegi intézményrendszerben egyáltalán diagnosztizálható betegségekről beszélek, hanem azokról a sokkal mélyebb társadalmi betegségekről, amelyeket többek között Lobster Úr is feszeget - könnyen megérthető, hogy miért gondolkodik és viselkedik éppen-úgy-ahogy.
De azt - akár egészségesként, akár betegként - megválaszthatom, hogy keresem-e vagy kerülöm-e az adott személy társaságát, "kényszerhelyzetben", hogy elhatárolódom-e tőle a fizikai közelség vagy "függő helyzet" ellenére vagy sem.
Eldönthetem előre megjósolva, hogy az ő önzősége belefér-e nekem, hogy az ő rendezetlensége az én rendezettségemet fenyegeti-e, hogy a rendezetlenségünk összeillik-e, táplálja-e és kiegészíti-e egymást és, hogy ez nekem így-jó-e, hogy próbára teszem-e az egészségemet (önigazolásért arról, hogy hú-még-egészségesebb-is-vagyok-mint-az-normális-lenne), hogy csorbát nem szenvedve még-egy-nagyon beteg embert is kihoztam a betegségéből, aminek egy szerény, de á-nem-várt-célja volt, hogy innentől örökre magamhoz láncolhatom őt belülről is a "várható" hálájával és boldogan élhetünk tovább, míg meg nem halunk - Stockholm-szindrómában.
www.youtube.com/watch?v=SPcsMMEMbfw
Aki depressziós, az biztos így is látja. Ha elmerülünk a saját kis önsajnálatunk részleteiben, újra és újra ismételgetjük és elemezzük a sérelmeinket, amivel az élet megvert, akkor minden bizonnyal arra a következtetésre jutunk, hogy valóban nincs még egy pont ugyanolyan, mint mi. Úgy kapaszkodunk a saját mélabúnkba, mint különlegességünk bizonyítékába.
Pedig alapjában mind ugyanazokon busongunk és szorongunk."
Ha minden rendben van, nem merül fel, hogy hogyan van rendben, de annak, hogyha valami nincs rendben n+1 oka és/vagy formája lehet. A rend az rend, de a rendetlenség/rendezetlenség "számtalan".
Azt szeretném ezzel a félig-meddig gondolatismétléssel mondani, hogy a saját önsajnálatába feledkezett ember nem csak, hogy a maga különlegességében igazolja önmagát, hanem részben valóban ebben áll az ő "eredetisége". És ez természetesen nemcsak a szorongásra és depresszióra, hanem bármely más betegségre és valamely módon rendezetlen komplexumra igaz.
Az egészség az "csak" egészség, a betegség és a betegség viszonya az egésszel sajátos.
A "pokol" - a földi pokol - személyre szabott, és ha van belülről és kívülről megélhető egyediség (bár nincs két levél, amely egyforma), akkor ebben kell keresni, a rendezetlenség (éppen-) mikéntjében.
(Vigyázat: a nagyobb rendetlenség egyeseknél, még "nagyobb" rendekhez vezethet.)
((Ha még nem lőttem volna le a poént, itt a rend azbiztosan ideális, ezért lehet "nagyobb" egyik, mint a másik. A következtetést mindenki maga vonja le és értelmezze át az előbb és az alábbiakban foglaltakra.))
Azonban ez, ti. ez a "tényleges" egyedisége önmagában nem jogosítja fel a nem-egészséges embert arra, hogy a különlegességében találjon és keressen önigazolást. Főleg, hogy a betegsége, a rendezetlensége elsősorban "ellene" dolgozik, így nem önmagát igyekszik igazolni ezzel, hanem a betegsége és önmaga "kooperációjának" "helyénvalóságát". Részben még ilyenkor is "igaza" van, hiszen - és ez egyelőre hitelesebben nyomon-követhető az elsősorban nem-szervi megbetegedésekben -, hiszen valamely belső vagy belsővé tett, de mindenképpen saját szükség(let) termelte azt ki.
Pár évvel ezelőtt úgy fogalmaztam meg magamnak a dolgot nagyon általánosan - és meg "kellett" fogalmaznom magamnak, - hogy a betegség és a rendezetlenség mértéke egyúttal az adott személy önző viselkedésének lehetséges mértékéről adhat számomra információt a továbbiakban. (Az önzősége milyenségét megjósolni, azaz azt, hogy mely területen/területeken tapasztalhatom a későbbiekben, az általam a felismerni vélt betegsége/betegségei jelöli/k ki.)
Fair közölni, hogy ez a gondolat az elfogultságnak mely talaján született épp. Megfogalmazni azért kellett magamnak, hogy miért ne érezzek bűntudatot amiatt, hogy - onnantól? - lehetőség szerint igyekszem (előre) kerülni a beteg emberek (bármilyen transzparens betegség számomra cry for help) társaságát.
Erre a bűntudatra szükségem van, ezen a racionalizálás egy (többé vagy kevésbé helyes) módja itt csak tompító, azaz tünetkezelő.
Visszatérve az önzőségre és a betegségre (mint az önigazolás eszközére), depresszióban például teljesen "normális" a szűklátókörűség, amellett, hogy a betegnek ténylegesen egyedi sérelmei és ezáltal egyedi ÁLLAPOTA is van minden esetben, még inkább tűnhet számára állapota (és ezáltal ő maga) különlegesnek (különleges létezőnek), sorsszerűnek (sorsszerű létezőnek), determináltnak, teleologikusnak, kétségbeejtően átlagosnak (aki még az átlagosságban is egyedi:) főleg, hogy mindenki más olyan-de-olyan szürkének tűnik ebben az egyedileg összekoszolt szemüvegben.
Valamilyen szinten - egy csipetnyi kíváncsisággal - bármely valamilyen módon beteg ember esetében - és itt nem a diagnosztizáltakról vagy a jelenlegi intézményrendszerben egyáltalán diagnosztizálható betegségekről beszélek, hanem azokról a sokkal mélyebb társadalmi betegségekről, amelyeket többek között Lobster Úr is feszeget - könnyen megérthető, hogy miért gondolkodik és viselkedik éppen-úgy-ahogy.
De azt - akár egészségesként, akár betegként - megválaszthatom, hogy keresem-e vagy kerülöm-e az adott személy társaságát, "kényszerhelyzetben", hogy elhatárolódom-e tőle a fizikai közelség vagy "függő helyzet" ellenére vagy sem.
Eldönthetem előre megjósolva, hogy az ő önzősége belefér-e nekem, hogy az ő rendezetlensége az én rendezettségemet fenyegeti-e, hogy a rendezetlenségünk összeillik-e, táplálja-e és kiegészíti-e egymást és, hogy ez nekem így-jó-e, hogy próbára teszem-e az egészségemet (önigazolásért arról, hogy hú-még-egészségesebb-is-vagyok-mint-az-normális-lenne), hogy csorbát nem szenvedve még-egy-nagyon beteg embert is kihoztam a betegségéből, aminek egy szerény, de á-nem-várt-célja volt, hogy innentől örökre magamhoz láncolhatom őt belülről is a "várható" hálájával és boldogan élhetünk tovább, míg meg nem halunk - Stockholm-szindrómában.
www.youtube.com/watch?v=SPcsMMEMbfw
nyrs
2015.11.05 15:33:38
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Ma reggeli beszélgetésem. Részlet.
10:41 [y] Szia,szeretnék egy lánynak a wc-je lenni meg a csicskája,neked lehetek?
10:45 [x] szia
10:45 [x] miért?
10:46 [y] izgat ha egy lány aláz engem és tárgyként használ és nem sajnál közben inkább élvezi hogy megteheti
10:50 [x] nem szeretnék senkit alázással még inkább eltárgyiasítani, mert nem méltó az emberhez, mint emberhez,
10:50 [x] habár azt is megalázónak élHETED meg, ha elutasítom a vágyaidat, mint vágyakat.
10:51 [y] te nem lennél rá képes mert csicska lelkű vagy?