Adatok
D. Vivien
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Léleksuttogó
Majd a lányod ott takarít, ahol az én fiam igazgató lesz... avagy egy felvételi margójára
2019.01.19 16:14:55
Véget ért a felvételi. A lányomat és engem már nem érintett, mi tavaly estünk át ezen a tortúrán. Akkor összeomlottunk, mert teljesen kilátástalan helyzetbe kerültünk. Aztán Isten, sors, Univerzum, az élet megoldotta. És csodásan. A lányom azóta gimnazista, majdnem mindenből ötös tanuló. Pedig annak…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Ezt csupán azért írom le, mert sok kommentelővel szemben én most voltam és vagyok benne ebben a rendszerben.
Hihetetlen, hogy valaki képes leírni, hogy szakközépiskolában nem lehet érettségit szerezni. Dehogynem, nagyon is. Ugyanolyan érettségit ír meg és kap, mint egy gimnazista. Semmi különbség nincs. Ha van is, akkor csupán annyi, hogy a többi már csak teljesítésen múlik. Évről évre biológusok, matematikusok, és még sorolhatnám kik kerültek ki sorainkból. Mert meg lehet csinálni. Sőt, azért hadd emeljem ki, úgy, hogy minimum 20 óránkat a héten szakmai tantárgyak tették ki. És mellette folyamatos érettségire való felkészülés zajlott. Szerintem néhányan képtelek lennének felfogni, hogy mit jelent az, hogy kötelező érettségink volt szakmai tantárgyakból (ez min. 6 tantárgyat takar egyben). És volt mellette ugyanúgy biológiám, fizikám, stb. (Igen, évfolyamtársam azóta fizika szakra jár.)
Valamint ezelőtt mindenki pontosan ezért küldte gyermekét gimnáziumba, mert pontosan ilyen okosak voltak, hogy "szakkozepben nem tudnak felkeszulni az emelt erettsegire". Tehát ezért mindenki gimibe megy, aztán évekkel később pont az ilyen beállítottságú emberek, pont ezért nem küldik szalgimnáziumba gyermekeiket, mert csökkentették az óraszámokat. Na, vajon, miért. Mert a társadalom nagy része meg van róla győződve, hogy az milyen tökéletes, addig meg mi, az eltökélt, célravágyó tanulók szenvedünk miattuk, mert szakközépiskolából egyre lehetetlenebb felsőoktatásba tovább menni. Megjegyezném, úgy, hogy érettségim évében többen mentünk egyetemre, fősulira, mint városunk gimijéből összesen. Érdekes. (Ja, a szakmák hanyatlásáról már nem is érdemes beszélni. Jelenleg még országunkban is igen jól kereshet egy jó szakmunkás, ki normálisan dolgozik és ért a dolgához. Miközben a diplomával rendelkezőknek sír a szíve -aztán mégiscsak elküldi gyermekét egy gimnáziumba -, mert senki nem megy el hozzá megcsinálni tetőt, burkolást, festést, kőműves munkat, stb., mert hónapokra előre be vannak táblázva. Igen, ezt nevezik sikernek. Ezután persze, hogy megteheti, hogy elkér a munkáért bármennyit. Tegye, nyugodtan. Mert pont az ilyenek nézik le őket a legjobban, miközben telekeresik magukat. Persze rengeteg munkával, fizikai munkával, amit manapság sok ember szinte fel sem tudna fogni ép ésszel.)
Azt még hozzátenném, hogy nem a rossz felvételim miatt mentem szakközépiskolába. (Volt osztálytársaimat annyi, sőt kevesebb ponttal is felvették sorra a gimnáziumba, jóval alattam voltak az előzetes rangsorban.) Hanem már akkor hányingerem volt a gimnáziumoktól (már egy tizennégy éves gyerek is észreveszi, ha valami agyon van sztárolva), szerettem volna szakmát, hiszen fogalmam sem volt, hogy tovább akarok-e majd tanulni. (Okj-s vizsgákkal azóta bankokban, könyvelő cégeknél, informatikai cégeknél ülnek osztálytársaim.)
Végül szorítok annak a sok diáknak, akik most és a jövőben a szakgimnázium rögös útjait fogják járni. Megpróbálnak titeket ellehetetleníteni az utatoktól, de ne engedjétek nekik!