Adatok
Zsuzsi Varnai
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Valószínűleg ez lenne az idei év legrövidebb versenybeszámolós posztja, ha szombaton nem dühből futok. Egyrészt ez a tény elhomályosítja a dobogóra állás örömét is, másrészt alkalmat ad jártatni a számat. Ez van.
Na kezdem valahonnan messzebbről. Van nekem néhány kedvenc…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Ez nem a 2016-os riói olimpia volt...hanem a 22. Sori-Buci futóverseny. Szakadó esőben. Hihetetlen, hogy a fiúk mégis megrendezték! Fantasztikus, hogy mégis ott voltunk mindannyian! Megannyi sokgyerekes, idősebb és fiatal amatőr, gyerekek, kicsik és nagyok is, akik kedvtelésből, szeretetből, önmagunk legyőzéséből és még annyi mindenféle célból voltunk ott. Égig emelő élmény volt, amikor már rég túl voltunk azon a gondolaton, hogy agyonázunk, agyondagonyázunk és nehéz a lábunk, mégis ott vagyunk és Icával minden forduló csúcsán a "hírhedt dombnak" összenevettünk, vagy pacsiztunk, buzdítottuk egymást, pedig azelőtt sosem láttuk egymást és "nagy ellenfelek voltunk" (lehet így is emlegetni és látni azt, aki a "nyakunkban liheg mögöttünk" A végén azon gondolkodtam, hogy bevárom azt a pár métert és kézen fogva futunk be, de a barátai, a csapata várta őt és bekísérték a célba :)! Álmomban sem gondoltam volna magamról mindezt korábban. Sosem fogom elfelejteni! És ezért érdemes ilyen eseményekre elmenni, még ítéletidőben is! Az, hogy két távban is elindultunk, csak megnehezítette a dolgunkat, mert máshogy kellett küzdeni mindkettőn és egyiken se engedhettük ki igazán azt, ami bennünk esetleg bújik és az erőnket máshogyan kellett beosztani. Hogy érmet szereztünk? Esetleg többet is, amire büszke leszek akkor is, ha meg vagyok bélyegezve?! Hát, a magam részéről: nagyon örülök, hisz soha sehol nem nyerhetnék máshol érmet. De mégis van egy tárgyi emlék, ami megtestesíti mindazt, a felemelő érzést, amit az előbb leírtam. Köszönöm a Szervezőknek és mindazoknak, aki ott voltak! :)