Regisztráció Blogot indítok
Adatok
napos oldal

0 bejegyzést írt és 30 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A címben szereplő hernyó, a búcsús pille hernyója, amelyre jellemző, hogy szeret vonulni. Egy kísérletben egy edény belső falára tettek ilyen hernyókat és napokig köröztek, még a tál közepén lévő kedvenc ennivalójukat sem vették észre. Csak mentek egymás után, mígnem…..
Keresztény vagyok. Istenhívő. Nem vagyok rá büszke, mint tényt tudom és nem is rejtegetem, bár az ilyen beállítottság ma már sokkal inkább gúny, mint tisztelet tárgya, hogy miért, az majd egy másik poszt témája lesz. Mint hívő, és vallását lehetőleg minél gyakrabban…..
napos oldal 2009.12.17 11:12:33
Kedves Kornél!
Én hívő keresztény vagyok, és nagyon is értem, Csaba miről beszél. Teljesen logikus.
Értéket adni, kérdésekre megnyugtató választ találni nem cél ezesetben, hanem következmény. Tehát nem azért vagyok keresztény, mert a hitem segít a világban eligazodni, vagy mert ez közösséget épít, vagy mert annyira szívmelengető a kereszténység értékrendszere, eszmeisége.
Hanem azért, mert arra a kérdésre, hogy van-e Isten bizonyíthatóan, és van-e számunkra személyes és fontos mondanivalója, hosszas nyomozás után arra a válaszra jutottam, hogy igen, van Isten, és van ilyen mondanivalója.
Erősen hangsúlyozom: igen sok energiát öltem abba, hogy erről vagy az ellenkezőjéről meggyőződjek. Hiszen ha csak úgy bemondásra ezt elhiszem, az mekkora önbecsapás, szellemi restség, és igen, némi levezetés után talán valaki gonoszságnak is nevezhetné. Az élet legfontosabb kérdésében mindennél fontosabb biztosra menni, én úgy gondolom, nem pedig valami tákolt vágyálomra építeni mindent.

Benne van a pakliban, hogy az említett kérdésre nem lehet "bizonyított" igent vagy nemet találni. De ilyet csak hosszas és alapos kutatómunka után mernék kijelenteni, különben ugyanazt a "gonoszságot" követném el, mint aki vágyálma miatt szavazott az igenre, vagy akár a nemre.

Szóval nem azért vagyok keresztény, mert a kereszténység szimpatikus nekem, mert egy csómó értéket, vígaszt, kapaszkodót és egyebet ad, vagy mert a morális tanításával egyetértek (pl.: "aha, lopni szerintem is gáz" stb.) Akkor is keresztény lennék, ha csupa számomra irritáló dologból állna - mint ahogy vannak is ilyen dolgok benne dögivel. Azért vagyok keresztény, mert meggyőződtem róla, hogy ez az igazság.

Amiről meg a poszt szól. Hogy fikázzák a keresztényeket, gúnyolják őket. Jóhogy. Sosem volt ez másképp, és Jézus sem ígért mást, hanem pont ezt. Ölni nem ölnek minket. Itt, most, a 21. században, Európában. Máshol, máskor még azt is. Számít ez? Hogy mi van az egyéni érzékenységünkkel? Nem inkább az a Biblia üzenete, hogy egy dolog számít: minél több embert megnyerni Krisztusnak. Az apostolok közül sokat meg is öltek, bebörtönözték őket, satöbbi, magasról tojtak még erre is, akkor is azon járt az eszük, hogyan nyerhetnének meg még több embert Krisztusnak.

Pál apostol előadja, mi újság a kereszténységgel, mi újság Jézussal, erre a római helytartó azt mondja: nem vagy te normális, ennyi mesét összehordassz, nevetséges, komolyan. Erre Pál nem azt mondja, hogy álljál már le, ne sértegess, tiszteld a nézeteimet, hiszen tele vannak értékekkel, vagy ha nem, legalább mondj helyette jobbat. Nem tudsz, ugye, na látod. Szóval vegyetek vissza már ti rómaiak meg zsidók abból, hogy zaklatjátok a keresztényeket, iszonyat gonosz dolog, nem fogjuk tűrni ezt!

Hanem így zajlik a beszélgetés:

<>"Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz." 25<>Pál azonban így válaszolt: "Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok. 26<>Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek. 27<>Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel." 28<>Agrippa így szólt Pálhoz: "Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénnyé legyek!" 29<>Pál pedig így válaszolt: "Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nem csak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül."
If God is male, male is God. Ha Isten férfi, a férfi Isten. Mary Daly Posztom első részében nem esett még szó a bibliai szimbolika egyik igen szembeszökő jellegzetességéről, ami egyben a feminista kritika legfőbb célpontja. Itt már nem elsősorban az emberről és a nemi…..
 Ma egyik kedvenc olvasói posztom EVÖR fog következni - a tisztelt szerző, hácsé ráadásul le is buktatta magát, mert azonnal felismertük benne a profi alkotót. De erre a poszt után még visszatérünk :) A tipikus-modoros playmate  Huszonöt éves, nálunk ez az első…..
-Helló apám, minden okés? -Simaliba. Szigetre mentek idén is? -Á, idén már nem. Nagyon gagyi lett szerintem, és elszednek egy rakat pénzt, rablás, ami ott folyik. Sok bóvliárus, Töki Pompos, vizezett fesztiválsör ötszázért, ebben én már nem veszek részt. Nem ennek indult a…..
napos oldal 2009.08.12 14:54:50
@Bromden főnök: minek írsz olyat, ami semmiről se szól?
napos oldal 2009.08.12 15:19:15
@afromagyar: :)
én se tudok emiatt offolni, még semmilyen fesztiválon vagy szórakozóhelyen nem jártam, nem szeretem az alkoholt, mi van még... nemtom. 35 vagyok :)
napos oldal 2009.08.12 15:36:08
@pink75:
mondatot nagybetűvel kezdünk és (pl.) pont van a végén
Ebben a fejezetben rengeteg kérdés és válasz van, túl sok ahhoz, hogy mind szerepeljen itt. Kiválasztottam azokat, amelyek számomra, vagy a többség számára fontos lehet.1. kérdés: Mit kell megértetnünk óvodáskorú gyerekünkkel? Mi a nevelési célunk ebben a korban?Válasz: A két…..
A korábbi fejezetekben arról volt szó, hogy hogyan fogadja a szülő a gyermeke dacos viselkedését. Ebben a fejezetben viszont már nem az ellenszegülő gyerekek neveléséről olvashatunk, hanem olyan gyerekekről, akik nem szándékosan engedetlenek, de meg akarjuk nekik tanítani, hogy pl.…..
napos oldal 2009.07.22 12:53:19
Nagyon nem értek egyet azzal, hogy olyan dolgokért, amit "kötelességnek" tartok (házimunka, saját maga és környezete rendben tartása, tanulás, satöbbi), a dícséreten kívül bármit is kapjon. De dícséretet igen, feltétlenül!

A 3 éves gyerekemnél 2 esetben próbálkoztam "jutalom"-mal eddig.
Az egyik orbitális bukás volt :))) Nagyon égő. Vécébe kakilásra akartam motiválni, vettem egy zacskó kekszet, de szerinte a pisilésért is járt volna, meg ki tudja, még mit talált ki, szóval még aznap megbukott, szánombánom, nyíltan meg is mondtam neki, hogy Lilla, anya ezt rosszul csinálta, felejtsd el. Megértette simán, annyi utóhatás volt csak, hogy azóta kakilós kekszenek hívja azt, a bölcsiben általában szülinapra ilyet szoktak bevinni, szóval, gyakori szitu...

A másik sikersztori. Lilla nagyon válogatós, de rettenetesen. Megkóstolni se hajlandó semmit, szóval, ki se derülhet, hogy szeretné-e az adott dolgot. Úgyhogy azt csinálom, hogy ha megkóstol egy új dolgot, akkor kap valami gusztustalan édességből egy keveset. Bejött, pl. az őszibarackot kétpofára nyomja, mióta ezzel a szemét módszerrel megkóstolta. (Persze próbálkozik azzal, hogy hadd kóstolja meg minden nap, de igyekszem tisztázni, a kóstolás szó jelentését :))))

Nem emlékszem, hogy valaha "jutalmat" kaptam volna a szüleimtől... Dícséretet, méltatást azt igen. Zsebpénzt, dolgokat, amire vágytam, azt is (amire tellett), de a két szép szememért csupán. Szóval nekem ez emiatt idegen, de aki másképp szocializálódott, az nyilván másképp érez. Mondom ezt azért, mert már felnőttem, és feltűnt, hogy nem fekete-fehér a világ. Kamaszként, gyerekként az volt az egyedül igaz út, amit a szüleim csináltak, mindenki más "vesztegetett", és sunyi embereket nevelt, aki jutalmazott egy alapvetően elvárható normális viselkedést, a kötelességek teljesítését, és elborzadtam minden ilyentől :))))))
Az előző fejezetben olvashattuk a fegyelmezés öt alapelve közül az elsőt. Ebben a fejezetben megismerkedhetünk a többi néggyel. Ugorjunk is neki.A helyes nevelés célja nem a tökéletes gyerek, inkább az, hogy fokozatosan érett, felelősségteljes, istenfélő felnőtteket formáljunk.…..
napos oldal 2009.06.18 10:59:27
Ahogy írtam, úgy érzem, az a része nálunk elég jól működik, hogy miután büntetést kapott, megvígasztalom. Valahogy ösztönösen azt éreztem, hogy két üzenet menjen át a gyereknek, mindkettő nagyon fontos:
1. adott viselkedés tiltólistás, ha egetrengető hisztit csap, ha alkudozik, ha akárhogy próbálkozik, akkor is
2. szeretem, és ha szomorú, hozzám bármikor jöhet, megvígasztalom.
Igen, ilyenkor pár szóban jól össze lehet foglalni, hogy ilyet nem szabad csinálni, satöbbi.

Ajándékokkal tömni - ez akkora kísértést nem jelent :) Szeretni - ez is megy.

Legnagyobb problémám magával a fegyelmezés mikéntjével van.
Nyilván az egész témában kulcsfontosságú az életkor. Az én gyerekem 3 éves, és nagyon gyakran kell fegyelmezni. Elég indulatos természetű vagyok. Az aznapi sokadik esetben semmi kedvem nyugodt hangon szépen beszélni, sokkal inkább ordibálni. Reggel pl. nem vagyok csúcsformában, és ha azzal indít, hogy nem ezt a pólót, másikat kell felvenni, aztán nem ebből a tányérból, kapcsoljuk fel a villanyt, játszani akarok, ésatöbbi, mi meg sietünk, mert elkésünk a munkahelyről, akkor a 3-4. "nemakajok" után már nincs nyugodt hang, még akkor se, ha váltjuk egymást a férjemmel, hogy addig a másik idegei pihenjenek. Vannak jó napok, de sokszor nekem rendkívül megterhelő az állandó harc, hiába tudom, amit tudok az eszemmel, szakad a cérna.

Tehát a fegyelmezés mikéntje. Nagyon ambivalens a viszonyom a kézre-seggre csapáshoz. Nálunk otthon volt ilyen, szerintem kicsit több, mint kéne. Másik az, hogy vigyázni kell, hogy ne fajuljon el, mikor már nincs más eszközöd, és csapkodsz nyakra-főre. (Higgadtam csapkodni meg valahogy vérfagyasztó...) És mivel indokoljam, hogy neki ezzel szemben nem szabad verekednie?

Amúgy rá szoktam csapni a kezére, akkor, ha felszólítás ellenére veszélyes dolgot piszkál, vagy verekszik (haha...) A seggére akkor, ha megfeszíti magát, és semmi szín alatt nem lehet öltöztetni, de ez ilyen kétségbeesett dolog a részemről szerintem.

Amíg csak van jobb ötletem, igyekszem azt csinálni. Ez 90 százalékban azt jelenti, hogy felteszem valamilyen játékát a szekrény tetejére. Étellel játszás esetén elveszem az ételt. Örjöngés esetén beteszem a rácsos ágyába 2 percre "gondolkodni", és akkor jöhet ki, ha a "normálisan fogsz viselkedni"-re igen a válasz.

Meg kell mondanom, ezek is rém fárasztó dolgok, fásult lesz az ember tőle a sokadik esetben már aznap.

A rácsapásról, mondom, nem igazán tudom, mit gondoljak, igyekszem kerülni, szükséges rossz, ha mégis megtörtént, nem hibáztatom magam.

Ugye én csak a saját gyerekemről tudok nyilatkozni, irtó makacs fajta. Más gyerek, más szülő lehet egészen eltérő vérmérséklet, lehet, másnál más működik.

A következő könyv, amit kijegyzetelek James Dobson könyve a fegyelmezésről. Azért ezt a könyvet választottam, mert a fegyelmezés egy nagyon fontos területe a gyereknevelésnek. A szeretet után a legfontosabb. Vannak már olyan nem keresztény pszichológusok is, akik úgy tartják, hogy…..
w Get a life 2009.02.24 05:20:00
„Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.”   – Simone Weil, idézi Schäffer Erzsébet, Nők Lapja Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, patrióták. Szokásos közönségértékelésünkhöz érkeztünk, egy jó kövér visszakommentet írok ide,…..
w Agnosztikus hiszekegy 2006.12.06 14:30:00
Volt is, lesz is még vallási téma itt, ezért most szájbarágósan, ábra segítségével elmagyaráznám az alapokat. Remélem, ezzel elkerülhető lesz, hogy újra és újra feltegye a begőzölt olvasó a vaskos kérdést: honnan tudod, hogy nincs isten, he? Lássuk az első illusztrációt.…..
napos oldal 2006.12.08 12:01:03
Kövezzetek meg, nem olvastam el mind a 896 kommentet, de azért belepofázok. Szoktam olvasni Árpád cikkeit, és a vallás témájúaknál mindig van velük egy kis gondom. Csomó olyasmit mond a keresztény hitről, ami egyáltalán nem úgy van, sőt inkább úgy fogalmaznék, hogy ordas nagy marhaság. Mint amikor meglett emberek akiknek köze nem volt soha a droghoz, magyaráznak osztályfőnöki órán a veszélyekről, vagy amikor katolikus pap tart házassági tanácsadást. Nyilván ilyen jelenségek is vannak, hogy "Disney-hitű" katolikusok bunkósbottal vernék bele a vallást mindenkibe, és megtilcsák a gondolkodást, azt, de kérem szépen, nézzünk körül, millióan hisznek Jézus Krisztusban, akik nem így gondolkodnak és viselkednek, mit tudom én kit mondjak, pl. Kroó Norbert, az Akadémia főtitkára, híres fizikus. Biztos mindenkit nagyon érdekel, de azért elmondom, szüleim ateisták, apukám okos, gondolkodó társadalomtudós, én se tudnék "hinni" olyasmiben, amit tilos ésszel megvizsgálni, mekkora baromság ez... Értelmetlen. Mindig is azt hittem, a Biblia Disney-mese, ezért nem is olvastam soha, aztán egyszer valami szöget ütött a fejemben, hónapokig vizsgáltam a témát, summa summarum, keresztény lettem, az vagyok már 16 éve. Messze vezetne most ennek mibenlétét kifejteni, meg azt, hogy hogy jutottam erre. De a teli szájjal fikázókat kérném, gondolkodjanak mielőtt beszélnek, és mindenekelőtt: járjanak utána, miben áll kritikájuk tárgya. Na, ámen. :)