Adatok
Furagyerök
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az ember addig tud húst enni, amíg nem érti meg és érzi át, honnan jön és milyen következményekkel jár amíg az állatból húst gyártanak. Én túlestem rajta, vegetáriánus lettem. Elmondom, miért és hogyan.
Elöljáróban: én is szeretem a sült kolbászt, a füstölt sonkát. Csak nem eszem.
Azt is tudtam…..
Furagyerök
2015.09.16 11:45:28
@batgirl: én azt nem értem, hogy hogy van az, ha az embernek egyáltalán étrendje van, nem feltétlenül vega, hanem bármilyen étrend: hogy lehet olyan piti dolgokra odafigyelni, mint az evés? több: dinamo.blog.hu/2015/09/15/a_huseves_vege_meg_keresek_hozza_kepet_ki_ne_tedd/full_commentlist/1#c28118052
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Én ott nem értem ezt a dolgot, hogy akkor most innentől nem ehetsz meg vakon bármit, bolti szendvicset, utcai hot dogot, kínai büfében a cukros disznót, Náncsi néni pörköltjét, hanem oda kell figyelned rá, hogy mi van benne, és jó eséllyel a legtöbb ételedet magadnak elkészíteni?
Én alapvetően ezt nem értem a vegetáriánus étrendben, de a többiben sem, mondjuk: paleo. Vagy még gyakoribb: cukorbeteg étrend.
Mi az, hogy az embernek étrendje van? Hogy lehet úgy élni? Akkor mindent magadnak kell csinálni, vagy legalábbis figyelni rá, hogy mit veszel?
Én komolyan nem tudnék így élni. Nagynéném évtizedek óta cukorbeteg étrenden él, de hát ő vagy maga főz, vagy szolid polgári étterem.
Én azért jóval fiatalosabb, bohémebb vagyok. Azaz fogalmam sincs, amikor a péknél vett pizzás táskát rágva megyek vissza melóba, hogy abban mi van, mert sokkal elvontabb kérdések töltik be a tudatomat. Más szóval, én egyáltalán nem akarok tudatosan élni, sem vegetáriuánus, sem paleó, sem semmi módon, mert akkor folyton a piszlicsáré hétköznapi faszságokra kell figyelnem, ahelyett, hogy mondjuk filozofálnék.
Úgy érzem, hogy ti fura emberek vagytok. Értelmiségiek vagytok, és mégis úgy döntötök, hogy olyan hétköznapi dolgokra vesztegetitek az agykapacitásotokat, mint hogy egy ételben mi is van.
Az az érzésem, hogy ti alapvetően valamiféle önmegtagadás révén akartok erényesnek érezni magatokat, mint régen a keresztény antialkoholisták. És ez végül is nem értelmiségi dolog. Én legalábbis inkább lennék erénytelen, de ne kelljen figyelnem a hétköznapi életemre, használhassam az agyamat magasabb dolgokon gondolkodásra.
Nem mondom, van ebből valamennyi családi konfliktus, a feleségem sem örül neki, ha Platón agyalok mosogatás közben, mert akkor az a mosogatás olyan is lesz.
Mindenesetre nekem logikusabb az elhanyagolt ruházatú, és persze étrendjére sem figyelő szórakozott profiesszor típusú értelmiségiség, mint aki az utcai hot dog meg nem evéséből akar erényt kovácsolni és inkább keres valami helyet, ahol adnak rántott gombát, elvesztegetve ezzel egy csomó időt.