Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Hojdák Gergely

0 bejegyzést írt és 15 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Hibázásokból megérteni a lényeget, avagy a bénázásaim elsegíthetnek-e egy békésebb élethez önmagammalEz a történet csupán egy abból a sokból, amiket már átéltem figyelmetlenségemnek köszönhetően. Mégis újra es újra gazdagítottak. Lélekben már itthon voltam Magyarországon. Megbeszéltem a…..
Hojdák Gergely 2017.09.08 09:39:05
Nemrégiben történt, hogy a rendi elöljáróim elérkezettnek látták a pillanatot, hogy engedélyt adjanak a jezsuitáknál szokásos úgynevezett „harmadik próbaév” (tertiatus) elvégzésére. Ez azt jelenti, hogy – miután már egy kicsit (sőt nagyon is… :) beledolgoztam magam egy munkába – újra kivonnak a…..
Hojdák Gergely 2017.08.13 23:55:52
Tudok egy nagyon idős és nagyon derék lengyel jezsuitáról, aki a ’60-as években titokban Magyarországon végezte el a filozófiai és teológiai tanulmányait. Rendi körökben azóta is tréfálkozva meséli, hogy két idegen nyelvet beszél magas szinten, ám a nemzetközi…..
Hojdák Gergely 2017.08.02 22:17:10
@pacsy: Persze ha a "minden" szót leírom ebben a kontextusban, nem biztos, hogy hiteles - bőven elég a teljesítménykényszer 70-80%-át is kikapcsolni :DDD
Megint más helyzet, ha az ember egzisztenciálisan függ az akadémiai világtól, akkor nyilván nem teheti meg, hogy teljesen kilép a versenyből (amúgy a versenyszellemnek is van egy egészséges szintje, úgyis mint a gazdaság hajtóereje stb.)
De hál'Istennek nálam most nem ez a helyzet, és nagyon élvezem! :DDD
Jean Vanier írja, hogy ő az egyetemen ugyanazt az ádáz harcot tapasztalta, mint a katonaságnál, annyi különbséggel, hogy itt a nyers erő helyett a szellem fegyverével küzdenek...
Van benne valami, még ha nyilván egy kicsit sarkítva is, mert azért az egyetem korántsem a világ legrosszabb helye szerintem - akkor nem lenne ekkora túljelentkezés :)
Nemrég megszóltam valakit. Nem vagyok büszke rá, ráadásul a dolog tönkre is tette a kapcsolatunkat – egyelőre úgy tűnik, jóvátehetetlenül. Elmesélem az esetet, még akkor is, ha a megértéséhez egy kissé elzárt, egzotikus és sokak által idealizált világba kell is kalauzolnom a kedves Olvasót.…..
Mélyen megmaradt az emlékezetemben egy eset. Repülőgépen utaztunk, amikor egy férfi nyíltan szembeszegült a légiutaskísérők utasításaival. A gép leszálláshoz készülődött, ezért már érvényben volt az utasítást: mindenki üljön a helyére és kapcsolja be a biztonsági övét! Erre egy kigyúrt fiatalember…..
Az alábbiakban szeretnék megosztani Veletek néhány dolgot a lelkivezetői tapasztalataimból, és abból, ezen a téren hogy hogyan jutottam oda, ahol most tartok. Talán már nem rátartiság, ha azt mondhatom: vannak tapasztalataim. Az elmúlt 20 évből 11 és fél évet hivatalosan voltam spirituálisi vagy…..
Hojdák Gergely 2017.01.14 18:39:15
@Déli pályaudvar: Jézus szerintem egy tekintetben nagyon is éles különbséget tett az emberek között: megkülönböztette a farizeusokat a megváltást elfogadóktól. Az előbbiek túl gőgösek és kétszínűek voltak ahhoz, hogy úgymond lelkivezetői kapcsolatot létesíthessen velük. Önmagukat zárták ki/el. A másik fajtával is volt, hogy keményen beszélt, de alapvetően elfogadta őket, és gyengéd volt velük. Mármost feltételezem, hogy aki papként/szerzetesként lelkivezetőhöz fordul, már túlvan a megtérésen...persze lehet, hogy túl naiv és tekintélytisztelő vagyok :)
Hojdák Gergely 2017.01.16 20:53:08
@Déli pályaudvar: Igazad van, hogy Isten mindenkit üdvözíteni akar, beleértve a farizeusokat is - Pál apostol a legjobb példa erre. De én nem is erre gondoltam. Csak arra, hogy Jézus mintha keményebben beszélne a farizeusokkal, mint azokkal, akik tudatában vannak bűnösségüknek ("Boldogok vagytok".../"jaj nektek!). Abban is igazad van, hogy jó mindig visszatérni a Szentíráshoz, s ha majd valaki egyszer a lelkivezetés teológiájának komolyan nekigyürkőzik, feltétlenül szükséges lesz újraolvasni az evangéliumokat (is) ilyen szempontból.

Kiemelnék még egy részletet @pacsy írásából, amire talán nem esett kellő hangsúly a diskurzus során:

"Egy dolgot tehetünk (és nyilván tennünk is kell): ha kérdezik és ha mi is elérkezettnek látjuk az időt, elmondhatjuk a véleményünket. Azt, amit emberi élettapasztalataink és alkalmasint a kinyilatkoztatás is alátámaszt."

Nos, azt Hélisz Kati is tanította, hogy eljöhet az a pont, amikor a másik már eléggé megbízik bennünk ahhoz, hogy a véleményünket komolyan fontolóra is vegye. Ekkor már az ő fejével tudunk gondolkodni, az ő szívével érezni, s nagyon tapintatosan jelezhetjük, hogy akár más szemszögből is lehet nézni a dolgot. Immár nem egy külső tekintélyszemély hangját hallja a vezetett, aki erőszakosan betör a világába, hanem egy olyan barátét, aki elfogadja őt olyannak, amilyen. De ehhez meg kell várni a pillanatot, rá kell érezni erre a pillanatra, ami nagyon sok empátiát és tapasztalatot igényel
Hojdák Gergely 2017.01.16 21:08:50
@jabbok: Nagyon tetszik a TELJES emberré figyelés tanítása. Van azonban valami, amiben kételkedek. Hadd kezdjem egy kicsit messzebből. Egy időben nagyon közel éreztem magamhoz Kempis Tamás gondolatát: a Krisztus-követés lényege, hogy olyanná váljunk, mint ő. Ma is tisztelem buzgó odaadását, de a gondolat árnyoldalát is látom. Sose leszünk - ebben az életben - olyanok, mint Krisztus. Ő istenember volt, mi csak emberek. Emiatt a TELJES odaadást sem tartom lehetségesnek, még egy papi hivatásban vagy házasságban sem. Elég a 60-70-80% is!

A pszichológusok szigorú szabályokkal, eltávolító mechanizmusokkal, szupervízióval védekeznek az ellen, hogy túlságosan feloldódjanak hivatásukban. A tapasztalati kényszer vette rá őket erre: a túl sok és nehéz páciens, a túl közeli kapcsolat képes szétszedni az embert. Senkinek sem jó, ha egy lelkivezető végül gondozásra - netán pszichiátriára - szorul, maga is pszichopatává válik, visszaél hivatásával vagy épp meggyilkolják. Ez mind benne van ugyanis a pakliban.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a papoknak is ezt kellene tenniük, az ő hivatásuk nyilván más. Hatalmas erő rejlik az Istennek odaadottságban. Lásd Placid atya példáját.
Csak a lehetséges veszélyekre szerettem volna felhívni a figyelmet.