Adatok
Imre Bea
192 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
– Komolyan nem értem az acsarkodókat, azokat, akik tökre lehúzzák ezt az országot, miközben nagyon is különlegesek vagyunk! Például van, amiben kiemelkedő és példaértékű magatartást tanúsít ez a pici, szerény állam itt Európa közepén.– Na és mégis mi az?– A rasszizmus.– Azon a téren azért akadnak…..
– Hát fiam, nagyon elkeserítő a helyzet! – ocsúdik fel búsan Emil apja a whiskyjébe feledkezett hosszas merengésből.– Mégis milyen helyzet, apám?– Hát az, hogy mindenki mindent és mindenkit utál, de úgy igazán, rohadtul!– Ja, az! De hiszen ez nem újdonság. Én régebben nagyon élveztem hallgatni azt,…..
– Tudod, apám, olyan rohadtul könnyű félrenézni. Csupán egy apró, komfortos mozdulat, amely által máris kikerülnek a látóteredből azok a kellemetlen, zavaros dolgok, amelyek a szemed előtt zajlanak, és amiket ily módon illik valóságnak nevezni. Ezekből a félrenézésekből aztán felépül benned egy…..
– Mi nyomaszt úgy, apám? Mármint az én létezésemen kívül? – kérdezi Emil a bárpultnál.– Az az elkeserítő észrevételem nyomaszt, hogy manapság már lehetetlennek tűnik a polgárpukkasztás. Csinálhatnál vagy mondhatsz bármit, a polgártársak csesznek pukkadozni. Járhatnál egy szál bugyiban csárdást a…..
Pak Janmi mindössze 14 éves volt, amikor 2007-ben elmenekült Észak-Koreából, történetét pedig a 2015-ben megjelent Élni akartam – Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé című könyvében foglalja össze. Nem ő az egyetlen, aki a nyilvánosság elé tárta szülőországából való kiszabadulását, de az…..
– Furcsa egy katyvaszban élünk mostanában, nem? Abszurditás, kiismerhetetlenség, bizonytalanság van. Lassan már semmin sem lepődünk meg.– Oh igen, és paradox módon mégis mindenen meglepődünk. Úgy tűnik, az általad említett tényezők nem látókörünk tágulásához, hanem annak szűküléséhez vezettek, ezért…..
– A béke tönkretesz mindent! – pillant fel Emil hosszúra nyúlt, mély csenddel tömött percek után a söröskorsójából.– Tessék? Mi tesz tönkre mindent? – kérdez vissza az apja, akit váratlanul ért a csend megtörése.– A béke.– Aha. Akkor mégis jól hallottam. Nagyon furán gondolkodsz te, fiam. Mondjuk…..
Lulu és Oszkár útjai gyakran keresztezik egymást, amiben nincs semmi meglepő, hiszen egy környéken laknak. Egymásba botlanak a boltban, a postán, a patikában, a kocsmában vagy – szökőévente – az edzőteremben. És amikor véletlenül találkoznak, jól megvitatják egymással a dolgokat. Ezúttal is valami…..
A Mikulás érezte, hogy nagyon furcsa évek ezek a 2020-as évek, jóval furcsábbak az eddigieknél, ám ez a 2022, ez valahogy tényleg mindent visz. Az történt ugyanis – sok más egyéb mellett –, hogy a Világ audienciát kért tőle. Ráadásul levelében kihangsúlyozta, hogy a dolog eléggé sürgős, és jó lenne,…..
– Hát te mikor lettél ilyen tahó, fiam? – kérdezi Emilt az apja a szokásos havi kocsmázásuk során.– Amikor végre benőtt a fejem lágya, apám. – Kétlem, hogy az érettség tahósággal járna együtt.– Pedig van összefüggés, nagyon is. Emlékszel, milyen kis hülye lázadó voltam?– Hogyne. Egész gyerek – és…..
– Nem értem, miért lesz egyre szarabb a világ, amikor az emberek majd megvesznek azért, hogy jobbá tegyék?
Szuper. Ezúttal ez Jani, a pincér napindító kérdése. Amolyan kedves bónusz a reggeli kávé mellé. Érzékeny, gyenge idegzetű barátai elől elhallgatja törzshelyének létezését.
– Hát nézd.…..
Emil arra jutott, hogy az emberek bizony empatikusak. Ezen ő maga is meglepődött, hiszen sokáig, nagyon sokáig az volt a meggyőződése, hogy az empátia eléggé trendi téma, azonban a valósághoz semmi köze.
Az utóbbi időkben viszont feltűnt neki, hogy az emberek egyre inkább szóvá teszik, ha valaki…..
– Tudod fiam, igazából magunkkal kellene úgy bánnunk, ahogyan az egónkkal tesszük. Az utóbbit féltjük, óvjuk, ha egy fikarcnyi csorba esik rajta, totál megborulunk, közben pedig az a fura lény, aki mögötte jelezni próbál, lassan elsorvad. Mi meg hagyjuk, ami bűn. Rohadt nagy bűn.
Túlságosan…..
A világ túl zajos, villant be neki, miközben a kávéját kortyolgatta viszonylag nyugodt körülmények között. Ez persze önmagában nem lenne baj. A baj – sőt, katasztrófa – valójában az, hogy őrülten hamis hangok gerjesztik ezt a fülsiketítő morajt. Azoknak a hangja, akik jogokra, szabadságra,…..
100 szavas novella
Emil közölte a barátjával, hogy nem hisz semmiféle világmegváltásban, és legszívesebben felpofozná azokat, akiknek a világjobbítás a céljuk. – Miért vagy ennyire kiábrándult? – kérdezte a barátja kissé lefitymálva. – Régen nem ilyen voltál! Emil erre hosszasan tudott volna…..
Na mi a helyzet, írókám? Kérdezi mindig Jani, a pincér. Senki mástól nem fogadná el ezt az írókámat, de Janitól valahogy nem hangzik sem bántón, sem lekezelőn. Eléggé közelinek és közvetlennek mondható a kapcsolatuk, hiszen ő, az író már évek óta abban a kávézóban tölti a délelőttjeit, ahol Jani…..
- Hallod, engem aztán nem vernek át!- De mégis kik nem vernek át és mivel nem vernek át?- Hát azok, akik mindenfélét mondanak. A mindenféle mondanivalójukkal.- Tény, hogy mostanában mindenkinek jár a szája.- Hát de nem? Csodálom, hogy ennyire ráérnek. Pofáznak itt klímaválságról, járványokról,…..
Lulu és Oszkár útjai gyakran keresztezik egymást, amiben nincs semmi meglepő, hiszen egy környéken laknak. Egymásba botlanak a boltban, a postán, a patikában, a kocsmában vagy – szökőévente – az edzőteremben. És amikor véletlenül találkoznak, jól megvitatják egymással a dolgokat. Ezúttal is valami…..
Lulu és Oszkár útjai gyakran keresztezik egymást, amiben nincs semmi meglepő, hiszen egy környéken laknak. Egymásba botlanak a boltban, a postán, a patikában, a kocsmában vagy – szökőévente – az edzőteremben. És amikor véletlenül találkoznak, jól megvitatják egymással a dolgokat. Ezúttal is valami…..
Lulu és Oszkár útjai gyakran keresztezik egymást, amiben nincs semmi meglepő, hiszen egy környéken laknak. Egymásba botlanak a boltban, a postán, a patikában, a kocsmában vagy – szökőévente – az edzőteremben. És amikor véletlenül találkoznak, jól megvitatják egymással a dolgokat. Ezúttal is valami…..
Lulu és Oszkár útjai gyakran keresztezik egymást, amiben nincs semmi meglepő, hiszen egy környéken laknak. Egymásba botlanak a boltban, a postán, a patikában, a kocsmában vagy – szökőévente – az edzőteremben. És amikor véletlenül találkoznak, jól megvitatják egymással a dolgokat. Így tesznek ezúttal…..
(Száz szavas novella)
– Hallod, én nem értem ezeket!– Mégis kiket? – kérdezi Lulu, kedvenc szomszédasszonyától, aki iszonyúan élénk – beazonosíthatatlan színű – koktéllal kínálta.– Tudod, akik agyilag nem bírják felfogni, hogy a fehér az fehér, a fekete meg fekete. Mert szerintük a fehér az mondjuk…..
Felépítettünk magunknak egy tömény, komfortos, illúziókkal teli, rendezett, pihe-puha világot, és rettegtünk megválni tőle, ezért izzadt, görcsös ujjainkat belemélyesztettük illúzióink kellemesen langyos masszájába. Dönthettünk volna úgy is, hogy a valóságot választjuk, amely húsbavágó élményt…..
(Száz szavas novella)
Mi közük egymáshoz a húgával, amikor évekig le se szarták egymást? Ül a repülőn, amivel nem is lenne semmi baj, ha egy forró, trópusi ország felé tartana, hiszen a válás alatt folyton erről álmodozott. Csakhogy a cél egy északi fagyos állam, ahova nem pihenni megy, hanem a…..
– Megváltoztál!– Tényleg?– Nem az vagy, aki egykor voltál.– De hát senki sem az, aki egykor volt.– Jó, de te nagyon más vagy, mintha nem te lennél. Megváltoztál.– Igazad van, maskarába bújtam.– Miért tetted? Azért, hogy felhívd magadra a figyelmet?– Azért tettem, hogy elvonjam magamról a figyelmet.–…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz