Adatok
St.Jeanneleine
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
(Figyelem! Politikáról lesz szó! A bejegyzés megtekintése csak kórosan alacsony vérnyomás mellett engedélyezett!)Három történet, amely a tudatomban erősen összekapcsolódik:1. A kilencvenes évek elején, amikor a szüleimmel együtt arról győzködtük a nagymamámat, hogy hát a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
volna itt valami amit nem teljesen értek, biztosan az én hibám, de nagyra értékelném ha pár sorban kifejtené nekem miről is van szó.
"Hiszen miből áll az élet(nek az a része, ami nem a miénk), ha nem vizsgákból? Folyton-folyvást értékelnek, nyálaznak, nyaggatnak, faggatnak, buzerálnak minket. Annak se jó, aki csinálja, sőt. De így kell, ez a kultúránk alapja, lázadni ellene annyi, mint az életünk ellen lázadni."
a "nem lázadás" beletörődés. ha pedig beletörődünk valamibe, az mennyiben különbözik a "jó viselkedéstől"? hol húzzuk meg a határt? maga szerint valóban kötelesek vagyunk elviselni ezt a folytonos számonkérést és vizsgáztatást? ha lázadunk, azzal miért tagadnánk meg az életünket? nem lehet, hogy csak ezt a fajta életet ítéljük el, és ebből akarunk kikecmeregni? és ha mást akarunk, miért ne vihetnénk véghez? elvileg mindenki maga irányítja az életét, nem? persze, természetesen az emberek ki vannak szolgáltatva a környezetüknek. de az valamelyest tőlük is függ, hogy milyen az a bizonyos környezet.
továbbá számomra az sem egészen világos, hogy ön szerint milyen lenne az ideális rendszer. az ember természeténél fogva szeret „okosabbnak lenni” a többieknél és ezáltal elégedetlenkedni, holott jobb megoldást ő maga sem tud. ha egyvalaki „nem viselkedünk jól”, meg lehet őt fékezni, de ha már egy fél ország, azzal nem lehet mit kezdeni. ön szerint komolyan jobb az, ami most van, mint ami régen volt? valóban úgy gondolja, hogy október 23-át illő módon sikerül megünnepelnie magyarországnak évről évre? ahogyan én látom, káosz van. hozzá nem értő emberek mennek népszavazásokra, családtagok esnek egymás torkának, komplett idiótát csinálunk magunkból a föld többi országa előtt. biztos, hogy olyan jó ez?
mennyi lázadás fér bele? és mennyi nem? merthogy lázadni muszáj, különben mit érne a gondolkodásunk? de ész nélkül harcolni nem nagyobb ostobaság-e mint egyszerűen elfojtani magunkban a nemtetszésnek a legapróbb szikráját is?