Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Bea Juhász

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Mozgássérülten születtem. Fiatal szülők első gyermekeként, így mai eszemmel el tudom már képzelni, mit élhettek át a majdnem gyerekkorú szüleim. 3 éves voltam, amikor egy nem fogyatékos testvérem született. Remek családot kaptam Istentől, akiknek köszönhetően lettem az, aki vagyok. Nem érzem…..
Bea Juhász 2017.07.19 09:04:36
Olvasok itt sok mindent, de engedtessék meg....7 éve nővérkedem Angliában, idősek otthonában. 2 éve egy olyan helyen, ahol Alzheimeres, demens, viselkedés problémás ( értsd agresszív )betegek, mentálisan teéljesen leépültek, Down syndrómások élnek. Ez az otthon az, ahonnan már csak egy út vezet kefelé..... Vannak ágyhoz kötöttek, vannak fent járók. Jelen pillanatban 40 gondozott van, nappal 2 nővér és 8 ápolási asszisztens, éjjel 1nővér és 4 ápolási asszisztens. Mondhatnánk, hogy sok, de nem az. Ugyanis mindenki mosdatva van naponta, akár többször is, fürdetve hetente3X. Pelenja csere szükség szerint, gyakran 5X-6X, hiszen letépik magukról, vagy csak leveszik és eldobják valahol, hiszen 99%-ban nem tudják, mit csinálnak, és miért......Igen, ürítenek mindenhova, ebédlőbe, társalgóba, folyosóra, de mindig fel van akarítva.Némelyikük tör, zúz, hol csak a berendezést, hol a másik gondozottat, vagy a személyzetet. Mindenki, akinek süksége van rá, etetve van 5X naponta, plusz folyadék bármennyiszer. Akinek pici problémája van a nyeléssel, vagy csak lassabb, vagy a betegsége miatt, annak pürésített ételt és szirup súrúségúre besűrített folyadékot adunk, a félrenyelés elkerülése végett. Magyarországon is létezik az a por, amivel be lehet sűríteni a kellő mértékben az ételt/italt, de én nem láttam, higy használták volna....A tejbe áztatott zsemle és társai egyenes út a félrenyelés kockázatának.... Eyg személyes szobák vannak, ahol szükséges, elekktromosoan állítható ággyal, speciális, felfekvést megelőző matraccal. Emelő szerkezetek, kényelmi eszkozok rendelkezésre állnak, ezeket kötelező is használni, erre oktatják a személyzetet. Amúgy is folyamatos oktatás van , hiszen az "utcáról" bekerült emberekből lesznek az ápolási asszisztensek, honnan is tudnák, mit és hogyan kell csinálni? Az etetést, személyi higiéniát, stb az ápolási asszisztensek végzik, a nővérek besegtenek, ha szükséges, de a mi munkák a gyógyszerelés, kötözés, betegmegfigyelés, rengeteg adminisztráció, a csapat irányítása, kapcsolat tartás orvosokkal, hozzátartozókkal, egyéb szakmai ellátókkal. Én éjszakás nővér vagyok, nekem kb 3 óra !!! mire a 40 gondozottat legyógyszerelem...mert itt szemre kell számolni és dokumentálni a gyógyszereket, könyvelni több helyre, és aláírni minden egyes szem gyógyszert. Soha nem hagyunk ott gyógyszert a betegnek, beadjuk, megvárjuk, amíg lenyeli. Ha visszautasítja, még többször megpróbáljuk kicsit később, de ha akkor sem fogadja el, azt is dokumentálni kell. Sok gondozott mászkál éjszaka. Joga van hozzá, nincs kényszer, hgy mikor menjen aludni. Ha akar, egész éjjel tv-t nézhet, kap enni-inni, és többször felajánljuk az ágyat, vagy lefekszik, vagy nem. Joga van hozzá. Folyamatos, szoros felügyelet kell, hiszen mentálisan isproblémásak. Az emeletek lezárva, onnan nem tudnak kimenni, de az egész emeleten szabadon mászkálhatnak. Sokuknak szükséges is ez a monoton fel-alá járkálás. Nincsenek rácsok. Ahol szükséges - de csak , akinek előírták. annak az ágyrács fel van húzva ( ez sem rács, hanem az ágy fa kerete, és vastag szivacs párnázata van ). Aki képes kimászni, annak nem szabad ágyrácsot használni, kieshet, összetürheti magát. Az ilyeneknek, alacsonyra van állítva az ágy, és ha kell, a földre is vastag lemosható szivacs kerül. teljes beteg dokumentáció, ami alapján a gondozás szükségesége beállítható, változtatható. Emberként kell bánni még amagatehetetlen, magárül semmit nem tudó betegekkel is, hamar repül az, aki akár csak egy nem odaillő hangsúlyt vagy megjegyzést enged meg magának. Sok minden - vagyis minden- Magyarországon is működhetne hasonlóan, de sajnos, otthon nem csak az eszköz-és pénzhiány, hanem a szemlélet, a hozzáállás mikéntje is nagy gond.. A finanszírozási rendszer hasonló, mint otthon, van, aki teljes összeget térít, van, ahol az állam is hozzájárul, és természetesn van ahol a család jövedelme alapján kell fizetni. Nincs olyan, higy egy gumikesztyűvel másik beteghez is hozzáérhetnének, megfelelő mennyiségű kesztyű és nylon kötény áll rendelkezésre, és ezeket kötelező is használni, minden egyes tisztázáshoz, mosdatáshoz, stb cserélni kell. Ezek nem nagy dolgk, otthon is kivitelezhetők lennének. Én is láttam otthon, amikor gyakorló kis nővérekre bízta a gyógyszer beadását az osztályos nővér, és azok megpróbálták az eszméletlen beteg szájába dugni a tablettát, és itatni próbálták! Vagy azt sem tudták, hogyan kell mozgatni a beteget az ágyban, senki nem mutatta meg nekik, húzták szerencsétlent jöbbra-balra......Van, ami a pénzhiányra fogható, de sajnos, sok múlik a hozzáálláson is.....Az nem kerül pénzbe, hogy eszméletlen betegnek nem teszünk semmit a szájába.....Nem beszélve a kompetenciákról.....Természetesen a legnagyobb felelőssége a kormányzatnak van, de a szemléletet... a beteghez való hozzáállást .......azt kellene elsősorban megváltoztatni.
Abdullal, aki 20 éve él Magyarországon, Budapesten a Corvin mozinál találkoztam és ültünk be egy kávéra. Abdul Szíriából, Aleppo városából származik és remekül…..