Regisztráció Blogot indítok
Adatok
akkorisprof

0 bejegyzést írt és 15 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2015.08.26. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Határátkelő Migránsnak lenni 2018.12.18 06:30:00
A mai poszt szerzője, Péter saját megfogalmazása szerint nem utálkozásból és nem is kalandvágyból ment külföldre, hanem egy tudatosan megfontolt döntés következtében. Írásában azért akadnak csavarok bőven...
akkorisprof 2018.12.19 17:14:41
Határátkelő Megoldás-e a külföldi élet? 2015.10.21 06:45:00
Vajon tényleg boldogabb, egészségesebb és jobb-e a külföldi élet, mint az otthoni mindennapok taposómalma, vagy az egész inkább amiatt van így, mert másképp állunk hozzá, mint amikor odahaza, a szülőföldünkön próbálunk meg boldogulni? Íme, pár példa, utána pedig kíváncsi…..
akkorisprof 2015.10.22 13:23:44
@qkuc: Nem vettem. Azt gondolom, becsületes ember akkor se hallgat, amikor nem ő a célpont. Nem csak azt nézi, ha csendben marad, nem törődik másokkal, neki jó lehet. Láttam a folyamatot, s hogy kerültek el mikor megtudták, fekete listára tett a hatalom. Azok is, akiken korábban segitettem, segitettünk. És mindenki végrehajtotta a politikai, sokszor törvénytelen utasításokat. Akik szóltak, azoknak jogaik papiron maradtak, de érvényt szerezni 5-10 év alatt csak a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Biróságán lehet nekik.
akkorisprof 2015.10.22 13:24:43
@qkuc: valamint bocsánat: de az aljasságot, kegyetlenséget, népnyúzást nem tartom politikának. A politika helye a parlamentben van, nem azon kívül. Hitler is fel tudott sokakat hergelni, a Goebbelsi propaganda persze sikeres volt akkor is, most is. A németek már nem dőlnek be neki többségben szerintem. A sikeres országokban tapasztalatom szerint az ottaniakkal szemben minden fordítva van. Ami ott érdem, itt szégyen. Ami ott nem érték, itt igen. Nem anyagiakról beszélek. Ott szinte folyamatos a képmutatás, alap a túléléshez. Itt az emberek önmaguk. Annyira jó ezt látni. A sok mosolyt, s hogy nem az én, a mi a fontos. S itt teljesen természetes, hogy a mi-be tartozom noha a nyelvüket még csak félközépfokon ismerem. Mióta eljöttem, már jól vagyok. 2010 ig ott is még elvoltam. Addig nem büntették, aki rendszeresen nála szegényebbeken segit. Vagy kiáll mások jogaiért.
akkorisprof 2015.10.22 14:57:53
@adg: szia! Nem tartom politikának azt, ami 2010 óta történik. Nem látok politikusokat már a parlamentben sem. Ez a társaság valami más számomra s nem kívánok velük semmi közöset.
Határátkelő Magyar tanár egy thai iskolában 2015.10.19 06:40:00
Néha egészen elképesztő helyeken bukkannak fel magyarok, például ki gondolná, hogy thaiföldi iskolában is dolgozik magyar pedagógus, mi több, külön toborozzák is a kelet-európai tanerőket. Szóval ma Thaiföldre utazunk a Világ iskolái blog szerzőinek, Lizának és Vikinek hála,…..
akkorisprof 2015.10.19 17:37:27
Thaiföldi megélhetés: aki birja a thai ételeket mindennap, napi 80-100 bahtból jóllakik. Ivóviz 1 baht másfél liter automatából, üzletekben 7-12 baht. Olcsó a busz, a minibusz is, kb. 40 km minibusszal 40 baht. Telefon havi 200 baht elég lehet. 12 gb net 700 baht. Lakásbérlés:légkondis 5-7 000 baht havonta, rezsivel 6-8000 bahtért található. Éves egészségbiztositás 10-15 000 baht. Van ahol a suli fizeti. Adhatnak bónuszt is a tanároknak. Több havi fizetést. Nyelvtanártól ma már diplomát s nyelvtanári tanfolyam végzését elvárják. 30-50 000 baht havi jövedelem. Adó kb. 1-2 000 baht. Kókuszdió 10-20 baht árustól utcán. Sör boltban 55 baht, étteremben 120 akár. Japán sör boltban 72 baht... Drága a tejtermék, sajt, alkohol. Nyugati s japán ételek. Ruha thai jó minöség s olcsó.
Határátkelő Elölről kezdek inkább mindent 2015.08.26 06:45:00
A mai íráson (mely a Magyarország és én pályázatra érkezett) én azt érzem, hogy düh szülte, a veszteség érzése. Nyilván lehet vele vitatkozni (és nyilván fogtok is), ugyanakkor számomra azért is érdekes, mert látszik, hogy szerzője, Prof egyike azoknak, akik nem feltétlenül…..
akkorisprof 2015.08.27 06:45:00
Jó reggelt,

Először is, ha a herbálozással mellé nyúltam, bocsánatot kérek. Hihetönek tünt, mert ifjúkoromban az átkosnak ma nevezett, sokkal emberibb rendszerben is ment a szipuzás, s volt szerencsém látni, a nálam egyre jobban szemtelenül fiatalabb generációk már mennyivel gyorsabban igyekeznek magukat kiütni péntekenként s lehetőleg minél olcsóbban.

Orbán: Nem a személlyel van bajom, hanem a Hamvas Béla által is megjósolt jelenséggel, a Primitív Ember hatalomra kerülésével. A Primitív Ember nem egy személy. Csoport. Falka. Vezér kell nekik. Nyakkendőben, öltönyben járnak, eszmék, ideák nevében jelennek meg, melyekből maguk semmit meg nem valósítanak.

Japán emberek, thai emberek: Hosszú, nincs rá itt keret. A kulcs, az egyén képes legyen saját kultúráját, szokásait is a másik szemével látni. Nyakkendő? A világ legostobább ruhadarabja. A sál ok, a sapka stb, de a nyakkendő értelmetlen. A japán társadalom körökre épül, s a körök tagjai számíthatnak egymásra. A barátság ott más, nem felületes, nem arról szól csak érezzük jól magunkat. Elsö japán utam óta tagja vagyok köröknek. Akit ajánlok a kör tagjának, külföldit, fogadják. Ismeretlenül is. Mert tudják, nem fogok méltatlan embert ajánlani. A körön kívülre kerülni nagy szégyen. Ott a kapcsolatok jellege más. Életre szólóak, nem felületesek. S japán nagyon önállóságra épül. Ha egy járásban bicegő ember lépne a metróba, nem besegìtik hanem aki az ajtóban áll, visszahúzódik. Ez nekünk furcsa. Nem akar segìteni, pfúj, ítélkezünk. Valójában, ott a sérült embert is teljesnek tekintik, aki tud magáról gondoskodni, a mozgássérült is maga próbál cipöt, csak annyi segítséget kap az eladótól, ami épp szükséges. Ott ez a figyelmesség. Ha egy 45 kg-os japán lány hatalmas hátizsákot cipel európában, jobb nem megpróbálni felajánlani, viszed helyette. Főleg nem másodjára. Hálisten, ma már magyar nyelvű japán nyelvtankönyvek foglalkoznak az ilyen különbségek elmagyarázásával is. A japán is mond nemet, csak a nyugati ember nem érti a finom nyelvezetüket sokszor. Ennyi év után tudom, mikor mondanak nemet s biztos nem eröltetem azt. S igen, japánban a kivégzés is mosolyogva történik, ahogy egy mentorom aki évtizedek óta él japánban, tanította. Annyit elmondanék, akadt jó magyar, aki írigységböl be akart mártani japán ismerőseimnél. Nos, ott a Mószer Aranka szocialista brigád módszerei nem jöttek be. Kapcsolatom a japán körrel minden magyarországról érkezett támadással még szorosabb lett.

Thai emberek: Még magam is tanulom, lehet még évekig, mire érzékenyek, mert előfordul ami a nyugati embernek természetes, a thai számára annyira sértő, megszakítja veled a kapcsolatot.

Ami szerintem közös a japán s thai emberekben szerintem, hogy öszinték első perctől. Nem mutatják másnak magukat, mint amik, nincs a szerepjátszás.
akkorisprof 2015.08.27 06:45:40
Amit meg lehet egyformán elrontunk: évtizede itt élő magyar panaszkodik, a thai emberrekkel nem jön ki, pedig szerinte minden ok, mégis otthagyják az alkalmazottak rendszeresen noha jó fizetést ad. Nos, kiderült, ha kiad egy feladatot, akkor nem bízza rájuk, hogy a célt HOGYAN érik el, hanem részletesen előírja, így és így csináld. A szakembernek is. Például házfelújításnál. Ennek döbbenetére lehet az a vége, hogy a thai ember a kezébe adja a szerszámot, mutassa meg, ha ilyen jól tudja... Se egy japánnak, se egy thainak szerintem nyugati ember ne akarja megmondani, HOGYAN tegye a dolgokat saját hazájában. Csak a Cél elérését várjuk el ha az lehetséges. Egy Thainak például nagyon fontos hogy amit végez, az "Szánuk" legyen. Azaz kellemes. Sokszor táncolnak munka közben bolti eladók is. Énekelnek. Vagy lehever a függöágyba építkezésen kicsit pihenni. Mégse láttam épületeket olyan gyorsan kinőni a földből mint itt. A HOGYAN-t mindig rájuk kell bízni, hisz az ő hazájuk, ők tudják, mi hogyan működik. S akkor működik. Sokszor az utolsó pillanatban. Ahogy egy másik, régóta itt élő magyar mondta nemrég nekem: Látszólag nem is figyelnek, lazák, de mégis minden papír rendben van, minden elintéződik, ha nincs akkor visszamegy s intézi, s mindig minden készen van időre, nincs miért itt türelmetlenkedni. Nyugodtan, lazán... S mégis eredményesen, a másikra odafigyelve.

Japánban is éltem, lehet fogok is. . Kemény a munka. Hajnaltól lehet éjfélig munkába járással. S nincs jobb, mint az esti forró fürdő munka után, alvás előtt.  A cégvezető megbecsült, sok mindenre figyelt. Türelmes is volt. Ha nem jól mondtam valamit, kijavított szigorúan, de semmit nem raktározott magában se velem, se mással szemben. Hogy ilyen lennék vagy olyan. Volt, hogy egyik nap mondta - holnap szabadnapom lesz, érezzem jól magam Japánban. Mindennap megköszönte fáradozásom s másokét. Nem formálisan, valóban őszintén. Ő volt elsőnek ott a munkahelyen s ő ment utoljára el. S nem stresszelt minket. Valóban fontos már a gyerekkortól az ÉN korlátozása, s szerintem is az. Sokszor latok thai 8-10 éves fiatalt robogón, mögötte a testvérei, nagyobbak, s nagyon vigyáz rájuk. Nem száguldoznak, nem felelötlenek. Visszatérve Japánra: Minden éjszakám végigaludtam ahogy letettem a fejem. S kipihenten keltem.  Akiben ellenállás van a japán megoldások iránt, ne vállaljon ott munkát. A japánok, thaiok sok mindent átvettek a nyugati megoldásokból, szívesen tanulnak hasznos dolgokat. Mi is sokat tanulhatnánk tőlük, ha nem a kapásból elutasítás lenne a reakciónk, ha valami más mint eddig ismertük, ha más megoldásra jut.
akkorisprof 2015.08.27 08:20:49
Érdekes, egy évvel ezelőtt mennyire mindenhol az emberek kivoltak. Akik végrehajtották a politikai utasításokat, utána magánemberként elnézést kértek s közölték, magánemberként drukkolnak nekem, nekünk, s ő csak azért van a pozícióban s tesz meg dolgokat, mert szerinte rosszabb lenne akit a helyére tennének. Pedig, ha ez a sok hivatalnok egyszerre felálllna, ehhez nincs már gyomrunk - véget érne a ledaráló rendszer. Megy a bizonygatás itt is, magyarország mennyire jó hely - akkor miért a sok kivándorló, hogyhogy fiatalok saját szindarabot álítanak az iskolában színpadra, melynek az a vége, hogy mind elmondja, miért hagyja el az országot s fogja a bőröndjét s úgy sétál le? Nem lehet, ki kellene végre nyitni a szemeinket s meglátni, ami valójában van? Persze a dübörgő propaganda mellett egyre nehezebb. Mi sem természetesebb, besétál a kormánypárti politikus a NAV-ba mert nagyon nem stimmel a vagyonnyilatkozata, a NAV elnöke fogadja tanácsadókkal s kisétál s elmondja, örökölte a dolgokat de már elévült, sajnos elfelejtette bevallani stb. Hát persze. Ahol már nincs semmi alapértékrend, alapnorma - kultúràlis összeomlás következik be. Nem csak tipikben lehet hogy bekövetkezzen, felhőkarcolókban is.
Én egy nép agóniáját látom. Fáj. Amit tudtam, megpróbáltam, nem hagyták. Aki nincs velük, az nincs. Annak jogai is csak papíron vannak. OK. Máshol van.

Még annyit, nem teljesen magamtól jöttem el, otthon ellehetetlenítették munkám, lépésről lépésre kiszorítottak hazámból mivel Strasbourghoz fordultam, s ott nyerek is. Lehet még három év, de végigviszem. Magánjellegü kérdésekre ezért nem válaszolok, vannak kiszolgáltotott szeretteim odahaza még.

A kiszorításomért hazámból ma már örök hálám a sok szervilisnek.

Egy Kepes András műsorban jöttem rá sok éve, ránk magyar emberekre bizony lehet jellemző valami. Nem mindenkire, sőt egyre kevesebbre, de még jellemzőbb mint más népekre. Híres, sikeres szakács, balettmüvész volt például a vendég. Elmondták, külföldön Németországban magyarként ha ő volt a legjobb egy étel elkészítésénél, a németek természetesnek vették, gratuláltak, örulltek sikerének s tudták mennyit gyakorolt érte ő is. Elismerést kapott érte társaitól. Hazatérve mikor már séfversenyeket nyert, megkapta, biztos valakinek valakije. A balettművésznő, hogy azért táncolhat föszerepet, mert biztos tudta kivel kell lefeküdni érte. Azt nem nézik, hogy fiatalon, kamaszként nem bulizni járt, hanem tanulás mellett napi 4-6 órát gyakorolt, hétvégeken is, hogy mennyi kitartás, fáradozás van egy siker mögött. Én is kaptam sokat, mert 35 éves koromra volt egy 7 méteres vitorlásom. Hogy 19 éves koromban már 7 programnyelven tudtam programozni, hogy 20 évesen több embernek tudtam munkát adni, s induláskor még egy saját számítógépünk se volt... Három év múlva minden programozónak volt. Hogy elsöre hibátlan informatikai rendszereket tervezünk s adunk át, hogy napi 12 órákat dolgoztunk, de volt egy héten át nem aludtunk hárman - az fel sem merül.

S ma, nem ertékeket hoznak létre alkotó emberek, hanem akik maradtak, arrol számolnak be, legalább a korábbí értékeket próbálják megmenteni, vagy egy részüket. Szóval, lehet itt írni, milyen jó hely Magyarország, esetleg Bulgáriából nézve, azok közé tartozom, akik úgy mentek el, nem kívánkoznak vissza. S nem anyagi okokból.

Egy mentorom, informatikus, szintén nemet mondott a korrupciós ajánlatokra. Ma közmunkás. Gyémántagya van. De írt egy levelet hivatalos helyre mikor a közmunka kezdődött, hogy történelmi ismeretei szerint utoljára egy Speer nevű miniszter lelkesedett érte s vezette be. Barátja fia is informatikus lett, s ő volt a nagy cégnél a junior, aki ment a senior kollégával tárgyalni. Politikussal. Ott, nyiltan kérdezte meg a politikus, mennyit kap ő a zsebébe tőlük, ha mellettük dönt, másik ajánlata 20% eddig. Mit tud a rendszer, szóba se került.

Sok értékes magyar ember van, s lehetett volna másképp, tudás alapú társadalom, szakemberekre bízva a szakmai kérdések megoldását, tisztesseges vezetőkkel akik valóban élnek is egy értékrendet, nem csak marketingfogás.

A többség más utat választott s tiszteletben tartom.

10 év múlva meglátjuk, hova vezet mindez. Kívánok mindenkinek sok sikert, örömet az életben, bárhol is él.

Voltam fekete listán 1980-as evek 2. felében 18 évesen már, akkor is tagadták lenne, s most is arra kerültem. Mikor az "átkosban" szálltak rám politikai okokból, megvédtek sokan, hivatásos tisztek is barátságosak voltak, néha eldugtak a politikai tiszt elől. Most viszont, még akiken segìtettünk is, eltávolódtak, tisztelet a kivételnek. Most sokkal sokkal jobban félnek az emberek, úgy látom. S sokan tagadják.

Ma már, másik írás lesz, jó fórumozást, nem térek vissza. De mindenkinek a legjobbakat, Magyarországon vagy másutt, s HÁ-nek köszönöm a lehetőséget! És még sok irást, bejegyzést. Olvasója a blognak maradok tisztelettel.

Allah növessze nagyra a szakállatokat, persze a hölgyeknek ne!
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása