Adatok
ZOLIPISTA
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az intelligens elektron
Szin: A hidrogén atom
Szereplők: A Fizikus és az Elektron
Jellemzés: A fizikus a klasszikus fizikai gondolkodást képviseli, míg az elektron a mikrovilágból nyeri ismeretét
. . . . . . . . . .
Fizikus: Merre jársz most?
Elektron: Én nem járok, én vagyok.
Fizikus: Jó,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A másik oldal természetesen a mi nyereségünk, hozzá nem értőké, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni. Igyekeztem nagyon lassan és figyelmesen olvasni már elsőre, és büszkén mondhatom, hogy gyakran tettem fel ugyanazt a kérdést, mint a következő megszólalásában a Te Fizikusod. Egy idő után már sportot csináltam ebből: kifejezetten vigyáztam, nehogy meglássam a következő sort, hogy így próbára tegyem a gondolatmenetemet. Mondani sem kell, hogy sok kérdés maradt, illetve született meg bennem. Egyelőre csak egyet szeretnék feltenni, ami talán nem érdektelen.
Mit jelentsen az, hogy a térbeli eloszlás „valószínűsége”? Valószínűsége – úgy gondolnám – éppen eseményeknek van, és az elektron ilyenekről nem tud. Határozottan azt mondja, „mindenütt egy kicsit” van, nem pedig azt, hogy minden (számára megengedett) helyen van egy kis esély rá, hogy ott van – egészen. Az utóbbi esetben tudnék egyáltalán elképzelni valamilyen kísérleti ellenőrzést, legalábbis elvileg. Gyakorisági alapon, vagyis megvizsgálván, hogy milyen gyakran fordul elő minden egyes „ott”-lét, kirajzolódhatna az a bizonyos eloszlás. De hát ez sajnos, úgy tűnik, lehetetlen. Azt hiszem azért is, mert az elektron nem élne túl egy kísérletet sem, vagy nem lehet reprodukálni ugyanazt a kezdeti feltételt a kísérletsorozat számára, de főleg azért, mert hiszen állítja, hogy egyáltalán nem létezik a keresett ottléte.
Meglehet viszont, hogy nemcsak a fizikai, hanem a matematikai gondolkodásmódnak is van hagyományos, „klasszikus" módja, és olyan, ami a „formák világából” nyeri ismeretét (?). Vagyis az csap be, hogy a valószínűségszámítás ugyan „valaha” véletlen események vizsgálatából indult ki, de „ma már” egy bizonyos halmazalgebra elemeit értjük az „esemény” szón, melyen értelmezett mérték viseli a csalafinta „valószínűség” nevet. Így a kvantummechanikában működő formalizmuson a makrovilág fogalmait akarom számonkérni. Rendben, de akkor az egész elméletre vonatkozóan fölvetődik az a kérdés, hogy vajon nem „valamilyen matematikai játék”-e, és nem virtuálisak-e maguk az elektronok is? A matematikusok számára ez bizonyára nem probléma, de ne is zavarjuk e játékos elmék köreit. A fizikusok viszont komolyan veszik a valóságot, és az elektront ért sértő feltételezést sem hagyhatják szó nélkül. Az a legkevesebb, hogy (nyilván okkal) hivatkoznak a kvantumelmélet „teljesítőképességére”, tapasztalati bizonyítékaira, alkalmazására. De milyen tapasztalati ellenőrzést képzeljek el az előző bekezdésben leírt tanácstalanságommal szemben?
Erre is várom a válaszodat. Csak aztán nehogy eseményekre hivatkozz benne…!