38roki 2017.10.29 13:29:10

@_Epikurosz_: Ahogy a másik kommentnél írtam, kínai utam alatt nem tudtam még válaszolni a megjegyzésre. Az endorsment akcióban nem vettem részt, talán ez hiba volt és hozzájárult az anyag törléséhez, bár egy korábbi írásom továbbra is fent van az ArXivon. Az EPR paradoxon értelmezésére vonatkozó cikket egy helyre elküldtem, ahol érdemi bírálat nélkül elhárították magukról a közlést. Azóta nem volt energiám a további küzdelemre, megelégedtem avval, hogy egy másik archiváló rendszerre felkerült. Ezután inkább a Dirac egyenlet általánosítására írt cikkem publikálására törekedtem, amiről már írtam is egy bejegyzést. A Physics Letters számára is rágós falat lehet az írásom, mert a részletes matematikai leírás ellenére sem adtak még választ már jó hónap után, úgy látszik sem lenyelni, sem kiköpni tudják azokat az érveket, amivel magyarázom, hogyan lehet nullatömegű neutrínók között is oszcilláció, és miért nincs mód arra, hogy kísérletileg olyan részecskéket (kvarkokat) detektáljanak, ahol a töltés törtszámú lenne.

38roki 2017.10.29 13:25:12

@csimbe: Csak most tudok a feltett kérdésekre reflektálni, mert Kínában voltam, ahol a szigorú szűrés nem tette számomra lehetővé, hogy hozzáférjek a saját blogomhoz. Az én felfogásom szerint a gravitációt nem lehet visszavezetni bozonokra (gravitonokra). Ennek oka, hogy a gravitáció leíró elmélet valódi TÉRELMÉLET, ami azt jelenti, hogy a tér nem-euklideszi szerkezetéből fakad az erőhatás. Evvel szemben az elektromágnesesség kvantumelmélete a TÉRben írja le az erőhatás változását, ami helyesebb MEZŐELMÉLETNEK nevezni. Ezt a mezőt építik fel a virtuális fotonok. Ebben az értelemben a mező csak másodlagos fogalom a térhez képest és szerintem nem várható, hogy egy parciális elmélet képes egy magasabb szintű elméletet helyettesíteni.
Ez a gondolatmenet persze csak elvi szintű. A konkrét ok, amiért nem tartom lehetségesnek a gravitáció virtuális bozonokkal való leírását, mert a bozonok spinjét fénysebességű forgások hozzák létre, viszont a klasszikus gravitáció a saját elképzelésem szerint Kepler forgásokhoz kapcsolódik, amelyek a Lorentz kontrakció révén akkora torzulást hoznak létre a térben, amely megfelel a gravitációs erőnek. Ezen forgások kerületi sebessége azonban nem éri el a fénysebességet, amiért nem tartozik hozzá sem tömeg, sem impulzusmomentum, tehát spin sem. Amikor keressük a közöset a gravitációs erő és az elektromágneses, a gyenge és erős kölcsönhatások között, akkor olyan VIRTUÁLIS FORGÁSOKRA kell gondolni, amely a gravitációs erő esetén fénysebességnél lassabb, a többi kölcsönhatásnál viszont eléri a fénysebességet.
Az elmondottakból az is következik, hogy Szász Gyula – egyébként mások által már korábban felvetett graviton koncepciójával – nem értek egyet.