jankovicsz 2015.10.20 20:21:45

Nem tudom mennyire okos dolog egy háborúellenes regény alakjainak katonai attitüdjét vizsgálni, valami olyat számon kérni rajta, ami ellen íródott. A Svejk nem egy pontos kordokumentum, hanem annak az értelmetlenségnek az irodalmi groteszk eszközeivel létrehozott lenyomata, amely az öreg, elkorhadt Monarchia állapotait tükrözi a Nagy Háború kisemberek számára felfoghatatlan, értelmetlen, korábbi életüket felégető világával. Svejket, mint katonát már csak azért is értelmetlen elemezni, mivel a regény szövege szerint "évekkel azelőtt búcsút vett a katonaságtól, miután a katonaorvosi bizottság végérvényesen hülyének nyilvánította". Nos, ebből levezetni egy katonatípust, illetve egy cseh nemzeti karaktert több dolog miatt is problémás. A csehek minden más nemzetnél korábban, már a 30-as években komoly kritikával fordultak Svejk karaktere, sőt az egész jelenség felé (pld.: Viktor Dyk), az értelmiség jelentős része elég elutasítóan viszonyult ehhez. A népszerűség és a reklám más dolog. Svejk karaktere egyébként az én meglátásom szerint nem katonai, hanem kispolgári, amely a látszólagos együttműködés és a passzív rezisztencia között mozog, és ez a fajta hozzáállás leginkább szocializmus évei alatt vált elfogadott túlélési gyakorlattá - nemcsak Csehszlovákiában, de Magyarországon is. A csehek a Monarchiához és a magyarokhoz való hozzáállását továbbá elég jelentősen befolyásolta, hogy a kiegyezés időszakában gróf Andrássy Gyula személyesen emelt vétót a trializmus (osztrák-cseh kiegyezés) ellen és ezután Ferenc József koronázás nélkül vette fel a cseh királyi címet.

jankovicsz 2015.10.22 10:50:52

@TakácsRóbert:
Ajánlom figyelmedbe a "Csehország a Habsburg-monarchiában" és Jan Patocka: "Mi a Cseh" című köteteket. Az első kötetben cseh történészek írásain keresztül kapunk képet, hogy a csehek hogyan gondolkodnak a Harmincéves háború és főképp a Fehér-hegyi vereséget követő 300 évről, melyet másodrangú államként (és "polgárként") töltöttek a Habsburg birodalomban; a másik könyv egy konzervatív filozófus, a Charta 77 egyik alapítójának esszékötete, mely a cseh karaktert igyekszik megragadni. A csehek vallási, politikai és nemzeti fronton is többszörösen ütköztek/szembe kerültek a Habsburgokkal. A Harmincéves háborút követően gyakorlatilag lefejezték (átvitt és szó szerinti értelemben is) a cseh nemességet és értelmiséget, a főnemesség 2/3-a, a középnemesek fele emigrálni kényszerült, a Csehországban maradottakat vallásuk megtagadására kényszerítették, büntettek, kivégeztek, elkoboztak. Az ezt követő 150-200 évet a 19. századi cseh történetírók (Jirásek, Jungmann) a "Sötétség korának" nevezték. Ezt követte a kiegyezésből eredő mellőzöttség, amelyet szintén megaláztatásként éltek meg. Ugyanilyen a hozáálásuk a valláshoz is, holott ma elsősorban katolikus országról van szó, de Husz hagyománya és a protestáns beállítottság azokban az időkben is megvolt, amikor hivatalosan katolikusoknak kellett lenniük. Katolikusoknak sem voltak megbízhatóak. Menj ma be egy templomba Csehországban, jórészt turistákat látsz, még húsvétkor is. Talán ez magyarázza, hogy kevésbé autoriter beállítottságúak, mint a szomszédos országokban és így a politikával sem lehet úgy felheccelni a cseh embereket, mint azt mondjuk Magyarországon vagy a Balkánon látjuk. Én szerintem ez inkább pozitív, mint negatív.