Nelson07 2015.06.15 18:39:02

@kaleidoscope: Helló! Érdekelne a Te személyes álláspontod az abortusszal kapcsolatban. A katolikus egyház hivatalos álláspontját természetesen ismerem, de van olyan "radikális-liberális katolikus" álláspont, amely még az egyébként a nők önrendelkezési jogát az első, vagy második trimeszterben amúgy támogató morálfilozófusok szerint is elvetendő. Ez esetben a Catholics for Choice szervezet korlátlan, az abortuszt a nő kizárólagos döntése alapján egészen a születésig támogató nézetre gondolok.
Szerinted mikor kezdődik az emberi élet, illetve van-e olyan pont a terhesség alatt, ameddig megengedhető a terhességmegszakítás, illetve ami után be kellene tiltani azt? Más a véleményed az amúgy ritka extrém esetekről ( nemi erőszak, magzat, vagy anya súlyos betegsége ) és a simán "nem kívánt" terhességekről? Tudjuk, Magyarországon 1956 óta a terhességek közel fele abortusszal végződött, a magas számból - több, mint hatmillió -következtethetünk arra, hogy a ma élő magyar nők közel fele átesett legalább egy ilyen műtéten, s azt is tudjuk, hogy az évente végzett abortuszok harmada ismételt beavatkozás. A hivatkozási alap a "súlyos válsághelyzet", de hihető-e az, hogy a terhességek durván fele "igazi" válságterhesség volt 1956 óta? Állítólag - legalábbis nőgyógyász körökben ez forog - az ismert rekorder magyar nőnek 25 abortusza volt. De feltehetően a 4-5-6-7 esetszám sem olyan ritka, mint sokan gondolnák. Nyilván sokan megfelelő fogamzásgátlás helyett alkalmazzák, alkalmazták. Mindezekből úgy tűnik, a meg nem született élet értéke, még keresztény körökben is - legalábbis az első trimeszterben - meglehetősen csekély. Egyébként kell, hogy szentségként tekintsünk a meg nem született életre? Ha megvizsgálom a lelkiismeretemet, én, mint hívő ( reménykedő? ), akkor az azt súgja, a terhességmegszakítás helytelen, nagyon is az. Nem szeretnék pálcát törni és ítélkezni senki fölött, de elképesztően erős és a lelkem legmélyéből jön ez az érzés. Nem ellenzem a fogamzásgátlást. Ha teherbe ejtenék egy nőt, akkor úgy érzem egyetlen egy lehetőségem, egyszersmind kötelességem maradna, mint embernek, mint férfinak, mint apának: tiszta szívből szeretni azt a gyereket.