Adatok
létkoktél
0 bejegyzést írt és 73 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Kisebb szünet után folytatódik a “Tíz ok”-sorozat, melynek keretein belül jártunk már Angliában, Ausztriában, Írországban, Norvégiában, Franciaországban (a sorozat eddig részeit itt találod), most pedig Svédország, azon belül is Stockholm következik. A szerző régi ismerősünk, Bandirepublic, aki…..
létkoktél
2017.12.24 09:20:24
létkoktél
2017.12.24 09:29:21
@Gulyo: Mindenki azt lát és él meg, amit akar, ez régi tapasztalatom. Tudod, elveszi a csajt, nászúton kiderül, töke van a menyasszonynak, erre van, aki azt mondja, a fene, nekem ilyen tökös feleségem van, ezzel kell kezdenem valamit, a másik hibáztat, a harmadik önigazol, de szép kis szütyője van a feleségemnek stb. Én annak vagyok a híve, hogy lássak tisztán, lehetőleg objektíven, valahogy a saját személyemet eltávolítva a dologtól. Mindenben meg lehet találni a jót, nem kell ehhez "elhazudni" a dolgokat, sőt, Ha meglátom, hogy a döglött kutyatetem milyen gusztustalan, előbb észreveszem a szép fehér, épen maradt fogait, mintha mindenáron a nyüvektől hemzsegő tetemet is szépnek akarnám látni, csak mert az én udvaromon van. talán érthető, mindegy most mennem kell, mindenki bátran higgyen és lásson, amit csak akar, és akkor neki az is lesz és ez így van jól, ettől szíbnes és szép a világ. na pá és persze kellemes karácsonyt mindenkinek
A Fidesz stratégiájának meghatározó eleme a konstans háborús retorika: a képzelt ellenségek látványos "legyőzése" az, ami a mai napig életben és kormányon tartja a pártot. Próbáljuk meg mi is, hiszen ellenségünk éppenséggel nekünk is akad, méghozzá a Fidesz kreált ellenségeivel szemben nagyon is…..
Van pár olyan dolog amire már számítottunk mielőtt kiköltöztünk (olvastuk más magyarok blogjain), de tapasztaltunk olyanokat is, ami teljesen meglepett bennünket.
Először is, a svéd nép nem komor és barátságtalan. Furcsa, de Magyarországon egyszer sem jött velem szembe az utcán olyan ember aki csak…..
Nem lehet azzal vádolni a Norvégiában élő Tamást, hogy belesimulna a tömegbe (erre bizonyíték két korábbi posztja, amit itt és itt olvashattok el), és mai írásával sem hazudtolja meg önmagát. A poszt az otthonlét kérdését körbejáró sorozat része, a képeket pedig ezúttal is köszönöm...
létkoktél
2017.02.27 16:40:16
Nem rossz ez a ház, én bírom az ilyen rusztikus cuccokat, talán csak a fotók lettek sötétek, nem? Otthonos. Mi is most költöztünk Skandináviában ki a városból egy, nevezzük úgy, tanyára. Itt azért ennek kicsit más a hangulata, mint Magyarországon, és szerintem a helyiek ezt nagyon ízlésesen csinálják, elképesztően gyönyörű házaik vannak, keverik a régit a modernnel, szuper enteriőrök keletkeznek így. Itt lehet pl. képeket nézegetni:
www.instagram.com/carinaolander/
Mondjuk van ellenpélda is, a város mellett van itt egy ház, ahol két svéd pacák él együtt, több kezük és lakókocsijuk van, mint foguk, na és mi van a kitört ablak helyére szögezve a hideg ellen? Egy hatalmas PLAZMATÉVÉ!!!!! Kívülről rányalva az ablakra, persze a képernyő befelé néz, bár kétlem, hogy működik, csak zsaluként funkcionál. :D Nesze neked feng shui és skandináv dizájn.
Az, hogy milyen Skandinávia, azért elég összetett. 3 részén éltem már Svédországnak, mi jól elvagyunk, mert most nincs számunkra jobb, de azért hiányzik valami, akkor éreztük igazán, amikor elmentünk Dél-Európába nyaralni két év után, és megcsapott az élet szaga minket. Nem tudom jobban megfogalmazni, szép itt a táj, jó a fizetés, szabadság van, meg lazaság, de van valami látens feszkó és hazugság mindenben, és hát eddig mindenki megpróbált átvágni minket, a költöztetőtől a főbérlőn és a szerelőn át a fogorvosig, amin nagyon, de nagyon meglepődtünk. És sok minden baromira nem működik, és nem azért, mert mi ilyen elégedetlenek vagyunk, csak talán látjuk, ami van, pontosabban, ami nincs. Nagyon a pénz az úr itt, ez az igazság. Mindenesetre én azért azt mondom – és ez talán Norvégiára is igaz – hogy feltehetően Tamás se élvezné annyira, ha nem lenne jó a fizuja, de sok mindennel egyetértek, ami a posztban volt, ez a csendéletes dolgot én is így gondolom, a pap meg az ABBA számmal, hát kész vagyok. simán el tudom képzelni amúgy a szitut, itt is vannak ilyen félőrültek, én pl. dolgoztam egy second handben és a főnök úgy döntötte el, melyik könyvet, ruhát, szőnyeget, játékot égeti el vagy dobja ki, és melyiket rakja fel a polcra, hogy megszagolta őket. Se cím, se állag, se minőség, se dizájn, se funkció nem számított ennek a Szimat Szörénynek, csak a szag. Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el, hogy ilyen van. :DDDD
www.instagram.com/carinaolander/
Mondjuk van ellenpélda is, a város mellett van itt egy ház, ahol két svéd pacák él együtt, több kezük és lakókocsijuk van, mint foguk, na és mi van a kitört ablak helyére szögezve a hideg ellen? Egy hatalmas PLAZMATÉVÉ!!!!! Kívülről rányalva az ablakra, persze a képernyő befelé néz, bár kétlem, hogy működik, csak zsaluként funkcionál. :D Nesze neked feng shui és skandináv dizájn.
Az, hogy milyen Skandinávia, azért elég összetett. 3 részén éltem már Svédországnak, mi jól elvagyunk, mert most nincs számunkra jobb, de azért hiányzik valami, akkor éreztük igazán, amikor elmentünk Dél-Európába nyaralni két év után, és megcsapott az élet szaga minket. Nem tudom jobban megfogalmazni, szép itt a táj, jó a fizetés, szabadság van, meg lazaság, de van valami látens feszkó és hazugság mindenben, és hát eddig mindenki megpróbált átvágni minket, a költöztetőtől a főbérlőn és a szerelőn át a fogorvosig, amin nagyon, de nagyon meglepődtünk. És sok minden baromira nem működik, és nem azért, mert mi ilyen elégedetlenek vagyunk, csak talán látjuk, ami van, pontosabban, ami nincs. Nagyon a pénz az úr itt, ez az igazság. Mindenesetre én azért azt mondom – és ez talán Norvégiára is igaz – hogy feltehetően Tamás se élvezné annyira, ha nem lenne jó a fizuja, de sok mindennel egyetértek, ami a posztban volt, ez a csendéletes dolgot én is így gondolom, a pap meg az ABBA számmal, hát kész vagyok. simán el tudom képzelni amúgy a szitut, itt is vannak ilyen félőrültek, én pl. dolgoztam egy second handben és a főnök úgy döntötte el, melyik könyvet, ruhát, szőnyeget, játékot égeti el vagy dobja ki, és melyiket rakja fel a polcra, hogy megszagolta őket. Se cím, se állag, se minőség, se dizájn, se funkció nem számított ennek a Szimat Szörénynek, csak a szag. Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el, hogy ilyen van. :DDDD
Van az úgy, hogy az ember elmegy nyaralni valahová, és a két hét elteltével úgy érzi: szívesen maradna még. Persze nem marad, hiszen haza kell menni, folytatni a hétköznapokat. Kivéve, amikor nem… Lajos esetében például nem kellett, így maradt is hét hónapot – nem akármilyen…..
létkoktél
2017.01.16 16:37:51
@Nagy kámpics: Az emberek baromira unják a valóságot, és csinálnak maguknak jobbat Photoshoppal, videojátékkal, vr szemüveggel, műcicivel, Instagrammal. Ez olyan, mint az ízfokozó, Mojyo jól mondja, az ingerküszöb egyre magasabban van, olyan ízű ételek nem is léteznek, már ha nincs ipari ízesítés, mint amiket a boltok polcain találsz. Ez van, welcome in the 21st century. Amúgy én is utálom, szóval nyugi, nem vagy ezzel egyedül.
létkoktél
2017.01.16 16:39:54
@hagyma: A könyved ezzel a nyelvezettel íródik, ahogy ide írsz? Mert akkor én is kérnék belőle, ha nem gond.
A nyelv, a kommunikáció alapvetően határozza meg nem csak a mindennapjainkat, hanem az önbecsülésünket is. Márpedig ha ez a „szuperfegyver” nem, vagy csak korlátozott hatékonysággal működik, akkor nagyon gyorsan ijesztő változásokon mehet át a személyiségünk is, miként ezt…..
létkoktél
2017.01.13 11:09:04
@diggerdriver: nem csak Angliából vannak itt emberek, és hidd el, vannak olyan népek, akik szabályszerűen "nyelvsoviniszták". Eleve a másokon gúnyolódás, történjen bármin is, a humor legalja, nem is vicces, csak olyan önigazoló pelenkás éretlenség.
Szerintem sem az vagy, amit dolgozol, de miután az életed jó részét ez az elfoglaltság teszi ki, idővel azzá válsz, amit dolgozol. Ez olyan, mint a ruha, ha felveszem a kinyúlt melegítőt, másnak érzem magam benne, mint a vadiúj, divatos szerkómban. Pedig mindkettő alatt én ugyanaz vagyok. És aki olyan pályát választott, ami kommunikációs alapú, érezheti lelki mackónadrágban magát nyelvi problémák miatt. Én még nem tartok ott, de amúgy az a gyanúm, ez megoldódni sosem fog, akármilyen jól is beszéli az ember a nyelvet, valami kis áttétet mindig érezni fog ott belül. Persze ez függ attól, mit akarok kifejezni. Az add ide a sonkával nem lesz gond már egy hónap múlva sem.
Szerintem sem az vagy, amit dolgozol, de miután az életed jó részét ez az elfoglaltság teszi ki, idővel azzá válsz, amit dolgozol. Ez olyan, mint a ruha, ha felveszem a kinyúlt melegítőt, másnak érzem magam benne, mint a vadiúj, divatos szerkómban. Pedig mindkettő alatt én ugyanaz vagyok. És aki olyan pályát választott, ami kommunikációs alapú, érezheti lelki mackónadrágban magát nyelvi problémák miatt. Én még nem tartok ott, de amúgy az a gyanúm, ez megoldódni sosem fog, akármilyen jól is beszéli az ember a nyelvet, valami kis áttétet mindig érezni fog ott belül. Persze ez függ attól, mit akarok kifejezni. Az add ide a sonkával nem lesz gond már egy hónap múlva sem.
létkoktél
2017.01.14 08:17:44
@ben2: Kedvenc amerikai filmrendezőm, Jim Jarmusch verse jut erről eszembe, asszongya:
Osztott képernyő
A fürdőszobámban a szőke lány
bőr fehérneműben
rövidebbre vágja a haját,
reméli, hogy hosszabbnak
tűnik majd.
Arra a magyarra emlékeztet,
aki Los Angelesbe költözik,
elfelejt magyarul,
angolul pedig sosem tanul meg.
Osztott képernyő
A fürdőszobámban a szőke lány
bőr fehérneműben
rövidebbre vágja a haját,
reméli, hogy hosszabbnak
tűnik majd.
Arra a magyarra emlékeztet,
aki Los Angelesbe költözik,
elfelejt magyarul,
angolul pedig sosem tanul meg.
Ha egyszer egy üzlet beindul… Hosszú évek után úgy egy hónappal ezelőtt jelentkezett új poszttal Svájcból Attila, aki hála istennek most megint írt, méghozzá egy egyszerre vicces és elgondolkodtató kalauzt, és bár bevezetőjében azt írja, hogy e 15 pont főleg a multis…..
Tisztában vagyok vele, hogy a Túró Rudi olyan hívószó, amitől sokan lábrázást kapnak (kapunk), de valahogy mindig is úgy gondoltam, egyszer érdemes lenne beszélni róla. Pontosabban arról, hogy miért éppen ez az édesség lett a szimbóluma sok mindennek, ami Magyarország, miért…..
Őszintén szólva kicsit totojáztam a mai poszt kapcsán. Két okom volt rá: az egyik, hogy rémületes látni azt a megosztottságot, ami a menekültkérdés kapcsán látszik Magyarországon, a másik pedig, hogy szerettem volna (és szeretném is), ha a Határátkelő nem csak erről szólna.…..
létkoktél
2015.09.19 10:50:00
@Mirjam2: Persze, hisz most én is ezt teszem, nekem nem ezzel van a gond(om), de hagyjuk, én érzek valamit, de csak egy buta érzés, semmi több...
létkoktél
2015.09.19 17:19:42
@monománia: Jól van, akkor tégy hited szerint és győzködj másokat, bár én már gimiben megállapítottam, amikor zajongott az osztály és a tanárnak kezdett felmenni a vérnyomása, mire pár stréber elkezdte a többieket csitítani, így fokozva a káoszt, hogy ahhoz, hogy az osztályban tényleg csend legyen, mindenkinek egy szájra kell figyelnie: a sajátjára. De ha te máshogy gondolod, hajrá, kívánok a missziódhoz sok sikert. :)
(Közben azért elmélkedj azon el, hogy mikor tudott bárki az ellenkezőjéről meggyőzni annak, mint amit te magad megtapasztaltál.)
(Közben azért elmélkedj azon el, hogy mikor tudott bárki az ellenkezőjéről meggyőzni annak, mint amit te magad megtapasztaltál.)
létkoktél
2015.09.21 19:59:28
@tanato: Édesjóistenem. Ez valami iszonyat. Én már a tapsgépet is utáltam, amikor először megjelent, aztán elkezdtem dolgozni show műsorokban és láttam, hogy nagy kivetítőkön közlik a publikummal, mit kell "érezni". Fujjogás, taps, ováció, csend stb. Nem merik a publikumra bízni, az már szent.
@Mirjam2: Szerintem hagyd, nincs értelme. :) Amikor egyszer a gépem meghülyült valami vírustól, és minden megnyitott mellé berakott egy reklámot, egy idő után rájöttem, kár ezzel küzdeni, állandóan lecsukogatni a megnyíló reklámablakokat. Gyalu lett a vége, azóta nyugi van.
@diggerdriver: már a határellenőrzést sem sikerült betartatni, annyit nem tudtak ezek a nyugati kormányok elérni, hogy az egész európán át menekülők ne az autópályán caplassanak, majd akkor a vonatjegyes verzió szerinted élni fog? Van egy mondás a házasságra, hogy úgy kezdd, ahogy folytatni akarod. Sajnos ez a vonat már elment... Elég pár magasba tartott kisgyerek, pár rossz angolsággal megírt kartonlap, egy-két kő, hangosbeszélő, némi teátrális ruhaszaggatás, és Európa kormányai fejvesztve rohannak teljesíteni a "jaj szegények" követeléseit. Ez csak rosszabb lesz, jobb már semmiképpen, épp ezt írtam, az első "legális jogsértés" (ugye már a kifejezés is milyen morbid?) volt a jéghegy, aminek Európa nekiütközött. A többi már csak idő kérdése..
(Nemsokára eljön az idő, amikor már csak titokban csendülhet fel pl. a Csendes éj. Ne legyen igazam, de én sok bevándorlót ismerek, köztük vagyok mondhatni egész nap, annak ellenére, hogy semmi bajom nincs velük azon kívül, hogy számomra elképesztően harsány a modoruk, a többsége alapvetően kedves, szorgalmas, de a jövőt nézve mégsincsenek illúzióim.)
@Mirjam2: Szerintem hagyd, nincs értelme. :) Amikor egyszer a gépem meghülyült valami vírustól, és minden megnyitott mellé berakott egy reklámot, egy idő után rájöttem, kár ezzel küzdeni, állandóan lecsukogatni a megnyíló reklámablakokat. Gyalu lett a vége, azóta nyugi van.
@diggerdriver: már a határellenőrzést sem sikerült betartatni, annyit nem tudtak ezek a nyugati kormányok elérni, hogy az egész európán át menekülők ne az autópályán caplassanak, majd akkor a vonatjegyes verzió szerinted élni fog? Van egy mondás a házasságra, hogy úgy kezdd, ahogy folytatni akarod. Sajnos ez a vonat már elment... Elég pár magasba tartott kisgyerek, pár rossz angolsággal megírt kartonlap, egy-két kő, hangosbeszélő, némi teátrális ruhaszaggatás, és Európa kormányai fejvesztve rohannak teljesíteni a "jaj szegények" követeléseit. Ez csak rosszabb lesz, jobb már semmiképpen, épp ezt írtam, az első "legális jogsértés" (ugye már a kifejezés is milyen morbid?) volt a jéghegy, aminek Európa nekiütközött. A többi már csak idő kérdése..
(Nemsokára eljön az idő, amikor már csak titokban csendülhet fel pl. a Csendes éj. Ne legyen igazam, de én sok bevándorlót ismerek, köztük vagyok mondhatni egész nap, annak ellenére, hogy semmi bajom nincs velük azon kívül, hogy számomra elképesztően harsány a modoruk, a többsége alapvetően kedves, szorgalmas, de a jövőt nézve mégsincsenek illúzióim.)
Előre szólok, hogy sajátos stílusú poszt lesz a mai, szerzője, Gábor úgy fogalmazott, hogy részben a saját motiválására is írta. Én pedig kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá – szerintem érdemes végigolvasni. (A képekért ezúton is jár a köszönet.)
„Nekiesünk, mint…..
Svájc sokak számára az ígéret földje, más kérdés, hogy azért testközelből nézve más a helyzet, derül ki Svájci S(CH)apka posztjából, melyben a keresetekről szóló városi legendákat próbálja meg helyre tenni adatokkal. Ha már az ígéret földjénél tartunk, beszélhetünk…..
létkoktél
2015.09.13 20:11:20
@mojyo: az előző alapvetően neked ment, csak lemaradt a gombnyomás.
létkoktél
2015.09.13 20:55:19
@DieNanny *ISTJ* [SZ,CH]: Köszi, ezt nem is ismertem. :)
Douglas Coupland X generációja nekem a témában a kedvencem, bár az inkább egy regénybeágyazott társadalmi esszé, de nagyon jó és olvasmányos.(amúgy, ha jól tudom, innen ered maga a kifejezés is, mármint az x generáció.)
Douglas Coupland X generációja nekem a témában a kedvencem, bár az inkább egy regénybeágyazott társadalmi esszé, de nagyon jó és olvasmányos.(amúgy, ha jól tudom, innen ered maga a kifejezés is, mármint az x generáció.)
létkoktél
2015.09.14 08:13:37
@mojyo: csak annyi, hogy hasonlított a környezettudatos szóra, ami szintén egy agyrém - számomra. Környezetbarát, környezetkedvelő, oké, de könyörgöm, mi az, hogy környezetudatos? Ez így eleve a tudatos szó teljesen hibás használata, most ebbe nem mennék bele, mert hosszú lenne, de ez így nem azt jelenti, amit a bölcs szóalkotók ki akartak fejezni, hogy felelős a környezetéért, hanem, hogy tudatában van annak, hogy van környezete vagy valami ilyen butaság.
És a felelősségtudatosról ez ugrott be, arról meg ez a sok pc álszenteskedés. Ennyi, nem megbántani akartalak, csak viccelődtem. Amúgy a helyes kifejezés szerintem a felelősségteljes és a környezetbarát.
@FutureFry: ez jó, már amennyit értek belőle, nekem az angolom most nincs épp a toppon sajna, parkolóba raktam pár éve, és csúnyán beporosodott.
És a felelősségtudatosról ez ugrott be, arról meg ez a sok pc álszenteskedés. Ennyi, nem megbántani akartalak, csak viccelődtem. Amúgy a helyes kifejezés szerintem a felelősségteljes és a környezetbarát.
@FutureFry: ez jó, már amennyit értek belőle, nekem az angolom most nincs épp a toppon sajna, parkolóba raktam pár éve, és csúnyán beporosodott.
A mai poszt tulajdonképpen egy reakció, mégpedig Mrs Rumcajsz pár héttel ezelőtti kanadai írására. Szerzője, Leroy Brown, aki szintén Kanadában él, ráadásul ugyanúgy Ottawában, mint Mrs Rumcajsz, ráadásul mindkettejük házastársa kanadai. Ezzel alighanem ki is maxoltunk minden…..
Nyugat-Európában egyre nagyobb az igény az idősgondozásban dolgozókra, sokan választják ezt a lehetőséget, hiszen biztos munka, és bár senki nem fog meggazdagodni belőle, azért rendesen meg lehet élni az ott kapott fizetésből. Ezért is érdekes lehet törzskommentelőnk, Muscari…..
létkoktél
2015.09.10 18:47:51
@Muscari: uff, amit a demenciáról írtál, elgondolkodtató. Furcsa, hogy egyszer - már ha megérjük - visszakerülünk oda, ahonnan elkezdtük.
Mindenesetre le a kalappal, szép munkád van, ha szereted, ez nagyon klassz (élet)feladat. Nem tudom, tudnám-e csinálni, talán igen, hisz ahogy anno Rózamami olyan szépen írta, egyszer mi is befordulunk erre a folyosóra, az ember a saját jövőjével is szembenéz, és így felfogva még jobban megy az empátia. Kicsit olyan amit leírtál, mint egy nagy ovi, csak nagyon-nagyon bölcs, sokat látott "gyerekekkel", tulajdonképpen ha választanom kéne a kettő közül, alaposan el kéne gondolkodnom, melyiket is válasszam, de ha az utóbbit, mármint az idősotthont, azt csakis nyugaton. A sima ovit viszont inkább otthon.
Köszi a posztot, nekem ez most olyan volt, mint egy finom pohár langyos tej a nehéz, fűszeres vacsora után. :)
Mindenesetre le a kalappal, szép munkád van, ha szereted, ez nagyon klassz (élet)feladat. Nem tudom, tudnám-e csinálni, talán igen, hisz ahogy anno Rózamami olyan szépen írta, egyszer mi is befordulunk erre a folyosóra, az ember a saját jövőjével is szembenéz, és így felfogva még jobban megy az empátia. Kicsit olyan amit leírtál, mint egy nagy ovi, csak nagyon-nagyon bölcs, sokat látott "gyerekekkel", tulajdonképpen ha választanom kéne a kettő közül, alaposan el kéne gondolkodnom, melyiket is válasszam, de ha az utóbbit, mármint az idősotthont, azt csakis nyugaton. A sima ovit viszont inkább otthon.
Köszi a posztot, nekem ez most olyan volt, mint egy finom pohár langyos tej a nehéz, fűszeres vacsora után. :)
Hát ez a nap is eljött, a Magyarország és én pályázatra (időben) érkezett összes írás megjelent, és ígéretemhez híven most a blogon legtöbb szavazatot és a Facebookon legtöbb lájkot kapott három-három poszt közül választhatjátok ki a végső győztest. (Pontosabban a…..
létkoktél
2015.09.09 22:21:28
@puhacica: szóval te is zenész... egyszer majd én is visszamennék, nyelvfüggő a dolog és én még nagyon nem vagyok azon a szinten. neked ilyen gondod nincs?
@Pink Petsch: :) ja, olvastam a kis almamagról, hát van egy stílusa. Sorozatból a sense8 érdekel a wachowski tesóktól.
@Pink Petsch: :) ja, olvastam a kis almamagról, hát van egy stílusa. Sorozatból a sense8 érdekel a wachowski tesóktól.
létkoktél
2015.09.09 22:49:34
@puhacica: majd csinálunk addig sok jófej határátkelő profival vagy amatörrel együtt egy külfóldi-magyar magazint, amit a világ minden pontján árulunk, mojyo pl. lehetne a képregényfelelős. Én elviszem akkor az asszociatív mozirovatot. Diggeré a gasztrorovat, te meg képes riportokat közölnél, szóval mindenki tolná a magáét. A lap címe legyen mondjuk Torpedo, meg ne kérdezd, miért, ez ugrott be. :D aztán mire megmilliomosodunk, menni fog a nyelv is és akkor lehet újra dolgozni végre szakmán belül. :)
létkoktél
2015.09.10 07:23:11
@Pink Petsch: öööö, bocs, te leszel a a lap csernusa vagy vékulcsárildikója, lesz ilyen rovatod, hogy "mi a bibi, kisanyám, pofázd csak el nekem" - vagy valami ilyesmi. Olvasók beírják a problémáikat, te meg meggyógyítod a lelküket. :)
@puhacica: én eredetileg az urdura gondoltam, de akkor jöhet az angol is, bár mojyo lehet oroszul vagy japánul netán finnül írna, végülis tökmindegy
@mojyo: nem, nem, azt meghagyom másnak, én csak a kreatív inspiráció forrása vagyok :)
@puhacica: én eredetileg az urdura gondoltam, de akkor jöhet az angol is, bár mojyo lehet oroszul vagy japánul netán finnül írna, végülis tökmindegy
@mojyo: nem, nem, azt meghagyom másnak, én csak a kreatív inspiráció forrása vagyok :)
Hát ez a nap is eljött, ma megjelenik az utolsó írás, ami a Magyarország és én pályázatra érkezett (azért nem írom azt, hogy lezárul a pályázat, mert a legizgalmasabb része még hátra van), és ha már utolsó írás, legyen különleges, amilyen még nem volt a Határátkelő…..
létkoktél
2015.09.06 00:09:14
@mojyo: Filozófia tanár volt apukád? Azért az szerintem jó dolog, biztos tök sok érdekes dolgot mondott, még ha amivel foglalkozott, nem is jött be neked. Vannak amúgy ilyen dolgok, pl. sose tudtam, mi az hogy filmesztéta. Az mi? Vagy én ezt a stylist dolgot se értem igazán pontosan, vagy a mediátort, meg a gasztrobloggert. De ettől még szerintem a filozófia jó dolog, pl. Platon nagy arc volt.
Elemezni vagy mesélni az érzésekről nekem akkor is ugyanaz. Pl. miért tetszenek Jarmusch filmjei nekem a világon a legjobban? Mert a főhőseiben 100%-ban magamra ismerek. No de miért? És innentől nem igazán lehet elkerülni az „elemezgetést”. De ha valaki leül és elkezdi nekem értelmezni az adott művet, attól a hideg kiráz. Nem, írja le, neki miért tetszett, és rohadtul ne akarja megmagyarázni azt, amit az alkotó már egyszer megmagyarázott nekem ezerszer jobban. Ez pont azt mutatja, egy kukkot nem vett le az adott dologból. Minden alkotás meg akar mutatni valamit, azt kell meglátni. De ez sose lesz mindenkinek ugyanaz, épp ettől nem egy szikár szócikk a művészet mondanivalója egy lexikonban, hanem művészet. Vissza is kanyarodtunk a vershez, miért kell rímekben meg költői képekben elmondani, micsoda f..ság ez? Pont azért, amiért nem lézersugárral világítom meg a szobám, hanem szórtfénnyel. Mert úgy látszik az asztal is és a porcelánelefánt is. Ki ezt veszi észre, ki azt, nem? Amúgy gondolj csak bele, bármit érzel, azt általában azonnal szavakba is öntöd. Fáj a fejem. Ó istenem, de hisz szerelmes vagyok a jógaoktatómba! Gyűlölöm a barnakendős hórihorgas szomszédnéni lefegő orrszőrét nézni a liftben. És ekkor már pontosan érted is, mit érzel, de nem folytatom, alapvetően értjük egymást, csak körbejártuk akkor most ezt az értés-érzés totemet.
Köszi az ajánlókat
@Pulszky Romola: Köszönöm az útvesztőt neked is, meg fogom tekinteni. 47? Hát az sok minden lehet. :))) Pelevintől a Szent metamor a legnagyobb a rókalánnyal, amit azt hiszem egy magyar film le is nyúlt, de legalábbis a sztori kísértetiesen egyezik.
Elemezni vagy mesélni az érzésekről nekem akkor is ugyanaz. Pl. miért tetszenek Jarmusch filmjei nekem a világon a legjobban? Mert a főhőseiben 100%-ban magamra ismerek. No de miért? És innentől nem igazán lehet elkerülni az „elemezgetést”. De ha valaki leül és elkezdi nekem értelmezni az adott művet, attól a hideg kiráz. Nem, írja le, neki miért tetszett, és rohadtul ne akarja megmagyarázni azt, amit az alkotó már egyszer megmagyarázott nekem ezerszer jobban. Ez pont azt mutatja, egy kukkot nem vett le az adott dologból. Minden alkotás meg akar mutatni valamit, azt kell meglátni. De ez sose lesz mindenkinek ugyanaz, épp ettől nem egy szikár szócikk a művészet mondanivalója egy lexikonban, hanem művészet. Vissza is kanyarodtunk a vershez, miért kell rímekben meg költői képekben elmondani, micsoda f..ság ez? Pont azért, amiért nem lézersugárral világítom meg a szobám, hanem szórtfénnyel. Mert úgy látszik az asztal is és a porcelánelefánt is. Ki ezt veszi észre, ki azt, nem? Amúgy gondolj csak bele, bármit érzel, azt általában azonnal szavakba is öntöd. Fáj a fejem. Ó istenem, de hisz szerelmes vagyok a jógaoktatómba! Gyűlölöm a barnakendős hórihorgas szomszédnéni lefegő orrszőrét nézni a liftben. És ekkor már pontosan érted is, mit érzel, de nem folytatom, alapvetően értjük egymást, csak körbejártuk akkor most ezt az értés-érzés totemet.
Köszi az ajánlókat
@Pulszky Romola: Köszönöm az útvesztőt neked is, meg fogom tekinteni. 47? Hát az sok minden lehet. :))) Pelevintől a Szent metamor a legnagyobb a rókalánnyal, amit azt hiszem egy magyar film le is nyúlt, de legalábbis a sztori kísértetiesen egyezik.
létkoktél
2015.09.06 00:09:22
@Signora con i capelli neri: Genetika? Hát ezen még nem gondolkodtam, de végülis tök mindegy. Karinthy szerint az irodalom pl. nem más, mint a gondolkodó emberek egymásközti párbeszéde téren és időn át azok feje fölött, akik ebből egy szót se értenek. Hát ez is egy megközelítés, és talán nem is olyan ostobaság. :D
@DieNanny *ISTJ* [SZ,CH]: Anno volt a Kepesnek egy Desszert c. műsora azt imádtam. Leültetett három, általában értelmes alakot egy cukrászdába és miközben cuppogva trancsírozták a krémest, dumáltak erről-arról. nagyon jókat kérdezett és sokszor tök jó kis viták voltak, persze SOHA sem dögunalom politikáról, hanem általános emberi dolgokról, kár hogy ma már nincs ilyen IQ 120 feletti műsorvezetővel, mert nézném. De megteszik egyes blogok is, az ember hátradől kávéval a kezében és olvassa a showt, csak sok időt vesz el, jó nagy önuralom kell hozzá, hogy ne menjen rá az összes idő, ami néha van, néha nincs. Mármint önuralom, nem idő. Vagy épp fordítva.:D
@DieNanny *ISTJ* [SZ,CH]: Anno volt a Kepesnek egy Desszert c. műsora azt imádtam. Leültetett három, általában értelmes alakot egy cukrászdába és miközben cuppogva trancsírozták a krémest, dumáltak erről-arról. nagyon jókat kérdezett és sokszor tök jó kis viták voltak, persze SOHA sem dögunalom politikáról, hanem általános emberi dolgokról, kár hogy ma már nincs ilyen IQ 120 feletti műsorvezetővel, mert nézném. De megteszik egyes blogok is, az ember hátradől kávéval a kezében és olvassa a showt, csak sok időt vesz el, jó nagy önuralom kell hozzá, hogy ne menjen rá az összes idő, ami néha van, néha nincs. Mármint önuralom, nem idő. Vagy épp fordítva.:D
létkoktél
2015.09.07 08:21:29
@mojyo: oké, értem, amit mondasz, most még tudnék ezzel vitatkozni napokig (mármint azzal, hogy lehet-e mentális tevékenység nélkül érezni bármit is), de semmi jelentősége a dolognak. Annak azért örülök, hogy pár dolgot megosztottál végül magadról, örömmel olvastam. :)
Régebben láttam egy darabot a Katonában, Yasmina Resa Művészet c. színdarabját. Hatalmas volt, arról szól, hogy van 3 barát, és az egyik, Haumann játszotta, vesz egy kurva drága képet, amin azonban semmi sincs. Egy fehér vászon az egész. És megmutatja büszkén a barátainak, akik egyszerűen nem értik, hogy ez most mi a szösz, és ebből kialakul egy iszonyat jó lélektani helyzet, ami megmutat sok mindent a barátságról, a művészetről, az életről. Életem egyik legjobb darabja volt, gőzöm nincs megy-e még, mindenesetre pont ilyesmiről szólt.
Na, végülis jót dumáltunk. :)
Régebben láttam egy darabot a Katonában, Yasmina Resa Művészet c. színdarabját. Hatalmas volt, arról szól, hogy van 3 barát, és az egyik, Haumann játszotta, vesz egy kurva drága képet, amin azonban semmi sincs. Egy fehér vászon az egész. És megmutatja büszkén a barátainak, akik egyszerűen nem értik, hogy ez most mi a szösz, és ebből kialakul egy iszonyat jó lélektani helyzet, ami megmutat sok mindent a barátságról, a művészetről, az életről. Életem egyik legjobb darabja volt, gőzöm nincs megy-e még, mindenesetre pont ilyesmiről szólt.
Na, végülis jót dumáltunk. :)
Nyilván mindenki hosszan tudna mesélni arról, melyek azok a kérdések, amik gyakorlatilag mindig felmerülnek, amikor magyarok külföldön találkoznak. Így van ezzel Bandirepublic is, aki egy ilyen élményét írta meg. Aztán megnézzük, milyen is egy gyermek születése Máltán, majd az…..
létkoktél
2015.09.06 09:12:14
@csőcsere: Svédországban élsz svédek között? Beszélgetsz velük? Tudnál egy konkrét példát mondani, hogy őrzik meg a kultúrájukat vs bevándorlók? Csak azért kérdem, mert számomra ez most így nem elég világos.
Tulajdonképpen a mai poszt kapcsán az is érthető, miért ment ki szerzője, Attila, Szaúd-Arábiába, és a magam részéről azt is értem, miért szeretne eljönni onnan. Beilleszkedésről ebben az esetben nem nagyon lehet beszélni, kultúrsokkról annál inkább, így aztán a…..
létkoktél
2015.08.29 09:44:13
@Megnevelő Ember: Egyetértek, a dolog ott veszti el számomra az életszerűségét, hogy ha ezek az emberek az életveszély elől menekülnek, azaz egyetlen céljuk van, az, hogy folytathassák az életüket ott, ahol már nem lőnek rájuk, mi a frásznak menetelnek el egész Kirunáig, ahol télen -40 fok van, és az égvilágon semmi hasonlóság nincs köztük és az őslakos nép között, ami egy könnyű újrakezdést predesztinálna? Bulgária nem jó? Románia? Vagy bármelyik első olyan ország, ahol munkába tud állni és nem lövik le? Nyilván volt valami munkájuk Szíriában. Mennyivel több az esélye, hogy Németországban munkába tud állni, mint - tegyük fel - Horvátországban? Ja, ott nincs élethosszig tartó segély és nem várják tárt karokkal? Akkor nem lehet, hogy mégis ez az egész folyamat nem feltétlenül egy kaotikus tolóerő (háború) közvetlen eredménye, hanem valamiféle szervezett szívóerőé, "gyertek csak, gyertek, ide gyertek" ? Kinek áll érdekében, hogy ezek a szerencsétlen emberek kifejezetten Északeurópát foglalják el?
@Mirjam2: Amikor a magyar kimegy a másik magyar után Angliába, az azért más, mert rengeteg magyar megy Kanadába, Németországba, Ausztriába és Hollandiába is, és nem egy tömegben, nem egy időben, hanem egy időszakban - a kettő nem ugyanaz. nem viszik őket kamionnal, és nem okoznak káoszt. De ha egyszer csak felkerekedne több százezer magyar és csapatokba verődve lerohanná Londont, miközben meg Lengyelországba egy se tenné be a lábát, a dolog épp a spontán, egyéni jellegét vesztené el. De lehet, hogy én tévedek, és ez a sok ember az egy szál hátizsákjával mindenfelé megy, Albániától Horvátországig, netán sokan közülük megvetik a lábukat a hozzájuk alkatilag nyilván közelebb álló Afrikában, és csak a média tolja túl, hogy mind egy csíkban egy irányban menetelnek egy pontba, mintha láthatatlan erő vezetné őket.
(Semmi bajom amúgy magukkal az emberekkel, csupán annak adtam hangot, hogy a dolgot én sem látom valami spontánnak. Amióta az eszemet tudom, a közel-keleten mindig valami háború zajlik, ez sajnos egy ilyen békétlen környék. A vándorlás mégis most indult be nagyüzemben, szóval ennek más okai lesznek...)
@Mirjam2: Amikor a magyar kimegy a másik magyar után Angliába, az azért más, mert rengeteg magyar megy Kanadába, Németországba, Ausztriába és Hollandiába is, és nem egy tömegben, nem egy időben, hanem egy időszakban - a kettő nem ugyanaz. nem viszik őket kamionnal, és nem okoznak káoszt. De ha egyszer csak felkerekedne több százezer magyar és csapatokba verődve lerohanná Londont, miközben meg Lengyelországba egy se tenné be a lábát, a dolog épp a spontán, egyéni jellegét vesztené el. De lehet, hogy én tévedek, és ez a sok ember az egy szál hátizsákjával mindenfelé megy, Albániától Horvátországig, netán sokan közülük megvetik a lábukat a hozzájuk alkatilag nyilván közelebb álló Afrikában, és csak a média tolja túl, hogy mind egy csíkban egy irányban menetelnek egy pontba, mintha láthatatlan erő vezetné őket.
(Semmi bajom amúgy magukkal az emberekkel, csupán annak adtam hangot, hogy a dolgot én sem látom valami spontánnak. Amióta az eszemet tudom, a közel-keleten mindig valami háború zajlik, ez sajnos egy ilyen békétlen környék. A vándorlás mégis most indult be nagyüzemben, szóval ennek más okai lesznek...)
Nehéz mit írni a mai poszt elé, hiszen egyrészt a benne található képek magukért beszélnek, másrészt én elfogult vagyok Londonnal (mármint hogy elfogultan szeretem…), ezért is örültem Balázs fotóinak.A szerző 2013-ban érkezett Angliába, először Nottinghamben élt, ahol egy…..
létkoktél
2015.08.23 00:03:38
A képek egy az egyben mintha egy Thomas Kinkade albumból lennének, van ennek is egyfajta hangulata amúgy, a szobámba én se tenném ki, mert nekem totál más a stílusom, de az szerintem tök jó, hogy a srác azzal, amit szeret, talált magának munkát, aztán majd változik ő is és a képei is nyilván, most ez neki egy aktuális flash, mindenkinek vannak ilyen-olyan korszakai, és ez szerintem tök vállalható, igaza van a HÁ-nek, az benne a tuti, hogy London abszolút nem egy Thomas Kinkade világ, de akár még az is lehetne adottságait tekintve. Képzeljétek el, egyik nap minden frankón olyanná válna, mint ezek a képek. :D Minden utca, ház, a szobád, minden. Pár napig tutira élvezné az ember, aztán, ahogy a migrénnel együtt ennek a varázsa is elmúlna, és azonnal egy monokróm világért kiáltana mindenki. :D
@Megnevelő Ember: A fotóiskolával kapcsolatos feladatok nem ide valók, azt mindenki elintézi a saját módján.Nem bírom nem leütni a magas labdát és nem elmondani a véleményemet egy középszerű hobbinevelőről, aki azt szeretné hallani, hogy ő bizony már Igazi Tanító, pedig ahhoz még nagyon sokat kell tanulnia. Itt a pedagógiai alapok hiányára gondolok, nem a szubjektív látásmódra. Nem azt mondom, hogy lehetetlen feladat, és azt sem állítom, hogy tehetségtelen a Megnevelő Emberünk. Az, hogy egyáltalán tesz valamit azért, hogy az oktondi tanítványok fejlődhessenek, már önmagában is dicséretes. És semmi rosszindulat nem volt bennem, amikor a kritikámat megfogalmaztam, csak meg akartam mutatni, hogy igaz a mondás a kardról és annak visszafordíthatóságáról.
(Tök jó, hogy kemény kritikus vagy, de akkor bírnod kell, ha más meg a kritikádat kritizálja, hisz így tudsz fejlődni mint megnevelő, ha már ezt a fárasztó missziót vetted a válladra valamiért.)
@mojyo: hihetetlen nagy arc vagy, mondták már, ugye? Ha száz évig brénsztormingolnék se tudnék egy ilyen figurát összerakni, mint te, a Coen tesók már tolnák is a szinopszist, ha beleolvasnának pár hozzászólásodba. :) Szóval ha egyszer majd erre jársz, szívesen megvendégelünk egy bambira, "mert megérdemled". :D Frankón, nem hülyéskedek, majd letárgyaljuk egyszer spontán, amikor úgy adódik, nyilván nem most, hanem majd ha már igazi nagy ászok leszünk mindketten. :D
@Megnevelő Ember: A fotóiskolával kapcsolatos feladatok nem ide valók, azt mindenki elintézi a saját módján.Nem bírom nem leütni a magas labdát és nem elmondani a véleményemet egy középszerű hobbinevelőről, aki azt szeretné hallani, hogy ő bizony már Igazi Tanító, pedig ahhoz még nagyon sokat kell tanulnia. Itt a pedagógiai alapok hiányára gondolok, nem a szubjektív látásmódra. Nem azt mondom, hogy lehetetlen feladat, és azt sem állítom, hogy tehetségtelen a Megnevelő Emberünk. Az, hogy egyáltalán tesz valamit azért, hogy az oktondi tanítványok fejlődhessenek, már önmagában is dicséretes. És semmi rosszindulat nem volt bennem, amikor a kritikámat megfogalmaztam, csak meg akartam mutatni, hogy igaz a mondás a kardról és annak visszafordíthatóságáról.
(Tök jó, hogy kemény kritikus vagy, de akkor bírnod kell, ha más meg a kritikádat kritizálja, hisz így tudsz fejlődni mint megnevelő, ha már ezt a fárasztó missziót vetted a válladra valamiért.)
@mojyo: hihetetlen nagy arc vagy, mondták már, ugye? Ha száz évig brénsztormingolnék se tudnék egy ilyen figurát összerakni, mint te, a Coen tesók már tolnák is a szinopszist, ha beleolvasnának pár hozzászólásodba. :) Szóval ha egyszer majd erre jársz, szívesen megvendégelünk egy bambira, "mert megérdemled". :D Frankón, nem hülyéskedek, majd letárgyaljuk egyszer spontán, amikor úgy adódik, nyilván nem most, hanem majd ha már igazi nagy ászok leszünk mindketten. :D
Lángoló Gitárok
És ha már így quimbyzünk, azt is eláruljuk, hogy igazából kit nyúlt le Kiss Tibi
2014.11.14 14:14:09
Kiss Tibire, a Quimby frontemberére a legtöbb nő úgy tekint mint valami félistenre, aki folyton zilált hajával, mély hangjával és költői szövegeivel a legtöbb bölcsész érdeklődésű lánynak a tökéletes férfit testesíti meg. Persze furcsa ez az egész, mert a Quimby lassan az…..
Lassan a végéhez közeledik a Magyarország és én pályázatra érkezett írások sora, ám ma még egy érdekes kérdéseket és szempontokat felvető poszt következik. Szerzője, Digger törzskommentelő, azt írja, hiába élhetőbb és adott nagyobb teret Anglia, haza nem lesz. Neki nem.…..
létkoktél
2015.07.29 09:39:15
@maxval bircaman megbízott szerkesztő: én csak a magam szubjektív szemüvegén keresztül tudok neked válaszolni, és nyilván ebbe is bele lehet kötni, mint hülyegyereknek a nagyi sáljába, de azért leírom.
Azt éreztem Magyarországon egy idő után, szabályosan ki akarnak nyírni az utakon a hülye egopuffer autójukkal. Itt ez nincs így, amióta itt élek, egy koccanást nem láttam, soha nem dudáltak rám, és nem rázták az öklüket. Otthon kulccsal végigszántotta az egész autóm oldalát a szomszéd, mert szerinte nem a nekem kijelölt helyen parkoltam (hozzáteszem, nem volt ilyen hely, csak az ő kis szappanbuborékagyában)
Volt egy meghatározhatatlan, buta érzésünk, ami mégis állandó szorongással töltött el. Hogy a rendőr lemeszel, és jól megbüntet, mert 50 helyett 56-tal mentünk. (Megtörtént a szentendrei úton.) Hogy azt lesi a hatalom, mikor csaphat le rád, és mint fejőstehenet, mikor büntethet meg jó alaposan valami bolond indokkal. Itt nem láttam rendőrautót 1 éve, mégis viszonylagos rend van.
Néha azt éreztem, megvadult gibbonokkal élek egy elhagyatott szafariparkban. A minden esti "grillpartitól" nyaranta nem tudott a gyerekem aludni. A szomszéd úgy bömböltette a tucituciját, hogy nem bírtunk megnézni egy normálisabb filmet, amiben néha csend van, mert beledübörgött a drumma-drumma. Itt is hallgatnak az emberek zenét, összeülnek grillezni, fociznak a közeli focipályán és üvöltenek közben, de józan határok közt. Lehet velük együtt élni, és nincsenek Polgárjenők a Mónika showból. Vannak egyszerű emberek, de nem alpári prolik (amit most egy viselkedésmódra értek)
Itt, a hanyatló nyugaton, az egyik nagyáruház előtt kis ünnepség volt, nem is tudom, pontosan mi. Osztogattak ingyen hot-dogot üdítővel, pontosabban, ki volt rakva egy pultra egy rakat hot-dog és több karton gyümölcslé. Nem özönlött oda a nép, és nem vitte el tucatszámra az "ingyé-kaját". Oda-odament egy ember, elvett egy adagot, vagy nem. Kirakják a vöröskereszt elé a nem kellő dolgokat, senki hozzá nem nyúl, nem veszi el, nem hordja szét, nem érzi azt az ember, éhező farkascsorda veszi körül nyálát csorgatva
Egy tök jó bicikli és egy roller hevert az útszélén az árokban 4 hónapig, ugyanabban a pózban. Senki még csak hozzá sem ért. A garázsunkon nincs ajtó. Benne a fűnyíró, a hókotró, a bicajok. Nyugodtan megyek el otthonról, és nem reszketek attól, hogy ezeket valaki véletlenül trombitának nézi.
Ha egy bizonyos összeg alatt veszel fel hitelt a házra, nem kell visszafizetned, csak a kamatokat (értelemszerűen, ha eladod a házat, ki kell fizetned a kölcsönt). A kocsivétel során kitöltesz egy szerződést az eladóval, egy héten belül jön a hivatalos papír, hogy a kocsi a tiéd. Amúgy mindent el lehet intézni online pillanatok alatt, nem úgy, mint Magyarországon, ahol a nemzetközi vonatjegyeket is kézzel írogatja egy kötöttkardigános néni a megfakult, barnaszövetes székecskéjén, a nyálasvégű ceruzájával.
Ha dolgozni akarsz, nem tesznek keresztbe a kollégák, hogy ne te csinálhasd a melót. Nincs urambátyám, a "volt általánosiskolai osztálytársam unokahúgának a kisfia"-rendszer. Ahogy egy magyarországi barátom fogalmazott, itt nem ér olyan sokat az a bizonyos "kapcsolati tőke", helyette a tudás, ami számít.
DE. Itt meg számos olyan dolog nincs, ami meg otthon mindennapos. És, bizony, néha ezek nagyon hiányoznak. Nem a TT, hanem alapvetően kulturális, szellemi dolgok. Ilyen téren amúgy Magyarország szerintem nagyon jó helyen áll még most is a világban. Mert e téren meg itt vannak komoly hiányosságok, amit szintén pontokba lehetne sorolni. Baromi korlátoltak tudnak itt is lenni az emberek, és néha az ő hülyeségeiktől áll ketté az ember füle. De azt elvitatni, hogy Magyarországon jelenleg infernális viszonyok uralkodnak bizonyos területeken, és hogy kicsit nyugatabbra jóval nyugodtabb az élet, elég nehéz.
(De mondom, személyes és rövidtávú tapasztalatok ezek, és egyáltalán nem vagyok afféle nyugatrajongó, csak élni akarok békében, csendben, harcok, hisztériák, napi csatározások nélkül - s már amennyire itt a földön egyáltalán lehet, szabadon. )
Azt éreztem Magyarországon egy idő után, szabályosan ki akarnak nyírni az utakon a hülye egopuffer autójukkal. Itt ez nincs így, amióta itt élek, egy koccanást nem láttam, soha nem dudáltak rám, és nem rázták az öklüket. Otthon kulccsal végigszántotta az egész autóm oldalát a szomszéd, mert szerinte nem a nekem kijelölt helyen parkoltam (hozzáteszem, nem volt ilyen hely, csak az ő kis szappanbuborékagyában)
Volt egy meghatározhatatlan, buta érzésünk, ami mégis állandó szorongással töltött el. Hogy a rendőr lemeszel, és jól megbüntet, mert 50 helyett 56-tal mentünk. (Megtörtént a szentendrei úton.) Hogy azt lesi a hatalom, mikor csaphat le rád, és mint fejőstehenet, mikor büntethet meg jó alaposan valami bolond indokkal. Itt nem láttam rendőrautót 1 éve, mégis viszonylagos rend van.
Néha azt éreztem, megvadult gibbonokkal élek egy elhagyatott szafariparkban. A minden esti "grillpartitól" nyaranta nem tudott a gyerekem aludni. A szomszéd úgy bömböltette a tucituciját, hogy nem bírtunk megnézni egy normálisabb filmet, amiben néha csend van, mert beledübörgött a drumma-drumma. Itt is hallgatnak az emberek zenét, összeülnek grillezni, fociznak a közeli focipályán és üvöltenek közben, de józan határok közt. Lehet velük együtt élni, és nincsenek Polgárjenők a Mónika showból. Vannak egyszerű emberek, de nem alpári prolik (amit most egy viselkedésmódra értek)
Itt, a hanyatló nyugaton, az egyik nagyáruház előtt kis ünnepség volt, nem is tudom, pontosan mi. Osztogattak ingyen hot-dogot üdítővel, pontosabban, ki volt rakva egy pultra egy rakat hot-dog és több karton gyümölcslé. Nem özönlött oda a nép, és nem vitte el tucatszámra az "ingyé-kaját". Oda-odament egy ember, elvett egy adagot, vagy nem. Kirakják a vöröskereszt elé a nem kellő dolgokat, senki hozzá nem nyúl, nem veszi el, nem hordja szét, nem érzi azt az ember, éhező farkascsorda veszi körül nyálát csorgatva
Egy tök jó bicikli és egy roller hevert az útszélén az árokban 4 hónapig, ugyanabban a pózban. Senki még csak hozzá sem ért. A garázsunkon nincs ajtó. Benne a fűnyíró, a hókotró, a bicajok. Nyugodtan megyek el otthonról, és nem reszketek attól, hogy ezeket valaki véletlenül trombitának nézi.
Ha egy bizonyos összeg alatt veszel fel hitelt a házra, nem kell visszafizetned, csak a kamatokat (értelemszerűen, ha eladod a házat, ki kell fizetned a kölcsönt). A kocsivétel során kitöltesz egy szerződést az eladóval, egy héten belül jön a hivatalos papír, hogy a kocsi a tiéd. Amúgy mindent el lehet intézni online pillanatok alatt, nem úgy, mint Magyarországon, ahol a nemzetközi vonatjegyeket is kézzel írogatja egy kötöttkardigános néni a megfakult, barnaszövetes székecskéjén, a nyálasvégű ceruzájával.
Ha dolgozni akarsz, nem tesznek keresztbe a kollégák, hogy ne te csinálhasd a melót. Nincs urambátyám, a "volt általánosiskolai osztálytársam unokahúgának a kisfia"-rendszer. Ahogy egy magyarországi barátom fogalmazott, itt nem ér olyan sokat az a bizonyos "kapcsolati tőke", helyette a tudás, ami számít.
DE. Itt meg számos olyan dolog nincs, ami meg otthon mindennapos. És, bizony, néha ezek nagyon hiányoznak. Nem a TT, hanem alapvetően kulturális, szellemi dolgok. Ilyen téren amúgy Magyarország szerintem nagyon jó helyen áll még most is a világban. Mert e téren meg itt vannak komoly hiányosságok, amit szintén pontokba lehetne sorolni. Baromi korlátoltak tudnak itt is lenni az emberek, és néha az ő hülyeségeiktől áll ketté az ember füle. De azt elvitatni, hogy Magyarországon jelenleg infernális viszonyok uralkodnak bizonyos területeken, és hogy kicsit nyugatabbra jóval nyugodtabb az élet, elég nehéz.
(De mondom, személyes és rövidtávú tapasztalatok ezek, és egyáltalán nem vagyok afféle nyugatrajongó, csak élni akarok békében, csendben, harcok, hisztériák, napi csatározások nélkül - s már amennyire itt a földön egyáltalán lehet, szabadon. )
létkoktél
2015.07.29 18:39:49
@Golf2: maradjunk annyiban, egészen fent északon, ahol még a nap se megy le nyáron, hogy Mojyo vonalát kövessem. ;)
@LittleG (uk): igen, egy Szentendre méretű város melletti 6000-es faluban. Néha az az érzésem, tök egyedül vagyok, mert jött egy űrhajó és felszippantotta a falu összes lakóját, csak Matti, a négerkölök maradt a rollerjén. Egyelőre nagyon élvezem ezt az állapotot.
@maxval bircaman megbízott szerkesztő: az okok persze elég egyértelműek. De tudod, van egy pont, amikor ha a vízfejű Lajcsika lerántja az 1000 éves kínai vázámat, már nem igazán fog vigasztalni, hogy de hát szegény, nem tehet róla, az anyja filodendront evett a terhesség alatt. Én nem haragszom Magyarországra, csak tudod úgy vagyok vele, mint az egyszeri háziasszony: ha forró a serpenyő, önkéntelenül elrántja a kezét tőle.
@kardio1: abszolút igazad van, a magyar, nem korrupt rendőrség csakis a rend és az állampolgárok védelmében tesz fontos és életbevágó intézkedéseket, aminek meg is van az eredménye. Bocsánat, elfogult voltam önmagammal, és nem láttam meg az igazságot a maszatos szélvédőn át, de mentségemül szolgáljon, épp előző nap rongálták meg elég csúnyán a kocsinkat, amire a rendőrség csak annyit mondott, nem tud mit tenni. Szóval igazad van, be kell tartani a szabályokat és meglátni, hogy a magyarországi rendőri intézkedések túlnyomó része a példaértékű rend fenntartásáért történik.
@LittleG (uk): igen, egy Szentendre méretű város melletti 6000-es faluban. Néha az az érzésem, tök egyedül vagyok, mert jött egy űrhajó és felszippantotta a falu összes lakóját, csak Matti, a négerkölök maradt a rollerjén. Egyelőre nagyon élvezem ezt az állapotot.
@maxval bircaman megbízott szerkesztő: az okok persze elég egyértelműek. De tudod, van egy pont, amikor ha a vízfejű Lajcsika lerántja az 1000 éves kínai vázámat, már nem igazán fog vigasztalni, hogy de hát szegény, nem tehet róla, az anyja filodendront evett a terhesség alatt. Én nem haragszom Magyarországra, csak tudod úgy vagyok vele, mint az egyszeri háziasszony: ha forró a serpenyő, önkéntelenül elrántja a kezét tőle.
@kardio1: abszolút igazad van, a magyar, nem korrupt rendőrség csakis a rend és az állampolgárok védelmében tesz fontos és életbevágó intézkedéseket, aminek meg is van az eredménye. Bocsánat, elfogult voltam önmagammal, és nem láttam meg az igazságot a maszatos szélvédőn át, de mentségemül szolgáljon, épp előző nap rongálták meg elég csúnyán a kocsinkat, amire a rendőrség csak annyit mondott, nem tud mit tenni. Szóval igazad van, be kell tartani a szabályokat és meglátni, hogy a magyarországi rendőri intézkedések túlnyomó része a példaértékű rend fenntartásáért történik.
Valamiért mindig nehezebb szívvel olvassa az ember azokat a történeteket, melyekben 50 fölöttiek írnak arról, hogy elhagyták Magyarországot. Ez történt a mai poszt szerzőjével, Klárával is, aki Németországba költözött.
(fotó: Wikipedia)
„Az 54. évemet töltöm be az idén…..
létkoktél
2015.07.28 12:11:09
@Hari Seldon 2: nekem jobban bejött, vhogy élethűbb, nem olyan , mint a régi kínai 3D-s bélyegek, hanem azt az érzést kelti, benne vagy a filmben. De én alapból inkább otthon nézek filmet, szóval ezt csak mint érdekességet említettem, hogy fura kép él rólunk nyugaton.
az idöjáráshoz: sarkkörtől kb 150 km-re lakom és épp vakációzom a falunk tengerpartján, 22 fok, tűzö nap. Ezek szerint nem itt van a leghidegebb? amúgy ez a klíma nekem is sokkal jobban bejön, az milyen már, amikor nyáron nem tudsz egy jót sétálni, mert rádrohad a gatya? nem, ez itt pont tökéletes, a nyár enyhe és haragoszöld, a tél roppanósan friss és fehér, ahogy a mesekönyvekben.
az idöjáráshoz: sarkkörtől kb 150 km-re lakom és épp vakációzom a falunk tengerpartján, 22 fok, tűzö nap. Ezek szerint nem itt van a leghidegebb? amúgy ez a klíma nekem is sokkal jobban bejön, az milyen már, amikor nyáron nem tudsz egy jót sétálni, mert rádrohad a gatya? nem, ez itt pont tökéletes, a nyár enyhe és haragoszöld, a tél roppanósan friss és fehér, ahogy a mesekönyvekben.
létkoktél
2015.07.28 15:15:00
@Ginix: szerintem is filmje válogatja, ha eleve IMAX-hoz forgatták, valahogy nem az lesz a benyomásod,. hogy nézel egy képet, aminek befelé van mélysége, hanem épp fordítva, ahogy írtam, így beszippant, mintha te bekerültél volna a filmbe. Amúgy én is Avatart, meg Gravitációt és ilyeneket néztem, ez nekem leginkább arról szól, hogy milyen faszán lehet már a valóságnak nevezett akármit reprodukálni, és ez engem izgat, mert sok izgalmas kérdést vet fel, jó ezzel eljátszani néha.
@mojyo: azért ez nagyon durva. :D Miért nem mondtad neki, jah, mi magyarok így simán, fehéren isszuk, megkóstolja?
@mojyo: azért ez nagyon durva. :D Miért nem mondtad neki, jah, mi magyarok így simán, fehéren isszuk, megkóstolja?
létkoktél
2015.07.28 16:48:08
@Ginix: A Gravitációt én is nagyon élveztem, de nekem mondjuk a sztori is bejött, mert én ezt egy szimbólumnak fogtam fel, az űr magánya meg a nő magánya, gondolom, érted. De nekem pl. az Avatar is tetszett, mert én abban is találtam valamit, ami elgondolkodtatott. Volt még a Millenárison egy ilyen jövő kiállítás, és ott volt egy játék, hogy valami csöveket kellett meghatározott sorrendben fogdosni, és a meleget hidegnek érezted, a hideget melegnek - és emlékszem, ettől én teljesen kikészültem. Aztán kicsit utánanéztem a témának, hogy mennyire lehet becsapni az agyunkat, pontosabban fogalmazva, az agyunk mennyire képes becsapni minket - és azóta ez egyre jobban érdekel.
@Evain: ezek játékok? ha lenne ilyesmi nem lövöldözősből, ezt is baromira kipróbálnám. Egyszer volt egy kísérlet, emberek virtuálisan másik lábat "kaptak" hasonló technológiával, idővel az agyuk ráállt az új láb érzetére, látványára és az alany teljesen azonosult a barbi baba lábbal, hiába tudta valahol, hogy ez nem az övé. Mint az amputáltak fantomfájdalma, na az is milyen már: fáj a nem létező láb, de ha az tud fájni, ami nincs, annyi minden lehet, hogy ugyanígy csak egy agyszülemény. Pl. a színek, épp tegnap volt erről cikk az indexen.
Amúgy visszatérve a poszthoz, az nagyon érdekelne, milyen állásban gondolkodik a cikk szerzője fél év nyelvtanulás után 2 humán diplomával, csak mert nagyjából azonos cipőben járok vele, aztán érdekelne, ő hogy oldja meg ezt a kérdést, főleg ebben az életkorban, ami ugye Sandra Bullocknak és Sophie Marcaunak k..ra jól áll, de egy nullárólkezdéshez tán nem épp a legideálisabb.
@Evain: ezek játékok? ha lenne ilyesmi nem lövöldözősből, ezt is baromira kipróbálnám. Egyszer volt egy kísérlet, emberek virtuálisan másik lábat "kaptak" hasonló technológiával, idővel az agyuk ráállt az új láb érzetére, látványára és az alany teljesen azonosult a barbi baba lábbal, hiába tudta valahol, hogy ez nem az övé. Mint az amputáltak fantomfájdalma, na az is milyen már: fáj a nem létező láb, de ha az tud fájni, ami nincs, annyi minden lehet, hogy ugyanígy csak egy agyszülemény. Pl. a színek, épp tegnap volt erről cikk az indexen.
Amúgy visszatérve a poszthoz, az nagyon érdekelne, milyen állásban gondolkodik a cikk szerzője fél év nyelvtanulás után 2 humán diplomával, csak mert nagyjából azonos cipőben járok vele, aztán érdekelne, ő hogy oldja meg ezt a kérdést, főleg ebben az életkorban, ami ugye Sandra Bullocknak és Sophie Marcaunak k..ra jól áll, de egy nullárólkezdéshez tán nem épp a legideálisabb.
Örülök a mai írásnak, hiszen egy fontos, mégis talán ritkábban látott szempontból közelíti meg a Magyarország és én témát – ez pedig a határon túl élő magyarság nézőszögéből. Gyöngyi írása nemcsak megközelítésében más, mint a legtöbb eddigi poszt, hanem…..
létkoktél
2015.07.22 20:35:13
@mojyo: Pelevin szent metaforjából merítetted a kafkai ihletet? te mikor írsz posztot?
Ezt a mostanit én sem bírtam követni, a forma egy kicsit mintha a tartalom fölé kerekedett volna, de azért értem a szándékot.
Nekem Erdélyről és az ottani emberekről van nagyon jó és végtelenül lehangoló tapasztalatom is. Engem kicsit zavarba ejt az a világ, régen volt egy pokrócunk, furcsa barna színe volt és a szaga is nagyon jellegzetes volt, nem büdös, de olyan nagyon pokrócszaga volt, hiába mostuk. És átkozottul szúrt. Kemény volt, de érdekes volt a mintája, valahol szerettem, olyan kis régimódi volt már akkor is, és ettől különleges, jött is velünk mindenhová, jól melegített hideg nyári napokon. Nekem ilyesmi Erdély, versus a mai csupapuha műszálas takarókkal, tudjátok, amikből a mai plüssállatokat is csinálják, imádom ezt az anyagot fogdosni, miközben valahol utálom is, mert annyira iszonyatosan mű. Nekem erről a posztról amúgy semennyire nem jött le az a jóféle eredeti szúrós pokróc-érzés, az szerintem nem ilyen, de lehet, hogy tévedek.
Ezt a mostanit én sem bírtam követni, a forma egy kicsit mintha a tartalom fölé kerekedett volna, de azért értem a szándékot.
Nekem Erdélyről és az ottani emberekről van nagyon jó és végtelenül lehangoló tapasztalatom is. Engem kicsit zavarba ejt az a világ, régen volt egy pokrócunk, furcsa barna színe volt és a szaga is nagyon jellegzetes volt, nem büdös, de olyan nagyon pokrócszaga volt, hiába mostuk. És átkozottul szúrt. Kemény volt, de érdekes volt a mintája, valahol szerettem, olyan kis régimódi volt már akkor is, és ettől különleges, jött is velünk mindenhová, jól melegített hideg nyári napokon. Nekem ilyesmi Erdély, versus a mai csupapuha műszálas takarókkal, tudjátok, amikből a mai plüssállatokat is csinálják, imádom ezt az anyagot fogdosni, miközben valahol utálom is, mert annyira iszonyatosan mű. Nekem erről a posztról amúgy semennyire nem jött le az a jóféle eredeti szúrós pokróc-érzés, az szerintem nem ilyen, de lehet, hogy tévedek.
Galaxhopen írásáról az jutott eszembe, hogy milyen könnyen alkotunk sommás véleményt egymásról, akár információmorzsák, hozzászólások nyomán (ugye az itt kommentelőkkel is megesik néha), pedig nem tudhatjuk, hogy mi minden van valakinek a puttonyában. Galaxhopen posztját…..
létkoktél
2015.07.22 19:32:44
Érdekes volt ez a poszt, nekem különösen, mert több ponton van köztem és a poszterina közt egyezés. Voltam hasonló helyzetben, még Magyarországon többször, bár nekem azt mondták, pánikbeteg vagyok, meg neurózisom van, vagy mim. Én próbáltam ezt-azt, de igazából semmi sem segített, pár hétig szedtem gyógyszert is, de úgy gondoltam, csak azért, mert most valamire épp ezt a bélyegzőt nyomja a hivatalos orvostudomány, nem fogom elfogadni, és pirulákon élni. (Minden kornak megvannak a maga teóriái, amit aztán új korok szépen revideálnak. Tegnap a sátán szállta meg, ma skizofrén, és nyilván a holnapnak is lesznek újabb hivatalos stigmái. Szerintem meg gőzünk sincs az emberi psziché rejtelmeiről és passz.) Szóval azt gondoltam magamban magamról, durva, amin átmegyek, de ezt meg kell tanulnom kezelni, sokan sokkal borzalmasabb dolgokon mennek keresztül, az egész nem több részemről, mint jóadag nárcizmus, egy nagy lapát hiszti és valami kóros jelentőségtulajdonítás a saját személyemet illetően mindemellett egy sajátos reakció az engem ért ingerekre. (Pedig jött hozzám is a mentő, annyira szarul voltam) Ettől a gondolatsortól persze nem lettem azonnal jobban, de idővel valahogy, magam sem tudom hogy, túllendültem az egészen, és ma már kifejezetten hálás vagyok, hogy megélhettem ilyen mélységeket is. Sokat segített nekem azon a dilemmán történő morfondírozás, hogy valójában én vagyok beteg, vagy netán a világ. Mai napig nem tudom erre a helyes választ, de azt gondolom, aki ma nem komorul el néha, nem szorong, nem zsibbad el néha a sok ingertől és szédül el a tempótól, nem feltétlenül azt jelzi számomra, hogy tuti egészséges. Anyukámnak elment a szaglása egyik napról a másikra. És hiába mondtuk neki a párizsi metróban, hogy basszus, itt elképesztő húgyszag van, nem érezte. Mondhatta volna erre egy orvos, ha panaszkodunk arra, hogy facsarja az orrunkat a bűz, hogy nekünk súlyos szagrohamunk van, és adhatott volna spéci sprét, hogy ne érezzük a szagot, mint anyu, aki boldogan masírozott a megszáradt tócsák közt. Csakhogy anyukám egy év múlva meghalt súlyos neurológiai betegségben, aminek első tünete épp az volt, hogy nem prüszkölt a metróban, mint mi a tesómmal. Remélem, érthető, ezt mire írom a pszichés betegségek kapcsán, szóval azt akarom valahogy kinyögni, sokszor számomra adekvátabb reakció, ha valaki kiborul, mintha nem, de persze ez nem jelenti azt, hogy ezt nem kell helyes mederbe terelni és hogy mindenkinek mindenen ki kell borulni. :)
@maxval bircaman megbízott szerkesztő: a jó fizetés mellett kihagytad a fantasztikus tájat, a kis népsűrűséget és a kellemes klímát. Amúgy azt én sem csodálom, hogy a poszterina kikészült és épp Svédországban. Mindenesetre le a kalappal előtte, és hajrá a továbbiakhoz.
@maxval bircaman megbízott szerkesztő: a jó fizetés mellett kihagytad a fantasztikus tájat, a kis népsűrűséget és a kellemes klímát. Amúgy azt én sem csodálom, hogy a poszterina kikészült és épp Svédországban. Mindenesetre le a kalappal előtte, és hajrá a továbbiakhoz.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Tíz dolog amit szeretek itt
1. szeretek svédül olvasni, szeretek magamban fordítgatni, idegen nyelven próbálkozni
2. felpattanni a bringámra és csak tekerni szabadon a kis házak közt, nézegetni az embereket
3. szeretek bolhapiacokon turkálni, mindig van valami érdekesség, még ha az ember nem is veszi meg
4. éneklek egy vegyes kórusban, és imádom, ahogy zeng a hangunk a kis templomban, kedvesek a tagok, jó próbákra járni
5. ahogy már írtam, imádom, hogy itt láthatatlan vagyok, ha nem akarom, nem is tudja senki, hogy élek
6. szeretek utazgatni, kis eldugott helyekre, a világ másik pontjaira, most végre megtehetem
7. Imádtam eddig minden házunkat itt. Most vettünk a városban egyet, eddig egy vidéki birtokon éltünk, alig várom, hogy belakjam a praktikus, pincés faházat.
8. szeretem a sokszínűséget, hogy megismerkedhettem kongói sráccal, kazah csajjal, volt ismerősöm Koreából és Szenegálból is.
9.Nekem bejön, hogy nyáron nem rohad le rólam a gatya
10. Nem vegzálnak a pasik sem engem, sem a kiskamasz lányaimat, mint Magyarországon teszik füttyögéssel, beszólogatással
10+1 egy fokkal szolidabban mulatnak, mint a magyarok, nincs ótvar prolisó minden kertben hétvégenként.
De ettől még nagyon nem génlottónyertesek, nem a világ legokosabb és műveltebb emberei, és az országuk, minden, csak nem nyitott sem fejben, sem sehogy. Mi svédek és ti egyebek ez a hozzáállás, és ez nagyon nehezen változik. Az arabokkal semmi gáz nincs, mondtam, 3 helyen éltem, és mindhárom helyen a svédekkel sokkal több etikai, erkölcsi problémánk volt, 2 koronáért a többség az anyját is eladja, nem előzékeny, nem segít, szarik rád, úgy ahogy vagy, és ha teheti, át is vág, nem csak téged, a másik svédet is.