Adatok
AppleJack
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Szia. 24 éves vagyok, lány, és 3 éve alkoholista. Nem annyira az emberek "szórakoztatása"/okítása, de inkább a magam, és a sorstársaim segítése miatt kezdem el írni ezt a blogot. Sok korombeli fiatal küzd ezzel a problémával, akár úgy, hogy bevallja magának, akár úgy, hogy nem. Szeretnék nem inni.…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Én úgy jártam, hogy hozzámentem egy mértéketnemtartóhoz, és persze voltak sejtéseim, meg egy-egy vita bulikban, de igyekeztem nem foglalkozni vele. Aztán rájöttem, hogy ez nekem így nem jó, nem jó, hogy két pohár után minden mértéket elfelejt, hogy nem szervezek külön programot magamnak, mert akkor otthon egyedül iszik (nem szükségszerűen sokat, de akkor már ki voltam élezve egy doboz sörre is...)
Voltak belőle csúnya vitáink, nagyon csúnyák, haragudtam (haragszom ma is), hogy erről nem beszéltünk őszintén az elején. Persze ez az én hibám is, meg tény, hogy más a felfogásunk az alkoholizmusról. A helyzethez hozzátartozik, hogy apám zugivó, és 10 éve volt pár nagyon csúnya éve, amiről otthon persze nem beszéltünk, mindenki úgy tett, mintha minden rendben lenne, apám csak a rendkívül fontos munkái miatt jár ki a sufniba félóránként. Egészen egy alkalomig, amíg kiborult a bili, azóta kicsit összeszedte magát. Nagyon nehezen dolgoztam fel, évekig szorongtam emiatt felnőttként, ami az akkori párkapcsolatomra is rányomta a bélyegét. Egyébként a férjem szülei is alkoholisták, megisszák a maguk napi adagját, de tulajdonképpen ez nem látszik rajtuk, autót vezetnek, unokákat vigyáznak, szóval észnél vannak ennek ellenére.
Én apám miatt roppantul ki vagyok élezve erre a témára, ezért nálam más az alkoholizmus definíciója, mint pl a férjemnél. Neki volt pár csúnya éve párkapcsolat miatt, egyedül élt, szerintem minden este iszogatott valamennyit, ráadásul a társasága is ivós, el lehet képzelni a hétvégéit.
Ha előre tudom, hogy ő ilyen, akkor nem biztos, hogy hozzámegyek, de legalábbis máshogy kezdek a probléma megoldásához: ígérgetéssel és határhúzással nem megyünk semmire, csak a veszekedés volt belőle, az, hogy én árgus szemekkel figyeltem, hogy mennyit iszik, hol kéne abbahagynia. Sok vitánk volt ,ami engem is frusztrált, mert én nem szeretem másoknak megmondani, hogy mit csináljanak, és hát ő se szerette.
Most ott tartunk, hogy otthon ritkán iszik (egy-egy sör melegben, focihoz, én szoktam kínálgatni), társaságban igen, de jobban érzi a mértéket. Ha nagy ritkán fiúbuli van, akkor nem érdekel, csak ne csináljon magából hülyét. Biztos, hogy nincs még vége a csatának, de közeledtek az álláspontjaink, szerintem kezdjük érteni egymást. (Ha mondjuk minden így maradna, mint most, azzal rendben lennék, ennyi alkohol belefér az életbe.) Ráadásul én is szeretek inni, na persze nem így, de szeretek borozgatni, fröccsözgetni, néha meginni egy pálinkát, de alkalomszerűen és nem részegségig.
Szóval a teljes őszinteség fontos, én iszonyú hülyének és átvertnek éreztem magam.