Adatok
pontilyen
405 bejegyzést írt és 1943 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Pár nappal ezelőtt leszálltam a metróról a Keletinél. Késő este volt már, munka után. Nem akartam még hazamenni, látni akartam, hogy mi zajlik épp a világ közepén. Ma a budapesti Keleti pályaudvar a világ közepe. Az összes vezető újság címlapján mutatja a képeket,…..
pontilyen
2015.09.06 12:36:18
@Reckl_Amál:
TGM-nek sok jó gondolata van, a baj az, hogy ezeket többnyire őrültségekkel keveri... :-)
Ami a szabályokat illeti: szerintem olyan zűrzavaros kommunikáció folyt az utóbbi napokban az EU (és Németország) részéről (és ugye ez szivárgott át Magyarországra is), hogy az szinte eleve predesztinálta a zűrzavart. A kommunikáció terén borzasztóan sok mindent lehetne még tenni. Én a határra vezényelnék több száz tolmácsot, többezer három-négy nyelvű szórólappal együtt, amelyekben konkrétan le lennének írva, hogy ki milyen feltételekkel és hogyan maradhat az EU területén. Az explicit terrorveszélyre gondolva (ugye az IÁ deklarálta, hogy a menekültek közé becsempészi az embereit) mindenkiről fényképes igazolványt kellene készíteni, és különböző feltételekhez kellene kötni a maradását. Ehhez képest szerintem elég zűrzavaros volt a kommunikáció (ami persze annyiból érthető, hogy ilyesmi, ami most van, Európában pár ezer év óta még sohasem volt).
Attól, hogy az egyes embert _is_ lássuk, soha nem lehet eltekinteni, ennek nincs értelme. Politikai döntéseket kell hozni, hogy a hullám valahogy megálljon (a kerítés ezt mindenképpen segíti, mert üzenetértéke van), de aki már itt van, azzal emberségesen kell bánni, és meg kell látni benne az embert, számomra ez nem kérdés.
TGM-nek sok jó gondolata van, a baj az, hogy ezeket többnyire őrültségekkel keveri... :-)
Ami a szabályokat illeti: szerintem olyan zűrzavaros kommunikáció folyt az utóbbi napokban az EU (és Németország) részéről (és ugye ez szivárgott át Magyarországra is), hogy az szinte eleve predesztinálta a zűrzavart. A kommunikáció terén borzasztóan sok mindent lehetne még tenni. Én a határra vezényelnék több száz tolmácsot, többezer három-négy nyelvű szórólappal együtt, amelyekben konkrétan le lennének írva, hogy ki milyen feltételekkel és hogyan maradhat az EU területén. Az explicit terrorveszélyre gondolva (ugye az IÁ deklarálta, hogy a menekültek közé becsempészi az embereit) mindenkiről fényképes igazolványt kellene készíteni, és különböző feltételekhez kellene kötni a maradását. Ehhez képest szerintem elég zűrzavaros volt a kommunikáció (ami persze annyiból érthető, hogy ilyesmi, ami most van, Európában pár ezer év óta még sohasem volt).
Attól, hogy az egyes embert _is_ lássuk, soha nem lehet eltekinteni, ennek nincs értelme. Politikai döntéseket kell hozni, hogy a hullám valahogy megálljon (a kerítés ezt mindenképpen segíti, mert üzenetértéke van), de aki már itt van, azzal emberségesen kell bánni, és meg kell látni benne az embert, számomra ez nem kérdés.
Több mint egy éve nem írtam erre a blogra, szerintem már utolsó törzsolvasóim is szétszéledtek, úgy lehet venni talán, hogy az oldal szerkesztése lezárult. Magam sem néztem föl rá már emberemlékezet óta, magam is kicsit úgy vettem, hogy vége; most egyszerűen más dolgok kötnek…..
pontilyen
2014.11.13 19:43:57
@peetmaster:
Szia, örülök, hogy írtál, még ha jó két héttel később vettem is csak észre (már magam is alig nézek föl ide sajnos).
Igen, "ébrenlétben" nem is annyira egyértelmű az erkölcsi megítélés, hogy jó ügy mellett álltam-e ki. Pedig mégis. Én úgy gondolom, hogy a pedofília betegség, eltorzult mentális állapot; de bűnnek csak akkor nevezhető, ha valaki ki is éli, azaz gyerekeket ront meg. Ha valaki hatvan évesen "jön rá", hogy gyerekek iránt vonzódik szexuálisan, az vélhetően még nem élte ki ilyen késztetéseit. Viszont tett azért, hogy ezt később se tegye meg, ami viszont erkölcsileg feltétlenül pozitívan ítélhető meg.
A kopasz motoros viselkedése azt eredményezi, hogy az ilyen ráébredések elfojtódjanak, közvetve azt eredményezve, hogy ne is legyen lehetséges szembeszállni e késztetésekkel. Ő tehát az igazi veszélyeztetője a gyerekeknek.
Igazi pedagógus voltam az álmomban, talán ezért is volt olyan felszabadító.
Szia, örülök, hogy írtál, még ha jó két héttel később vettem is csak észre (már magam is alig nézek föl ide sajnos).
Igen, "ébrenlétben" nem is annyira egyértelmű az erkölcsi megítélés, hogy jó ügy mellett álltam-e ki. Pedig mégis. Én úgy gondolom, hogy a pedofília betegség, eltorzult mentális állapot; de bűnnek csak akkor nevezhető, ha valaki ki is éli, azaz gyerekeket ront meg. Ha valaki hatvan évesen "jön rá", hogy gyerekek iránt vonzódik szexuálisan, az vélhetően még nem élte ki ilyen késztetéseit. Viszont tett azért, hogy ezt később se tegye meg, ami viszont erkölcsileg feltétlenül pozitívan ítélhető meg.
A kopasz motoros viselkedése azt eredményezi, hogy az ilyen ráébredések elfojtódjanak, közvetve azt eredményezve, hogy ne is legyen lehetséges szembeszállni e késztetésekkel. Ő tehát az igazi veszélyeztetője a gyerekeknek.
Igazi pedagógus voltam az álmomban, talán ezért is volt olyan felszabadító.
Bizonyára neked is van olyan ismerősöd (,szomszédod, vagy annak a kiskutyája), aki vette a bátorságot (mert ugye ehhez hatalmas bátorság is kell) fiatalként (Y generáció tagjai) székhelyet váltani angliába. Eleinte nem retúr, csak oda. Aztán a városi legendák elkezdtek terjedni, ahogyan a Londonban…..
pontilyen
2014.11.07 18:18:23
@kellys: "a volt szoc orszagok kozul, nalunk a legnagyobb az elvandorlas"
Ez a mondat köszönő viszonyban sincs a valósággal.
Ez a mondat köszönő viszonyban sincs a valósággal.
Nem olyan nagyon régen egy beszélgetés közben ismét szóba került az őszinteség. Őszinte az, aki nyíltan elmondja, ami a szívén van, nem mérlegeli az egyes szavai beláthatatlan következményeit. Ismét rájöttem, hogy mennyire nem vagyok őszinte. És ismét rájöttem, hogy mennyire…..
pontilyen
2013.11.01 19:00:55
@peetmaster:
Nagyon örülök, hogy kommentelsz, épp a napokban kezdtem rászánni magam, hogy megint írjak ide majd bejegyzést, és ez most adott egy kis lökést hozzá.
Igen, szerintem a világ totális szabályossága inkább veszélyforrás lenne, mert a totalitás akkor is átfordulhat rosszba, ha elvileg istenhívők vagyunk, és a teljesség pozitív voltában hiszünk. Ha viszont van mindig kivétel, másik út, alternatíva, akkor mindig megvan az elvi lehetősége annak, hogy nemtetszés esetén kitörjünk belőle.
Nyáron nagyon sok bejegyzést újraolvastam ebben a blogban, és most csak visszautalnék arra, amit a Jelkép címűben írtam a villamosba szorult darázsról (nem tudom, emlékszel-e még rá). A nemtudás magában rejti azt a szabadságot, hogy ha kibírhatatlannak érzékeli a világot, ezt a tévedésének tudhassa be. Aki mindent tud a világról, azzal megtörténhet az is, hogy egészen megtagadja.
Nagyon örülök, hogy kommentelsz, épp a napokban kezdtem rászánni magam, hogy megint írjak ide majd bejegyzést, és ez most adott egy kis lökést hozzá.
Igen, szerintem a világ totális szabályossága inkább veszélyforrás lenne, mert a totalitás akkor is átfordulhat rosszba, ha elvileg istenhívők vagyunk, és a teljesség pozitív voltában hiszünk. Ha viszont van mindig kivétel, másik út, alternatíva, akkor mindig megvan az elvi lehetősége annak, hogy nemtetszés esetén kitörjünk belőle.
Nyáron nagyon sok bejegyzést újraolvastam ebben a blogban, és most csak visszautalnék arra, amit a Jelkép címűben írtam a villamosba szorult darázsról (nem tudom, emlékszel-e még rá). A nemtudás magában rejti azt a szabadságot, hogy ha kibírhatatlannak érzékeli a világot, ezt a tévedésének tudhassa be. Aki mindent tud a világról, azzal megtörténhet az is, hogy egészen megtagadja.
pontilyen
2013.11.02 12:28:53
@peetmaster:
Erre a posztra gondoltam: pontilyen.blog.hu/2011/07/22/jelkep_2
A totalitásról jut eszembe; úgy tudom, a hálózatelmélet szerint azok a hálózatok számítanak igazán stabilnak, amelyek nem egy középpont köré szerveződnek.
Mindjárt csekkolom, hogy mit írtál. :-)
Erre a posztra gondoltam: pontilyen.blog.hu/2011/07/22/jelkep_2
A totalitásról jut eszembe; úgy tudom, a hálózatelmélet szerint azok a hálózatok számítanak igazán stabilnak, amelyek nem egy középpont köré szerveződnek.
Mindjárt csekkolom, hogy mit írtál. :-)
Igaza van Jungnak: egy közösség működése éppen úgy alá van vetve lelki törvényszerűségeknek, mint egy egyéné. Egy közösség éppen úgy magával hordozza öntudatlanná vált emlékeit, mint az egyén; feledésbe és homályba merült gyermekkora éppen úgy nyomot hagy…..
pontilyen
2013.08.25 16:18:42
@KZsoci:
Aminek csak és kizárólag hasznossági funkciója van, az nem lehet igazán fontos építmény. Bár az kétségkívül igaz, hogy hasznosság nélkül szintén nem (lásd Ópusztaszert). Valahol a kettő vegyüléke az, ami létrehozza a hatást. Titokzatos dolgok az épületek.
Aminek csak és kizárólag hasznossági funkciója van, az nem lehet igazán fontos építmény. Bár az kétségkívül igaz, hogy hasznosság nélkül szintén nem (lásd Ópusztaszert). Valahol a kettő vegyüléke az, ami létrehozza a hatást. Titokzatos dolgok az épületek.
pontilyen
2013.08.28 10:05:53
Elnézést a kommentelőktől, hogy csak most válaszolok. Majdnem fölrobbant a házunk, szóval nem jutottam géphez.
@promontor:
Igen, ha épületeket veszünk számba, egyszerűen nem gondolhatunk csupán reprezentatív épületekre. Igazából egy olyan lista sokkal érdekesebb lenne, amely kevésbé ismert épületeket gyűjtene össze, ugyanakkor az óhatatlanul szubjektívebb is lenne. Ahhoz például nagyon-nagyon kellene ismerni Magyarország településeit, hogy hasonló szempontok alapján, mint amiket említesz, fontos épületeket jelöljek meg. Persze szubjektív alapon biztosan menne, csak az még nagyobb vitákat gerjesztene, mint ez a mostani. :-)
Talán még a 2. és 6. pont az, amelyik behatárolhatóbb, és amelyhez tudnék talán fűzni egy-két szót...
De az alapelvvel egyébként teljesen egyetértek: nem csak a reprezentatív épületek számítanak.
@ccvv:
Hát azzal az alapelveddel, hogy "Az elmúlt korok építészetét felelevenítő stílusokkal mindig volt bajom." valóban nagyon nehéz lesz közös nevezőre jutnunk. :-) Melyik reprezentatív magyarországi középület nem olyan stílusban épült, amely régebbi korok építészetét eleveníti föl? Legalább egyetlen példát tudsz mondani?
A környezet egy színház esetében szerintem különösen lényeges, mert a színházi este normális esetben nem ér véget a függöny legördülésével. Jön utána a séta, az élmények megbeszélése. A szoborpark, a kert, a szökőkút, a Duna látványa mindezt elősegíti. Sokkal inkább, mint például egy zajos belvárosi utcában a buszok kerülgetése. Tehát a környezetet így értettem.
"Klasszikus szépségű": szerintem nem minden klasszicista stílusban épült építmény képes elérni azt a hatást, amit a Nemzeti Múzeum. Itt megint az a szempont jön be, hogy a történelem egy csomó mindent rápakolt az épületre, annak környezetére, ami által a Múzeum kiemelkedik környezetéből; klasszikussá vált.
@"the dragon":
Jó gondolat egyébként az ilyen típusú, nem "magas kultúrát" ápoló építmények beemelése a fontosak közé. Nagyon nehéz határokat szabni, ezért aztán a készülő "százas lista" esetében is patthelyzetbe kerültem. A reprezentatív közintézmények épületei is fontosak, ha talán nem is annyira érdekes és elgondolkodtató az összegyűjtésük. (Bár pont ez szerintem nem igaz, mármint hogy az ne volna elgondolkodtató.)
A Nemzeti Színház körül kialakult kommentvita egyébként szerintem maximálisan igazolja a poszt egyik állítását.
@promontor:
Igen, ha épületeket veszünk számba, egyszerűen nem gondolhatunk csupán reprezentatív épületekre. Igazából egy olyan lista sokkal érdekesebb lenne, amely kevésbé ismert épületeket gyűjtene össze, ugyanakkor az óhatatlanul szubjektívebb is lenne. Ahhoz például nagyon-nagyon kellene ismerni Magyarország településeit, hogy hasonló szempontok alapján, mint amiket említesz, fontos épületeket jelöljek meg. Persze szubjektív alapon biztosan menne, csak az még nagyobb vitákat gerjesztene, mint ez a mostani. :-)
Talán még a 2. és 6. pont az, amelyik behatárolhatóbb, és amelyhez tudnék talán fűzni egy-két szót...
De az alapelvvel egyébként teljesen egyetértek: nem csak a reprezentatív épületek számítanak.
@ccvv:
Hát azzal az alapelveddel, hogy "Az elmúlt korok építészetét felelevenítő stílusokkal mindig volt bajom." valóban nagyon nehéz lesz közös nevezőre jutnunk. :-) Melyik reprezentatív magyarországi középület nem olyan stílusban épült, amely régebbi korok építészetét eleveníti föl? Legalább egyetlen példát tudsz mondani?
A környezet egy színház esetében szerintem különösen lényeges, mert a színházi este normális esetben nem ér véget a függöny legördülésével. Jön utána a séta, az élmények megbeszélése. A szoborpark, a kert, a szökőkút, a Duna látványa mindezt elősegíti. Sokkal inkább, mint például egy zajos belvárosi utcában a buszok kerülgetése. Tehát a környezetet így értettem.
"Klasszikus szépségű": szerintem nem minden klasszicista stílusban épült építmény képes elérni azt a hatást, amit a Nemzeti Múzeum. Itt megint az a szempont jön be, hogy a történelem egy csomó mindent rápakolt az épületre, annak környezetére, ami által a Múzeum kiemelkedik környezetéből; klasszikussá vált.
@"the dragon":
Jó gondolat egyébként az ilyen típusú, nem "magas kultúrát" ápoló építmények beemelése a fontosak közé. Nagyon nehéz határokat szabni, ezért aztán a készülő "százas lista" esetében is patthelyzetbe kerültem. A reprezentatív közintézmények épületei is fontosak, ha talán nem is annyira érdekes és elgondolkodtató az összegyűjtésük. (Bár pont ez szerintem nem igaz, mármint hogy az ne volna elgondolkodtató.)
A Nemzeti Színház körül kialakult kommentvita egyébként szerintem maximálisan igazolja a poszt egyik állítását.
Nem, nem vagyok álszent, sem erkölcscsősz. Tudom, hogy én is vétek hibákat. A lista nem is arról szól, hogy népneveljek. Pusztán dokumentálni szeretném, ami kiakaszt. És tudom közben, hogy mást meg más akaszt ki (valakit pedig egyenesen én akasztok ki), azaz biztatok is mindenkit,…..
pontilyen
2010.12.23 16:04:34
pontilyen
2013.08.05 14:11:30
@Némo 9:
Ööö... nem ezért nyitottam a blogot, ez csak egy hirtelen jött eszmefuttatás volt - még bő öt évvel ezelőtt. Annak azért örülök, hogy aktualitásából és fényéből ezek szerint morzsányit sem veszített. :-)
Hibát vét: erre áll rá a szám; aztán mondják persze, hogy nem jó, hát akkor inkább nem használom. Bár alapjában egyetértek @pocak: -kal: szerintem felfogható változatnak, annyira sokan használják, és annyira elhalványult már az eredeti jelentés, és annyira egy kifejezésként gondolunk rá ('hibázik').
A zárójel előtt természetesen kell a szóköz, utána viszont természetesen nem. Apropó, engem az szokott még bosszantani (mert igénytelenség), ha valaki a vessző után hagyja el a szóközt,így,és csak ír, ír, anélkül, hogy fölnézne.
Ööö... nem ezért nyitottam a blogot, ez csak egy hirtelen jött eszmefuttatás volt - még bő öt évvel ezelőtt. Annak azért örülök, hogy aktualitásából és fényéből ezek szerint morzsányit sem veszített. :-)
Hibát vét: erre áll rá a szám; aztán mondják persze, hogy nem jó, hát akkor inkább nem használom. Bár alapjában egyetértek @pocak: -kal: szerintem felfogható változatnak, annyira sokan használják, és annyira elhalványult már az eredeti jelentés, és annyira egy kifejezésként gondolunk rá ('hibázik').
A zárójel előtt természetesen kell a szóköz, utána viszont természetesen nem. Apropó, engem az szokott még bosszantani (mert igénytelenség), ha valaki a vessző után hagyja el a szóközt,így,és csak ír, ír, anélkül, hogy fölnézne.
pontilyen
2013.08.06 21:58:10
@pocak:
Amit a -ba/-ban kapcsán ír Nádasdy, az egy bizonyítatlan feltevésen alapul, mégpedig azon, hogy régen a beszélt nyelvben ne létezett volna a -ban/-ben végéről az -n lekopása. Amíg erre nincsen bizonyítékunk, addig nagyon durva eleve kijelenteni, hogy egy nyelvi változással volna dolgunk.
Meg a felmérés számait is jó volna látni, hány ezer előfordulásból hányszor -ba/-ba hangzik el, és hányszor -ban/-ben. Szerintem nagyon sokszor hangzik el a -ban/-ben; legalábbis nekem fel szokott tűnni, ha a -ba/-be hangzik el (locativusi értelemben), ami azt jelzi, hogy valószínűleg nem mindig. Nyilván ezekre a kérdésekre egy alapos (évtizedeken át tartó) vizsgálat adhatna választ.
Amit a -ba/-ban kapcsán ír Nádasdy, az egy bizonyítatlan feltevésen alapul, mégpedig azon, hogy régen a beszélt nyelvben ne létezett volna a -ban/-ben végéről az -n lekopása. Amíg erre nincsen bizonyítékunk, addig nagyon durva eleve kijelenteni, hogy egy nyelvi változással volna dolgunk.
Meg a felmérés számait is jó volna látni, hány ezer előfordulásból hányszor -ba/-ba hangzik el, és hányszor -ban/-ben. Szerintem nagyon sokszor hangzik el a -ban/-ben; legalábbis nekem fel szokott tűnni, ha a -ba/-be hangzik el (locativusi értelemben), ami azt jelzi, hogy valószínűleg nem mindig. Nyilván ezekre a kérdésekre egy alapos (évtizedeken át tartó) vizsgálat adhatna választ.
Mókuskerékben élünk, napról napra küzdjük magunkat tovább a feladatainkon, ad hoc válaszokat adunk a problémáinkra, mélyebben már semmi sem érdekel minket. Élvezzük a felületességet, mert így nem nyomaszt minket a mélység rettenete. Fölkelünk reggel, és elmegyünk dolgozni,…..
pontilyen
2013.07.11 14:34:38
@Anselmo:
Úgy látszik, ebben a kérdésben te közelebb állsz Nietzschéhez, mint én. :-) Úgy értem: ha az embert előítéletektől mentesen akarjuk leírni, akkor el kell fogadnunk, hogy az elkövetők nagyon is "emberi" módon viselkedtek; állat például nem tett volna hasonlót.
Kicsit konzervatívabb felfogással az "ember" szó viszont értékkategóriát is jelent, Arany János-i értelemben:
"Legnagyobb cél pedig itt e földi létben,
Ember lenni mindig, minden körülményben."
Nyilván úgy értette, hogy nem alapból "ember" valaki, aki ebbe a fajba született, hanem ez egy feladat, emberré válni. (Igazából Nietzsche is azt mondja, hogy van feladatunk, csak ő ezt a kívánatos célt "emberfeletti embernek" nevezi, elismerve, hogy jelen állapotában az ember nem ilyen, nem erős, nem okos, nem bölcs, nem tisztességes.)
Úgy látszik, ebben a kérdésben te közelebb állsz Nietzschéhez, mint én. :-) Úgy értem: ha az embert előítéletektől mentesen akarjuk leírni, akkor el kell fogadnunk, hogy az elkövetők nagyon is "emberi" módon viselkedtek; állat például nem tett volna hasonlót.
Kicsit konzervatívabb felfogással az "ember" szó viszont értékkategóriát is jelent, Arany János-i értelemben:
"Legnagyobb cél pedig itt e földi létben,
Ember lenni mindig, minden körülményben."
Nyilván úgy értette, hogy nem alapból "ember" valaki, aki ebbe a fajba született, hanem ez egy feladat, emberré válni. (Igazából Nietzsche is azt mondja, hogy van feladatunk, csak ő ezt a kívánatos célt "emberfeletti embernek" nevezi, elismerve, hogy jelen állapotában az ember nem ilyen, nem erős, nem okos, nem bölcs, nem tisztességes.)
pontilyen
2013.07.22 23:04:24
@peetmaster:
Az "állat" egy másik tészta. Szerintem a gyilkosok nem állati módra viselkedtek, mert az állati cselekvéseknek számunkra jól lekövethető fajfenntartási motívumai vannak.
De igen, a "másik faj" dologban talán jó helyen tapogatózunk. Másik fajhoz tartoznak az elkövetők, de nem állatok.
Az "állat" egy másik tészta. Szerintem a gyilkosok nem állati módra viselkedtek, mert az állati cselekvéseknek számunkra jól lekövethető fajfenntartási motívumai vannak.
De igen, a "másik faj" dologban talán jó helyen tapogatózunk. Másik fajhoz tartoznak az elkövetők, de nem állatok.
Hazalátogatott egy hétre az egyik osztálytársam, aki jelenleg Norvégiában él. Sikerült a sűrű programjába (és sűrű programomba) beiktatnunk egy közös délutánt, estét, melyet együtt töltöttünk. Mindig jóban voltunk, az egyetemet is együtt jártuk végig, sokat tanultunk…..
pontilyen
2012.08.04 20:09:34
@Anselmo:
Igen, valóban az a kérdés, hogy mi a miénk, és mi eldobható. És meglepően sok minden eldobható. Önmagunkat viszont soha nem tudjuk eldobni. (Vagy legalábbis éppen az a munkánk itt a földön, hogy ne tegyük meg, hogy eldobjuk.)
Igen, valóban az a kérdés, hogy mi a miénk, és mi eldobható. És meglepően sok minden eldobható. Önmagunkat viszont soha nem tudjuk eldobni. (Vagy legalábbis éppen az a munkánk itt a földön, hogy ne tegyük meg, hogy eldobjuk.)
pontilyen
2012.09.19 23:54:17
pontilyen
2013.03.29 21:22:38
@Anselmo: @peetmaster:
Átkerültem egy másik idődimenzióba, de ez csak gyúanyag minden későbbihez, amikor hírt adok majd róla, hogy mi van ott. :-)
Átkerültem egy másik idődimenzióba, de ez csak gyúanyag minden későbbihez, amikor hírt adok majd róla, hogy mi van ott. :-)
Ha megundorodom mindattól, ami én vagyok, mindegy is, miért, de például azért, mert megértem azok nézőpontját, akik úgy értik, hogy én csak annyi vagyok, amennyit ők értenek belőle, akkor nem lehetséges a körítés, a vita, a relativizálás, az érvelés, a megértetés, akkor nem…..
pontilyen
2013.01.08 10:25:24
@folyamikomp3:
Dehogy, nincs baj. :-) Csak nincs időm. Meg nem is olyan izgalmas, ha nem teljesen magamnak írom. Úgyhogy ez a bejegyzés ennek szellemében íródott, próbálok visszatérni az eredeti célkitűzéshez: csak akkor ragadok "tollat", ha muszáj.
Dehogy, nincs baj. :-) Csak nincs időm. Meg nem is olyan izgalmas, ha nem teljesen magamnak írom. Úgyhogy ez a bejegyzés ennek szellemében íródott, próbálok visszatérni az eredeti célkitűzéshez: csak akkor ragadok "tollat", ha muszáj.
pontilyen
2013.01.08 20:40:03
@peetmaster: "Azt nem értettem sose, hogy a relativizálás mért jár együtt az érveléssel és a megismeréssel."
Azért jár együtt (az érveléssel nem feltétlenül, de a megismeréssel mindenképp), mert a nézőpontunk eleve nem lehet abszolút. Tehát minden állításunknál figyelembe kell venni azt a tényezőt, hogy szükségképpen vitatható, viszonylagos, felülírható, tehát relatív.
Múltkor végigolvastam legutóbbi vitátokat a blogodon, és akkor is folyton ezen akadtam fönn a szövegedben. Ha azt állítjuk, hogy ez és ez jó, azaz ennek és ennek így kell lennie, akkor nem egy mindenkire érvényes igazságot jelentünk ki, hanem a saját álláspontunkat. Amit persze el lehet fogadni, vagy el lehet utasítani. Akkor van a kérdés, ha valaki elutasítja; akkor hogyan tovább?
Azért jár együtt (az érveléssel nem feltétlenül, de a megismeréssel mindenképp), mert a nézőpontunk eleve nem lehet abszolút. Tehát minden állításunknál figyelembe kell venni azt a tényezőt, hogy szükségképpen vitatható, viszonylagos, felülírható, tehát relatív.
Múltkor végigolvastam legutóbbi vitátokat a blogodon, és akkor is folyton ezen akadtam fönn a szövegedben. Ha azt állítjuk, hogy ez és ez jó, azaz ennek és ennek így kell lennie, akkor nem egy mindenkire érvényes igazságot jelentünk ki, hanem a saját álláspontunkat. Amit persze el lehet fogadni, vagy el lehet utasítani. Akkor van a kérdés, ha valaki elutasítja; akkor hogyan tovább?
Milyennek látja egy mérnök a világot? És egy színész? Egy politikus? Egy költő?
Milyennek látja a világot egy villanyszerelő? Egy bádogos? Egy újságíró? Egy koldus?
Nem a kategóriák érdekelnek, hanem a konkrét emberek. Miket látnak a konkrét emberek a világból. És…..
pontilyen
2012.12.08 15:32:44
@peetmaster:
Azok, akik teljesen racionálisan és tudományosan próbálják leírni a világot, vagyis azt próbálják meg leírni, ami "tényleg benne van", eredményesebbek lehetnek, ha szabadjára engedik fantáziájukat, és olyanokat is elképzelnek, ami (még?) nincsen, vagy legalábbis egy bizonyos gondolkodási sémában nem tárul föl. A nagy tudósok is szoktak beszélni erről.
Az eredmény persze valóban az, hogy a valóságot látják meg pontosabban, jobban. A poszt utolsó mondata átformálható így: "Ha többet látunk valamiben, mint amennyit benne véltünk, derűsebben tudjuk szemlélni a világot."
Azok, akik teljesen racionálisan és tudományosan próbálják leírni a világot, vagyis azt próbálják meg leírni, ami "tényleg benne van", eredményesebbek lehetnek, ha szabadjára engedik fantáziájukat, és olyanokat is elképzelnek, ami (még?) nincsen, vagy legalábbis egy bizonyos gondolkodási sémában nem tárul föl. A nagy tudósok is szoktak beszélni erről.
Az eredmény persze valóban az, hogy a valóságot látják meg pontosabban, jobban. A poszt utolsó mondata átformálható így: "Ha többet látunk valamiben, mint amennyit benne véltünk, derűsebben tudjuk szemlélni a világot."
A Budapest villamosjáratait szubjektíven bemutató sorozatom első részében a "legpestiesebb" járattal, a 24-essel foglalkoztam. Jöjjön hát ennek párja, a "legbudaibb" villamos, az 59-es, amely jelenleg a Szent János kórház és Farkasrét, Márton Áron tér között…..
pontilyen
2012.05.07 23:03:29
@Anselmo: @promontor:
Teljesen lefoglal most a munkám, ami azt jelenti, hogy nincsen két-három folyamatosan szabad órám, vagy amikor mégis, akkor agyilag nem vagyok fogékony az írásra, mert egészen másféle dolgok kavarognak az agyamban.
Pedig véleményeim vagy gondolataim (ötleteim?) vannak bőven, legalább olyan számosan, mint régen. De nem írok addig, amíg nincs az a láz, amely elragadna attól, amiben most vagyok.
Ez az állapot persze bármelyik órában megváltozhat, úgyhogy nagyon is köszönöm az érdeklődést, törődést. :-)
Teljesen lefoglal most a munkám, ami azt jelenti, hogy nincsen két-három folyamatosan szabad órám, vagy amikor mégis, akkor agyilag nem vagyok fogékony az írásra, mert egészen másféle dolgok kavarognak az agyamban.
Pedig véleményeim vagy gondolataim (ötleteim?) vannak bőven, legalább olyan számosan, mint régen. De nem írok addig, amíg nincs az a láz, amely elragadna attól, amiben most vagyok.
Ez az állapot persze bármelyik órában megváltozhat, úgyhogy nagyon is köszönöm az érdeklődést, törődést. :-)
Az utóbbi hetekben aligha én voltam az egyetlen, aki tág szemmel meredt a napi hírekre. Volt itt minden; csődveszély, BKV-működésképtelenség, IMF-tárgyalások, zuhanó forint, erősödő forint, Schmitt Pál-plágiumügy. Felszínre kerültek a rendszer fenntarthatóságának kérdései.…..
pontilyen
2012.01.16 20:28:37
@Anselmo:
Különben én is kifejezetten szeretem, írtam is erről egyszer. De mivel tudom, hogy káros, könnyen le tudok mondani róla.
Különben én is kifejezetten szeretem, írtam is erről egyszer. De mivel tudom, hogy káros, könnyen le tudok mondani róla.
Volt egy hagyomány ezen a blogon, miszerint az esztendők végén összegzem a blog adott évi statisztikáit, kiemelek jó és rosszabb pillanatokat, bejegyzéseket, kommenteket. Most ezt a hagyományt megszakítom. Egyrészt nem volt 2011 e blogon oly gazdag év, hogy legyen kedvem az…..
pontilyen
2012.01.01 21:30:13
pontilyen
2012.01.01 21:59:17
@promontor:
Hát PL-t sajnos (? nem biztos, hogy sajnos, hiszen sokszor már így is "túladagolom" a futballt, ami nem jó) nem tudok nézni, mert nincs Digisportunk. Ott is voltak elég érdekes kimenetelű meccsek (MU-Arsenal 8-2... MU-Manchester City 1-6!, sőt Chelsea-Arsenal 3-5!!...), dehát ugye arról nem írhatok, amit nem látok... :-)
Egyébként sajnos igazából nem igaz, amit írsz. A spanyol bajnokság összességében szerintem inkább enyhén meggyengült az utóbbi évtizedben, a két nagy mögött a többi patinás nagycsapat (Atlético Madrid, Sevilla stb.) érezhetően kisebb-nagyobb válságban van. A Valencia szépen tartja magát, de sajnos ők is elbúcsúztak a BL-től. Az más kérdés, hogy mi innen persze irigyeljük a problémáikat. :-) [Asszem különben kéziben is hasonló problémákkal küzd a spanyol liga, az egy-két kiemelkedő csapat mögött persze a többi sem éppen gyenge, de mondjuk a Bundesligához képest kifejezetten pénztelen, és nehezen tartja felszínen magát. Hiába hogy a második legjobb bajnokság itt is, ott is, de sok a gond is.]
Persze azért így is mindennél többre tartok egy forró hangulatú szombat éjszakai spanyol rangadót (mondjuk egy Valencia-Atlético Madridot), az ilyen meccsek valahogy automatikusan fölviszik az adrenalin-szintemet.
A Clásicók pedig valahogy túl lettek taktikázva. Talán pont az volt a jó a szuperkupában, hogy ott nem volt akkora tét, és így lazábbak voltak a lábak...
Hát PL-t sajnos (? nem biztos, hogy sajnos, hiszen sokszor már így is "túladagolom" a futballt, ami nem jó) nem tudok nézni, mert nincs Digisportunk. Ott is voltak elég érdekes kimenetelű meccsek (MU-Arsenal 8-2... MU-Manchester City 1-6!, sőt Chelsea-Arsenal 3-5!!...), dehát ugye arról nem írhatok, amit nem látok... :-)
Egyébként sajnos igazából nem igaz, amit írsz. A spanyol bajnokság összességében szerintem inkább enyhén meggyengült az utóbbi évtizedben, a két nagy mögött a többi patinás nagycsapat (Atlético Madrid, Sevilla stb.) érezhetően kisebb-nagyobb válságban van. A Valencia szépen tartja magát, de sajnos ők is elbúcsúztak a BL-től. Az más kérdés, hogy mi innen persze irigyeljük a problémáikat. :-) [Asszem különben kéziben is hasonló problémákkal küzd a spanyol liga, az egy-két kiemelkedő csapat mögött persze a többi sem éppen gyenge, de mondjuk a Bundesligához képest kifejezetten pénztelen, és nehezen tartja felszínen magát. Hiába hogy a második legjobb bajnokság itt is, ott is, de sok a gond is.]
Persze azért így is mindennél többre tartok egy forró hangulatú szombat éjszakai spanyol rangadót (mondjuk egy Valencia-Atlético Madridot), az ilyen meccsek valahogy automatikusan fölviszik az adrenalin-szintemet.
A Clásicók pedig valahogy túl lettek taktikázva. Talán pont az volt a jó a szuperkupában, hogy ott nem volt akkora tét, és így lazábbak voltak a lábak...
Általános iskola hetedik osztályában karácsonykor egy Kaland-Játék-Kockázat könyvet kaptam ajándékba a szokásos decemberi sorshúzáson. Addig még soha nem volt kezemben hasonló könyv, így a benne levő furcsa figurák (trollok, gnómok, elfek és hasonlók) is mind ismeretlenek…..
pontilyen
2011.12.27 13:17:22
@Reckl_Amál:
Igen, szerintem nálunk is "legalább két évvel korábban" lehetett a nagy KJK-láz az osztályban, mármint természetesen nem az egész osztályban, csak az ilyesfélékre fogékonyabbak körében. Szóval én már egy "kipróbált" kultúrterméket kaphattam ajándékba. :-)
A saját készítésű kaland érdekes lehet. :-) Nekem egyébként A végzet erdeje és A hét sárkánykígyó című kötetek vannak meg (utóbbiban már varázsolni is lehet). Utóbbiban eleinte soha nem tudtam átkelni az Ilklala-tavon; egyszerűen rossz irányba mentem, és nem találkoztam a címlapon is ott levő erdei elffel, akitől megvehettem volna a révészt hívó sípot.. :-))
A narniás könyvből (jellemző módon?) kb. csak arra a faunra emlékszem, igaz, rá nagyon...
Igen, szerintem nálunk is "legalább két évvel korábban" lehetett a nagy KJK-láz az osztályban, mármint természetesen nem az egész osztályban, csak az ilyesfélékre fogékonyabbak körében. Szóval én már egy "kipróbált" kultúrterméket kaphattam ajándékba. :-)
A saját készítésű kaland érdekes lehet. :-) Nekem egyébként A végzet erdeje és A hét sárkánykígyó című kötetek vannak meg (utóbbiban már varázsolni is lehet). Utóbbiban eleinte soha nem tudtam átkelni az Ilklala-tavon; egyszerűen rossz irányba mentem, és nem találkoztam a címlapon is ott levő erdei elffel, akitől megvehettem volna a révészt hívó sípot.. :-))
A narniás könyvből (jellemző módon?) kb. csak arra a faunra emlékszem, igaz, rá nagyon...
Ez a cím egy remek jambusi sor. Ti-tá, ti-tá, ti-tá. Amikor ilyeneket hallok, fölcsillan a szemem, mert üzenetet kapok általuk egy másik világból. Ezeket az üzeneteket újabban sokra értékelem, talán még többre, mint akkor, amikor ilyen üzenetek között éltem. Mondok egy emléket.…..
pontilyen
2011.12.19 21:32:56
@sleeping dancer:
Nincs semmi titok; ugyanúgy tanítok, mint pár éve, de most nyelviskolában, kis csoportokat és magánembereket.
Szó sincs arról, hogy nagyon jól csinálnám. Órák után mindig kielemzem magamban a tapasztalatokat, "osztályozom" magamat és az órát. 1-est ugye nem adok, mert az azt jelentené, hogy katasztrófa történt [pár éve mondjuk lett volna egy-két órám, amelyikre 1-est adok], de 2-es és 5-ös közt bármilyen jegy elképzelhető, bár ezek nyilván ritkák. Szóval messze nem vagyok elégedett magammal, de van egy óriási különbség: mindig érzem, hogy van lehetőség javítani, többet kihozni a tanulókból, mindig lehetséges jobban szervezni a foglalkozásokat, és az ezen való töprengés, agyalás, mely a napjaimat lefoglalja, boldoggá tesz.
Igen, írtál Musil mondatáról, én emlékszem. ;-) Mondjuk az egész könyv méltó az elejéhez...
Nincs semmi titok; ugyanúgy tanítok, mint pár éve, de most nyelviskolában, kis csoportokat és magánembereket.
Szó sincs arról, hogy nagyon jól csinálnám. Órák után mindig kielemzem magamban a tapasztalatokat, "osztályozom" magamat és az órát. 1-est ugye nem adok, mert az azt jelentené, hogy katasztrófa történt [pár éve mondjuk lett volna egy-két órám, amelyikre 1-est adok], de 2-es és 5-ös közt bármilyen jegy elképzelhető, bár ezek nyilván ritkák. Szóval messze nem vagyok elégedett magammal, de van egy óriási különbség: mindig érzem, hogy van lehetőség javítani, többet kihozni a tanulókból, mindig lehetséges jobban szervezni a foglalkozásokat, és az ezen való töprengés, agyalás, mely a napjaimat lefoglalja, boldoggá tesz.
Igen, írtál Musil mondatáról, én emlékszem. ;-) Mondjuk az egész könyv méltó az elejéhez...
Úgy döntöttem, hogy indítok egy sorozatot egy engem érdeklő témáról: Budapest villamosjáratairól. Röviden bemutatom, hogy mit jelentenek nekem, az én teljesen egyénre szabott szemüvegemen át nézve ezek a járatok. Le kell máris szögeznem: ha talán utaztam is mindegyikkel (még…..
pontilyen
2011.11.22 16:51:56
@KZsoci:
Hehe, Lehrter Bahnhof. :-)
A Nagyvárad téren jó kis fényképek voltak/vannak a metrómegállóban, és a "galériának" most is csak esztétikai funkciója van ott.
Maga a tér egyáltalán nem mondható szépnek, de nekem valamiért tetszik. Talán, mert tágas, szellős. Valahogy olyan berlini fílingem van ott mindig.
Hehe, Lehrter Bahnhof. :-)
A Nagyvárad téren jó kis fényképek voltak/vannak a metrómegállóban, és a "galériának" most is csak esztétikai funkciója van ott.
Maga a tér egyáltalán nem mondható szépnek, de nekem valamiért tetszik. Talán, mert tágas, szellős. Valahogy olyan berlini fílingem van ott mindig.
pontilyen
2011.11.22 17:02:55
@KZsoci:
Hát mit csináljunk, Berlin ilyen. :-D Egy toronyház, egy régi ház, sok üres tér, káosz, metró, közpark, sok ember.
Szépnek nem szép, de valahogy mégis szeretnivaló.
Hát mit csináljunk, Berlin ilyen. :-D Egy toronyház, egy régi ház, sok üres tér, káosz, metró, közpark, sok ember.
Szépnek nem szép, de valahogy mégis szeretnivaló.
pontilyen
2011.12.01 22:28:33
@sleeping dancer: @d'oh: @peetmaster: @Dr House:
Köszönöm a biztató szavakat, de mint látszik, egyelőre kommentelni sem nagyon van időm/erőm. Folytatás azért mindenképpen lesz.
Köszönöm a biztató szavakat, de mint látszik, egyelőre kommentelni sem nagyon van időm/erőm. Folytatás azért mindenképpen lesz.
Írni kéne, és fogok is. Csak hiányzik most hozzá a kimondáshoz szükséges hidegség. Dolgok persze cikáznak a fejemben; legutóbb például egy ilyen: "Minél jobban szeretünk valamit, annál tovább tart, amíg kimondjuk." De ez még attól is messze van, hogy gondolat legyen,…..
pontilyen
2011.11.12 15:58:54
pontilyen
2011.11.14 21:16:51
@Anselmo:
Na hát az ilyen beszólások nem nagyon növelik meg az íráskedvemet; finoman szólva sem. :-(
Na hát az ilyen beszólások nem nagyon növelik meg az íráskedvemet; finoman szólva sem. :-(
1. Olyan régen írtam ide, hogy már nem is emlékszem, hogyan kell ide írni. Hogy itt mi a stílus. Az előbb megnéztem az egyik posztom kezdetét, és undorodtam tőle, mármint a nyelvezetemtől. Időről időre utolér minket (engem) az undor. Az undor oka a vágy, hogy kibújjunk magunkból.…..
pontilyen
2011.09.25 10:28:59
@sleeping dancer:
Igen, látszik a kommented, köszi!
Lehet valami abban, hogy töprengőbb; talán pont azért undorodom néha a stílusomtól, mert úgy érzem, hogy _túl nagyot_, túl provokatívat mondok. Alázattal szeretnék viseltetni a témák iránt, melyek foglalkoztatnak, de a nagyotmondás ezt ellehetetleníti.
Igen, igen, szerintem is benne van, hogy magunkat siratjuk (5., 6.). Ez akkor is igaz, amikor valami nagyon jó dolog történik velem. Egy pillanatig örülök, aztán elszomorodom/elérzékenyülök, mert érzem, hogy ez csak valami átmeneti, kegyelemszerű állapot.
Igen, a 9-est sokszor játszom. Egyébként Kosztolányi is tett így az 1914 című versében (legalábbis én azt a verset egy ilyen játéknak fogom föl)! mek.oszk.hu/00700/00753/html/vers1001.htm#22
Igen, látszik a kommented, köszi!
Lehet valami abban, hogy töprengőbb; talán pont azért undorodom néha a stílusomtól, mert úgy érzem, hogy _túl nagyot_, túl provokatívat mondok. Alázattal szeretnék viseltetni a témák iránt, melyek foglalkoztatnak, de a nagyotmondás ezt ellehetetleníti.
Igen, igen, szerintem is benne van, hogy magunkat siratjuk (5., 6.). Ez akkor is igaz, amikor valami nagyon jó dolog történik velem. Egy pillanatig örülök, aztán elszomorodom/elérzékenyülök, mert érzem, hogy ez csak valami átmeneti, kegyelemszerű állapot.
Igen, a 9-est sokszor játszom. Egyébként Kosztolányi is tett így az 1914 című versében (legalábbis én azt a verset egy ilyen játéknak fogom föl)! mek.oszk.hu/00700/00753/html/vers1001.htm#22
A fázásról. Ha fázunk, az a vágyunk, hogy megmelegedjünk. De ez nem ilyen egyszerű. Úgy akarunk megmelegedni, hogy közben egy milligrammnyit még fázzunk is. A fázást sem akarjuk elveszteni, azt szeretnénk, ha a nap egy fázó emberre sütne. Miért? Mert az ember a vágyait nemcsak…..
pontilyen
2011.09.08 14:04:48
@Reckl_Amál:
Fázni azért jó, mert benne van a megmelegedés ígérete. Ez a par excellence vágy. Ugyanígy fordítva is: a meleg azért tud elviselhetetlen lenni, mert már nincs mire vágyni, el van érve a cél, csömört érzünk.
A nagy dolgok mondásának vágya gravitál a közhelyesség felé. Mindig. Talán azt is lehet mondani: a közhely kimondása ennek a vágynak a _beteljesülése_. :-)
Nem mások hülyesége a fontos a szidásban (ez általában elég relatív), hanem saját magunk elégedetlensége.
A beteljesülésről szóló rész annak a vágynak a beteljesítése, hogy ne közhelyet mondjak a boldogságról. Tehát egy közhely. :-)
Fázni azért jó, mert benne van a megmelegedés ígérete. Ez a par excellence vágy. Ugyanígy fordítva is: a meleg azért tud elviselhetetlen lenni, mert már nincs mire vágyni, el van érve a cél, csömört érzünk.
A nagy dolgok mondásának vágya gravitál a közhelyesség felé. Mindig. Talán azt is lehet mondani: a közhely kimondása ennek a vágynak a _beteljesülése_. :-)
Nem mások hülyesége a fontos a szidásban (ez általában elég relatív), hanem saját magunk elégedetlensége.
A beteljesülésről szóló rész annak a vágynak a beteljesítése, hogy ne közhelyet mondjak a boldogságról. Tehát egy közhely. :-)
pontilyen
2011.09.08 14:44:16
@Reckl_Amál:
Ha elfogadjuk Freud nézetét, mely szerint "minden felnőtt gyermek, ki anyaölbe vágy", akkor a vágyott állapot netovábbja az anyaméh közege, ahol a magzatnak semmi dolga nincs, csak lebegni, lustálkodni a kellemes, puha melegben (37 fok ugye...). Mozdulatlanok akarunk lenni, lebegni akarunk, és ha harcolunk, csak azért, hogy ezt elérjük. Nekem ez az elmélet nagyon patent.
Persze még nem magyaráztuk meg vele, hogy a hőség miért terhes és undorító (szerintem is az). Ragadni a legrosszabb. Talán ennek az elemi vágynak a megcsalásáról van szó?
Olvastam nemrég, hogy a legtöbb öngyilkosságot nyári melegben, verőfényben követik el. Vajon nem azért, mert ekkor érzik leginkább, hogy nincs miben bízni?
Ha elfogadjuk Freud nézetét, mely szerint "minden felnőtt gyermek, ki anyaölbe vágy", akkor a vágyott állapot netovábbja az anyaméh közege, ahol a magzatnak semmi dolga nincs, csak lebegni, lustálkodni a kellemes, puha melegben (37 fok ugye...). Mozdulatlanok akarunk lenni, lebegni akarunk, és ha harcolunk, csak azért, hogy ezt elérjük. Nekem ez az elmélet nagyon patent.
Persze még nem magyaráztuk meg vele, hogy a hőség miért terhes és undorító (szerintem is az). Ragadni a legrosszabb. Talán ennek az elemi vágynak a megcsalásáról van szó?
Olvastam nemrég, hogy a legtöbb öngyilkosságot nyári melegben, verőfényben követik el. Vajon nem azért, mert ekkor érzik leginkább, hogy nincs miben bízni?
Budapest tele van csodálatosan szép épületekkel, de Budapest lakosait ez a tény nem érdekli. Az Iparművészeti Múzeum Budapest egyik leggyönyörűbb épülete. Volt. Amikor a Körúton utaztam, soha nem mulasztottam el a villamosból egy pillantást vetni rá, és mindig valami…..
pontilyen
2011.09.01 12:22:10
@Reckl_Amál:
????
Már hogy maradtam volna alul a fészbúktémában? Úgy emlékszem, hogy öt hozzászólóból hárman értettek egyet, ketten nem.
Igen, a kerületek és a főváros vitájában én is már többször hallottam azt, amit írsz. Mivel nincs egységes koncepció, iszonyatos a széthúzás, és így aztán végképp nem lesz egységes városkép.
Mert az is érdekes, hogy az egyes kerületek külön-külön szépen fejlődnek, csinosodnak. Főleg a Ferencváros, amelynek felújított részei kifejezetten jól mutatnak, lakhatóak, sétálhatóak, szépek (Ferenc tér és környéke). De amíg nincsenek az egyes ötletek fölfűzve egy külön koncepcióra, addig mindez csak sporadikus szépülés marad.
????
Már hogy maradtam volna alul a fészbúktémában? Úgy emlékszem, hogy öt hozzászólóból hárman értettek egyet, ketten nem.
Igen, a kerületek és a főváros vitájában én is már többször hallottam azt, amit írsz. Mivel nincs egységes koncepció, iszonyatos a széthúzás, és így aztán végképp nem lesz egységes városkép.
Mert az is érdekes, hogy az egyes kerületek külön-külön szépen fejlődnek, csinosodnak. Főleg a Ferencváros, amelynek felújított részei kifejezetten jól mutatnak, lakhatóak, sétálhatóak, szépek (Ferenc tér és környéke). De amíg nincsenek az egyes ötletek fölfűzve egy külön koncepcióra, addig mindez csak sporadikus szépülés marad.
pontilyen
2011.09.04 10:03:52
@Anselmo:
A "kitakarítás" szerintem ott kezdődik, hogy nem szemeteljük tele az utcát, és ott végződik, hogy a házak állapotát is karbantartjuk. Szóval egyfajta igényességet jelent a lakókörnyezettel szemben, úgy is mondhatnám: a lakókörnyezet tiszteletét.
A telefonnak is voltak ellenzői, bár nem hiszem, hogy bárkinek _magával a találmánnyal_ lett volna baja, inkább azzal, ahogyan egyesek használták. Szépen lassan aztán kialakult, hogy telefonon komolynak nevezhető beszélgetéseket nem folytat az ember, csak pillanatnyi ügyeket tárgyal meg. Amint eljön az idő, hogy a facebooknak is megtalálják helyét a felhasználói, és nem napi több, hanem max. heti egy-két órát töltenek el rajta, máris megszűnik az ok, hogy kritizáljam.
A "kitakarítás" szerintem ott kezdődik, hogy nem szemeteljük tele az utcát, és ott végződik, hogy a házak állapotát is karbantartjuk. Szóval egyfajta igényességet jelent a lakókörnyezettel szemben, úgy is mondhatnám: a lakókörnyezet tiszteletét.
A telefonnak is voltak ellenzői, bár nem hiszem, hogy bárkinek _magával a találmánnyal_ lett volna baja, inkább azzal, ahogyan egyesek használták. Szépen lassan aztán kialakult, hogy telefonon komolynak nevezhető beszélgetéseket nem folytat az ember, csak pillanatnyi ügyeket tárgyal meg. Amint eljön az idő, hogy a facebooknak is megtalálják helyét a felhasználói, és nem napi több, hanem max. heti egy-két órát töltenek el rajta, máris megszűnik az ok, hogy kritizáljam.
pontilyen
2011.09.04 11:05:54
@Anselmo:
Igen, egyetértek. Az üzlet rendben tartása, az utcarész kitakarítása nem pénzkérdés.
Az épületek karbantartását pedig azoknak kellene finanszírozni, akiknek van pénzük, és fontos nekik a város.
Itt a kerületünkben egy öregasszony jelentős pénzeket áldozott arra, hogy legyen a kerületben szobra Petőfinek és Kölcseynek. Mert fontos volt neki.
Igen, egyetértek. Az üzlet rendben tartása, az utcarész kitakarítása nem pénzkérdés.
Az épületek karbantartását pedig azoknak kellene finanszírozni, akiknek van pénzük, és fontos nekik a város.
Itt a kerületünkben egy öregasszony jelentős pénzeket áldozott arra, hogy legyen a kerületben szobra Petőfinek és Kölcseynek. Mert fontos volt neki.
A facebookról nem lehet elegánsan írni. Dicsérni nyilvánvalóan ízléstelen dolog. Szidni szintén. A facebookot szidni olyan, mint egy konyhakéssel megpróbálni bevenni a harcosokkal fölfegyverzett egri várat. Kritizálni valamit, ami sokkal hatalmasabb nálunk, nevetségessé tesz. Az…..
pontilyen
2011.08.24 15:01:35
@Reckl_Amál:
Általában kifejezetten érdekel az emberek sorsa. Ezért is szeretem az osztálytalálkozókat, melyek személyes benyomásokat közvetítenek a változásról. De semmi sem érdektelenebb, mint egy másik ember hétköznapi csip-csup teendői, ötletei. Pont a változás, az érés, a telítődés illúzióját rombolják le. Vagyis azt, amit sorsnak nevezünk. (Posztmodern sorstalanság...)
@sleeping dancer:
Amennyire emlékszem, Heideggernél a "fecsegés" nem negatív fogalom. Persze nem tárja föl a létet, de szükségszerű velejárója a létezésnek. Az viszont már nyilvánvalóan negatív, ha valaki számára a "lét" (azaz különbözőségünk a semmitől) egyáltalán nem tárul föl, hanem minden élettapasztalat fecsegésekben őrlődik föl.
@peetmaster:
I like disliking the liking. ;-)
Általában kifejezetten érdekel az emberek sorsa. Ezért is szeretem az osztálytalálkozókat, melyek személyes benyomásokat közvetítenek a változásról. De semmi sem érdektelenebb, mint egy másik ember hétköznapi csip-csup teendői, ötletei. Pont a változás, az érés, a telítődés illúzióját rombolják le. Vagyis azt, amit sorsnak nevezünk. (Posztmodern sorstalanság...)
@sleeping dancer:
Amennyire emlékszem, Heideggernél a "fecsegés" nem negatív fogalom. Persze nem tárja föl a létet, de szükségszerű velejárója a létezésnek. Az viszont már nyilvánvalóan negatív, ha valaki számára a "lét" (azaz különbözőségünk a semmitől) egyáltalán nem tárul föl, hanem minden élettapasztalat fecsegésekben őrlődik föl.
@peetmaster:
I like disliking the liking. ;-)
pontilyen
2011.08.24 21:45:01
@sleeping dancer:
Persze, hogy nem baj, sőt... :-) Minél messzebb vagyunk a FB-tól, annál érdekesebb egy társalgás.
Végülis talán nem is az a fontos, hogy Heidegger maga hogyan viszonyult a fecsegéshez; fölállított (vagy dekonstruált?) egy konstrukciót, amelyhez mi magunk is viszonyulni tudunk. Számomra az az érdekes, hogy a médiumok fejlődése miatt egyre több életrészecske megoszthatóvá válik, mégse érezzük (megengedem: érzem) azt, hogy az életünk gazdagodik általuk. És ez azt a heideggeri mély igazságot látszik alátámasztani, hogy a Lét nem azonos magával a létezők összességével.
És akkor ezen a ponton csatlakozom is @stivanleroy: fölvetéséhez. Élet? Nem tudom, mi az élet. Életrajzok olvashatók a fészbúkon. Speciálisan szelektált életrajzok. Az idő maga, vagyis az, hogy "mi történik" sohasem megosztható. Az a kérdés, hogy ezek az olvasott életrajzok érdekesek-e számunkra. Vagy másféle életrajzok tetszenek-e. (Mert tetszés az egész, csak nem intézhető el egy like-kal, összetettebb, vegyesebb minden tetszés, és talán az undor ugyanúgy hozzátartozik, mint a kéj.)
Ebben a posztban a 3. számú gondolat erősen kapcsolódik ehhez a témakörhöz: pontilyen.blog.hu/2011/05/19/nehany_egymastol_fuggetlen_gondolat#more2918101
Persze, hogy nem baj, sőt... :-) Minél messzebb vagyunk a FB-tól, annál érdekesebb egy társalgás.
Végülis talán nem is az a fontos, hogy Heidegger maga hogyan viszonyult a fecsegéshez; fölállított (vagy dekonstruált?) egy konstrukciót, amelyhez mi magunk is viszonyulni tudunk. Számomra az az érdekes, hogy a médiumok fejlődése miatt egyre több életrészecske megoszthatóvá válik, mégse érezzük (megengedem: érzem) azt, hogy az életünk gazdagodik általuk. És ez azt a heideggeri mély igazságot látszik alátámasztani, hogy a Lét nem azonos magával a létezők összességével.
És akkor ezen a ponton csatlakozom is @stivanleroy: fölvetéséhez. Élet? Nem tudom, mi az élet. Életrajzok olvashatók a fészbúkon. Speciálisan szelektált életrajzok. Az idő maga, vagyis az, hogy "mi történik" sohasem megosztható. Az a kérdés, hogy ezek az olvasott életrajzok érdekesek-e számunkra. Vagy másféle életrajzok tetszenek-e. (Mert tetszés az egész, csak nem intézhető el egy like-kal, összetettebb, vegyesebb minden tetszés, és talán az undor ugyanúgy hozzátartozik, mint a kéj.)
Ebben a posztban a 3. számú gondolat erősen kapcsolódik ehhez a témakörhöz: pontilyen.blog.hu/2011/05/19/nehany_egymastol_fuggetlen_gondolat#more2918101
pontilyen
2011.09.04 10:07:15
@Anselmo:
Nekem a fészbúkban a beszélgetések intimitása hiányzik, vagyis az, hogy egy adott témát (egyáltalán nem fontos, hogy "szakmai" legyen, sőt ellenkezőleg!) őszintén, a mélyére hatolva tárgyaljunk ki.
Hozzáteszem, nagy többségében a hétköznapi beszélgetések is rettenetesen untatnak, szóval biztosan velem is van baj. ;-)
Nekem a fészbúkban a beszélgetések intimitása hiányzik, vagyis az, hogy egy adott témát (egyáltalán nem fontos, hogy "szakmai" legyen, sőt ellenkezőleg!) őszintén, a mélyére hatolva tárgyaljunk ki.
Hozzáteszem, nagy többségében a hétköznapi beszélgetések is rettenetesen untatnak, szóval biztosan velem is van baj. ;-)
Volt már szó idegen nyelvű versekről e blog versrovatában, de úgy, ahogy most lesz, még nem. Az eddig elemzett német nyelvű versek esetében ugyanis a fordítást legalább annyiban kielégítőnek találtam, hogy legalább tükörként hasznosítsam őket, amelyre nézve megláthassuk az…..
pontilyen
2011.08.14 11:28:15
@Reckl_Amál:
Az egész magyar műfordítás-irodalomnak rákfenéje az, amit "szépelgésnek" nevezel. Pontosan emiatt torz képünk van bizonyos dolgokról, pl. a romantikáról is.
Azért mondom, hogy "a maga nemében" kiváló Radnóti fordítása, mert ebben a kategóriában viszont kifejezetten pontos. Az "érzelgős" mozzanatok részben egy rossz műfordítói (és ezzel összefüggésben egy rossz irodalom-értelmezési) hagyományból fakadnak.
Nagyon egyetértek azzal, hogy a német irodalomtól (minden látszat ellenére) ez nagyon távol áll. A romantikusok számára az érzelem nem érzelgősség volt, hanem életfilozófia. Pontosan ez az, amit a romantika kapcsán a legtöbben és legtöbbször értenek félre.
Az, hogy a természet "anya", illetve "nő", valóban többet jelent pusztán egyszeri metaforánál. Az egész német romantika alapproblémája egy férfi-női viszonyként is fölfogható. (Számtalan versben jön elő a "természet mint anya" metaforája.) A költő, a művész, a vers beszélője mindig fiú, általában fiatal, 20 év körüli férfi, aki a végtelent akarja meghódítani. A nő pedig egyfajta korlátozó, visszafogó, ugyanakkor mégis inspiráló erő. Ez a hagyomány részben a magyar irodalomba is átkerült, gondoljunk ugye Vörösmarty Csongor és Tündéjére...
Az egész magyar műfordítás-irodalomnak rákfenéje az, amit "szépelgésnek" nevezel. Pontosan emiatt torz képünk van bizonyos dolgokról, pl. a romantikáról is.
Azért mondom, hogy "a maga nemében" kiváló Radnóti fordítása, mert ebben a kategóriában viszont kifejezetten pontos. Az "érzelgős" mozzanatok részben egy rossz műfordítói (és ezzel összefüggésben egy rossz irodalom-értelmezési) hagyományból fakadnak.
Nagyon egyetértek azzal, hogy a német irodalomtól (minden látszat ellenére) ez nagyon távol áll. A romantikusok számára az érzelem nem érzelgősség volt, hanem életfilozófia. Pontosan ez az, amit a romantika kapcsán a legtöbben és legtöbbször értenek félre.
Az, hogy a természet "anya", illetve "nő", valóban többet jelent pusztán egyszeri metaforánál. Az egész német romantika alapproblémája egy férfi-női viszonyként is fölfogható. (Számtalan versben jön elő a "természet mint anya" metaforája.) A költő, a művész, a vers beszélője mindig fiú, általában fiatal, 20 év körüli férfi, aki a végtelent akarja meghódítani. A nő pedig egyfajta korlátozó, visszafogó, ugyanakkor mégis inspiráló erő. Ez a hagyomány részben a magyar irodalomba is átkerült, gondoljunk ugye Vörösmarty Csongor és Tündéjére...
pontilyen
2011.08.21 12:32:03
@peetmaster:
Biztosan ismered a "nem lépsz be kétszer egy patakba" mondást. Ez azt jelenti, hogy egy patak sohasem _pontosan_ ugyanazt a vizet szállítja.
Persze az is igaz, hogy mindig egyforma is (ha az ember nem teszi tönkre). Szóval a patak eleve valami ellentmondásos, többértelmű dolog. Nem is véletlen, hogy kedvelte a romantika. :-)
Biztosan ismered a "nem lépsz be kétszer egy patakba" mondást. Ez azt jelenti, hogy egy patak sohasem _pontosan_ ugyanazt a vizet szállítja.
Persze az is igaz, hogy mindig egyforma is (ha az ember nem teszi tönkre). Szóval a patak eleve valami ellentmondásos, többértelmű dolog. Nem is véletlen, hogy kedvelte a romantika. :-)
"A legtöbb férfi szemében a nő az egy háziállat." Egy kedves barátnémmel beszélgettem a minap, és akkor hangzott el ez a fönti megjegyzés. Őszintén szólva már nem is emlékszem, melyikünk szájából. Annyira egyetértettünk, annyira egy húron pendültünk.Közös…..
pontilyen
2009.02.02 13:48:53
@Undine:
Furcsa ez a világ. Amikor az embernek összejönnek a dolgok, úgy kezdi érezni, hogy ez a természetes; amikor pedig nem jönnek össze a dolgok, akkor úgyszintén.
Vagyis igen, általánosítottam, de szerintem te is. Én az ismerősöm esetéből, te pedig a saját esetedből. Ám ez az általánosítás végsősoron elkerülhetetlen.
A lényeg, hogy meghallgassuk (elolvassuk) egymást, és örülök, hogy te így tettél. :-)
Furcsa ez a világ. Amikor az embernek összejönnek a dolgok, úgy kezdi érezni, hogy ez a természetes; amikor pedig nem jönnek össze a dolgok, akkor úgyszintén.
Vagyis igen, általánosítottam, de szerintem te is. Én az ismerősöm esetéből, te pedig a saját esetedből. Ám ez az általánosítás végsősoron elkerülhetetlen.
A lényeg, hogy meghallgassuk (elolvassuk) egymást, és örülök, hogy te így tettél. :-)
pontilyen
2009.02.06 14:45:51
@S. M.: "hanem az, hogy exponálja a jelenséget egy alapvetően egyenlőtlen természeti adottságra, magyarán maga a természet hímsoviniszta."
???
Pont arról szól a poszt, hogy NEM A TERMÉSZET, hanem A TÁRSADALMUNK hímsoviniszta.
Abból, hogy testileg különböznek a férfiak és a nők, nem kell következnie hímsovinizmusnak. Nem is kell nagyon messzire menni; elég a már többször emlegetett Skandináviára gondolnunk.
???
Pont arról szól a poszt, hogy NEM A TERMÉSZET, hanem A TÁRSADALMUNK hímsoviniszta.
Abból, hogy testileg különböznek a férfiak és a nők, nem kell következnie hímsovinizmusnak. Nem is kell nagyon messzire menni; elég a már többször emlegetett Skandináviára gondolnunk.
pontilyen
2011.08.02 11:33:47
Ugye ismerős az eset? Egy bogár vagy rovar (például egy darázs) berepül egy ember által készített helyre (például egy lakásba vagy villamosba), és megpróbál onnan visszajutni a szabadba. De nem talál ki. Folyton nekirepül az ablaküvegnek, és nem érti, hogy ott, ahol ő fákat és…..
pontilyen
2011.07.24 13:37:25
@szomorutojas:
Persze, persze, pont arra gondolok, hogy mi is pont olyanok vagyunk, mint ez a darázs. A hatalmas intelligenciánk viszonylagos; sokszor mi is falakba ütközünk. De a fogságba esett darázs kínlódása nekem mindig azt sugallja: a mi esetleges fogságunk sem (elvileg) végzetes. Ha mi, a személyes életünkben nem is találjuk meg az utat a szabadba, ennek (a szabadságnak) _elvi_ lehetősége mindig fönnáll.
Persze, persze, pont arra gondolok, hogy mi is pont olyanok vagyunk, mint ez a darázs. A hatalmas intelligenciánk viszonylagos; sokszor mi is falakba ütközünk. De a fogságba esett darázs kínlódása nekem mindig azt sugallja: a mi esetleges fogságunk sem (elvileg) végzetes. Ha mi, a személyes életünkben nem is találjuk meg az utat a szabadba, ennek (a szabadságnak) _elvi_ lehetősége mindig fönnáll.
pontilyen
2011.07.26 17:08:28
@szomorutojas:
Én az elvi esélyt nem úgy értem, hogy "a mi életünkben". Nem számít, hogy a mi életünkben-e, itt az a kérdés játszik, hogy lehetséges-e a világnak egy jó berendezkedése (amely miatt az egyéni pusztulás katasztrófája is devalválódik). Mert mi tudjuk, hogy a darázs pusztulása csak egyéni áldozat, a darazsak nem halnak ki, a dolog működik, az élet eljár a maga kerekein.
@Anselmo:
De még csak az sem fontos, hogy "életünkben".
[Most olyan gondolatokat fogalmazok meg, amelyek Peetmasternek is tetszenének.] :-)
Én az elvi esélyt nem úgy értem, hogy "a mi életünkben". Nem számít, hogy a mi életünkben-e, itt az a kérdés játszik, hogy lehetséges-e a világnak egy jó berendezkedése (amely miatt az egyéni pusztulás katasztrófája is devalválódik). Mert mi tudjuk, hogy a darázs pusztulása csak egyéni áldozat, a darazsak nem halnak ki, a dolog működik, az élet eljár a maga kerekein.
@Anselmo:
De még csak az sem fontos, hogy "életünkben".
[Most olyan gondolatokat fogalmazok meg, amelyek Peetmasternek is tetszenének.] :-)
Az Ég Berlinről (Der Himmel über Berlin) — jó, tudom, hogy sokkal helyesebb és jobb fordítás a valódi: Berlin felett az ég — című filmről először egy berlini egyetemi szeminárium előtti szünetben hallottam. Az óra délután négykor kezdődött a Humboldt Egyetem német…..
pontilyen
2011.07.06 18:00:50
Elnézést, hogy csak most válaszolok.
@sleeping dancer:
Igen, főleg az elején (és ha az ember nem is nézett előtte utána, hogy miről fog szólni) nehéz "fölvenni a fonalat". De talán éppen ez is a lényeghez tartozik. Először el kell veszni, hogy fölépüljön a romokon valami más.
@padmasambhava: @Kállai Ákos:
Meglepődnétek, ha tudnátok, mennyi mindent nem láttam/olvastam még. De ez jó is, mert így állandóan van bennem életvágy az adósságok törlesztésének igénye miatt...
@walter77:
Az a vers egyébként önmagában is zseniális...
@sleeping dancer:
Igen, főleg az elején (és ha az ember nem is nézett előtte utána, hogy miről fog szólni) nehéz "fölvenni a fonalat". De talán éppen ez is a lényeghez tartozik. Először el kell veszni, hogy fölépüljön a romokon valami más.
@padmasambhava: @Kállai Ákos:
Meglepődnétek, ha tudnátok, mennyi mindent nem láttam/olvastam még. De ez jó is, mert így állandóan van bennem életvágy az adósságok törlesztésének igénye miatt...
@walter77:
Az a vers egyébként önmagában is zseniális...
pontilyen
2011.07.21 15:59:11
@Reckl_Amál:
Na szép, hogy három hétig ide se nézel. :-)
Én nem éreztem a végén felhőtlen (hm...), vegytiszta boldogságot. Ellenkezőleg. Egy angyal elhagyta saját közegét, és idegen lényként él tovább. Én biztosan nem tudnék felhőtlenül boldog lenni állatként, ha tudom közben, hogy ember voltam. Az, hogy a film ezt a dilemmát egy huszárvágással átvágja, szerintem nem erény, inkább művészi hiba.
Ahogyan egy kedves tanárom fogalmazott: a rossz regények elején ezer kérdésünk van, és a végére nem marad egy sem. A jó regények elején is ezer kérdésünk van, és lesz a végére százezer.
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a Berlin felett az ég rossz mű lenne...
Na szép, hogy három hétig ide se nézel. :-)
Én nem éreztem a végén felhőtlen (hm...), vegytiszta boldogságot. Ellenkezőleg. Egy angyal elhagyta saját közegét, és idegen lényként él tovább. Én biztosan nem tudnék felhőtlenül boldog lenni állatként, ha tudom közben, hogy ember voltam. Az, hogy a film ezt a dilemmát egy huszárvágással átvágja, szerintem nem erény, inkább művészi hiba.
Ahogyan egy kedves tanárom fogalmazott: a rossz regények elején ezer kérdésünk van, és a végére nem marad egy sem. A jó regények elején is ezer kérdésünk van, és lesz a végére százezer.
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a Berlin felett az ég rossz mű lenne...
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Az igazság az, hogy kerítés-ügyben is pontosan ugyanolyan egyoldalú és visszataszító lejárató kampányt folytattak a baloldali médiumok, mint a kormány összes más (sokszor nagyon is hasznos és kívánatos) intézkedése esetében. Kerítés van az USA-ban is, Spanyolországban is, meg még nagyon sok helyen; ők is embertelenek volnának?
Nagyon sok aspektusa van ennek az eseménysornak. Én úgy láttam a Keletinél (most már majdnem minden nap elmegyek oda, mert egyszerűen odahajt a kíváncsiság), hogy a tömeg túlnyomó többsége nem hőzöng; ez egy agresszív kisebbség. Ugyanakkor a békésen várakozók is alapvetően félrevezetett emberek, akiket becsaptak. És ez nemcsak sajnálatra méltó, de roppant veszedelmes is; mert ha majd csalódni fognak a várakozásaikban (és nagyon sokan csalódni fognak), akkor nagyon könnyen válhatnak agresszívvé, indolenssé, antiszociálissá, szóval bűnözővé.
Nem értem a német vezetést, hogy ezt a (könnyen belátható) veszélyt ennyire alábecsüli. Olvasgatom a németországi lapokban a kommenteket, és úgy látom, hogy a német hozzászólók nagy része is osztja a magyarországi aggodalmakat. A politika meg egyszerűen keresztül lép rajtuk. (Értem, hogy hosszú távon szükség lesz a bevándorlók munkaerejére, de itt perpektívájában olyan tömegről van szó, amely kezelhetetlennek tűnik; az EU-s kvóták olyan létszámra készültek, amelynél egy hét alatt több érkezik az EU-ba.)
A gyerekekről nekem elsősorban az jut eszembe, hogy ha valakik biztosan ártatlanok és áldozatok, akkor azok ők. Ők aztán biztosan nem terroristák, és biztosan nem megélhetési bevándorlók, csak sodródnak (sokszor szó szerint is) az eseményekkel.
Pedig micsoda életkedv és életerő van ebben az arab fajtában! Ez is megdöbbentett. Rengeteg nagyon szép embert (nőt és férfit is) látni köztük. Arra is gondolnom kellett, hogy a szélsőséges iszlám pusztító ideológiája nélkül mennyi minden jóra lennének képesek, mennyi pozitív potenciál rejlene ezekben az emberekben. Ez is kettős érzéseket keltett bennem, szomorúságot és reménykedést is.