Regisztráció Blogot indítok
Adatok
koplaló

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Cser Ágnes komolyan vette Hofi poénját a legutóbbi interjújában: szerinte nem a zsemle kicsi, hanem a pofánk nagy...
  Nézegettem ezeket a nőket, persze akármelyikkel összetudok futni itt a piacon, vagy az utcán, szóval minden fajtából van itt a környezetemben. Érdekes, hogy a világ épülése során milyen módon váltogatták magukat a random módon kiválasztott "szép" női alakok, vajon mi…..
koplaló 2015.02.08 17:01:35
@lwx: Hasonló cipőben járok, csak úgy egy tízessel öregebb vagyok nálad. És már tíz éve is az volt a gondom, ami ma, meg amiről írsz. És én marha, hűségesen kitartok, miközben néha eszem a kefét, pornót nézek a neten, vagy mint egy idétlen kamasz, megoldom magam a problémát...

Néha azon gondolkodom, hogy csak az követ el hűtlenséget, aki megcsalja a párját? Az nem hűtlenség, ha valaki a munkáját, a macskáját, a nyelvtanulást, egy jó könyvet vagy bármi mást helyez a párja elé? Fizikailag nem lép félre, nem kurválkodik, hűséges - csak éppen bezárja az ajtót. És a másik vagy eszi a kefét, vagy félrelép - és akkortól kezdve ő a kurvapecér, a családját ott hagyó gazember, a férfi, akire a gyerekei gyűlölettel néznek... Így vagy úgy, nincs kiút...

Valahogy mindig úgy voltam vele, hogy nagy-nagy diákszerelem volt a mienk, elsők voltunk egymásnak, és évtizedekig fel se tűnt, hogy ami van - az lehetne jobb is.
Nem vagyok egy lepedőakrobata, de azért a rendszeres szexre így a hatodik x-ben is vágyom.
És a nej erre nem vevő. Romatikus vacsora, séta, este otthon - és könyvvel a kezébe bújik ágyba... Ha hangot adok a csalódottságomnak, akkor abból veszekedés lesz. Ráadásul lakáskörülményeink se olyanok, hogy a lehetőségeket csak úgy ki lehetne hagyni... Kis lakásban élünk három egyetemista gyerekkel, időnként nálunk alszik valamelyik barátja, vagy a papírvékonyságú fallal elválasztott nappaliban tévéznek éjjel - ilyenkor kefélés helyett tényleg csak a kefét lehet rágni. És ezt az ember tudomásul venné, ha a lehetséges alkalmakat kihasználnánk, de nem. Korábban úgy 5-10 éve átlagban heti 1-2 alkalom még össze-összejött, mostanra ez már havi 1-2 alkalomra csökkent, de igen nagy szórással.

Neki munkahelyi gondjai vannak, stresszes, nem tud kikapcsolni, stb... Nekem is munkahelyi gondjaim vannak, ráadásul pár éve kirúgtak az állásomból, ahol viszonylag nagyfőnök voltam, aztán munkanélküli lettem, majd nehezen kaptam egy végzettségemhez és tapasztalataimhoz méltatlan állást, ahol nálam évtizedekkel fiatalabbak szívatnak naponta. De nagy a család, kell a pénz, melózok, mint egy állat, de így se jön össze a korábbi keresetem 40 %-a se...

És ha azt mondom neki, hogy nekem is szar, és ha már ebben a kib..ott életben összeomlott a karrierem, és reggel úgy megyek melóba, hogy bár már vége lenne, ha egy csomó dologról anyagiak miatt le kell mondani, akkor legalább a szex, ami megnyugvást, kiegyensúlyozottságot és örömöt ad, az miért nem jut osztályrészemül, akkor... jobb erről nem is beszélni.
A röhej az, hogy majd 40 év után is rajongva szeretem a feleségemet, akit - szerintem - egyre kevéssé érdekel a szex.
Sose voltam önző a szexben, arra tanítottak, hogy elsősorban adni, és odafigyelni a partnerre - de persze a szex az önzésről is szól, hiszen magunknak is örömöt akarunk, ki akarunk elégülni, szeretkezni akarunk. Aki azt állítja, hogy a szexben nincs szerepe az önzésnek is, az hazudik.
És egyetlen dolog volt, ami bevált az elmúlt években, ha kettesben el tudtunk menni nyaralni egy hétre, vagy időnként egy-egy hosszú hétvégére valami kis szállodába, panzióba. De amióta az állásomat elveszítettem, erre nem jut pénz.

Eset odabújok hozzá, és már előre félek a visszautasítástól, most olvasok, most nyelvet tanulok, most ez vagy az fáj, most menstruálok - hallom a kifogásokat, és megszégyenülten húzom fejemre a paplant. Kezdeményezni? Ő? Az idejét se tudom már, lehet 10 éve... És lehet születésnapom, lehet házassági évforduló, lehet neki születésnapja, amire hetekkel korábban készülve olyan meglepetésekkel szolgálok, amitől más nők elalélnának - semmi.

Én meg egy hülye vagyok, azelőtt, amikor fiatalabb voltam, nyílt felajánlkozásokat is elutasítottam, később, ahogy ez egyre rosszabb lett, már fantáziáltam egy-egy kolléganővel, de pontosan tudom, hogy nem tudnám megtenni. Mert akkor az összességében mégis sok örömet tartalmazó életünket becsteleníteném meg, gondolom, és nem tudnék a saját szemembe nézni. Én egy ilyen hülye vagyok...