Adatok
Arnauld
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az underground szférán belül meghallgatva néhány ismertebb előadó szövegeit, megfigyelhetjük, hogy az emszík jelentős hányada nem hajlandó alább adni a rímeket 4-5 szótag kiterjedés alá, mintha valami vallásos fanatizmus kötné őket a félsornyi összecsengésekhez. Ennek okait…..
Hát persze, hogy annyira kötődtél hozzá. Most, hogy elhunyt, neked is vannak ám kedvenc Bowie klipjeid. Jaj, de még mennyi! Most jönnek csak elő. Az a sok-sok sláger, amit amúgy is dúdoltál, most végre kikerül a Facebook oldaladra. Téged is sajnálunk, nem csak a legendás popikont. Sőt, téged talán…..
Arnauld
2016.01.17 11:43:08
@B3L4: a te szempontod is jogos, az ősrock/ősmetal a mai fiataloknak semmit nem jelent. A Motörhead (meg kollegái) fölött annyira eljárt az idő, hogy kínok között hallgattam/néztem végig az állítólagos legnagyobb slágerei egyikét. Már az énekmódtól kiráz a hideg, ergya a dallam. (A klip is, bár az mindegy.) Idetartozik még: Judas Priest, Black Sabbath, AC/DC. Ezeknek a stílusoknak ma már nincs relevanciája; illetve azt elhiszem, hogy a modern rock/metal kifejlődésének bizonyos fázisait képezték. Ami számomra már élvezhető, az a Metallica. Meg ami utána jön. David Bowie-t sem hallgattam soha, ugyanakkor róla is hallottam, és a látott fotók alapján az arculata nekem speciel bejön (elhiszem Mansonnak, hogy hatott rá – tényleg van hasonlóság). A zenéje mondjuk nem tetszik.
Azonban: itt most nem arról vitázunk, hogy mekkora művész volt. Készséggel elfogadom, hogy korszakalkotó zseni. Induljunk ki ebből. Viszont pénznél komolyabb dolgokat mernék rátenni, hogy akik Facebookon spamelnek, azok túlnyomórészt csak kényszeres meglovagolói egy trendhullámnak. Önfényezők. Valójában nem elhunytat gyászolnak, hanem a koporsón nyújtózkodva magukat ünnepeltetik. Ami, mondom, elviselhető volna, ha valamit azért tudnának hozzászólni a témához. Ha volna véleményük. Az ugyanis nem az, hogy „RIP David Bowie :(”. Ez lószar. Én gyakran posztolok Facebookra, de mindig figyelek arra, hogy legyen tartalma.
Azonban: itt most nem arról vitázunk, hogy mekkora művész volt. Készséggel elfogadom, hogy korszakalkotó zseni. Induljunk ki ebből. Viszont pénznél komolyabb dolgokat mernék rátenni, hogy akik Facebookon spamelnek, azok túlnyomórészt csak kényszeres meglovagolói egy trendhullámnak. Önfényezők. Valójában nem elhunytat gyászolnak, hanem a koporsón nyújtózkodva magukat ünnepeltetik. Ami, mondom, elviselhető volna, ha valamit azért tudnának hozzászólni a témához. Ha volna véleményük. Az ugyanis nem az, hogy „RIP David Bowie :(”. Ez lószar. Én gyakran posztolok Facebookra, de mindig figyelek arra, hogy legyen tartalma.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Minden rímtípusnak meglehet a maga létjogosultsága, a szerző által kárhoztatott, nagyfokú mássalhangzó-eltérést fölvonultató „halvány” rímről például külön megemlékezik a Wikipédia:
„Dolák-Saly Igazságos Izom Tiborról szóló sorozatában alkalmazott rímekben a mássalhangzók ilyen nagy mértékű eltérése groteszk hatást kelt.”
Azaz máris alkalmas valamire: groteszk hatás keltésére. Vagyis ha ilyen hatást szándékozom elérni, jó lesz nekem ez az „alig” rím.
Helyénvaló a felvetés, hogy a közlendőnek, az atmoszférának illik néminemű befolyást gyakorolnia a rímelésre; Puzsér épp joggal kritizálta Geszti forma és tartalom közti disszonanciáját – az sem törvényszerű ugyanakkor, hogy egy anyagi nyomorról szóló rapszöveg nem élhet parádés rímmel:
„Dühödben azt kérdezed: „Sátán, mért nem viszel le?”,
Utána meg: „Uram, adj egy kis pénzt élelmiszerre.”
Ennél legnyűgözőbben csengő rímet nehéz elképzelni, mégsem éreztem egy pillanatra sem, hogy a rím túl mennyei a sötét, nyomasztó témához. Pedig igen, akár lehetne komolytalan(ító), más esetekben (pl. Geszti).
Én kedvelem a sok szótagos rímelést, és Mikee Mykanicet ezért a hangzásért hallgatom (nem a gusztustalan, altesti szövegvilágáért), szívem mélyén azonban igazi rímnek csupán azt tartom, amelyben a rímelő felek vagy szófajilag elütnek egymástól, vagy legalább másként vannak toldalékolva.
Egy „fúrni – szúrni” párost, hiába úgynevezett tiszta rím, én nem is tekintek rímnek – ilyesfélét könnyű. Ezek nem sokkal leleményesebbek a ragrímnél, mely (szerintem) nem is rím, hanem a szóismétlés kategória.
A „mért nem viszel le” tagmondat ellenben négy különböző szófajú szóból áll, amelyek abban a korrelációban is különbözőek, hogy mind a négyük eltér a válaszrím – ráadásul ragozott – szófajától („élelmiszerre”). Ez ügyes! Ez már rím a javából.
Mindazonáltal egy lelki kiúttalanságot, elveszettséget, szétesést megelevenítő versben adott esetben a fönt említett gyöngécske rímtípus lehet az optimális választás.